Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-08-28 / 960. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 augusztus 28 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: rgy évre.................— $2.00 One Year __________$2.00 félévre .... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD mentes. Ma Spanyolországban és Kínában folyik patakokban a vér, holnap egyebütt. Az áldozatok azonban mindig a mi soraink­ból kerülnek ki. Mi szolgáltatjuk az ágyutölteléket — mi mun­kások! Pedig lehetne másként is. A munkásságnak oly hatalmas eszköz áll rendelkezésére, mellyel nemcsak a háborút, hanem a háborúk okozóját — a magántulajdon rendszert; a kapitaliz­must is leteritheti. És ennek használátához nincs egyébre szük­ség, mint tudásra. Tanuljunk, hogy megérthessük 1) a kapi­talista rendszer rothadtságát, 2) a forradalmi Egy Nagy Szer­vezet mibenlétét. Ha ezt megtanuljuk és aszerint szervezke­dünk, már is a kezünkben lesz a hatalmas fegyver, amellyel szem­ben a földön minden erő eltörpül. A forradalmi Ipari Unionizmus fegyverével felfegyverkezve a munkásság minden kockázat nél­kül kiálthatja oda, hogy: “LE A HÁBORÚVAL! LE A KAPI­TALIZMUSSAL! A szerződések átka Dörögnek az ágyuk (Z.) Európa és Ázsia viharvert földjeit ismét ember vér­rel teszik termékennyé. Az ágyuk és repülőgépek bömbölésétől hangos a földnek ezen része. Az embervérre szomjas kapitaliz­mus megindította a gyilkoló eszközök özönét és szórják a halált ártatlan emberekre. A drága munkásvér patakokban folyik. Spanyolországban immár több mint egy éve folyik a “pol­gárháború” — amint azt általában nevezik. Azonban “polgár­háború”^ az, amikor két külföldi hatalom — Német és Olasz­országok — nyakig vannak belekeveredve? Spanyolországban nem spanyolok harcolnak spanyolok ellen, hanem németek, ola­szok, mórok és spanyol kapitalizmus néhány ezer zsoldosa a spanyol nép ellen. A spanyol militarizmus vezérei nem tudtak belenyugodni abba, hogy a folyton erősödő munkásság mindig nagyobb teret hódított. Az 1936. évi februári választásoknál a választók ki­buktatták az összes “reakciós” jelölteket és azokat választották meg a közigazgatási hivatalokba, akik a munkásság ügyével rokonszenveztek. A spanyol munkásság azonban nem állt meg a szavazásnál, hanem végcéljának — a termelés és szétosztás eszközeinek köztulajdonba helyezésével — megvalósításához lá­tott. Ez természetesen a spanyol kapitalizmus hatalmának vég­óráját jelentette. 1936 július havában a spanyol kapitalizmus gátat emelt a munkásság előretörtetése elé. Hitler és Mussoiinivel — a fasiz­mus hős bajnokaival — szövetkezve halált szóró gyilokkal tá­madtak a spanyol munkásságra és azóta szünet nélkül gyilkol­ják a spanyol népet, akik szabadságukért harcolnak. Nagyban megnehezíti a spanyol munkásság helyzetét az a tény, hogy sa­ját vezéreinek egyrészében is csalódott. Azok is hátba támad­ták, akiket barátainak vélt. Sok belső bonyodalommal is meg kellett küzdeniük, ami természetesen hátráltatta a külső ellen­ség leverésének lehetőségét. A harc még ezidőszerint eldöntet­len. A spanyol munkásság csak saját erejére támaszkodhat, mig a fasizták két ország nyílt támogatását élvezik a többi országok burkolt támogatása mellett. A spanyol háborúban eddig az el­esettek száma jóval fölülmúlja az egy milliót és a vég még lát­hatatlan. A munkásság semmi körülmények között felnem ad­ja a harcot, mert ennek feladása a legkegyetlenebb rabszolga korszakot jelentené számukra. A fasizmus viszont Spanyolor­szágban is győzni akar. Az utóbbi két hétben a távol Keleten is vérgőzös a levegő. A rakoncátlan japán kapitalizmus, minden formaságot mellőzve nekirontott Kínának, hogy terjeszkedési vágyát ez irányba ér­vényesítse. Mig más háborúknál a diplomáciai tárgyalások ered­ménytelensége után az ellenfelek hadat zentek egymásnak, a jelen esetben ezt is mellőzték és egyszerűen megszólaltatták az ágyukat, elindították a repülőgépeket, hadihajókat, melyek szórják a halált számlálatlanul. A jelen harcok központjában Shanghai van, mely város Kina legnagyobb kereskedelmi központja és kikötő városa. Shanghai a Whangpoo folyó partján terül el és lakossága