Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-12-11 / 985. szám
1937 december 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal A MUNKÁS BETEGSEGÉLYZŐ SZÖVETSÉG DICSÉRETES INTÉZKEDÉSEI A nagy ipari válság idejében és következtében kimaradt tagokat, kedvezményes alapon veszik vissza a Szövetségbe. A Munkás Betegsegélyző Szövetség, munkásemberekből álló intéző bizottsága, az emberi megértés magaslatára emelkedett ismét, midőn a nagy ipari válság által sújtotta, kimaradni kényszerült tagjainak hóna alá nyúlt, hogy a legmesszebbmenő engedményekkel, visszalépésüket egyengesse a Szövetségbe. <?>---------------------------------------------NYÍLT levél Magyar királyi Konzulátusnak Winnipeg, Man. Méltóságos Uram! Városunkból való távozásával végtelenül sajnálom a hivatali méltóságodat ért incidenset, legyen azonban méltóságod előtt, ez az egészen véletlen közbe jött különös eset, a saskatooni magyarságunk magyarságának igazi és őszinte kifejezője, mert ahogy méltóságod előtt azt, a saskatooni magyarságunk briliánsán kifejezte, külön tudott hódolni az egyéni méltóságodnak is és egészen külön a hivatali méltóságodnak is, ami méltóságod személyes (personális) illeti, a szeretetünket méltóan a legnagyobb és közös örömünkre, oda tolmácsolta Klein Tivadar, a városunk Ady Endre egyesületnek tiszteletre méltó elnöke is és Dr. Biró Károly, a fogadott hazánk legnagyobb népszerűségnek örvendő orvosunk is, ezt méltóságod egyénisége teljesen ki is érdemelte, mert méltóságod szerénysége éppen olyan volt, amilyennek mi saskatooni magyarok, a szegény csonka hazánk konzulját álmodtuk — kedves egyszerű, igénytelen modorú, szép szál ember — fájdalom azonban az, hogy mi nem titkolhattuk el a mi a csonka hazában végbe menő s bennünket talán a halálunkig sulytó érzelmeinket sem én nekem személyileg (personá- lisan is) és mint az Ady Endre Egyesület alapítójának is, és a Demokratikus Magyarok helyi csoportjának titkáraképen is, a hivatalos méltóságoddal szemben bekellett vallanom a legőszintébbet és ebbe a legőszin- tébbeni bevallásban el kellett mondanom méltóságodnak, azt hogy mi kanadai magyarok, mennyivel boldogabbak volnánk ha magyarországról, a mi szeretett hazánkról csak olyan fogalomból beszélhetnénk is, mint amilyen fogalmat képez Svájc, sajnos azonban az, hogy ennek hiánya mellett, nekünk magyaroknak még azt is tudnunk kell, hogy amig mi a háborúk történelmét végig csináltuk egész a korunkig, addig egészen a mai napjainkig, a magyar földön a fő és alpapokon kívül, még ráez és osztrák hercegi és grófi személyek serege osztozkodik és szegény magyar nép a “minden igának barma” a világ földön futója lett. Nem hiszünk mi már méltóságos uram a magyar ígéretekben se, hisz az utóbbi húsz évben a magyar miniszterek, a magyar avatott (és avatatlan) képviseletek, a magyar parlament s ■ a kormánylapok, mind reformokat, szociális intézkedéseket ígérgettek, ez azonban végrehajtva sohasem lett Ezzel kapcsolatban méltóságodnak azt is elkellett mondanom, hogy éppen ezekben található a magyarságunk világszerte, immár szinte veszedelmes tüneteteket öltő széthúzása — pedig ha magyarországnak valaha szüksége volt a nemzeti összetartására — úgy a csonkahazánknak ma kétszersen szüksége van a nemzeti egységre s ez az egység mind meg lesz, de a magyar hazánktól a végletekbe menő áltatások helyett, őszinteséget kérünk! s nagyon helyes lesz ha az az állítólagos “ÉDES HAZÁNK” is megmutatja végre az édeshazaságát, mert ha lehet