Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-20 / 982. szám
6 oldal o ii 1VI U N K Á S 1937 november 27. EPIZÓDOK EGY FORRADALMÁR ÉLEIÉBŐL Irta: VLASITS MÁRTON (Befejező vák voltak vitatkozni, vagy nyomorult álszenteskedésből. Ismerni kell ezeket, romlottak és megvesztegethetők ezek te- tőtől-talpig. Tényleg azok, felelte Kropotkin. Ha mondottam nekik, hogy ideje lenne a munkásságot az osztályharc értelmében tanítani, hát csak a vál- laikat vonogatták, vagy legföljebb azt felelték, hogy azt lé- pésről-lépésre kell megkezdeni. De a gazfickók még ma sem tették meg az első lépést. De azért mégis meg kell mindent tenni, hogy az angolul beszélő amerikai munkásokat behozzuk a mozgalomba. Természetesen ezt meg is tettük és tesszük is. Minden gyűlésen beszél angol szónok is, már az újságok végett is. Az idegen nyelvű munkások óriási összegeket adtak az angol sajtó propagálására sajnos, kevés eredménnyel. Az angol szónokokat szükséges lenne megnyerni és kiképezni jegyezte meg Kropotkin. Ezt is megtettem és meg is nyertem egy kitűnő és kompetens szónokot a neve Parsons volt, de sajnos, azt meg fölakaszották. Most János álláspontját a gazdasági szervezetekkel szemben, legtöbben és tudatosan félre magyarázták. Tényleg az akkori időben senki sem ostorozta keményebben a korrupt munkásvezéreket mint Most. Szerinte és helyesen a gazdasági szervezetek hivatottak a jövő társadalom megalapozására, ők irányítják a termelést és annak szétosztását a fogyasztók között. Kíméletlenül harcolt a politikusok befolyása alatt levő és azoktól utasítást elfogadó korrupt vezérek ellen. Ellene volt minden megalkuvásnak. Forradalmi szellemű gazdasági szervezeteket látta a jövő társadalom előharcosainak. A- mikor a kilencvenes évek közepén Franciaországban a szindi- kalista szervezetek megalakultak azok gazdasági programját teljes egészében magáénak vallotta. A Freiheit pedig minden erre vonatkozó munkát közzétett, és magyarázott, olyan népies és érthető módon amilyent csak egy Most János tudott adni. Amikor Spanyolországban, Hollandiában és Olaszországban az első Generálsztrájkok kitörtek meggyőzték őt abban a föltevésben, hogy ezeknek ugyanazon történelmi jeletőségük van mint a francia forradalmat megelőző parasátfölkelés- nek. A forradalmi szellemű gazdasági szervezetet propagáló munkások 1905-ben egy kongresszust tartottak Chicagóban, 186 küldött jelent meg akik 90 ezer munkást képviseltek. A küldöttek tekintélyes részét a Western Federation of Miners nevű bányászszervezet küldte, akiknek vezetője William D. Haywood volt. A többi küldöttek főleg az, úgynevezett “tanulatlan” munkásokat képviselték úgymint az erdőirtó, a kikötői és mezőgazdasági vándormunkásokat. A kongresszus erősen állást foglalt az American Fedeközlemény) ration of Labor politikája és rendszere ellen, amely teljesen polgári, reformisztikus, és korrupt volt. A kiküldöttek között voltak különféle irányú szocialisták, forradalmi Marxisták és Anarchisták. Természetes, hogy úgy az erősen központosító mint a federalisztikus irány igyekezett többséget nyerni. De egyben a vélemény egységes volt, és pedig abban, hogy az alakítandó szervezet megtagad minden közösséget a kapitalista osztállyal. Ezt egy elvi nyilatkozatban fektették le. Amelyben a fő pontok a bérrendszer megszüntetése, az üzemek ellenőrzése a munkások által, és ennek elérésést a közvetlen cselekvés, más szóval a direct akció