Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-23 / 968. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 október 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: c'ery évre ...................... $2.00 One Year ___________$2.00 félévre ................ 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders _____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 Gyöngültünk vagy erősödtünk? A tudományos bírálat minden ítéletét szívesen látom. Az úgynevezett közvélemény előítéletével szemben pedig, melyeknek sohasem tettem engedményt, — most is, mint azelőtt, a nagy firenzei (Dante) eme jelmondata irányadó számomra: Segui il tou corso, e lascia dir le genti! (Haladj a magad utján és hagyd az embereket beszélni!) Kari Marx Mind gyakrabban vetődik fel és kerül napirendre azon kérdés, hogy vájjon erősödött, vagy gyöngült e a nemzetközi munkás- mozgalom, az elmúlt húsz esztendő folyamatában. Annál inkább is előtérbe kerül e kérdés, mert az Egyesült Államok mindenkori kormánya pacifista jelleggel birt: Mert a jelenkori adminisztráció, csaknem ugyanazon nemzetközi helyzettel .és .erőviszonyokkal találta magát szemben, mint két évtizeddel ezelőtt, a pacifista Woodrow Wilson és kormánya, kiket a háborút csináló amerikai kapitalizmus kézlegyintéssel sepert el utjából, Mit- sem törődve azzal, hogy Wilson elnök másodszori megválasztása alkalmával, a kampány csattanója, “He kept us out of war” mindent maga előtt seprő jelszóban domborodott ki. Szükségtelen ismíételgletnünk, hogy Roosevelt másodszori megválasztása előtt tartott program beszédeiben, minden kertelés nélkül a wilsoni pacifizmust tette magáévá. “Ha a háborút akaró tőkések profitszomja és a békeszerető népakarat között kell választanom, úgy Én habozás nélkül választom a békét”. Robert Owen, utópista, a tizenyolcadik század elején már rájött és megállapította, hogy a hadviselés előfeltétele profithalmozás, minden háború rablóhadjárat és minden ilyen hadjáratnak gazdasági rugói vannak. Marx és Engels ennél sokkal tovább mentek. Tudományoasn dönhetetlen érvekkel alátámasztottan fektették le a profitképződés elméletét, a tőke s a tőkés osztály nemzetközi csoportouslását és ellentétes érdekeket képviselő táborokba való felsorakozását és a tudamányos szocializmus mérőeszközét elkészítették, melyekkel ők már pontosan le is mérték, megállapították azokat a feszülő pontokat és társadalmi kerettágulásokat, ahol az ellentétek ki kell robbanjanak és kikerülhetetlenül, háborúkba kell kulminálódjanak. A tizennyolcadik század derekán, már erőteljesen bontakozott ki a munkásomzgalom, melynek nemzetközi csoprtositása és csoportosulása, a hetvenes években, osztályharcos, szocialista keretekbe szerveződött. A szocialista irodalom tanulmányozása kétséget kizárólag mutatja, hogy a hetvenes években, már nem tapogatództak annak magalapitói és az osztályharc elméletét úgy voltak képesek lefektetni, hogy azon nagyon kevés módosítást kellett eszközölni ötven esztendő után. A tudományos alapelmélet, ma is változatlan. Csupán taktikai kérdésekben tagolódott több irányzatra a munkásmozgalom és a gyorsabb iramba fejlődő ipari államokban vállott szükségessé a szakmaszerinti szervezkedés helyett, a munkások iparokkénti csoportosítása. A Nemzetközi Munkás Szövetség (első internationale) párisi első kongresszusán, a parlamentáristák és a direkt akció hívei között megnyilatkozó éles ellentétek dacára, mindkét irányelv hívei megegyeztek abban, hogy háború esetén, a szocialista munkásmozgalom minden erejét latba kell vetni, hogy minden ország munkássága, saját országának keretein belül ellentállást fejtsen ki a háború ellen. Ezen álláspontnak ad nyomatékos hangot az erfurthi program is. S hogy az erősen militarista országokban, milyen veszéllyel járt ennek a programnak hirdetése, arról vaskos dokumentumokkal szolgál Európa minden országának munkásmozgalmi története. Az 1914-es vérözön nem találta kellő felkészültségben az európai munkásmozgalmakat. És hogy miért nem, erről jelen cikkünk keretében nem beszélünk, de ha a helyzet úgy kívánja, visszatérhetünk rája. Egy dolog tény és bizonyos. A színtiszta tudamányos szocializmusnak mindenütt voltak hangadói és követői, akik a háborús őrülettel szembe száltak. S mert ilyenek kevesen voltak, elsepertettek az útból. Egyetlen ország és egyetlen szervezet volt az egész világon, ahol a munkásság egy számottevő töredéke komoly ellentállást fejtett ki a háború ellen: Az Egyesült Államokban, az IWW. A mi szervezetünk tagsága, nemcsak öntudatos ellentállást fejtett ki amiért ezrével kerültünk börtönbe, de sztrájkot vezetett az alapiparokban, a legszükségesebb háborús termékek gyártását hátráltatta. Akadt németországban is egy Liebknecht, Amerikában is egy Debs, franciaországban is egy Jauréz, de a hazafias őrület és láz közepette, az egész világ történetében, a legszebb munkásfejezetet, az IWW irta. Nemtagadjuk, hogy a háborús őrületből született meg az orosz szovjet. Azon sem vitatkozunk, hogy azt a borzalmas árat meg érte e, amit fenmaradhatásáért, az egész emberiség fizetett. Azt sem tesszük egyenlőre kérdésessé, hogy megérte e az orosz szovjet fenmaradásáért az egész világ munkásmozgalmának feláldozása? Áll a szovjet és éljen! Ám mit fizettünk érte, És azért, hogy a szovjet álhasson, minek kellett lefeküdni? Lefeküdt az osztrák-magyar, német, olasz, bolgár, finn munkásmo/.galom, a srapnelok által szántotta sírba. A mai vérgőzös és a háborús készülődésektől feketéllő országokban, van e olyan ereje, ellentálló képessége a szervezett munkásságnak, mint volt 1914-ben, noha akkor sem tudtuk a háború kitörését megakadályozni? Rendelkezik e a munkásmozgalom olyan félelmet nemismerő, minden áldozatra kész elittgárdával, mint az elmúlt világháború előtt? Vannak e olyan jóíképzett, bátor és elszánt néptribünjei, mint akkor voltak? Nos és AZ OSZTÁLYHARC ALAPIÁN ÁLLÓ SZOCIALISTA SZERVEZETEK PÁRTOK milyen taglétszámmal, milyen programmal rendelkeznek? Mi állítjuk, hogy az elmúlt háború előtti békeidőben, egy budapesti, berlini, vagy new yorki munkás, hat hónapos szocialista képzettségével többet tudott, mint azok, akik szocialista, vagy kommunista újságszerkesztéssel foglalkoznak. Többet, mert az említett lapoknak irói, még NYÍRNI sem tudnak okosan. Mert még Robert Owen utópista szocializmusig sem jutottak el a tanulásnál és mégis tanítani akarnak. Mert visszafejlesztették a munkásmozgalmat és a tudományos szocializmusról, fogalmuk sincsen — azért Írni akarnak róla. — Egységfrontról szavalnak . . . Kivel? ÍA középosztályai! Azzal a középosztályai akarnak egységfrontot, melynek pályafutását Marx megjelölte. Melyről már abban az időben megállapította, hogy a fejlődés kerekeinek visszatolói, “REAKCIÓSOK ELLENFORRADALMÁROK”. Egységfrontról beszélnek ami által letagadják a munkás- mozgalom célirányosságát, tudományos osztályharcos összetételét. Hát miért és kinek alakult a munkásmozgalom bármely irányzata? A munkások szervezésére, célirányos, osztályharcos nevelésére! Arculcsapása a tudományos szocializmusra épült munkás- mozgalomnak, olyan egységfrontnak a jelszava is, mely a nyárspolgárokat, minden szocialista nevelés, minden osztálytudat hiányában, a munkásmozgalom keblére törekszik öleltetni. Tagadása annak a vastörvényszerü elméletnek, hogy a tudományos munkásmozgalomnak, nem a tömegek értelmetlensé- gi színvonalára kell leereszkedni, hanem a tudatlanokat kell az osztálytudatosok nívójára felemelni. Ha két évtizeddel ezelőtt, az erőteljes szocialista pártok és szakszervezetek képtelenek voltak a háború megakadályozására? most a fascizmus vascsizmája alatt nyögő országok részben kipusztitott és egészben béklyóba vert munkásságának közreműködése nélkül, kivel és mivel lehet ellentállást kifejteni? A C.I.O.-val?! Mert sajnos de tény, hogy sem számbelileg, sem képzettségénél fogva, sem mint gazdasági tényező, a fasizmus béklyóiba vert munkásosztállyal annak generáló erejével, a szovjet munkássága akkor sem érne fel, ha nem hazafiasságra, hanem nemzetközi teljesítményre volna nevelve. Akkor sem érne fel, a német, osztrák, magyar, bolgár, finn és olasz munkássággal 1914-es viszonylatban, ha önmagát áldozta volna fel a világforrádalomért. S mivel, hogy az ellenkezője áll, a világ munkásmozgalmát áldoztatták fel, hogy a szovjet fent maradhasson. A szervezett munkásság erőviszonya, húsz esztendős távlattal összehasonlítva döbbenetes. Ezt beismerni nem szégyen, viszont tagadni ostobaság! Az AFofL — C.1.0. konferencia A Lewis-Green veszekedésből, mint az első perctől látni lehetett, Lewis került ki győztesen. A rivális szervezetet, nem merte kizárni, az American Federation of Labor denveri konvenciója. Az erejében megingott szakszervezet, — amint látszik — felső nyomásra, elfogadta a béketárgyallást, melyet Lewisék proponáltak. Az időt, valamint a tárgyallás színhelyét is Lewisék választották meg. Greenék viszont ahoz ragaszkodtak, hogy semminemű előfeltételt el nem fogadnak. Mint egyenlő fél hajlandók csak asztalhoz ülni. A felső sugallat és nyomás gyanúját az kelti, hogy a béketárgyallást Washington, D. C.-ben hívják össze. Valószínűnek látszik, hogy az október 25-iki kezdettel meginduló béketárgyallások befejezik Lewis-Green kakasviadalát.