is a nemzetnek egy-egy ember öltőit, az áltatások tömegével hitegetni, DE EZ A VÉGLETEKIG MÉGSEM MEHET, MERT A NEMZET TÖRTÉNELMET CSINÁL ÉS AZ A TÖRTÉNELEM MINDNYÁJUNKRA NÉZVE GYÁSZOS LEHET! Mellékes pedig nyomatékosan kijelenthetem, hogy az az ország nincs elveszve amelyiknek olyan gyermekei vannak, mint a magyar nemzet, mert mi a világháborúban éhen, szom- jan s rongyosan (s talán a legrongyosabban is) szakadatlanul bírtuk a harcot, de nyomatékosan kérem méltóságodat, hogy őszinteséget kérünk! Ezen üdvözlő beszédemet én megköszöntem méltóságos uramnak s az ünneplő közönségnek is, melyre a közönségünk méltóságod lelki szemei előtt élénk tapsviharban egymást érő személyes gratulációkban fejezte ki a velem, érzést, sőt valaki (jelen nem levő, még olyant is mondott, ha pedig ő jelen lehetett volna) a Méltóságodnak nemválaszával szembe- ő egyenesen megcsókolt volna. A személyem iránt történt eme megnyilvánulás határozottan jól esett, azonban az általános magyar viszonylatban nem volt ez szép dolog méltóságos uram, de méltóztassék elhinni, hogy ennek nem mi vagyunk az okai! Mert mondjuk, hogy az én beszédem mellőzésével, vagy ha én is megmaradtam volna az egyéni méltóságod üdvözlésénél, mi értelme lett volna méltóságod ismerkedésének? Ugye bizony semmi . . .? Utólag még csak annyit Méltóságos Uram, hogy végre igenis illő lesz a mindig agyontitkolt érzelmeinkkel őszintéknek lenni, mert szegény csonka hazánk borús ege minden tekintetben azt bizonyítja, hogy az ünnepléseinkkel, csak a cécókat halmoztuk rakásra, de az őszinteséget a magyar ünnepléseink nél, az elővigyázatok minden fajtájával agyontakargattuk, bár én a takargatásnak részese nem voltam soha, mert szerintem aki az érzéseit titkolja, az magyar ember nem lehet, de az sem lehet magyar ember, aki az érzéseket elnyomja. Ezen elvekben maradtam méltóságodnak méltó üdvözlettel Sebestvén Dénes * * * Sezrkesztői megjegyzés: Leközöltük ezt a szokatlan hangú nyílt levelet, mert annak éle, az átkozott magyar uralmi rendszer egyik képviselője ellen szól. Helyeseljük, hogy ha már mindenképpen ott kellett lenni a búcsúztatón az Ady Endre nevét viselő körnek, akkor izlelitőt is kellett adni a konzulnak Ady szelleméből. De nemtudunk egyezni a levélnek simulékony és hazafias stílusával. Bár lehet, hogy “mi vén amerikások” megsem tanultuk, vagy elszoktunk az ilyen pukkedlis hajbókoláskotól, ami nem múlta divatját a ka- nadába háború után kivándorolt magyaroknál. Mint forradalmárok, mi aligha vettünk volna részt azon a búcsúzon. S ha mégis a helyzet kényszer miatt ott kellett volna lennünk, akkor közvetlenebbül adtunk volna messzebmenő hangot érzelmeinknek. Tudatában annak, hogy százával vannak olyan magyar munkások, akik a nagy munka- nélküliség következtében, utolsó dollárjaiktól megfosztottan, kimaradni kényszerültek a tagok sorából, akik sem más be- tegsegélyzőbe nem tartoztak sem biztosító kötvényekkel nem rendelkeztek. Ilyen kényszer kimaradás különösképpen azokat az idősebb magyar munkásokat sújtotta legerőteljesebben, kik túlhaladott életkorukkal, már máshová nem is csatlakozhatnak. Mérlegelve a Szövetség alaptőkéjét? és szilárdságát, úgy találták, hogy jelentős kedvezményt ádhatnak a tagok visz- szalépésre, anélkül, hogy az egyesületet anyagi erősségében és szilárdságában gyöngítenék vagy veszélyeztetnék, a következő ajánlattal álltak nyilvánosság elé és indították útnak legújabb tagszerzési kámpányu- kat: Az Intéző Bizottság 1937 november 7-én tartott gyűlésén elhatározta, hagy a tagszerzési versenyünk idején kedvezményes alapon vesz- szük vissza azokat a volt tagokat akik 1932-től kezdve 1936 végéig maradtak ki a Szövetségből. A visszavételük feltételei ELHAGYJÁK A CIO.