Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-08-28 / 960. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 augusztus 28 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: rgy évre.................— $2.00 One Year __________$2.00 félévre .... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD mentes. Ma Spanyolországban és Kínában folyik patakokban a vér, holnap egyebütt. Az áldozatok azonban mindig a mi sorainkból kerülnek ki. Mi szolgáltatjuk az ágyutölteléket — mi munkások! Pedig lehetne másként is. A munkásságnak oly hatalmas eszköz áll rendelkezésére, mellyel nemcsak a háborút, hanem a háborúk okozóját — a magántulajdon rendszert; a kapitalizmust is leteritheti. És ennek használátához nincs egyébre szükség, mint tudásra. Tanuljunk, hogy megérthessük 1) a kapitalista rendszer rothadtságát, 2) a forradalmi Egy Nagy Szervezet mibenlétét. Ha ezt megtanuljuk és aszerint szervezkedünk, már is a kezünkben lesz a hatalmas fegyver, amellyel szemben a földön minden erő eltörpül. A forradalmi Ipari Unionizmus fegyverével felfegyverkezve a munkásság minden kockázat nélkül kiálthatja oda, hogy: “LE A HÁBORÚVAL! LE A KAPITALIZMUSSAL! A szerződések átka Dörögnek az ágyuk (Z.) Európa és Ázsia viharvert földjeit ismét ember vérrel teszik termékennyé. Az ágyuk és repülőgépek bömbölésétől hangos a földnek ezen része. Az embervérre szomjas kapitalizmus megindította a gyilkoló eszközök özönét és szórják a halált ártatlan emberekre. A drága munkásvér patakokban folyik. Spanyolországban immár több mint egy éve folyik a “polgárháború” — amint azt általában nevezik. Azonban “polgárháború”^ az, amikor két külföldi hatalom — Német és Olaszországok — nyakig vannak belekeveredve? Spanyolországban nem spanyolok harcolnak spanyolok ellen, hanem németek, olaszok, mórok és spanyol kapitalizmus néhány ezer zsoldosa a spanyol nép ellen. A spanyol militarizmus vezérei nem tudtak belenyugodni abba, hogy a folyton erősödő munkásság mindig nagyobb teret hódított. Az 1936. évi februári választásoknál a választók kibuktatták az összes “reakciós” jelölteket és azokat választották meg a közigazgatási hivatalokba, akik a munkásság ügyével rokonszenveztek. A spanyol munkásság azonban nem állt meg a szavazásnál, hanem végcéljának — a termelés és szétosztás eszközeinek köztulajdonba helyezésével — megvalósításához látott. Ez természetesen a spanyol kapitalizmus hatalmának végóráját jelentette. 1936 július havában a spanyol kapitalizmus gátat emelt a munkásság előretörtetése elé. Hitler és Mussoiinivel — a fasizmus hős bajnokaival — szövetkezve halált szóró gyilokkal támadtak a spanyol munkásságra és azóta szünet nélkül gyilkolják a spanyol népet, akik szabadságukért harcolnak. Nagyban megnehezíti a spanyol munkásság helyzetét az a tény, hogy saját vezéreinek egyrészében is csalódott. Azok is hátba támadták, akiket barátainak vélt. Sok belső bonyodalommal is meg kellett küzdeniük, ami természetesen hátráltatta a külső ellenség leverésének lehetőségét. A harc még ezidőszerint eldöntetlen. A spanyol munkásság csak saját erejére támaszkodhat, mig a fasizták két ország nyílt támogatását élvezik a többi országok burkolt támogatása mellett. A spanyol háborúban eddig az elesettek száma jóval fölülmúlja az egy milliót és a vég még láthatatlan. A munkásság semmi körülmények között felnem adja a harcot, mert ennek feladása a legkegyetlenebb rabszolga korszakot jelentené számukra. A fasizmus viszont Spanyolországban is győzni akar. Az utóbbi két hétben a távol Keleten is vérgőzös a levegő. A rakoncátlan japán kapitalizmus, minden formaságot mellőzve nekirontott Kínának, hogy terjeszkedési vágyát ez irányba érvényesítse. Mig más háborúknál a diplomáciai tárgyalások eredménytelensége után az ellenfelek hadat zentek egymásnak, a jelen esetben ezt is mellőzték és egyszerűen megszólaltatták az ágyukat, elindították a repülőgépeket, hadihajókat, melyek szórják a halált számlálatlanul. A jelen harcok központjában Shanghai van, mely város Kina legnagyobb kereskedelmi központja és kikötő városa. Shanghai a Whangpoo folyó partján