Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-07-03 / 952. szám
1937 julius 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal Bilbao elfoglalása nem jelenti a spanyol munkások leverését Bilbao elfoglalásával újabb vérszemet kapott a nemzetközi fasizmus. Egyszersmint újabb bizonyítékok halmazával igazolódik, hogy az egész “Nonintervention” bizottság csak komédia és csak arra jó, hogy az angol-franca-orosz kormányok takaródzanak vele, kifogást tehessenek a népeik előtt, amiért nem segítik a spanyol népet. A spanyolok százezrei készek harcolni szabadságukért, de nincs fegyverük, muníció, amint Bilbao esetében még ennivalójuk sem volt napokig. Ezt nem kisebb egyéniség írja mint Loyd George, Angolország háborús időbeli miniszterelnöke, akinek nagyon jó információja van és nagyon megfontolja, hogy mit ir le. Európában mindenki előtt ismert tény, hogy a repülő gépek százait, ágyuk ezreit, rendes katonaság tízezreit szállították partra az olasz-német hadihajók védelme alatt a fasizták. Mind ezekhez “frame-upok” segítségével a németek meg az angol és francia hadihajókat is arra akarták bimi, hogy Valenciát is romokká lövessék, amint Almeriát lőtték. A németek a “Deutschland” csatahajó állítólagos torpedó támadását hozták fel okul, melyet valami megkarcolt az oldalán és ezt elég oknak tartották arra, hogy az egész világ a spanyol nép ellen forduljon és romokká lőjenek egy történelmi várost. Ez a nyílt és állandó fasizta támogatás sem volna veszélyes arra, hogy a spanyol nép ellen állását megtörje. Éhez azonban hozzájárul az angol és francia diplomácia, mely a barátság leple alatt tanácsokat és utasításokat ad a spanyol kormánynak, amely a belső egységfrontot megbontotta. Ezen baráti tanácsok között volt a jobbra való igazodás, mely előidézte a cataloniai lázadást, ahol leakarták szerelni a munkástanácsokat, a rendőrségnek megtiltani, hogy a szin- dikalista unióhoz tartozzanak, a gyárak és csapatok vezetését katonatisztek parancsnoksága alá helyezni. Amig ez nem sikerült Cataloniában, azonban a munkásság bizalmát vesztette ezen kormányban és önvédelemre fegyvert használt a saját kormánycsapatai ellen, még a frontról is ezrével vonultak haza a katonák kivédeni baj társaikat a baráti köpenyek alá rejtőzött burzsóa támadás ellen. Ami nem sikerült Cataloniában, sikerült a valenciai kormány területén, mely majdnem teljesen megbénította a hadsereg tevékenységét. Éppen azok vesztették el kedvüket a harctól, akik halátmegvető bátorsággal harcoltak, remélve egy tökéletesebb rendszer felépítését is — vagyis az öntudatos munkásság. A hadsereg vezetését újból átadták azoknak a burzsoa katonatiszteknek akik Franco csapatai előtt kétszázhatvan mile- ra szaladtak megállás nélkül Sevile környékéről egész Madridig. Olyan tiszteknek, akiknek az árulása miatt vesztették el Malaga kikötő várost. Most tétlenségre van kényszerítve az a hadsereg mely győzelmesen megzavarta az olasz zsoldosokat, Cordoba Gudaljar és a Túréi frontokon, akkor történik ez, amikor a hadsereg már megtanult győzni. Ezt az átszervezést az angol és francia baráti tanácsra tették meg. Éhez felhasználták az oppurtunista szocialista és sta- linista vezéreket, akik trotzkis- ta csoportok ellen, a bal irányt szorgalmazták. így sikerült a burzsoáziának a munkásság egységfrontját is megbontani, a velenciai kormányt teljesen a republikánus pártnak átjátszani és a Mellon-Ford- Hoover-féle demokráciát visz- sza állítani. A közismert magyar közmondással a spanyol munkásság is elmondhatja, hogy csak a barátoktól mentse meg az isten őket, az ellenséggel majd csak elbánnak. Ilyen baráti támogatást kapnak és kaptak az angoloktól, franciáktól még az oroszoktól is. Amidőn Madridot és ez által mindent elveszettnek gondolt a volt burzsoa kormány, utat engedett a baliránynak, kormányba engedte őket és megengedte az iparok társadalmasítását, a munkástanácsok szervezését. A munkásság nemcsak megmentette Madridot, hanem megmutatta, hogy győzni is tud, több fronton győzedelmesen Vonultak előre. A fekete veszély elmúlt a burzsoa osztály felett, idejét látta hát, hogy a veres veszélyt is béklyóba verje, megmentse a magántulajdon és kizsákmányolás rendszerét, leszerelni a munkástanácsokat, újból a burzsoa katonatiszteket juttatni parancsnokságokhoz, hatalomhoz. Ennek meg lett a romboló hatása, a spanyol munkásság nem lelkesedik az angol-francia- amerikai-féle demokráciáért, nekik igazi ipari szabadság is kell, most látták az idejét ezt kivívni. Ha már harcolni és sokaknak meghalniok kell, legyen miért, legyen teljes a szabadság, melyet most a valenciai kormány a nemzetközi tőke utasítására újból elakart tőlük venni. De mi reméljük nem sikerült, bármilyen nehézségek, akadályok dacára is győzni fog a munkástanácsok, az ipari szabadság