Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-07-03 / 952. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1937 julius 3.

Gyarmatok és nyersanyagforrások

IRTA: MÁTHÉ REZSŐ.

Az alábbi értekezés a Budapesten megjelenő “Századunk” cimii társadalom tudományi szemlében jelent meg.

(Folytatás.)

rázó összefoglalása ezeknek a gyarmati elnyomás ellen Berlinben megtartott nemzetközi kongresszus jegyzőkönyve, amelyet kiegészítenek az egyes gyarmatokról külön-külön kiadott jelentések és leírások, pl. André Gide “Kongói utazása”-a (1927) Vandervelde adatai ugyanerről a gyarmatról, Brailsford jelentése az afrikai Kenya angol gyarmatról, Schippel tanulmánya, az Internationale Gewerkschaft» Bewegung tanulmánysorozata a gyarmati kényszer- munkáról, Furtwaengler cikke ugyanerről a témáról, a napisajtó híradásai is. Hogy mindezek nem lehetnek csupán nemcsak az adatok nagy tömege és az adatszolgálatok legkülönbözőbb világnézete, pártállása és nemzetisége bizonyítja, hanem annak alátámasztására szolgálnak maguknak a gyarmatoknak törvényei is, pl. a rabszolgaság és az emberkereskedelem ellen hozott egyre újabb és újabb rendelkezések (igy az angol Sierra Leone 1927-ben hozott törvényt a rabszolgák ellen.)

ségeknek a tudomány és a tapasztalat szerint elsősorban éghajlati (és nem faji) okai vannak. Az Abessziniánál kedvezőbb éghajlatú trópusi vidékekre költözött európaiak is — ha egyáltalán elbírják hosz- s:zabb ideig a kiimát — többé- kevésbé alkalmazkodnak a bennszülöttek életmódjához. Hiszen még Dél-Itália viszonylagos elmaradottsága sem annyira a rossz talajnak, sem pedig a délolaszok faji tulajdonságainak tulajdonítható (ez az erős keleti és déli keveredésü mediterrán nép a diaszpórában nagy munkabírásával veszélyes versenytársa minden más nemzetiségnek,) hanem nagyrészt a meleg és ernyesztő éghajlat következménye. A tropikuson — főként Afrikában — e hatás természetesen sokkal intenzi vebb és a feljebb felsorolt adatok igazolják is, hogy a fehér emberek az ilyen területekre költözni még nyomorúságukban sem hajlandók. Dániel Arnold ugyan kimutatta, hogy a trópusokon is dolgozhatnának intenzivebben az európaiak éjjeli

munka és nappali — hütőhá- zakban való — alvás mellett, minthogy azonban ugyanő azt is kimutatja, hogy a mérsékelt égövben is sokezermillió hold felhasználatlan, föld várja a fehér telepesek százmillióit, a trópusok ilymódon való felhasználásának kérdése nem látszik aktuálisnak. Hiszen a gyarmati kegyetlenségek legfőbb oka is az volt, hogy a bennszülöttek nem voltak hajlandók a fehérek számára dolgozni, még akkor sem, ha e munka az addiginál magasabb életszínvonalat biztosított volna számukra; kényszeríteni kellett tehát ükét a munkára s a kényszerítő eszközök leghatásosabbika mindmáig a bennszülötteknek földjüktől való megfosztása. Ez a kényszer- vagy rabszolgamunka volt az, ami egyes népekkel gyorsabban és alaposabban végzett, mint a fegyverek. Ennél sokkal kedvezőbbek a fehér ember intenzív trópusi munkájának kilátásai sem lehetnek.

Igaz, hogy az európai településre sokkal alkalmasabb Kanada, Ausztrália, az Unió stb. rövidlátó kormányzata is mindjobban elzárkóznak a bevándorlás elől és ez fokozottan irányul a déleurópaiak ellen. De megnehezíti az állásfoglalást e kérdésben az, hogy például az olasz kormány nem arra fordította erélyét, hogy lehetővé tegye polgárainak a kivándorlást azokba az országokba, ahová a maguk jószántából mindig szívesen vándoroltak, hanem 1927-ben egyenesen megtiltotta a kivándorlást,

(hogy e tilalom nem lehetett, hatályos és a növekvő munka- nélküliség folytán azt 1930-ban vissza kellett vonni, az a megítélésen nem változtat.) Ezzel szemben olyan területek megszerzését erőszakolja, ahova soha európaiak nagyobb számmal önként nem vándoroltak ki. Ez igazolja azt a nem is nagyon titkolt tényt, hogy itt elsősorban politikai és hatalmi, nem pedig népesedési, megélhetési kérdéssel állunk szemben.

IV,

De megelőzi mindezt az a kérdés: Miért kell kivándorolni? Írországból, amely ország az angol világbirodalom középpontjában, a legnagyobb fogyasztópiac szomszédságában fekszik, époly kevéssé volt természeti kényszerűség a kivándorlás, amiként nem volt természeti oka Skótország elnéptelenedésének és annak sem, hogy Nagy-Magyarország egy év alatt 200.000 embert veszített kivándorlás révén. Bizonyára kényelmesebb az otthoni kérdések előzetes megoldása helyett külső megoldásra törni, könnyebb, mint a termelést üldöző, tehát a munkahelyek számát csökkentő adórendszert megformálni, a nemzeti jövedelem 55—60%-át kitevő közterheiket fokozatosan csökkenti, megszüntetni a monopóliumokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a föld jelentékeny része — Olaszországban is — kihasználatlanul heverjen.

(Folytatjuk.)

Akik mindezek ellenére reménykednek abban, hogy a gyarmatoknak a civilizációval való fokozatos átitatása a múlt e csökevényeit végül is el fogja tüntetni és a bennszülötteket is magasabb életszínvonalra fogja emelni, azoknak azt az erkölcsi kérdést is megkellene fontolniuk, jogos-e a bennszülötteket akaratuk ellenére boldoggá tenni? Az európai humanizmusra hivatkozó imperialistáknak legalább forma szerint azt a kérdést is fel kellene vetniük, hogy mi a néhány- százmillió bennszülött óhaja ebben a kérdésben? Már pedig antropológiai, fiziológiai és fol- klorisztikus kutatások alapján ma már ismeretes, hogy a bennszülöttek elutasító magatartása az európai élet berendezéseivel és ütemével szemben nem csupán alacsony kulturszinvo- naluk szubjektív folyománya, ami e színvonal mesterséges emelésével megszüntethető lenne, hanem a bennszülöttek fizikuma és pszichikuma nem is alkalmas a fehérek mérsékelt égövi munkatempójára és természetüknek megfelelően inkább lemondanak a civilizáció sok vívmányáról, mintsem hogy átvegyék a számukra nehéz és idegen életmódot. így újabban többen rámutattak arra, hogy az indiai lakosság helyzetét sem nagyon javította, hogy eddigi uraikon kívül angol uraikat is el kell tartaniuk és bármily eltérőek is Miss Mayo, Weise, Schalek, Baktay stb. nézetei, e tekintetben mindnyájan erősen szkeptikusak.

De a különböző égövek alatti életmód között fennálló különbAki mind kéi szemével a washingtoni Fehér Ház felé kacsint