Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-20 / 982. szám
1937 november 20. BÉRMUNKÁS 7 oldal sek a beszéden. A székely felnéz az égre, s nyugtalankodni kezd. :— Mi ketten hiába töltjük a drága időt. — Száznyolcvanat én is adok, — teszem az első ajánlatot. — Egye fene, legyen kétszáz! Kötöm magam, ő sem enged. — Adja meg, tekintetes ur, ha már mindenkit elijesztett innen! Azért lettem “tekintetes ur” hogy igy tán ráígérek valamit az árra. Rázom a fejem. — Legalább a vámot fizesse meg! — Fizesse a segesvári hóhér! Hanem tudja mit, legyen száz- kilencven! Az ember szeme felcsillan. Gondolkodik tétováz, morog elszomorodik. — Adjon hát előpénzt! . . . Mit csináljak? . . . Első vevő, hát nem szalasztóm el. Bár sohasem láttam volna a tekintetes urat. Közben a tehénkéket előkészíti az útra. — Hová hajtsak? — CsakHde ne, a vasúton túl a Wesselényi uccába. — Hó — állítja meg a teheneket. — Mé, nem mondta, azt hogy a másvilágon lakik? . . . Estig sem érünk oda . . . Hány óra? — kérdi kedvetlenül. Nincs mit csinálnia, mert az előpénzt elfogadta. Nem is szól hozzám az utón. Haladunk egymás mellett. A Bethlen uccában a törvényszék előtt hirtelen megragadja a tehén szarvát. —Hó! Tanácstalanul néz rám. — Valami baj van? — érdeklődöm. — Bajnak elég baj! — mor- coskodik. Ide a törvényszékre tizenegykor/ bé kéne hogy adjak egy idézetet, mert ha nem csuful megbüntetnek. Lelkem tekéntetes ur! Nem állana meg addig a tehenek előtt, mig belépek vele. Tisztességes embernek látszik, segéjjen legalább» annyit a szegény emberen . . . Nem mondhatja . . . elég olcsón adtam a fát, ennyit legalább maga is megtehet . . . — Hocci az ostort! — népi- eskedem. Menjen csak nyugodtan, igazítja a baját. De siessen ! — Ahogy eresztnek, abbahej- be jövök. Pillanat alatt eltűnik a kapu mögött. Még tetszik is nekem a dolog, hogy igy segíthetek az én székely testvéremen. Orrom, fülem kék a hidegtől, szemeim könnyeznek és táncolok a tehenek előtt, hogy meg ne fagyjak. Eltelik félóra, eltelik egy óra, de az én emberem csak nem jön. Már duplán látom a székelyek anyavárosát, kiszámítom, hogy mennyi az adósságom, megolvasom, hogy hány szőreszála van a csábéli tehénnek, de a székely mégse jön. Hazahajtanám személyesen a szekeret, de még azt hinné, hogy a marháit is elloptam. Kénytelen vagyok tovább várni. A tehenek már másodszor kérődzik az ételt, de a székelynek nyoma veszett. Végre — éppen a delet harangozzák — idvezülten, mosolygós arccal kilép a kapun. — Egy cseppet megvárattam, ugy-e? . . . Már ne haragudjék de a tárgyalás elhúzódott . . . — Mi? A tárgyalás? — Hát mér tőtöttem volna másképpen a törvényszéken a drága időt! — Miféle ember maga? — bosszankodom. — Ha már engem nem tekintett, nézte volna ezt a két szegény állatot. Ezek beledöglenek ebbe a hidegbe. — Nem lesz egyiküknek sem semmi baja — nyugtat meg kétértemüen. — Én a marhákhoz értek. — Alig bírja a jókedvét visz- szatartani. Most ő van felül. Bele kell nyugodnom. — Legalább megnyerte a pert? — Meg az állam, de én kibuktam. Ez azt jelenti, hogy megbüntették, de a büntetés végrehajtását felfüggeszették. Recseg a szekér a jó udvarhelyi