Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-07-17 / 954. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 julius 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: 171 gy évre ...................... $2.00 One Year __________ $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <*gg<*42 Terror a munkásharcokban Amikor ezeket a sorokat leírjuk egy pillanatra végig szalad emlékünkön az IWW harminckét esztendős története, amelynek folyamán számtalan esetben úgy az IWW sajtói, mint a kapitalista sajtó hirt adott arról a verekedésbe fuló, mint a vandalizmust használó harcokról az IWW szervezési munkálatok nál. Ugyanis abban az időben csak az IWW harcaiban fordultak ezek elő és még ma is vannak a munkások között is sok ezren, akik az IWW-t mint az erőszakot hirdető és használó szervezetet ismerik. Mert a polgári sajtó a kormány és a Wall Street szekerét toló American Federation of Labor utasítására úgy állította be a munkások harcainál előforduló erőszakosságokat, mintha azokat az IWW csinálná. Ezt a hangulatot sietet támogatni sőt sok esetben előljártak az IWW vádolásában a politikus , szocialisták, hogy bosszút álljanak, amiért az IWW a szervezetén kívül tessékelte őket a szavazatok fogdosásában. Sok körülmény azután arra kényszeritette a törvényhozókat, hogy a munkásokkal szembeni erőszakosságokat közelebbről megvizsgálják, aminek olyan szenzációs eredményei lettek, hogy maga a szenátusi vizsgáló bizottság adja a további bizonyítékokat arra, hogy a nagyvállalatok telepein valóságos arzenálok voltak, kiképzett őrséggel a munkások szervezkedése ellen és mint arról mi is hírrel voltunk a kentucky-i bánya tulajdonosok saját börtönükbe rejtették el a nekik nemtetsző munkásokat, szervezeti alkalmazottakat. Amit az IWW-nak nem sikerült harminckét esztendőn keresztül, a munkásokkal megértetni, hogy az IWW-nak nem lehet a célja az erőszakosság, a rombolás, mert hiszen kimondott célja az építés és minden meglévőnek a munkások tulajdonába való helyezése, ezt a félre ismerést az IWW igaza mellett bontogatja a szenátusi vizsgáló bizottság már esztendők óta, mig a mai munkásharcok teljes tiszta képet adnak arról, hogy hol vannak az erőszakot használók és hogy kiknek az érdekük, hogy a munkásharcok az erőszak alkalmazásába fulladjanak. A ma munkásmegmozdulásainak nagyobb része a CIO égisze alatt történik amelynek vezérkarában olyan egyének vannak akikről a rosszakarat sem állíthatja, hogy nem százszázalékos patrióták, hithü hazafiak és mit látunk a munkások harcainál? Az acélsztrájk megindítása óta csak az acél telepeken 14 munkás lelte halálát a sebesültek számáról nincs is pontos sta- tiszt’ka. Ezek mind annak a gengszterizmusnak az áldozatai, amelyeket a munkáltatók tartanak fenn arra, hogy a szervezetet távol tartsák a telepeiktől. Valóságos statárium van több acél telepen az állami milicia szolgálatban tartásával. Részletesen beszámoltunk a május 30-iki chicagói brutális rendőrségi támadásról is, amelynek egymagának 10 halálesete volt. Cleveland ugyancsak az erőszkosságok színhelye. A textile ipar több gyára van sztrájkon, ahol a munkás asszonyok és munkás emberek szolidaritását rendőri segédlettel, a vandalizmussal akarják megtörni. Az ország különböző helyeiről nap-nap után érkeznek hírek, hogy a munkások harcainál verekedés, bombadobás és egyébb vandalizmus történik. Remélhetőleg leesik a vakságot előidéző hályog minden munkás szeméről, és ezekből az eseményekből ők is meglátják és megtanulják azt, hogy a munkások szervezetei, de legkülönösebben az IWW harcaiban nem hasznai erőszakot, mert győzelmét a megértésre, az értelemre helyezi, hogy az erőszak, a vandalizmus a tőkés osztály eszköze, mert hiszen egész rendszere az erőszakon az elnyomatáson, a mások kihasználásán nyugszik és azon akarja továbbra is megtartani. De kívánatos, hogy a vakságtól megszabaduló munkás szemek felismerjék a helyzetben azt is, hogy a munkásság barátjaként tündöklő kormányzat mennyire öleli keblére a munkáltatókat, még akkor is, amikor egyenesen ellenszegülnek a törvényeknek, és a nép által fizetett milíciát személyes és vagyon biztonságukra bocsássa, ugyan akkor a munkások életükkel fizetnek a vélt demokratikus jogaik védelmében. Fareizusok (Z.) Amióta a CIO teret nyitott az ipartelepeken a kommunista “elvtársainknak,” hogy a felgyülemlett energiájukat lecsapolják gyakran hallottul a kérdőre vonást, hogy az IWW miért nem lép akcióba a (TO mellett? Miután megmagyaráztuk, hogy az IWW mint forradalmi Ipari Szervezet nem járulhat hozzá felépíteni oly szervezetet, mely nemcsak, hogy nem forradalmi, hanem nem is ipari szervezet és amelynek kifejlődése ledönthetetlen gátja lesz a forradalmi munkásmozgalom előrehaladásának és kölöncként fog szolgálni az amerikai munkásság szabad mozgásúnak megakadályozásában, gyakran állították az “elvtársak,” hogy ők bizony hajlandók volnának segíteni az IWW-t is hasonló harc esetén. Sohasem hittünk az “elvtársak” szavának, mert ismételten bizonyítást nyert az, hogy amikor a szót tettekkel kellene bizonyítani letagadják, hogy ők ilyen Ígéreteit tettek volna. Mindig szószegőknek tartottuk őket és mint ilyenekkel nem kerestünk semmiféle közös működésre alkalmat. Egységfront lármájukat is igy vettük — és ma még inkább, — mert törekvésük az, hogy ha támadásokkal nem, talán barátságos dörzsö- lődéssel tönkre tehetik a forradalmi Ipari Unionizmus megtestesítőjét — az IWW-t. Hogy az ily feltevésünk bizonyítást nyerjen, nem kellett sokáig várni. Cleveland szolgáltatta a bizonyítékot. Az American Stove Co. telepein az IWW már évek óta erős tevékenységet fejtett ki a telepek összes munkásainak megszervezésére. Amikor a Wagner-féle törvény kihúzta az alapot a kompánia unió alul, annak volt tagjai természetesen továbbra is ellenségei voltak az IWW-nak es értelmiségükhöz legközelebb állónak találták a CIO-ot, tehál ehez folyamodtak. Röviddel ezután megjelent a gyár irodájában a CIO^ vezére és anélkül, hogy a munkások többségének véleményét figyelembe vette volna, egyszerűen az igazgatóság elé tette a szerződőst aláírás végett. Mivel a munkások nagyobb százaléka már tagja volt az IWW- nak és a vállalat annak mü helybizottságával már megállapodást csinált, visszautasította a szerződés aláírását. A vezér nr erélyes ember lévén 14 napi időt adott az igazgatóságnak a dolgok megfontolására és ha ezen idő elteltével sem hajlandók velük szerződésre lépni, sztrájkba szóllitják az “összes munkásokat.” Ezen 14 napi időt arra hasznáták fel az “elvtársak,” hogy a bent dolgazó rokonszenvezőivei röplapokat küldtek a munkások között való szétosztására, melyekben, az IWW-t a legocsmányabb rágalmakkal illették, — úgy kommunista szokás szerint. A telepen viták folytak a munkások között, ami természetesen befolyással volt a termelésre és hogy ennek véget vessen a gyárigazgatóság a Labor Boardhoz fordult segítségért. A Labor Board aztán szavazást rendelt el, hogy munkások többsége határozza meg, hogy mely szervezethez akarnak tartozni. A szavazásnál az IWW kétszáz szótöbbséggel került ki győztesen Talán szükségtelen elismerésünket nyilvánítani az American Stove Co. telepein alkalmazott munkások helyes megfontoltságáért. Elismerés jár nekik, hogy a szavazásnál nem vakította el őket a vak lárma, melyet az “elvtársak” kifejtenek a CIO mellett és nem hajtották járomba a fejüket, hogy alávessék magukat egy korrupt bürokrata vezetőség korlátlan rendelkezésének, hanem azt a szervezetet választották, amelyben a döntő szó a tagságé és amelynek minden törekvése a tagság érdekeinek előmozdítása. A fontosabb ebben az esetben az, hogy az “elvtársak” milyen “őszinte” barátaink. Mivel a telepen nagyszámmal dolgoznak magyar munkások, a magyar kommunisták voltak a rágalom hadjárat vezérei. Az ‘Uj Előre” egész gárdáját mozgósították, hogy a munkások előtt befeketitsék az IWW-t. A lap hasábjain is olvastuk a felhívást, az IWW tagjaihoz, hogy vegyék elő jobbik eszüket és szavazzanak a CIO-ra. A munkások azonban pofonban részesítették a rágalmazókat. Erről azonban nem emlékezett meg az Uj Előre. Ez az esemény nekik nem volt elég fontos, hogy hírül adják olvasóiknak. Vannak IWW-isták, akik a kommunisták dörzsölődését komolyan vették és őszinteséget tételeztek fel bennük. A fenti esetnél nem kell nyomatékosabb bizonyíték hitványságukról. Akik a munkásosztály nagy ügyét komolyan akarják szolgálni nem ülhetnek fel a hitvány farizeusoknak. A törvény az acélmágnások oldalán van (Folyt, az 1-ső oldalról.) lók között. Ahol csak ehet erőszakosságot idéznek fel, mint Johnstownban a Bethlehem Steel Cambria telepén, ahol a vízcsöveket dinamittal robbantották fel és a Mahoning völgyben is több helyen a telepekhez vezető vasúti síneket felszaggatták, hogy ennek alapján tömegesen tartóztathassák le a sztrájkban résztvevőket. Régi kipróbált taktikája ez a munkáltatóknak es sajnos még mindig beválik. Ezzel nemcsak megfélemliik a sztrájkolókat, hanem az erőt a gyakorlati harcról a törvényes védelemre terelik. Ohio államban eddig több mint kétszáz elfogatási parancsot adtak ki és hasonló akció van folyamatban Illinois és Pennsylvania államokban is. A munkáltatók minden eszközt megragadnak a sztrájk megtörésére, de a munkásságnak van egy fegyvere, amely képes ellensúlyozni minden aljas eszközt és ez a SZOLIDARITÁS. Ha a munkásság összetart, nincs erő amely legyőzze.