-T A New Republic folyóirat, novemberi egyik számában, Reymond Walsh tollából egy hosszabb cikk jelent meg a CIO.-val kapcsolatosan. A cikk többek között azzal is magyarázza a CIO visszaesését, hogy a szövő ipari munkások, tömegesen otthagyják. Walsh állítása szerint, a New Englandi szövőtelepeken, több mint tiz local jelentkezett csatlakozásra, vissza az AFofL-be. A lokálokban a vita folyamán mely a CIO.-val való szakításhoz vezetett, kitűnt, hogy a munkások megkérdezése és jóváhagyása nélkül kerültek bele a CIO.-ba. Amellett, hogy az ilyesmi a szervezett munkásság képességének és öntudatosságának lebecsülése, az uj vezérkar viselkedésével sincsennek megelégedve. Az AFofL Charterezte, a kivált lokálokat. Az Ady Endre Kjör egyébként jó utat választott. Ha igy búcsúztat gat ja a Horthy konzulokat, elfog jutni oda, ahová mi régen kerültünk. Minket bizony ilyen cécókhoz nem is hívnak. így szívességet tesznek, mert a meghívásról nem kell lemondanunk . . . Azt is kár Sebestyén munkástársnak zokon venni, hogy a “Méltóságos” konzul Ur ignorálta. Ilyemsi magában véve is jó erkölcsi bizonyítvány. a következők: Visszahelyezhetők mindazok, akik jelentkezésük idején nem idősebbek 55 évnél. Ha legalább egy évig tagjai voltak a Szövetségnek. Ha az orvosi bizonyítvány szerint egészségesek. Akiket igy újra felveszünk azok a kimaradásuk idején fizetett havidijuk szerint fogják most tagsági dijaikat fizetni. Esetleges ittmaradt tartalékjaikat javukra Írjuk. Kölcsön jogosultságuk az újabb egy évi tagság után veszi kezdetét. Az igy visszavett tagok u- tán 1 dollár dijat fizetünk az osztályoknak és 2 dollár tagszerzési dijat írunk a kimaradt tagot visszaszerző tagtársak javára. A jelentkezőknek felvételi ivet kell kitölteni. * * * Akik 1937 novembertől kezdve magasabb haláleseti biztosításra óhajtják magukat helyeztetni, azok orvos vizsga diját 1 dolláral a központ fedezi, de csak egyizben. Magasabb biztosítást, az alapszabályunk szerint, csak azok kaphatnak, akik nem múltak el 50 évesek. Mi magyar ajkú IWW-isták, akik a Szövetség mellett nemcsak kitartottunk, de harcoltunk úgy, ahogy csak igaz ügyért lehet; a legválságosabb időkben is vissza vertük az élete ellen törők kétszínű hadát és azokat a légből kapott rágalmakat, melyekkel a szövetséget illették. Vissza vertük azon vádakat is, melyek szerint, az intézmény idősebb tagjainak rovására, azok ellen történik az uj rendszerre való áttérés. Mi mindenkor bíztunk a szövetség munkásszellemében és azt vallottuk, hogy az adott viszonyok és körülmények között vállalt kötelességének MINDENKIVEL SZEMBEN mindig eleget fog tenni. Nagy elégtétel nekünk, a Szövetség intéző bizottságának most nyilvánositott kampánya, mely az emberi szolidaritás és megértés dokumentumaként a Munkás Betegesegélyző Szövetséget nemcsak mint betegsegélyző intézményt, hanem beteg társadalmi és gazdasági rendszerünknek megértőit és alapos ismerőit mutatja be. "* Mi hisszük, hogy ez a kampány a legnagyobb sikerrel fog befejeződni és nyomában nemcsak odaadó jó tagokkal fog szaporodni a Szövetség, hanem nagyszerű teljesítményével első helyre kerül magyar ameri- ka összes intézményei között, emberi és társadalmi ismeretének sokat jelentő és magasan ívelő cselekedete által. W.