kövezeten. Egyeszer csak látom, hogy az embert nem látom. Nyugtalanul keresni kezdem a szememmel, s hát az egyik boltajtóból kiabál. — Eregejenek csak csendesen, mert mindjárt utolérem. Éppen csak veszek valamit, neTiltakozó gyűlés Cleveland West Sideon Erőteljesebb propagandára van szükség, hogy felébresszük az amerikai magyar munkásságot elfásultságából, melybe a pártmozgalmi csalódása sodorta. (Múlt lapszámunkból kimaradt cikk) November negyedikén, csütörtök este ment végbe azon tiltakozó népgyülés, melyet, az Általános Munkás Dalkör és a West sidei magyar IWW.-isták hívtak egybe, hogy Kun Béla börtönben tartása, elitélése, vagy kivégzése ellen tiltakozásukat nyilvánítsák. Arra való tekintettel, hogy' a gyüls egybehivását alig egy hetes agitáció előzte meg, nem mondhatjuk, hogy tulsokan jelentek meg a west sidei öntudatos munkások. Vagy háromszor annyian voltak, mint azon a népgyülésen, melyet legutóbb Fehér Jóska tartott itten. A különbség abban is megvolt, hogy itt az előadókat nem vonták felelősségre a párttagok egy napilap tönkretételéért. Nem volt veszekedés sem pedig szemrehányás. Simán ment minden, egy disszonáns hangtól eltekintve, aki az East sídéről jött és ott mint nem beszámítható figurát ismerik. Kovács Ernő munkástárs volt a gyűlés első előadója, aki Kun Ne bántsátok őket . . . IRTA: VÁRNAI ZSENI Ha kimennek majd az életbe ők, l|Ha elengedi kezüket kezem, Legyen őnekik jobb, mint énnekem Ne bántsátok majd őket, emberek. Enyémek ők, és mindakettő jó, A szemük nyílt és lelkűk hófehér, Kegyelem nékik az én kedvemér, Ne érje őket hántás és szitok. Tudom, hogy virtus a jót bántani, S ,a választottat taposni gyönyör. Ha tudnátok, a kétség hogy gyötör Mi lesz velük a zord világba kinn. Béláról rövid, de annál színesebb életrajzott sorolt fel a hal- gatóságnak. A kolozsvári diák magasan Ívelő pályafutását ecsetelte, a szociáldemokrata mozgalmon, Pesten, keresztül, a világháború vérzivatarán, a bol- seviki forradalom, a magyar tanácskormány megteremtésén, a menekülésen keresztül, visz- sza Oroszországba ahol ismételten az ellenforradalmárok leverésénél végzett forradalmi szolgálatokat s nyert olyan megbecsülést, melyben született orosz forradalmárok közül is csak kevésnek volt részük. Kovács Ernő, az egykori ellenfél, szenvedélyes szavakkal méltatta forradalmi munkásságát Kun Bélának és félreértést nem tűrő hangon, a halgatóság helyesbítése mellett utasította vissza azokat a vádakat, melyek a polgári lapokban, a III-ik internacinálé hivatalos lapjában Kun Béla ellen napvilágot láttak. Utána Wiener Andor munkástársat mutatta be Siket Sándor gyülésvezető. Wiener, kinek előadásait már pár év óta nélkülözte az itteni munkásság, amerikai magyar nézőpontból bírálta az eseményeket és a jelen oroszországi állapotokat összhangba hozta a spanyol forradalom elárulásával, mely a hivatalos semlegességben a semlegességi paktum Oroszország általi aláírásában domborodott ki. hogy az orrom előtt bezárják a boltot. — Délután is ráér vásárolni — kiáltom, de az ember már benn is van a boltban. A méreg esz meg, de elhatározom, hogy többet nem áldo- gálok világ csúfjára. Ha jön ha nem jön, még a teheneket is eladom. — Csá, hójhé! — serkentem a két jószágot, hogy jobban haladjunk. Közben nézegetek, vissza, de a székely nincs sehol. Aki megy, az halad. Mi is hazaérkeztünk. — Hol a tűz lángjában lopja a napot!