meg­haladja a három millió lelket. Ázsiának külkereskedelme itt össz­pontosul és a külföldi lakosság jóval felülmúlja a kínaiak szá­mát. Angol és Franciaországnak nagy kolóniái vannak, valamint Amerikának is. Az ellenséges felek a Whangpoo folyó két part­ján vannak és bármelyik támad a város lakossága minden eset­ben a tüzvonalban van. Az első hét harcainak közel kétezer ha­lottja van a lakosság soraiból, az elesett katonákon kívül. Hoz­závetőleges számítás szerint közel félmillió a halottak száma egy hét alatt. A kapitalizmus őrülete nem ismer korlátot. Határtalan profit éhsége az ártatlan emberek millióit viszi a vágóhidra. Emberek állnak egymással szemben és gyilkolják egymást anél­kül, hogy tudnák, hogy miért. Ezelőtt soha egymással nem ta­lálkoztak, soha egymásnak nem vétettek, egyik félnek sincs egy talpalattnyi földje, háza, vagy talán még lakása sem amit a másik elvehetne és mégis hajlandók egymás vérét ontani, hogy megvédjék, amijök nincs. , Az emberiség legborzasztóbb ellensege a tudatlanság. A tudás hijján a kapitalizmus ily kegyetlen szerepre használhatja fel őket. És ettől áz alávaló szereptől egyetlen ország népe sem A télen lezajlott sztrájkok következtében a General Motors szerződést kötött az UAW-val, bár igaz, hogy akkor még az union nem volt elég erős, hogy jobb eredményeket érjen el, de ugyan akkor a szerződést úgy csinálták, hogy augusztus 12-én járt le. Most, amikor minden gyár letudna két hónapra zárni anél­kül, hogy azt anyagilag meg- sinylené, a General Motors min­dent meg tesz, hogy a munká­sokat letörje, a tárgyalásokat minden ürügy alatt elodázza, valamint a munkásokat minden eszközzel provokálja, hogy sztrájkot kényszeritsen ki most, amikor úgy is le akarna zárni. A Crysler incidens csak pél­da rá, ahol a kompánia unión szervezésével és kiprovokált verekedéssel, az unión emberek lefizetésével próbálkoztak. Sok­kal rombolóbb formában pró­bálkoznak a Ternstedtnél meg­törni az uniót, ahol egy nemrég lezajlott sztrájkkal eltörölték a darabszám rendszert. Most dacára, hogy napszá- motfizetnek, ugyan annyit akarnak a munkásokkal dolgoz­tatni, mint azelőtt darabszára- ban, amikor például megfeszí­tett munka mellett a nők is megkerestek 8 dollárt, amiért mostan csak 6 dollárt kapná­nak. Az unión úgy állapodott meg, hogy nem a maximum ter­melést veszik alapul, a napszám és a termelés mennyisége meg­állapításánál, hanem a közepes termelést “everage.” Az igaz­gatóság a fizetést ezen formá­ban szabta meg, de a termelés mennyiségét meg maximálisan. Persze akadnak, akik hajlan­dók ezt megtenni, akiket arra használ fel az igazgatóság, hogy követeljék vissza a darabszám rendszert. Ugyan is a munká­sok azt mondják, hogy most nem kapnak a maximális meny- nyiségért fizetést, igy nem haj­landók azt kitermelni, azt mondják nekik, hogy miért nem dolgoznak darabszámot, akkor megkapnák. Sok munkást hazaküldtek. Emiatt nagy az elégedetlenség, nyugtalanság, melyet a gyárve­zetőség a stoolpeogonokon ke­resztül és durva bánásmóddal még csak fokoz, hogy a munká­sokat most kikényszeritse bér­harcra, amikor nekik az ked­vezőbb. Ugyan akkor, dacára, hogy a szerződést ilyen kedvezőleg tud­ják kihasználni, a tárgyaláso­kon azért nem tudnak meg­egyezni, mert az uniót vádolják a szerződés megszegésével és garanciát akarnak arra, hogy nemi lesz több sztrájk csak ak­kor, amikor a gyárvezetőség akarja, vagyis amikor a szer­ződés lejár, amit igyekeznek ilyen időszakra megállapítani, amikor úgy is lezárnának egy pár hónapra. Vi. Í8dkéví PIKNIK az “II Proletario” olasz la­punk javára SZEPTEM­BER 5-ÉN, vasárnap a Brooklyn-i ULMER PARK­BAN. Bazár, Tánc és kü­lönféle szórakozások. Be­lépőjegy 50c. ÚTIRÁNY, a BMT West End Subway a 25-ig Ave- nuig. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözéi*található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír* ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér* meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve« sebb kezekben: összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép* teleimé teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL

Next

/
Oldalképek
Tartalom