Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-23 / 968. szám
1937 október 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN - ONNAN összeszedte: ZÁRA JÁNOS ha ily hamar elfeledte, hogy februárban, mint vélekedett azokról, akik mellett most pofozkodásra kész markába köp. Csak lassabban azzal a gyür- kőzéssel. A legközelebbi találkozó esetleg annyira kihuzódha- tik, hogy Metznek ekkorra megváltozik a véleménye. S hogy ez a fene nagy nekigyürkőzés kárba ne vesszen, ajánljuk, hogy menjen fel a new yorki wobbly otthonba, ahol minden bizonnyal akad egy-két olyan IWW-ista, akik a “Magyar Világ-Betyár Világ” cimü cikkünk minden soráért szintén vállalják a felelőséget, esetleg egy-két kifelejtett ciklussal meg is tudják toldani. S ha azok után is állja az alkut? — Hát jó szerencsét! A BÉRMUNKÁSÉRT BEFEJEZŐ KIMUTATÁS J. Deák, Akron................. 1.00 J. Nagy, Astoria............... 3.00 St. Fazekas, Bridgeport.. 4.00 J. Herold, Bridgeport. 4.00 A. Székely, Bedford......... 3.00 P. Bokor, Chicago............ 1.00 P. Pika, Chicago............... 2.00 S. Török, Chicago............ 5.00 H. Varjú, Chicago............ 5.00 J. Zára, Chicago................. 5.00 M. Bakos, Cleveland....... 2.00 M. Kaczibán, Cleveland.... 1.00 L. Lóczy, Cleveland......... 1.00 Emil May, Cleveland....... 2.00 Mrs. M. Pilcsuk, Clev...... 2.00 M. Pilcsuk, Cleveland..... 2.00 Gy. Siket, Cleveland....... 1.00 L. S. Prekop, Coraopolis.. 2.00 A. Refy, Lodi..................... 5.00 J. Weidinger, Manayunk.. 3.00 J. Nagy, New York......... 3.00 A. Lelko, Pittsburgh....... 4.00 M. Stefankó, New York.... 5.00 M. Vlasits, New York..... 5.00 J. Katona, Preston......... 5.00 L. Rost, Phila..................... 5.00 F. Kleckner, Pittsburgh.... 5.00 L. Kristofik, Pittsburgh.. 5.00 A. Hülber, Richmond....... 5.00 G. Kuhn, Solon............... 3.00 J. Policsányi, Triadelphia 5.00 J. Gyurcsek, Thornville.. 5.00 Szabó M. Williamston....... 5.00 Mrs. R. Kuntz, Clev...... 5.00 Bercsa J.-né, Cleveland.... 5.00 M. Danka, Cleveland....... 5.00 J. Herceg, Cleveland....... 5.00 A. Alaksay, Akron......... 5.00 G. Deme, Akron................. 5.00 Z. Zatykó, Astoria........... 5.00 A. Bukovsky, Berwyn..... 5.00 F. Dobler, Bridgeport..... 5.00 St. Bukovszky, Cicero.... 5.00 A. L. Szász, Chicago..... 5.00 J. Kollár, Cleveland...... 5.00 J. Lakner, Cleveland..,.... 5.00 Mrs. J. Leiz, Cleveland.... 5.00 Mary Lefkovits, Clev...... 5.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 5.00 A. Molnár, Cleveland....... 5.00 Ch. Sas, Cleveland........... 5.00 G. Paal, Coroapolis........... 5.00 L. Szakács, Coraopolis..... 5.00 M. Fekete, Coraopolis....... 5.00 E. J. Havel, Garfield...... 5.00 Nagy, Fort Landerdale.. 5.00 J. Németh, New York..... 5.00 J. Feczkó, New York....... 5.00 L. Fishbein, New York.... 5.00 Z. Reeves, Los Angeles.... 5.00 Mrs. J. Pollák, N. Y........ 5.00 A. Kucher, Pittburgh..... 5.00 P. Matis, Pittsburgh....... 5.00 Elek Nagy, Greig, N.Y..... 5.00 J. Csillag, Manayunk..... 5.00 J. Herold, Bricjeport..... 5.00 G. Vaszkó, New York..... 7.00 L. Gáncs, Carolina......... 10.00 Semmi értelme a tagadásnak. A levegő itt is és tengerentúl is nagyon puskaporos. A háborút csináló szörnyek túl aktivak. Európában és ázsiában — spanyol földön és kinában — a proletárok százezrei adták életüket már eddig is. Pedig még “nincs is háború”. Az a tény hogy német és olasz ország a spanyol nép vérét ontja és az, hogy japán rövid néhány hét alatt a kínaiak százezreinek az életét vette a hivatalos világ előtt még nem jelent háborút. Anglia és francia ország; nemkülönben az egyesült államok ily hangokat hallatnak. Még mindig nincs ok a támadóknak a rendreutasítására, mert a háborút nem üzenték meg. A “békés” országok kapital- uzmusának irányelvét ebben a háborúban is a profit kilátásai irányítják. Ha a más országokban dúló háború zavartalan profitot biztosit, akkor a béke hívei. Azonban ha a háborúskodó felek bármelyike veszélyezteti a “békés” országok érdekeit, mindjárt megszűnnek pacifisták lenni és egy kézlegyintéssel söprik el az útból a béke híveit. " A Bérmunkás október 9-iki dátummal megjelent száma vezércikkében foglalkozik a kinai- iapán háborúval és többek között a következőket Írja: •"1 “Még emlékezetünkben van az 1914-ben megindított világmészárlás. Nem felejtettük el Wilson elnök kortesbeszédét sem. S amint pár évvel ezelőtti kongresszusi vizsgálat kapcsán kiderült, hogy a Morgan bankvállalat európai befektetései megvé- delmezésére, kézlegyintéssel söpörte el utjából az amerikai kormányt, ellehetünk készülve arra is. hogy ugyanez fog megismétlődni. “A háború megakadályozására csak a szervezett munkásság volna képes. Sajnos, a szervezett munkásság erőviszonyai cseppet sem kedvezőbbek a jelenben, mint voltak 1914-ben, vagy 1917- ben, amikor amerikát is belesodorták a pénzfejedel- mek ............” Osztálytudatos munkás, aki nyitót szemmel nézte az eseményeket és aki elfogulatlanul bírálja a jelent, ugye ebben a kijelentésben hibát nem találhat? Mert Wilson elnök is pacifista volt mindaddig, amig az amerikai tőke érdekeit nem veszélyeztették a központi hatalmak. De amikor ez bekövetkezett, frontot kellett változtatnia felső parancsra. Azonban vannak akik a kákán is csomót keresnek és a Bérmunkás ezen állítását is kétségbe vonják a “legforradalmibb napilap” “NEHOGY ELFELEJTSÜK,” cimü rovatának mindent udó írója. Szerinte a Bérmunkás valótlanságot állít, amikor leszögezi, hogy a szervezett munkásság erőviszonyai semmivel sem kedvezőbbek ma, mint voltak 20 évvel ezelőtt. Miután a roppant komoly kérdést humorral próbálja elütni, emigy folytatja: “Futólag szögezzük le, hogy a tudatlanság gyanúját vonja magára mindenki, ha azt állítja, hogy a “munkásság erőviszonyai cseppet sem kedvezőbbek a jelenben, mint voltak.” E sorok írójának az értesülése szerint a világ munkásságának erőviszonyait nem csekély mértékben módosította például az a tény, hogy már van egy Szovjetunión, amely következetes békepolitikájával és szép sikerrel harcol a háborucsiná- lók ellen. Ugyancsak vannak úgynevezett egységfrontok és népfront mozgalmak, a- melyek Spanyolországban nem megvetendő eredményeket produkáltak, hogy arról a fránya amerikai -CIOról már ne is beszéljünk.” Amikor e sorokat olvastam, előttem feküdt egy kimutatás, mely arról ad számot, hogy amerika mily pénzösszeget zsebelt be szeptember hónapban a háborús anyagok és eszközök — fegyver, lőszer, hadihajó páncél, ágyurészek stb. — exportjából. A kimutatás szerint az export minden egyes hónapot felülmúlt az utóbbi két évben. A teljes összeg tizennyolc millió nyolvankilenc ezer ötszázharminchét (18,089,537) dollár volt. Ezen összegből a “Szovjetunió” tiz millió ötvenhétezer (10,057,000) dollárt jutatott a halál amerikai vámszedőinek. Ne tessék összetéveszteni. Ezt az összeget a szovjetunió nem közszükségleti cikkekért küldte ide, hanem gyilkoló eszközökért. A fenti idézet szerint: “van egy Szovjetunió, a- mely következetes békepolitikájával és szép sikerrel harcol a háborucsinálók ellen.” Tehát megértük, hagy ma már a “legforradalmibb” kommunisták is ugylátják, hogy a békét fegyverrel kell biztosítani. Ezt a gondolat menetet követte minden ország a világháború befejezése óta. Mindig több és többet költöttek gyilkoló eszközökre és amikor már elég biztosnak érezték magukat a “béke biztosítására” megszólaltatták az ágyukat. A Bérmunkás szóbanforgó cikke szerint: “a szervezett munkásság erőviszonyai cseppet sem kedvezőbbek a jelenben mint voltak 1914-1917-ben”. E sorok írójának szerény véleménye szerint a munkásság erőviszonyok ma rosszabbak, mint voltak 1914-1917-ben, mert akkor az osztálytudatos munkások az egész világon — kivéve a sárga szocialistákat egyes országokban — elvből ellensége volt mindenféle háborúnak. És ma? Csak nézzünk szét itt is az amerikai magyar ugaron. A “legforradalmibb” kommunisták szerint nem a kapitalizmust kell megszüntetni a háború megakadályozására, hanem minden ország munkásságának fegyvert kell ragadni és gyilkolni a másik ország mfunkás- ságát, ha azok véletlenül a japán, olasz vagy német militariz- mus járma alatt nyögnek. Sajnos, a háború megakadályozására, sem a kommunisták, sem pedig a “fránya amerikai CIO” nem alkalmas. Az előbbi a nemzetköziség helyet orosz hazafi lett, az utóbbi pedig közönséges polgári gondolkodású vezetés alatt a “tisztességes napi munkáért, tisztességes napibért” vár és forradalmi osztályharc szenmpontjából inkább károsak, mint hasznosak, háború esetén, majd az eddigi rósz hírnevet, melyet a polgári sajtó rájuk kent, itt-ott úgy igyekeznek megjavitani, hogy hűséget esküdnek a háborucsi- nálóknak és mindenkit hazaárulóknak fognak minősíteni aki ellensége a háborúnak. A mi véleményünk — és forradalmi gondolkozásu munkásoknak nem is lehet más — még mindig az, hogy a munkásság előtt csak két ut van. “Vagy hagyja megismétlődni az 1917- es eseményeket és engedi magát birkamódra a vágóhídra hajtani, — vagy minden erejét összeszedi és elűzi a háborucsi- náló kapitalizmust.” Mert minden háborúnak — akár milyen jelszó alatt folyik is az — a munkásság valja kárát. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír» ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