terül el és lakossága meghaladja a három millió lelket. Ázsiának külkereskedelme itt összpontosul és a külföldi lakosság jóval felülmúlja a kínaiak számát. Angol és Franciaországnak nagy kolóniái vannak, valamint Amerikának is. Az ellenséges felek a Whangpoo folyó két partján vannak és bármelyik támad a város lakossága minden esetben a tüzvonalban van. Az első hét harcainak közel kétezer halottja van a lakosság soraiból, az elesett katonákon kívül. Hozzávetőleges számítás szerint közel félmillió a halottak száma egy hét alatt. A kapitalizmus őrülete nem ismer korlátot. Határtalan profit éhsége az ártatlan emberek millióit viszi a vágóhidra. Emberek állnak egymással szemben és gyilkolják egymást anélkül, hogy tudnák, hogy miért. Ezelőtt soha egymással nem találkoztak, soha egymásnak nem vétettek, egyik félnek sincs egy talpalattnyi földje, háza, vagy talán még lakása sem amit a másik elvehetne és mégis hajlandók egymás vérét ontani, hogy megvédjék, amijök nincs. , Az emberiség legborzasztóbb ellensege a tudatlanság. A tudás hijján a kapitalizmus ily kegyetlen szerepre használhatja fel őket. És ettől áz alávaló szereptől egyetlen ország népe sem A télen lezajlott sztrájkok következtében a General Motors szerződést kötött az UAW-val, bár igaz, hogy akkor még az union nem volt elég erős, hogy jobb eredményeket érjen el, de ugyan akkor a szerződést úgy csinálták, hogy augusztus 12-én járt le. Most, amikor minden gyár letudna két hónapra zárni anélkül, hogy azt anyagilag meg- sinylené, a General Motors mindent meg tesz, hogy a munkásokat letörje, a tárgyalásokat minden ürügy alatt elodázza, valamint a munkásokat minden eszközzel provokálja, hogy sztrájkot kényszeritsen ki most, amikor úgy is le akarna zárni. A Crysler incidens csak példa rá, ahol a kompánia unión szervezésével és kiprovokált verekedéssel, az unión emberek lefizetésével próbálkoztak. Sokkal rombolóbb formában próbálkoznak a Ternstedtnél megtörni az uniót, ahol egy nemrég lezajlott sztrájkkal eltörölték a darabszám rendszert. Most dacára, hogy napszá- motfizetnek, ugyan annyit akarnak a munkásokkal dolgoztatni, mint azelőtt darabszára- ban, amikor például megfeszített munka mellett a nők is megkerestek 8 dollárt, amiért mostan csak 6 dollárt kapnának. Az unión úgy állapodott meg, hogy nem a maximum termelést veszik alapul, a napszám és a termelés mennyisége megállapításánál, hanem a közepes termelést “everage.” Az igazgatóság a fizetést ezen formában szabta meg, de a termelés mennyiségét meg maximálisan. Persze akadnak, akik hajlandók ezt megtenni, akiket arra használ fel az igazgatóság, hogy követeljék vissza a darabszám rendszert. Ugyan is a munkások azt mondják, hogy most nem kapnak a maximális meny- nyiségért fizetést, igy nem hajlandók azt kitermelni, azt mondják nekik, hogy miért nem dolgoznak darabszámot, akkor megkapnák. Sok munkást hazaküldtek. Emiatt nagy az elégedetlenség, nyugtalanság, melyet a gyárvezetőség a stoolpeogonokon keresztül és durva bánásmóddal még csak fokoz, hogy a munkásokat most kikényszeritse bérharcra, amikor nekik az kedvezőbb. Ugyan akkor, dacára, hogy a szerződést ilyen kedvezőleg tudják kihasználni, a tárgyalásokon azért nem tudnak megegyezni, mert az uniót vádolják a szerződés megszegésével és garanciát akarnak arra, hogy nemi lesz több sztrájk csak akkor, amikor a gyárvezetőség akarja, vagyis amikor a szerződés lejár, amit igyekeznek ilyen időszakra megállapítani, amikor úgy is lezárnának egy pár hónapra. Vi. Í8dkéví PIKNIK az “II Proletario” olasz lapunk javára SZEPTEMBER 5-ÉN, vasárnap a Brooklyn-i ULMER PARKBAN. Bazár, Tánc és különféle szórakozások. Belépőjegy 50c. ÚTIRÁNY, a BMT West End Subway a 25-ig Ave- nuig. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözéi*található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír* ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér* meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve« sebb kezekben: összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép* teleimé teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
