Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-06 / 980. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 november 20. BÉRMUNKÁD (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ^gy évre ......................... $2.00 One Year ___________ $2.00 rélévre ........................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy _________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders _____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «^g*42 Ferde tanok kergült hirdetői. A C.N.T. és az F.A.I. spanyol forradalmi gazdasági szervezetek nélkül, vájjon tudott volna e a nemzetközi fasizmus fegyveres hordái ellenében, másféléven át a világot is bámulatba ejtő hősies ellentállást kifejteni a spanyol proletáriátus ? Pedig azok nem fasiz- ta ellenes alakulatok, hanem forradalmi gazdasági szervezetek. És eláruljuk a nagy titkot, az IWW-t lekicsinylő amerikai antifasizták- nak ... A fentemlitett két szervezettel, mi IWW-isták, egyek vagyunk ! A nácizmus és fasizmus őrült tombolása, tervszerű kard- csörtetése, olyan társadalmi jelenség, melyről minnél többet Írnak és beszélnek, annál jobban összekuszálnak éppen azok, akiknek hivatásuk e jelenség tisztázása kellene legyen. Az Amerikai Egyesült Államokat, sem a háború, sem pedig a nyomába bekövetkezett forradalmak nem Toppantották össze, mint az Európai országokat. A piacokért mindenét kockára tett Európai kapitalizmus, a négy esztendős vérengzés alatt össze roppant és e roppanással maga alá temette rendszerét, a tőkés társadalmi rendet is. Az amerikai tőke ezzel szemben, semhogy gyöngült volna, megerősödött. Soha nem látott, nem is álmodott profitot teremtett a háború a bankokráciának s az amerikai trösztök iparfejedelmeinek s attól eltekintve, hogy a túltermelés, valamint a piacok hiánya miatt, pánikszerű pangás seperte végig az országot, a tőkések ebben az országban, kétségbevonhatatlan urai maradtak a rendszernek és mindennek, mely hozzá tartozik. A fasizmust-nácizmust, a tőkés osztály teremtette meg. Minden országban, kivétel nélkül, külső támogatással jött létre. Nemzetközi tőkével a nemzeteken kivüli tőkések finanszírozták jólfefogott osztályérdekeik megvédéséhez, a gátakat és határokat nem ismerő, társadalmi forradalom megállítására. A fasizmus nem más, mint ellenforradalom a forradalomban. Ott jelentkezett s bontakozott ki, ahol a munkásosztály a hatalomért nyúlt. A fasizmus nem más, mint a letiport munkásság fölött diadalmaskodó ellenforradalom, melynek fékeve- szett tombolása azért nem elégíti ki mert mindaddig félni és félteni valója van, amig egyetlen ország lesz a földön, melynek szervezett munkássága, szervezett erejében bízva, kétségbe vonni meri a tőkések jogát, a társadalom fölötti uralomhoz. Nemkivánjuk a fasizmus veszedelmét alá szállítani, de megvagyunk győződve arról, hogy annak nemzetközi terjeszt- kedését helytelenül értékelik és túlbecsülik éppen azok, akik állandó harcot sürgetnek ellene. Az Európai országok kialakuló hegemóniája és két érdek- csoportra való felsorakozása, sem nem müve, sem nem érdeme a fasizmusnak. Épen úgy nem az, amint hogy az elmúlt háborút megelőzően, nem a fasizmus teremtette meg a központi hatalmak szövetségét sem pedig az Ántánt-ot. A fasizmus üzelmei mögött, az imperializmus húzódik meg. A nyersanyag forrásokat és piacokat kereső tőke, az igazi erő mely a dolgokat irányítja. A fasizta államrend, minden gyűlöletet és utálatot kiérdemelt demagógjainak túlbecsülése és értékük fölé való emelése méginkább kidomborodik akkor, midőn az olasz és német tőkéseket, mint a totális (egysíkú) állam- rendszer tényleges urait, elfelejtik megnevezni. A fasizmus-nácizmus ellenes vaktöltény pufogtatás immár odáig fajult, hogy Amerikában, ahol még nem nyúlt fel a hatalomért a munkásság (és belátható időn belül nem is fog nyúlni) azoktól a hitler-mussolini hazafiasságtól ittasodott követőktől féltik U. S. kapitalista államrendjét, akik aligha számítanak többet, horogkeresztes, vagy fekete ingben, mint március idusát diszmagyarban ünneplő Amerikai Magyarjaink. Bár helyes az az okoskodás, hogy ha már minden áron választanunk kell a kapitalista törvényes államrendszer és a minden jogot tipró fasizmus között, akkor inkább válasszuk a törvényeken épülő kapitalista rendszert — Viszont helytelen a jelen helyzetben két rosszat odaállítani az amerikai munkásságnak, amikor ilyen választásról szó sincs! Szocialistáink és kommunistáink, a saját maguk teremtette vaklármába, annyira bele siketültek, hogy a osztályharcról és annak ezer tüzében edződött elméletéről teljesen megfeledkeztek. Az öreg Debs, bizonyára forogna a Terehouti sírjában, ha megtudná, hogy new yorki elvtársai, győzelmi lakomát ülnek La Guardia megválasztása alkalmából. Charles C. Ruthenberg is felborítana egy két szerkesztői asztalt, melyen a Daily Workert olyan szellemben szerkesztik volt elvtársai, hogy a munkásságnak, a két rossz közül, a kapitalizmust, a kapitalista rendszer megtartását ajánlják a munkásságnak. Az osztályharc elméletének szegre akasztása, a világ egyetlen országában sem igazolt. Az osztályharc gyakorlása, emberi akaratok és képzelődésektől függetlenül is történik a kizsákmányoló és kizsákmányolt osztályok között. Ezen harcoktól, még a fasizta Olaszország és nácista németország se tudja mentesíteni magát. Mert minden polgári és szabadság jogot elvehetnek a termelő munkásságtól. Betilthatják gyülekezési és szervezkedési jogát, de a betiltást maga a tőkés termelési rendszer felrúgja, mert tömegtermelés, a munkások csoportosítása nélkül nem folyhat. Akik a nemzetközi fasizmus ellen, csak propagandát és progresszív politikusok, vagy fúziós pártok győzelemre juttatását ajánlják, az emberi társadalmat és annak szenvedő osztályát, a munkásosztályt, egy nemzetközi mohácshoz sorakoztatják fel. Mert nem a munkáspártok és a pártvezérek hiánya emelte a fasizmust hatalomra. Viszont burkolatát széjjel repeszteni, hatalmát összetörni, mindennel lehet csak éppen politikai pártokkal, pártvezérekkel, meg ellene folytatott üres propagandával nem. Belső ellentéteit, ellentmondásait és a gyilkos rendszer következményeit, a benne élő elnyomott, letiport munkásság érzi és senki másnak, átütő, átalakító ereje és képessége nincsen és nem lesz, mint a fasizta országok termelő munkásságának. Mert minden ellenfelét és ellenségét legyilkolhat, száműzhet a fasizmus, de létezni a termelő munkásság nélkül nem tud. Rendszerébe született, benne élő ősellenségétől, a munkásosztálytól megszabadulni nem fog. A helytelen felismerés minden irányban, de különösen nemzetközi méretekben teremt olyan zavart, melynek idő előtti fel- nemismeréséért, kiszámíthatatlan árat kell fizessen a munkás- osztály. A pacifista, háboruellenes és osztályharcra épülő szervez- kerési módszerek helyett, a munkásság önkinevezte vakvezérei, a kapitalista rendszerek védelmezésében odáig jutottak, hogy az úgynevezett nyugati demokráciák megvédelmezésére, a tőkésosztály hadseregébe, ágyutölteléket verbuválnak. Ergo, szerintük helyes, ha a francia militarizmus, mundérba húz és a náci németek által szintén mundérba húzott ágyutöl- telékkel szemben, egymást gyilkolja halomra. Szerintünk az is helyes, ha az angolok ugyan ezt csinálják az olaszokkal szemben. Szinte lelkesedéssel írnak arról, hogy a japán imperializmus kina ellenes háborújában, ha az oroszokkal való konfliktus elkerülhetetlen úgy vonuljon fegyverbe néhány millió amerikai proletár is és ha az amerikai tőke érdeke ugykivánja, támadja meg a japánokat. Nos és ha egymást már halomra gyilkolta a világ legkülönbözőbb országának proletáriátusa és tegyük fel ebből a világmészárlásból győztesen, diadalmasan kerülnek ki a “demokratikus” nyugati államok, ha megfizette a munkásság és meghozta a véráldozatot, MI LESZ? KAPITALIZMUS! KIZSÁKMÁNYOLÁS! Polgári demokrácia, osztályharc a létért való küzdelemért. Vagy akkor sem szabad a kapitalizmus hatalmáért felnyúlni a munkásságnak, mert ilyesmi a fasizmus újbóli megteremtéséhez vezet? Hol van itt a logika? — Ilyen szélmalomharcért, az osztályharcot, mi nem cseréljük fel. Lett légyen az ut bármilyen göröngyös, a fasizmus elleni küzdelem egyetlen útja nem a vaklármán, hanem az OSZTÁLYHARCON KERESZTÜL VEZET! ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé? ni» csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bii* ják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparba» dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