utján kell megvalósítani. Megalakult az Industrial Workers of the World munkásszervezet, amely nemsokára jelentős szerepet játszott az amerikai munkásmozgalomban. Most János, bár nem értett eggyett a megalakult szervezet minden pontjával, mégis örömmel és lelkesedéssel üdvözölte a “Freiheit”-ben. Ebből látható, hogy nem volt szőrszálhasogató. A forradalmi kezdeményezésnek előtte nagyobb értéke volt mint a legszebben kicirkalmazott tételeknek. Nem mintha Most János “a mozgalom minden, a tétel semmi” hive lett volna, de any- nyira meg volt győződve a gazdasági, az osztályharc alapján nyugvó tömegmozgalom helyességéről, hogy természetesnek és logikusnak találta, hogy egy ily mozgalom a szocialista társadalomhoz fog vezetni. Aki igy gondolkozik, nem lehet szektáriánus, mozgalmi különcködő, mint ahogy ezt Most János ellenségei és meg nem értői őt tartják. Álláspontja olyan egyszerű volt a gazdasági mozgalmat illetőleg, hogy csak rosszakarattal lehet félremagyarázni. Szüntelen soha el nem lankadó forradalmi tevékenysége a legjobb bizonyítéka annak, hogy szive a münkás- osztályért dobogott. Most János 24 évi amerikai tartózkodása alatt négy Ízben lett börtönre ítélve. Összisen öt évet ült a new yorki “Blackwells Island” fogházban. Emlékirataiban megemlíti, hogy sehol sem lett úgy megalázva mint az amerikai börtönökben. Ez főleg abból állott, hogy a fogházigazgató, valahányszor úgynevezett “előkelő” látogatók jöttek Most Jánost mutogatta nekik mint “veszedelmes anarchistát” bombavetőt stb. Egy alkalommal a new yorki városi tanács tagjai jöttek látogatóba, természetesen száj- tátva bámulták az ősz forradalmárt. De ezt már neki is sok volt, és azt kérdezte a tanácsuraktól, hogy miért nem mennek a cirkuszba, vagy az állatkertbe ha bámészkodni akarnak. Az egyik közülük elröstel- te magát és azt mondotta, hogy igen sajnálja, hogy őt itt bent látja. Én meg azt sajnálom felelte Most, hogy Önt kívül látom. Fogságában sohasem hagyta el egészséges humora és remjénye a munkásosztály fölszabadulásához. Szenvedései és nélkülözései még inkább serkentették a megalkuvás nélküli harcra. 1906 év elején egy agitációs körútra indult. Philadelphiában beszélt aztán Cincinnatiba indult. Pittsburghban erősen meghűlt, kimerülve és halálos betegen ért Cincinnatiba. Egy barátjának a lakásán hunyta le örökre a szemét az ősz forradalmár 1906 március 17-én. Most János élete és működése klasszikus, mintaszerű példája a proletár sorsú forradalmár életének. A munkásmozgalom, a forradalom, a fölszabadulás ügyéért küzdött, áldozott és szenvedett. Egyike volt a legfényesebb és legtehetségesebb elméknek a forradalmi mozgalom szóvivői között. Ha megalkuvó lett volna, irói és szónoki képessége gondtalan anyagi életet biztosított volna neki, mint több kortásának. De mert nem volt az, élete végéig anyagi gondoktól terhelve, az uralkodó osztálytól üldöztetve kellett szenvednie. Kárpótolta ezért még életében, a vele üldözöttek és kizsákmányoltak tisztelete és szeretete. NEM ÉRT VÉGET A DEPRESSZIÓ — ITT A MÁSIK Azi amerikai tőkések jóvoltából, beköszöntött a “kereskedelmi szünet” és a jól kitaposott utón, már jókorát haladt a depresszió is. Sok millió munkás fog ébredni a valóság fájdalmas tudatára, hogy még a Roosevelt-féle “jó politika” sem az az eszköz, mellyel kihúzni lehetett volna az országot a gazdasági válsága feneklett sarából. <$>-----------------------------------------Mind többen kell ébredjenek arra a tudatra, hogy Washingtonban mégse találták fel á csodaszert, a gazdasági válságok megszüntetésére. Esedékessé válik rövidesen, uj politikai megváltók megjelenése, akik a bizalmat és illúziót vesztett munkásokat szédítik és uj országot mentő akciót kezdjenek. Viszont nehéz volna előre megjósolni azoknak a munkásoknak számát, akik a politikai honmentők és eget földet ígérőkből teljesen kiábrándulva, más megoldás kutatására, keresésére fognak idulni. Elvégre a nép összeségét, örökké bolonddá tenni, félrevezetni mégsem lehet. A viszonyok romlása közepette, roppant nehéz az uniók fentartása, a tagoknak megtartása. A munkanélküli munkás, kereset hiányában, képtelen a tagsági dijak fizetésére, tagsági jogának fenntartására. Éhez hozzá járul még az is, hogy a munkásokba olyan tévhitet oltottak, mintha a munkásszervezetnek egyébb hivatása sem volna a dolgozó tagok ügyeinek intézésén kivül. Csak magától értetődőnek látszik, ha egy munkás kiesett munkából, akkor szakíthat a szervezettel is, mert az nem védelmezheti többé a munkáját és miért erőltetné hát ő magát, hogy tagsági jogát továbbra is megtartsa. Éhez járul még az is, hogy a leromlott állapotok mellett, a szervezetek elfelejtik, milyen nehezen lehetett kiverekedni jobb viszonyokat és magasabb élet-standardot. A munkanélküli millióktól való félelmükben, mindenre kaphatók, hogy a munkáltatók kegyeibe maradhassanak. Ennek fejében azután, tehetnek velük, a munkáltatók, kedvük szerint. Elleni- állásra amellett, hogy képtelenek, nem is hajlamosak. Ezek a legalkalmasabb idők a politikusok szárnybontására. Ilyenkor alakulnak át unió vezérek és szervezők is politikusokká, különösen azok, akik gyorsan értik a ruhacserét.-e«í in lehet észlelni napjainkban, már a Lewis féle berkekben is. Az elmúlt nyáron befejezett sztrájk akciók lassan holtpontra jutottak. Életet már csak ott mutatnak, ahol a tagok harciasak maradtak és a vezérek útmutatása nélkül, és legtöbb esetben a vezérek ellenére akcióba lépnek. Az ilyen törvénytelen sztrájkok leszerelését már nem a munkáltatók, hanem maguk az unió vezérek végzik el, olyan gyorsan, amint az lehetséges. Az IWW. minden időben bízik a szervezett munkásság erejében és még a depresszió alatt sem veszíti el bizodalmát, legkevésbbé hajlandó, a munkásság erejét, politikai erőtlenségért felcserélni, mert a termelő munkás ereje még a depresszió alatt is érvényesül a munka színterén. A tőkés osztály, a munkás- osztály és az egészi társadalom minden kétséget kizáróan azoknak a munkásoknak kezébe van még a depresszió alatt is. Kik a meglassított kerekeket mozgásba tartják, akik a társadalmi munkafunkciót, a depresszió alatt is végzik. Depresz- szió, vagy prospesitás, de van egy bizonyos munkamennyiség melynek elvégzése nélkül, megbénulna az egész emberi társadalom. A mi munkánk , tehát nem veszíti fontosságát s kivan jelölve részünkre az iparok terén. Nem volna tanácsos jóslatokba bocsáj tkozni afelett, hogy a tömeg mire képes, ha a problémák súlya alatt cselekvésre kényszerül, kétségtelenül számítanunk kell arra, hogy vannak s lesznek közöttük szép számmal olyanok, akik beismerik, hogy: “Mégis csak az i IWW.-ístáknak volt igazuk” — Ha résen leszünk, a szervezésre, szervezetünk megerősitésé- I re, az u.t nyitva áll. I. W. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at ! 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS.
