Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-07-17 / 954. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 julius 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: 171 gy évre ...................... $2.00 One Year __________ $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <*gg<*42 Terror a munkásharcokban Amikor ezeket a sorokat leírjuk egy pillanatra végig sza­lad emlékünkön az IWW harminckét esztendős története, amelynek folyamán számtalan esetben úgy az IWW sajtói, mint a kapitalista sajtó hirt adott arról a verekedésbe fuló, mint a vandalizmust használó harcokról az IWW szervezési munkálatok nál. Ugyanis abban az időben csak az IWW harcaiban fordul­tak ezek elő és még ma is vannak a munkások között is sok ez­ren, akik az IWW-t mint az erőszakot hirdető és használó szer­vezetet ismerik. Mert a polgári sajtó a kormány és a Wall Street szekerét toló American Federation of Labor utasítására úgy állí­totta be a munkások harcainál előforduló erőszakosságokat, mintha azokat az IWW csinálná. Ezt a hangulatot sietet támo­gatni sőt sok esetben előljártak az IWW vádolásában a politikus , szocialisták, hogy bosszút álljanak, amiért az IWW a szerve­zetén kívül tessékelte őket a szavazatok fogdosásában. Sok körülmény azután arra kényszeritette a törvényhozó­kat, hogy a munkásokkal szembeni erőszakosságokat közelebb­ről megvizsgálják, aminek olyan szenzációs eredményei lettek, hogy maga a szenátusi vizsgáló bizottság adja a további bizo­nyítékokat arra, hogy a nagyvállalatok telepein valóságos arze­nálok voltak, kiképzett őrséggel a munkások szervezkedése el­len és mint arról mi is hírrel voltunk a kentucky-i bánya tulaj­donosok saját börtönükbe rejtették el a nekik nemtetsző mun­kásokat, szervezeti alkalmazottakat. Amit az IWW-nak nem sikerült harminckét esztendőn keresztül, a munkásokkal meg­értetni, hogy az IWW-nak nem lehet a célja az erőszakosság, a rombolás, mert hiszen kimondott célja az építés és minden meglévőnek a munkások tulajdonába való helyezése, ezt a félre ismerést az IWW igaza mellett bontogatja a szenátusi vizsgáló bizottság már esztendők óta, mig a mai munkásharcok teljes tiszta képet adnak arról, hogy hol vannak az erőszakot hasz­nálók és hogy kiknek az érdekük, hogy a munkásharcok az erő­szak alkalmazásába fulladjanak. A ma munkásmegmozdulásainak nagyobb része a CIO égi­sze alatt történik amelynek vezérkarában olyan egyének van­nak akikről a rosszakarat sem állíthatja, hogy nem százszázalé­kos patrióták, hithü hazafiak és mit látunk a munkások har­cainál? Az acélsztrájk megindítása óta csak az acél telepeken 14 munkás lelte halálát a sebesültek számáról nincs is pontos sta- tiszt’ka. Ezek mind annak a gengszterizmusnak az áldozatai, amelyeket a munkáltatók tartanak fenn arra, hogy a szerveze­tet távol tartsák a telepeiktől. Valóságos statárium van több acél telepen az állami milicia szolgálatban tartásával. Részletesen beszámoltunk a május 30-iki chicagói brutális rendőrségi tá­madásról is, amelynek egymagának 10 halálesete volt. Cleveland ugyancsak az erőszkosságok színhelye. A tex­tile ipar több gyára van sztrájkon, ahol a munkás asszonyok és munkás emberek szolidaritását rendőri segédlettel, a vandaliz­mussal akarják megtörni. Az ország különböző helyeiről nap-nap után érkeznek hí­rek, hogy a munkások harcainál verekedés, bombadobás és egyébb vandalizmus történik. Remélhetőleg leesik a vakságot előidéző hályog minden munkás szeméről, és ezekből az eseményekből ők is meglátják és megtanulják azt, hogy a munkások szervezetei, de legkülö­nösebben az IWW harcaiban nem hasznai erőszakot, mert győ­zelmét a megértésre, az értelemre helyezi, hogy az erőszak, a vandalizmus a tőkés osztály eszköze, mert hiszen egész rend­szere az erőszakon az elnyomatáson, a mások kihasználásán nyugszik és azon akarja továbbra is megtartani. De kívánatos, hogy a vakságtól megszabaduló munkás sze­mek felismerjék a helyzetben azt is, hogy a munkásság barát­jaként tündöklő kormányzat mennyire öleli keblére a munkál­tatókat, még akkor is, amikor egyenesen ellenszegülnek a törvé­nyeknek, és a nép által fizetett milíciát személyes és vagyon biztonságukra bocsássa, ugyan akkor a munkások életükkel fi­zetnek a vélt demokratikus jogaik védelmében. Fareizusok (Z.) Amióta a CIO teret nyitott az ipartelepeken a kommu­nista “elvtársainknak,” hogy a felgyülemlett energiájukat le­csapolják gyakran hallottul a kérdőre vonást, hogy az IWW miért nem lép akcióba a (TO mellett? Miután megmagyaráz­tuk, hogy az IWW mint forradalmi Ipari Szervezet nem já­rulhat hozzá felépíteni oly szervezetet, mely nemcsak, hogy nem forradalmi, hanem nem is ipari szervezet és amelynek kifejlődése ledönthetetlen gátja lesz a forradalmi munkásmoz­galom