eszméje nem csak a fekete fasizmuson, hanem a nemzetközi tőke és azoknak szolgái diplomácia fogásai dacára is. Vi. CLEVELAND KERÜLET magyar propaganda SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA, ezúton is kéri a kerülethez tartozó csoportokat és lapkezelőket,, hogy a propaganda intenzivebb végzése véget lépjenek érintkezésbe a bizottság titkárával John Nyers, 8622 Buckeye Rd. Cleveland, O. TOLSZTOJ: POLIKUSKA — TÁRSADALMI REGÉNY. — (2) a parasztgyülés várjon! — mondotta Du- nyása és haragosan ránézett Mihajlo- vics Jegorra. (Hej, ez az intéző! — gondolta, — felizgatta az úrnőt; most megint ébren tart majd engemet éjszaka egészen egy óráig és nem hágy aludni.) — Menj hát, Jegor — szólt az úrnő, —■ intézd el a lehető legjobban! — Engedelmeskedtem. (Már nem szólt semmit Dutlovékról.) De kit parancsol, hogy a pénzért a kertészhez küldjünk? — Petrusa még nem jött vissza a városból ? — Nem. —'Nem mehetne akkor Nikoláj? — Atyuskája derékfájással fekszik — szólt Dunyása. — Nem fogja nékem holnap megparancsolni, hogy menjek érte? — kérdezte az intéző. — Nem, te itten kellesz, Jegor. (A nagyságos asszony elgondolkodott.) — Mennyi az a pénz? — Ezerhatszáztizenhét rubel. — Küld érte a Polikejt — szólt az úrnő és elszántan nézett Mihajlovics Jegor ärcäbä Anélkül, hogy a fogát mutatná, Mihajlovics Jegor széthúzta az ajkát, mintha mosolyogna; de az arca nem változott el. — Engedelmeskedem. — Küld be hozzám! __ Igen is! — És Mihajlovics Jegor az irodába ment. 2. Polikej, jelentéktelen és hirhedt ember bizony és ezenfelül még egy másik faluból való, nem dicsekedhetett sem a kulcsárnő, sem az asztalnál kiszolgáló inas, sem az: intéző, vagy az úrnő szobalánya jóakaratával és az ő “zuga” a legrosszabb volt, tekintet nélkül arra, hogy a családja, őt magát is beleszámítva, hét fejet számlált. A “zugokat” azonban még az elhunyt nagyságos ur építtette igy: a tiz arsin méretű kőkunyhóban középen állt az orosz kályha, körülötte egy “ko- lidor” (ahogyan az udvari jobbágyok mondták) és mindegyik sarokban deszkákkal körül volt kerítve egy “zug.” Itt tehát kevés hely volt, különösen Polikej zugában, mely legközelebb volt az ajtóhoz. A nagy ágy takaróval és párnával, bölcső egy kis gyermekkel, egy háromlábú asztalka, melyen főztek és mostak, rátettek mindenféle holmit és amelyen Polikej maga dolgozni szokott (gyógykovács volt,) vödör, ruhák, tyúkok, egy kis borjú és hét ember teletömték egészen a zugot és egyáltalában nem tudtak volna megmozdulni, ha a közös kályha negyedrészével nem adott volna any- nyi helyet, melyre rá lehetett tenni mindenféle holmit és az emberek is ráfek- hettek, igen és ha nem lehetett volna kimenni a lépcsőre. Hát bizony, ez alig volt lehetséges: októberben hideg volt, és mint egyetlen ruhadarab, csupán egy bá- ránybőr-bunda volt ott; ennek ellenében azonban melegedhettek a gyermekek, amikor szaladgáltak, a felnőttek, amikor dolgoztak és ezek és amazok, ha felmásztak a kályhára, ahol negyven fok meleg is volt. Úgy látszik, mintha ilyen feltételekkel borzalmas lenne élni; nékik azonban ez meg se kottyant; élni lehetett. Akulina mosott és varrt a gyermekekre és a férje, font és szőtt és vásznat fehérített, főzött és sütött közös kályhában, civakodott és pletykázott a szomszédokkal.. Ami élelmiszert kaptak, nem csupán a gyermekek számára volt elég, hanem még a tehenet is étethették. Fát szabadon vehettek, baromfieledelt szintén, a lóistállóból jutott egy kis széna is. Volt egy kisebb konyhakertjük is; a tehenecske megborjadzott; tartottak néhány tyúkot. Polikej a lóistállóban volt alkalmazásban, két csődört látott el; eret vágott a lovakon és a marhán, felvágta daganataikat, megtisztította a patákat és saját taíálmányu kenőccsel kezelte őket. És ezért kapott néha egy kis pénzecskét és élelmiszert. Zab is maradt az uraságtól. A faluban volt egy kis paraszt, aki rendesen két meszelyért adót havonta húsz font ürürust. Meg lehetett volna tehát ebből élni, ha nem lett volna egyéb lelki bánat. Csakhogy ez volt és pedig súlyos az egész családra. Polikej kicsi kora óta egy másik faluban volt a méntelepen. A lovász, kinek keze közé került, a környék első tolvaja volt: el is küldték telepesnek Szibériába. Ennél a lovásznál tanult ki Polikej és mivel még nagyon fiatal volt, annyira megszokta ezt a csekélységet, hogy ámbár később szerette volna ezt abbahagyni — már sehogyan se tudta. Még fiatal teremtmény volt, még gyönge; se apja, se anyja, nem akadt senki, aki tanítaná. Polikej szeretett inni és nem szerette, hogy valahol valami “elheverjen.” Ha bőrszíj, kis nyereg, zár, vörösréz-rudacska vagy valami értékesebb — Polikejnél mindennek jutott helye. Mindenütt akadt ember, aki az ilyen holmit elfogadta és helyébe pálinkával vagy pénzzel fizetett, (Folytatjuk.)- rmm. - mari-