-— rivall rám a feleségem. — Egy szál fa sincs, amivel ebédet főzzek, dél elmúlt s a gyermekeknek iskolába kell meriniök. — Mindjárt, mindjárt! — vigasztalom. A székely azonban nincs sehol. Magamnak kell megoldanom a szekeret és behordanom a fát. Az ujjam hegye fagyott hozzá, de még néhány szálat hirtelen fel is kellett vágnom. Javában fűrészeltem, mikor jött az emberem. Egy kicsit meg volt lódulva s a szemein is látszott, hogy ivott. — Emmá legény a talpán! — dicsért kedvesen. — Úgy forgolódik, mint a pereszlen. Ne, már fel is vágja a fát . . . Olyan fa ez kérőm, hogy csepeg ki a zsírja. Még a fűrész is örvend neki ................ — Hol volt ? — orditok rá gorombán. A székely meghökken. — Netene! Egy. órája keresem őket, tővé teszem az egész várost, mig megkapom, s még neki áll feljebb! Elkacagom magam és szó nélkül kifizettem a hátralékot* — Miért tette velem ? — kérdezem szelíden. Az ember megbékül. — Nézze! — mondja bizalmasan. — Maga a drága üdőt ellopatta velem a piacon azért a pár leiért. Nekem tárgyalásom volt s egy csomó dolgom. Legalább a fogadó árát bé kellett hoznom, a tekéntetes úron, ha már a vámot se akarta megfizetni. Osztán ügyelgetett a marhákra és a fát is lerakta. Ritka tisztességes ember, az . . . az a . . . osztán ha Zetelakán találna járni, csak Mihók Pál Istvánt keresse. A legkisebb gyermek is megmutassa, hogy hol lakik .... No jó találkozást! . . . Ne bántsátok őket! OlvasdaBérmunkást! Szerinte, a Zinoviev—Kamenev kivégzésének folytatása a Kun Béla élete ellen tervezett véritélet is, mely a vonalas hul- lámmokon immár odáig eljutott, hogv AZ EGY ORSZÁGBAN MEGTEREMTHETŐ szocializmus oltárán, az Oroszországban élő nemzetközi forradalmárok kiirtása folyik kik az egyországban megteremthető és józan ésszel el nem fogadható elmélet helyett inkább abban hisznek, hogy: “Nem lehet egy ország munkássága szabad, mig a többi rabszolga.” Kun Béla amerikai elvtásai- ról adott képletes, de hízelgőnek semmiesetre sem mondható rajzot. Ezek után, Kovács Ernő felolvassa, az elmúlt héten az east sideon tartott hasonló gyűlés sürgönyeit és határozati javaslatát, mely a Bérmunkásban megjelent, amit a gyűlés hozzászólások után, egy hang ellenében elfogadott és elküldésre ajánlott. E sorok írójának szerény nézete az, hogy hasonló gyűlések tartása kívánatos és üdvös dolog volna, az ország minden magyarlakta telepén. Mert nem nézhetjük tétlenül és szótlanul, hogy magyar forradalmárokat, a világon bárhol is kivégezhessenek. Egy dalos. ■k jm Mert tárt karokkal mennek tőlem el És ige lesz az ajkukon a szó, De a karjuk nem birokra való, Csak szivet adok én útra nekik. E szív oly forró, mint a föld szive, Bántva, fájva is felétek dobog: Legyen áldott, ki rájuk mosolyog, Ki tiszta szívvel feléjük tekint. Mert szent hivéssel mennek útra ők, Ha elengedi kezüket kezem, Legyen őnekik jobb, mint énnekem, Ne bántsátok majd őket, emberek.