előrehaladásának és kölöncként fog szolgálni az amerikai munkásság szabad mozgásúnak megakadályozásában, gyakran állították az “elvtársak,” hogy ők bizony hajlandók volnának segíteni az IWW-t is hasonló harc esetén. Sohasem hittünk az “elvtársak” szavának, mert ismétel­ten bizonyítást nyert az, hogy amikor a szót tettekkel kellene bizonyítani letagadják, hogy ők ilyen Ígéreteit tettek volna. Mindig szószegőknek tartottuk őket és mint ilyenekkel nem kerestünk semmiféle közös működésre alkalmat. Egységfront lármájukat is igy vettük — és ma még inkább, — mert törek­vésük az, hogy ha támadásokkal nem, talán barátságos dörzsö- lődéssel tönkre tehetik a forradalmi Ipari Unionizmus megtes­tesítőjét — az IWW-t. Hogy az ily feltevésünk bizonyítást nyerjen, nem kellett sokáig várni. Cleveland szolgáltatta a bizonyítékot. Az Ameri­can Stove Co. telepein az IWW már évek óta erős tevékenysé­get fejtett ki a telepek összes munkásainak megszervezésére. Amikor a Wagner-féle törvény kihúzta az alapot a kompá­nia unió alul, annak volt tagjai természetesen továbbra is ellen­ségei voltak az IWW-nak es értelmiségükhöz legközelebb álló­nak találták a CIO-ot, tehál ehez folyamodtak. Röviddel ezután megjelent a gyár irodájában a CIO^ vezére és anélkül, hogy a munkások többségének véleményét figyelembe vette volna, egyszerűen az igazgatóság elé tette a szerződőst aláírás végett. Mivel a munkások nagyobb százaléka már tagja volt az IWW- nak és a vállalat annak mü helybizottságával már megállapodást csinált, visszautasította a szerződés aláírását. A vezér nr erélyes ember lévén 14 napi időt adott az igazgatóságnak a dolgok meg­fontolására és ha ezen idő elteltével sem hajlandók velük szer­ződésre lépni, sztrájkba szóllitják az “összes munkásokat.” Ezen 14 napi időt arra hasznáták fel az “elvtársak,” hogy a bent dolgazó rokonszenvezőivei röplapokat küldtek a munkások között való szétosztására, melyekben, az IWW-t a legocsmányabb rágalmakkal illették, — úgy kommunista szokás szerint. A telepen viták folytak a munkások között, ami természete­sen befolyással volt a termelésre és hogy ennek véget vessen a gyárigazgatóság a Labor Boardhoz fordult segítségért. A Labor Board aztán szavazást rendelt el, hogy munkások többsége ha­tározza meg, hogy mely szervezethez akarnak tartozni. A sza­vazásnál az IWW kétszáz szótöbbséggel került ki győztesen Talán szükségtelen elismerésünket nyilvánítani az Ameri­can Stove Co. telepein alkalmazott munkások helyes megfontolt­ságáért. Elismerés jár nekik, hogy a szavazásnál nem vakí­totta el őket a vak lárma, melyet az “elvtársak” kifejtenek a CIO mellett és nem hajtották járomba a fejüket, hogy aláves­sék magukat egy korrupt bürokrata vezetőség korlátlan rendel­kezésének, hanem azt a szervezetet választották, amelyben a döntő szó a tagságé és amelynek minden törekvése a tagság ér­dekeinek előmozdítása. A fontosabb ebben az esetben az, hogy az “elvtársak” mi­lyen “őszinte” barátaink. Mivel a telepen nagyszámmal dolgoz­nak magyar munkások, a magyar kommunisták voltak a rága­lom hadjárat vezérei. Az ‘Uj Előre” egész gárdáját mozgósí­tották, hogy a munkások előtt befeketitsék az IWW-t. A lap hasábjain is olvastuk a felhívást, az IWW tagjaihoz, hogy ve­gyék elő jobbik eszüket és szavazzanak a CIO-ra. A munkások azonban pofonban részesítették a rágalmazókat. Erről azonban nem emlékezett meg az Uj Előre. Ez az esemény nekik nem volt elég fontos, hogy hírül adják olvasóiknak. Vannak IWW-isták, akik a kommunisták dörzsölődését ko­molyan vették és őszinteséget tételeztek fel bennük. A fenti esetnél nem kell nyomatékosabb bizonyíték hitványságukról. Akik a munkásosztály nagy ügyét komolyan akarják szolgálni nem ülhetnek fel a hitvány farizeusoknak. A törvény az acélmágnások oldalán van (Folyt, az 1-ső oldalról.) lók között. Ahol csak ehet erőszakosságot idéznek fel, mint Johnstownban a Bethle­hem Steel Cambria telepén, ahol a vízcsöveket dinamittal robbantották fel és a Maho­ning völgyben is több helyen a telepekhez vezető vasúti sí­neket felszaggatták, hogy en­nek alapján tömegesen tartóz­tathassák le a sztrájkban részt­vevőket. Régi kipróbált takti­kája ez a munkáltatóknak es sajnos még mindig beválik. Ezzel nemcsak megfélemliik a sztrájkolókat, hanem az erőt a gyakorlati harcról a törvé­nyes védelemre terelik. Ohio államban eddig több mint kétszáz elfogatási paran­csot adtak ki és hasonló akció van folyamatban Illinois és Pennsylvania államokban is. A munkáltatók minden eszközt megragadnak a sztrájk megtö­résére, de a munkásságnak van egy fegyvere, amely képes el­lensúlyozni minden aljas esz­közt és ez a SZOLIDARITÁS. Ha a munkásság összetart, nincs erő amely legyőzze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom