Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-07-03 / 952. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 julius 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: ^gy évre ...................... félévre ....................... Egyes szám ára ......... Csomagos rendelésnél.. Subscription Rates: $2.00 One Year ........... $2.00 1.00 Six Months ________ 1.00 5c Single Copy ________ 5c 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 A harcok központjában Warren, Ohioban “általános” sztrájkot rendelt el a CIO, hogy kierőszakolja a szervezet elismerését az ottani Republic acél vállalattól. Több ízben megvilágítottuk a magyar nyelvű munkások előtt, hogy a CIO mozgalom az IWW-tól elsajátított ipari szer­vezet eszméjével indult meg, ugyan akkor ennek a szervezetnek a harci modorával, valamint célkitűzésével bizonyítottuk, hogy az csak elnevezésében ipari szervezet, de lényegében és minden cselekvésében magán viseli a bürokratikus irányítás alatt álló közismert szakszervezeti rendszert. Ennek egyik bizonyítéka a warreni “általános” sztrájk is, amelyben összesen tiz acél részeket gyártó telep munkásai vesz­nek részt. A győzelem reményét nyújtó általános sztrájk az ipari unionizmus elmélete és tanítása szerint szükségessé teszi, hogy azok az iparok és foglalkozási ágak szüntessék be először a ter­melést, amelyekre szüksége van az emberiségnek a napi életben. Ezek között szerepelnek az élelmiszereket előállítók, a világítás és vnllanyerőt szolgálók, a közlekedési eszközökön dolgozók stb. Ezeknek a telepeknek és munkáknak a szünetelése jelenthet kilá­tást az általános sztrájk győzelméhez. Hogy ezekből egyetlen egyett sem találunk a warreni “általános” sztrájkban bizonyít­ja, hogy a CIO mozgalma messze hátul marad attól az ipari szervezettől, amelyre Amerika dolgozóinak szüksége van, hogy munkásadta jogait megvédhesse az őt emberszámba sem vevő kapitalista osztállyal szemben. Hisszük, hogy a most folyó harcoknak az a kijózanító fo | lvamata is meg lesz, amely elhitetni akarja a munkásokkal, hogy I a kormány a törvényhozással egyetemben ő érte és az ő szol- j gálatában van. Amit ez a testület az egyik oldalon a munkások j megvédésére alkot, azt a másik oldalon a magán tulajdon szent- j sége címén a munkáltatókkal megsemmisitteti. A harc e körbe- játék fölött folyik már hónapok óta és bár még sikerült a mun­kások millióit e szélmalom játék szolgálatában lekötni, közeleg a munkások részéről is a tisztán látás ideje, amikor nem a köz­jogi kérdések fogják figyelmét és idejét lekötni, de a márol- holnapra történhető helyzetének a megváltoztatása lehetősége. Ugyan akkor fel kell, hogy ismerje a tiszta ipari szerveze- j tét forradalmi céljáról és egyedül a munkások érdekében hasz-1 nált eszközeiről és mint egy ember kell, hogy az egész ország dolgozói ennek a szervezetnek a zászlaja alá sorakozzék az Ipa­ri Demokrácia megteremtésének a lehetőségére. “Hazádnak rendületlenül...” mint egy ezer magyar lelkei számítanak. Hónapok teltek el a nevezetes pécsi sztrájk óta és ezek a munkások nem tudtak a magyar bánya területen elhelyezkedni, mert lázadókként volt a nevük a bánya irodákban feljegyezve. Most arról ad hirt a posta, hogy egy Belga bánya társa­ság megegyezett a magyar iparügyi minisztériummal, hogy a pécsi bányákból kizárt munkások egyrészét átveszi és alkal­mazza. Eddig Pécs, Mecsekszabolcs és Vasasbánya telepekről szerződtettek le százötven bányászt, akik a jelentés szerint na­pi 30 belga frankot (kb. 15 magyar pengő) keresethez jutnak a belga területen. A bányászok család tagjai csak három hónap után fogják követni. A magyar kormány éppen úgy, mint a hi­vatalos magyar szakszervezeti mozgalom dörzsöli a kezét örömé­ben, hogy 150 lázadót sikerült az ország területéről elszállittat- ni, mert itt a magyar szózatot is úgy értelmezik, hogy csak azoknak a részére van hely, akik megelégedetten, minden til­takozás nélkül húzzák az igát, termelik a nagy vagyont, amely­ből nekik még kenyérre sem jut elegendő. Ellenforradalommal vádolja a szovjetsajtó az orosz színészeket MOSZKVA. — A magas ál­lami tisztviselők között, akiket a legutóbbi időben trockijista magatartás miatt hivataluktól megfosztottak, van Golodiev is, aki Fehér-Oroszország népbizto­sainak tanácsában eddig az el­nöki tisztet látta el. Hogy mi­ért tartoztatták le, azt nem sza­bad megirniok, csak annyit kö­zölhetnek, hogy utódául helyet­N E W YORK FIGYELEM! Ez évi harmadik nagysza­bású GULYÁS PIKNIK tesét, Volkovicot nevezték ki. A szovjet ismét hevesen tá­madja a művészeket, különö­sen a színészeket és az opera­énekeseket, hogy ellenzéki for­radalmárok. A Pravda azt írja, hogy a moszkvai operaház a szovjeturalom ellenségeinek fészke. Az igazgatót a múlt hó­napban trockijista üzelmek mi­att már letartóztatták és most hire jár, hogy hasonló sors fog­ja érni az operaház több mű­vészét is. A szerelem csak ösztönünket elégíti ki a megértés pedig agyunkat és lelkünket nyugtat­ja. julius 4-én, vasárnap egész nap lesz megtartva a köz­ismert Edenwald erdőben. Ne menjen tehát más­hová julius 4-én, jöjjön családjával és barátaival az IWW piknikjére. A helyszínen főzött friss hortobágyi gulyás, lacipe- csenye és minden más jó enni és inni valóról gon­doskodva van. Belépti dij nincs. ÚTIRÁNY: A Lexing­ton Ave.subway az East 180. utcáig és onnét a Westchester vonaton a Dyre Ave. állomásig és on­nét 5 perc séta be az er­dőbe. Éltes embernek jobb a meg­értés párnáján pihenni mint zi­lált szerelmes párjával értel- metlenkedni. NEWARK N. J. A General Regruting Unió newarki osztálya ju­lius 18-án, vasárnap a Windsor Pl. Lessing Hall és erdőben Nutley, N. J. PIKNIKET rendez, jó zene, hűsítők és ételek. Belépti dij 25c. ÚTIRÁNY: Newarkról a 28-as East Passaic Ave. Nutley Bus veendő. Le- szállni a Kingsland Rd. és Windsor Pl. sarkán onnan jobbra egy biok a Haliig. A Bérmunkás olvasói élénken emlékeznek vissza a pécsi bányászok sztrájkjára, amely a modern idők “sit-down” harci eszközét használta a több száz láb bánya mélyén, követelésük megszerzésére. De ugyan akkor nemcsak Magyarország, de az egész világ figyelmét magukra vonták a pécsi bányászok el­szánt, a halál eshetőségének is szembe néző harcukkal. Néhány nap után sikerült a bánya mélyén vívott harcot megszüntetni és a munkásokat a bánya mélye elhagyasara bírni. A vizsgálat itt is “izgatást” állapított meg mint a sztrájk előidézőjét, úgy állítva be a dolgott, mintha a bánya társaság kizsákmányolásának ahoz semmi köze sem lett volna. A szomorú ebben az esetben is az, hogy a magyarországi szervezett munkásságot képviselő szakszervezeti tanács vala­mint a szociáldemokrata párt, amelynek tekintélyes képvise­lete van a magyar parlamentben is teljesen ossza ezt a kapita­lista megállapítást és úgyszólván semmi szava nincs ahoz, hogy a bukott harc következményeként elbocsátott 270 bányászt nem szabad kenyerétől megfosztani. A bánya ipar Magyarországon nem olyan korlátlan, mint itt az Egyesült Államokban, hogy módja van a bányásznak ha a munkájával nincs meg elégedve, vagy más körülmények foly­tán azt elveszti, más államok bányáiban munkát találni. Ma­gyarország bánya területei igen korlátoltak és egy bányában elveszteni a munkát majdnem azt jelenti, hogy az illető mun­kás kiesett teljesen a bánya iparból. Ezt jelentette ebben az esetben a pécsi 270 bányásznak, akik a családjaikkal több ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép- teleimé teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be. szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom