Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-07-17 / 954. szám
1937 julius 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal AZ OROSZ FORRADALOM TANULSÁGAI Most volt huszadik évfordulója az orosz forradalom kitörésének. Az első tömegmozgalom, amely a forradalmat elindította, 1917. március 18-án robbant ki, amikor Pétervárott kilencvenezer munkás sztrájkba lépett; ugyané napon volt az első katonai lázadás is: egy kozákezred a forradalmi tömeg védelmében a rendőrség ellen fordult. Amikor ezen az évfordulón egy pillantást akarunk vetni Oroszországra, nem csupán a jelenlegi helyzetet akarjuk szemügyre venni, hanem azt is meg kell vizsgálnunk, mi a jelentősége az események egész láncolatának, amely húsz évvel ezelőtt kezdődött. Ezeknek az eseményeknek lendülete mindeddig nem csökkent, sőt e pillanatban erejük még rohamosan növekszik. A fasizmus uralomra j utása Olaszországban, átterjedése Németországra és Ausztriára, a francia fa- sizták kísérletei a hatalom megszerzésére, a spanyolországi katonai lázadás és annak a fasiz- ta államok által való támogatása egész Európát fegyveres táborrá változtatták, amelynek élén, mint legfőbb ellenfelek, Oroszország és Németország állnak. E két középpont között, amelyek állításuk szerint, engesztelhetetlen ellenségei egymásnak, a békebeli tipusu demokratikus országok helyzete mindinkább bizonytalanná válik. Valósággal megbénítja minden aktivitásukat az állandó aggodalom, hogy bármit tennének, azzal vagy a fasizmus, vagy a kommunizmus ügyét mozdítanák elő, amelyek közül azonban egyiknek sem akarnak szolgálni. Ezeknek az országoknak mindegyikében vannak fasizta és kommunista központok ké- szenállanak arra, hogy ily forradalom esetén magukhoz ragadják a vezetést. Ha ez bekövetkezik, a liberális gazdálkodás és a politikai demokrácia, ami már ma is Európának csupán kisebb felében áll még fenn, néhány év alatt teljesen elpusztulhat. A húsz év előtt kitört orosz forradalom tehát egy olyan általános fölkelés kezdetét jelzi, amelynek vége még most is beláthatatlan. Sajnálatos, hogy az orosz forradalom jelentőségét még ma sem tanulmányozzák olyan mértékben, amely fontosságával arányban állna. Úgyszólván az egész területet a pártirodalmak tartják megszállva, úgyhogy a lényeges tényeket felderíteni rendkívül nehéz. Ez szolgáljon mentségül azért, hogy az alábbiakban csupán vázlatos képet adhatok. Már azt is nehéz megállapítani, hogy Oroszország mai vezetőinek milyen szerepük volt a forradalom kitörésében. A cári kormánnyal szembenállottak az arisztokráciának bizonyos ellenzéki csoportjai, amelyeket a középosztály támogatott. A lázadás első ténye, amely a forradalmat két hónappal megelőzte, Rasputin meggyilkolása volt. Ez azonban még csak a hazafias középosztály lázadása volt az autokrácia visszaélései ellen. Maga a forradalom azonban már a munkásság tömegakciója volt. Egy hét alatt lemondásra kényszeritették a cárt, ideiglenes kormány alakult Lwów herceggel az élén, amelyben a szocialisták is resztvettek Kerensz- ki vezetésével. Lenin, aki ezidő- ben Svájcban volt emigrációban, április 16-án érkezett Pé- tervárra, egy hónappal a cár lemondása után. Lwów herceg, akit néhány hónappal később Kerenszki követett a kormány élén, demokráciát és hazafiságot hirdetett. Rövid előkészítés után általános támadást indított a. központi hatalmak ellen, amely, kezdeti sikerek után, csakhamar rettenetesen összeomlott. Ez julius 19-én történt. Ebben az időben a bolsevikok már élénk aktivitást fejtettek ki. A kormány helyzete egyre nehezebbé vált; a közvélemény békéért kiáltott és mindenünnen a parasztok lázadását jelentették, akik erőszakkal igyekeztek birtokba venni a nagybirtokosok földjeit. A nagy offenziva ösz- szeomlása után a hadsereg szervezete felbomlott, a vezényletet a tisztek kezéből katonatanácsok vették át. A bolsevikoknak mindinkább sikerült kiterjeszteni ellenőrzésüket a városi munkásokra és a katonata- nácsak legnagyobb részére. A parasztlázongások uj erővel lobbantak fel, a földesurak birtokait, állatait és egyéb javait a parasztok elfoglalták és felosztották maguk közt. Nyolc hónappal a forradalom kitörése után a Kerenszki-kormány hatalma majdnem teljesen semmivé vált. November 7-én Pétervárott könnyűszerrel megbuktatták s helyére Lenin szovjetkormánya került. A következő hónapok alatt a szovjetkormány hatalma városról-vá- rosra az ország mind nagyobb területén megerősödött, Decemberben Oroszország fegyverszünetet kötött a központi hatalmakkal és 1918. március 3-án aláírták a breszt-litovszki szerződést. A következő három év alatt a szovjetkormány az ország valamennyi határán harcban állott, részben a beavatkozó külfölddel, részben ellenforradalmi seregekkel. Anglia, Franciaország, Japán hadseregeket küldött ellene. Néhány tucat orosz hadvezér, akiket a külföld támogatott, közeledett minden oldalról. Ugyanakkor a városok, amelyekben a szovjetkormánynak sikerült megvetnie lábát, éhínséggel küzdöttek. De a kormány helytállt valamennyi ellenségével szemben és 1920 végén kétségbevon- hatatlanul hatalmában tartotta egész mái területét. Érdemes megvizsgálni, mi volt az a hajtóerő, amelynek e roppant sikert köszönhette. A bolseviki párt a marxizmus eszméiért harcolt. Programm ja: a munkásság kizsákmányolásának megszüntetése olymódon, hogy minden termelő eszköz elkob- zandó az állam javára. Ennek az elméletnek alapja az a felfogás, hogy a társadalom két osztályra tagolódik: munkásokra és kapitalistákra. Munkás az, akinek keresete a munkabér ; kapitalista az, aki munkást alkalmaz. A kapitalistának azért van módjában, hogy a munkást kizsákmányolja, vagyis hogy a megélhetéshez szükséges minimális munkabéren felül termelt többletértéket tőle elvegye, mert kezében tartja a termelés eszközeit. Az osztályharc elmélete azt hirdeti, hogy minden magánkapitalistának ki kell zsákmányolnia a munkást és hogy ennélfogva a munkásnak lázadnia kell a kapitalista ellen és hatalmába kell kerítenie atermelés eszközeit. Ez elmélet szerint tehát a munkások osztályharca a kapitalisták ellen szükségszerű és győzelmük kikerülhetetlen. A harc szükségszerű, mert rábeszélésről nem lehet szó akkor, amikor egy osztálynak egész léte forog kockán. A bivalyok hiába igyekeznének rábeszélni a tigrist, hogy legyen vegetáriánussá. Ha a bivaly életben akar maradni, el kell taposnia a tigrist. A munkásság győzelmét az osztályharcban pedig azért tartja biztosnak ez az elmélet, mert feltételezi, hogy a munkások óriási többségben vannak egy maroknyi kapitalistával 'szemben. Tehát csak le kell rombolniuk a kapitalista állam erősségeit, a hadsereget és a rendőrséget, ki kell dobniok az egyházat és tanítókat, akik a munkások elméjét igájukban tartják és akkor a hatalom automatikusan az övék lesz. Az osztályharc elméletének roppant átütő ereje van, mert minden problémát egyetlen alapra egyszerűsít le és mert semmiféle kompromisszumot nem tűr. Mindössze egyetlen dolgot kell cselekedni és akkor minden rendben van. Ha ez az egy megtörténik, egy uj világ születik, a szabadságnak, jólétnek és igazságosságnak világa. Valóban, a kommunistávalMiem lehet vitatkozni a szabadság, jólét igazságosság elérésének másfajta lehetőségeiről, gém pedig a kommunista eredményeknek liberális országok eredményeivel való összehasonlításáról. Az ő szemükben a szabadság és igazság, sőt nagyrészt a jólét is már pusztán azzal a ténnyel megvalósul, ha a tőke köztulajdonná válik. A köztulajdon az ő számukra nem is csupán eszköz a gazdasági feltételek megjavítására, hanem ez maga a cél, az egyetlen dolog, amelyre érdemes törekedni; ez a lényege a társadalmi igazságosságnak s a jólétnek is. Az osztályharc elméletének van azonban egy súlyos gyön- gesége: a társadalom szerkezetére vonatkozó megállapítása hamis. Nem áll az, hogy a bérmunkások kizsákmányolt tömege óriási többséget alkot egy maroknyi gazdag kapitalistával szemben. A legtöbb országban a munkásság kisebbségben van, mig a többséget a vezető osztályok jól fizetett alkalmazottai, továbbá az értelmiségi osztályok, a parasztok és azok a kereskedők és kézművesek alkotják, akik maguk dolgoznak, vagy csak kevés munkást foglalkoztatnak. Mindezek pedig a tőke köztulajdonba vételével semmit sem nyerhetnek. A kistulajdonosok számára, amilyenek a parasztok, kereskedők és kézművesek, a tőkék köztulajdonba vétele kenyérkeresetük módjának olyan megváltozását jelentené, amely nekik nem tetszik. (Folytatjuk.) FASZESSZEL HAJTOTT MOTORKOCSIK. Salzburg mellett a helyiérdekű vasút ujszerkezetű sin- kocsikkal kísérletezik. A faszeszt, amely hajtóerőként szerepel, a motoroskocsi az utón gyártja a rárakott fából. Ha ezek a kísérletek sikerrel járnak, akkor azzal a kérdéssel fognak foglalkozni, hogy az osztrák szövetségi vasutakon közlekedő benzines motorokat faszesz fűtésre alakítsák át. Franciaországban már oly jó tapasztalatok vannak a faszesz motorkocsikkl, hogy a francia hadügyminisztérium a katonai teherkocsik egy részét ilyenekre alakitatta át. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni» csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés találhatói dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek buják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, raig a viláv munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kéve sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparbai dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérhan esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül
