Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-20 / 982. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 november 20. Magyarországi Riport (Folytatás az 5-ik oldalról) levő fiú. A jelenlevő fiú a fél- szemü házasságon kívül született gyermeke. Anyja kapott valahol félnapi takarítást, abban járatos. Ennek a közös háztartásban elő párnak van még egy gyermeke a menhelyen is. Ellenben munkájuk nincs. Legfeljebb pár órára. A férfi kőműves, most azonban csak alkalmi munkás. A mérnök és a szigorló orvos is igy jelölték meg jelenlegi foglalkozásukat. Mostanság ez a munkanélküliek szociális meghatározása: “alkalmi munkás”. Merthogy alkalmilag keresnek néhány fillért, ha találnak . . . — Egészségesek a gyermekek? — Ó, még az a szerencse, hogy egészségesek — mondja a félszemü látható megelégedéssel, amiért valami kellemesről számolhat be. És ez az idegen férfi, az albérlő, nagy gyöngédséggel igazítja meg az apróságokon a rongyokat, hogy a penészszagu, nedves helyiségben át ne fázzanak. — Ha az embernek gyereke nem volna — szakítja meg a beállt csendet — nem; volna értelme az egésznek. De igy muszáj a gyerek kedvéért ... — és végig simogat fia arcán. A fiú hálásan néz apjára, szemében bálvány mosoly feszül, mint nagy zivatar után a szivárvány azi égen. Órák óta az első mosoly .... ÖREGEK Újabb ajtó. A kopogásra négykézláb csúszik egy hetven éven felüli asszony az ajtóhoz, hogy kinyissa. Egy év óta ágyban fekvő beteg. A hatósági közsegély rubrikájában mindössze négy betű jár ki neki: Mkpt., munkaképtelen. Nincs senkije, közsegélyből tengődik. A konyha, ahol lakik, a házbér- iven szobának szerepel, a beteg asszony azonban csak egyik albérlője, mert a házigazdával együtt hatan laknak benne heti 2 pengőt fizetnek fejenként. És ki hinné, hogy munkaképtelen létére is van valamilyen foglalkozása sőt keresete is! A szomszédban lakik egy magános férfi, tisztviselő, akinek jó állása van, mondja többször egymásután szinte büszkélkedve. — Megkeres az, kérem még száz pengőt is egy hónapban! Száz pengő ... — mondja elmerengve — ha nekem egyszer száz pengőm volna egy darabban . . . Ez a tisztviselő ellátásba adta hozzá a kutyáját, csakúgy napközi gondozásra. Este magához veszi. Hetenként 2 pengőt kap érte. Az elöljáróságtól is kap havi 3 pengőt, igy valahogy futja a lakbérre. Meg az ebédjegy . . . Hát, persze, sokat koplal, de talán nemsokára vége lesz, a szive már amugy- sem bírja sokáig. Amikor bezárja mögöttem az ajtót, hallom, ahogy négykézláb visszakuszik a fekvőhelyére .. . A szomszéd házban. Nyolcvanesztendős. Életét mások kényelme szolgálatában töltötte el, — szolgáló volt. Most már abból is kivénült. Közsegélyes. A kapuban ütköztünk össze. Zihál, liheg a levegő után. Sziv- tágulásos. Féllábát csámpásan vonszolja maga után, izületi gyulladás is bántja. Menés közben motyog valamit, a könnyei egyre hullanak. Többen körül- állják a házból, megkérdik miért sir. — Jaj nekem — sipogja —, most jövök az elöljáróságtól. Azt ígérte ott a naccsága, hogy majd nyolc pengőt kapok és csak ötöt kaptam. Hogy fizessek én ebbül lakbért, három héttel vagyok elmaradva, meg mibül egyek . . . jaj jajjj . . . És csak sir, sir. — Nézze, jó asszony fizessen kettőötvenet a háziasszonynak, a másik kettőötvenből meg vásároljon élelmet. — Kitesz, azt mondta, hogy kitesz, ha nem adom meg neki a hat pengőt ... én elpusztítom magam, minek él a magamfajta, én elemésztem magam . . . Ki-be járnak a kapun, megállnak egy tűnő pillanatra az öreg koldusasszony siráma hallatára, de aztán ki-ki siet a maga dolgára. Nem a részvét hiányzik az emberekből, de ezen a tájon mindenki földhözragadt koldusfajta. A saját sorsukat látják meg benne és azzal szeriben már rég elkérgesedtek. Az öregasszony pedig még egyre nyöszörög: — Elemésztem magam . . . a nyolc helyett csak ötöt kaptam . . . pedig az elöljáróságon a naccsága megígérte .... Lehajtót fejjel menekülök. MILATSRGI----I NAPTÁR AKRON, O. november 28-án. Színre kerül a MARTÍR című munkás dráma kitűnő szereposztásban. Jó zene és tánc. A Haymarketi tragédia ötven éves emlékét. Wiener Andor méltatja. — A Magyar Házban, 112 E. Thornton St. — belépő jegy előre váltva 35c. —- pénztárnál 40c. MARTINS FERRY, 0. november 27-én, szombaton este 508 Main St. alatt, nagy Teaestély — és Haymarketi ünnepély — az emlék beszédet Wiener Andor munkástárs, a Bérmunkás szerkesztője fogja tartani. NEW YORK, N. Y. November 20-án szombat este a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. Társas vacsora 440-ES KONVENCIÓ. A 440-es ipari szervezet' ez évi konvencióját, clevelandon, az IWW helyiségében, 8622 Buckeye Road, november 27— 28-án fogja megtartani. Az ipari szervezet szervező bizottsága, a megbízó leveleket széjjel küldte és előre láthatólag, nagy érdeklődés előzi meg a Vas és Fémipar munkásainak évi nagy-gyülését. Álljon csatasorba a munkásság (Folytatás a 3-ik oldalról) embereknek érdemei nincsen- nek. Nem a közért, hanem ön- ös érdekekért munkálokdtak. Tevékenységük, nem intézmények erősítésében, azoknak lerombolásában s felzabálásában domborodik ki. A kétes magyar hazafiság helyett, nem a nemzetköziséget, hanem egy idegen ország iránti hódolatot hirdettek. Ha van múltjuk, úgy annak elhalgatása és takar a sa sokkal inkább kívánatos, mint szellőztetése. Kizárólagos érdemeik akkor lesznek igazán érezhetők és észlelhetők, ha véglegesen letűnnek és eltűnnek a magyar közéletből. Az egyleti basákról sem mondhatunk kevesebbet. Ha van érdemük az egyletek alakításában és megszervezésében, úgy ez még évtizedes távlatból is kétes. A NÉGY MAGYAR EGYLET, az összeférhetetlenségnek szinbóluma, nem pedig a testvériességnek. Hogy a legrégibb és a legnagyobb, felekezeti gyűlöletnek és az antiszemitizmusnak megtesetsitője- ként alakult, az csak súlyosbítja a körülményeket. Minden egyletalakulásuknak, önösérde- kek vannak hátterében. Az egyleti vezérek szolgálatait, lépésenként, dollárokban fizette meg az Amerikai Magyarság. S hogy úgy mondjuk — tisztességessek — azoknak kell lenniök, ha csak nem akarnak oda kerülni azok mellé, akik a rácsok mögül nézik a külvilágot. Ha egy egyleti vezér, nem él vissza a belé helyezett bizalommal és nem lopja el (bond alatt) az egyleti pénzeket, ha saját egyletében fizetett pozícióba került, még mind ez nem jogcim arra, hogy mellet dül- lesztve a közért való munkálkodással dicsekedjék, de semmiesetre sem elégséges ahoz, hogy az Amerikai Magyarság nevében beszéljen. Hogy akár itt, akár a tengeren túl; akár Pá- risban, akár Budapesten, bennünket képviseljen. Nos és mi lenne? Vájjon hányán maradnának közülük a rostában, ha egyszer úgy véletlenségből a: Amerikai Magyarág úgy határozna, hogy minden egyleti vezérnek, szerkesztőnek és közéleti szereplőnek, fel kell mutatni hazulról hozott ERKÖLCSI BIZONYÍTVÁNYÁT! Vaj jón hányán maradnának meg egy ilyen rostálás után? Felvesszük a keztyüt. Minden jel arra vall, hogy a közel jövő, nagy, komoly megpróbáltatások és erőpróbák idejét sodorja az öntudatos amerikai magyar munkásság felé. Nem mondhatjuk, hogy ha erőinket latolgatjuk és méregetjük, hogy ilyesmire túlságosan felvagyunk készülve. Nem becsüljük le azoknak az erejét, akik a munkásmozgalom belső harcait és küzdelmeit kihasználták és felkészültek. Viszont mi -is ismerjük magunkat ismerjük teljesítő képességünket, melyeket egyszer kétszer már megmutattunk az elmúlt évtizedek alatt, a reakciónak. Ha a Budapestre készülő egyleti elnökurak és egyleti basák netán elfelejtették, azokat a keresü tapasztalatokat, melyek az amerikai magyar munkásság kemény öklére emlékeztethetnék még őket idézzék vissza Apponyi chicagói fogadtatását, Huszár Károly és Bang- ha Páter fogadtatását és a sok pelenka mozgalom leszerelését, melyet derekasan végzett el az Amerikai Magyar proletariátus az elmúlt évtizedek alatt, sorrendben, amint felmerültek. S ha már az, üzeneteknél tartunk, egy pár szót küldünk azoknak a magyar forradalmároknak is, akik a politikai utak kacskaringóin elvesztek, eltévedtek, akik lefejtették magukat a pártmozgalomról, akik beleuntak a pártvezérek követésébe és félre állottak a munkásmozgalomtól. A kommunista párt bukásával, likvidálásával, egy fejezet zárult le ismét az Amerikai Magyar Munkásmozgalom történetében. A ti munkátok viszont nincsen befejezve. Amig igy burjánzik a csalány, amig igy készül szállítani az Amerikai Magyarokat a reakció, nektek munkátok van mely elvégzésre vár. Aakartok e vagy radalmi teljesítményekre?! Ha igen úgy testvéri kézszoritásra a reakció elleni összefogásra, nyitott ajtóval, cselekvésre készen vár benneteket a forradalmi IWW. Gyertek velünk! A Bérmunkás Lapbizottsága. TÁRSAS VACSORA A BÉRMUNKÁS JAVÁRA NEW YORKBAN. Az öntudatos forradalmárok osztályrésze, hogy csak áldozatokat hozhatnak a munkásosztály felszabadulása érdekében. Ezért van az, hogy az öntudatos munkások tábora aránylag nagyon csekély, mert nagyon kevés olyan ember van, aki ebben a kapzsi társadalmi rendszerben az öntudatosság azon magaslatára tud emelkedni, hogy a munkásosztály érdekében csak adni akar. Az öntudatos munkás van ott az első harcvonalban amikor picketelni kell, ő van ott a gyárban legelői amikor az ösz- munkások érdekét kell megvédeni, ő van az elsők között amikor zsebbe kell nyúlni valamilyen munkáscél érdekében. Mindezek tulajdonképpen az osztályharchoz tartoznak. És bármilyen furcsán hangzik is az osztályharchoz tartozik az a vacsorázás is, mely nov. 20- án most szombaton este 8-kor lesz a BÉRMUNKÁS OTTHONBAN, 1351 Third Ave. Ugyanis ennek a vacsorának a tiszta jövedelme a Bérmunkás javát fogja szolgálni, annak a lapnak, mely csak kizárólag a munkásosztálynak tesz szolgálatot | és viszontszolgálatra csakis a munkásosztálytól számíthat. A Bérmunkás vacsorára tehát nem azért megyünk el, hogy a 75 centünkért jól belakmároz- zunk, hanem elsősorban azért, I hogy forradalmi harci sajtón- j kát támogassuk. Ezért van az hogy nemcsak ezért esznek sokan két vacsorát mert munkástársnőink által annyira Ízletesen van elkészítve, hanem azért hogy kétszeres támogatást kap- | jón a Bérmunkás. így ám, most szombat este I a Bérmunkás javára fogunk va- I csorázni.