Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-23 / 968. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 október 23. “Aki üvegházban lakik az ne dobáljon kővel” KÉT CIKK, MELY EGYMÁS MELLÉ, RÁMÁBA KÍVÁNKOZIK. Bevezetés képpen leszögezni kívánjuk, hogy a “Bérmunkásnak” nincs — sohasesm volt titkolni valója. A mi lapunkban megjelent cikkek ha aláírva nincsennek, úgy a SZERKESZTŐ vállalja azokért a felelőséget. Félreértés elkerülése végett előre bocsájtjuk, hogy nem a cikkek Írója miatt, nem is az ő okulására közöljük itt le a zavaros dolgozatokat: inkább a miagyar munkások okulására. Mert a nyomdafestékbe kívánkozó két cikk önmagáért beszél és kétségenkivül bizonyítja, hogy Írójuk már menthetetlen. Képtelen kigázolni abból a fertőből, melyet ők gúnynéven, munkásmozgalomnak is hívnak. Szerk. NYÍLT LEVÉL AZ AMERIKAI MtAGYAR MUNKÁSOKHOZ ÉS A “BÉRMUNKÁS” NÉVTELEN CIKKÍRÓJÁHOZ (Az “Uj Előre” múlt heti számából) Az október 2-án megjelent “Bérmunkás”-ban van egy cikk, mely az egységfront kérdésével foglalkozik. Ebben a cikkben a névtelen cikkíró a rosszmájúság minden csiráját felhasználja,hogy megakadályozza az egységfront sikerét. Az egységfront építői mindenesetre jólteszik, ha nem pazarolják az időt az olyan egyének megnyerésére mint a “Bérmunkás” ezen cikkírója, akiből csak úgy ömlik a rosszakarat, mint a viperából a méreg. Az fáj az illetőnek, hogy nem velük, hallgassatok ide! nem az IWW vezérekkel és az SLP. Kudlikokkal lépünk egységfrontra. Tisztességes munkás nem léphet egységfrontra az ilyen logikájú vezérekkel. Figyeljen ide cikkíró “elvtárs”: Az Uj Előre nem azért szűnik meg, mert csőd előtt állt, az Uj Előréről gondoskodott annak hűséges régi olvasó gárdája. Az Uj Előre megszűnik, mert a viszonyok a politikai téren úgy kívánják. Persze ezt meg kell tudni érteni. Itt most arról van szó, hogy egységet kötni mindenkivel, aki hive a demokráciának és hajlandó a mindenkit fenyegető fasizmus ellen harcolni. Ha ezt a munkát elvégeztük, akkor lehet majd mársól csevegni. Hány száz vagy ezer katolikus, református vagy zsidó munkást, akik a Verhovay, Rákóczi és Református Egy eletek tagjai, nyert meg a “Bérmunkás” hívének, ha minden áron csak az a jó és úgy jó, ahogy ők írják? Látja tisztelt cikkíró ezekkel a munkásokkal kell nekünk egységfrontot csinálni, meg a- zokkal is, akik a “Bérmunkás”-t olvassák. És ne fájjon az a tisztelt cikkírónak, hogy én és a többi munkás hová adjuk a pénzünket, hogy az Uj Előrét és az egységfront mozgalmat anyagilag támogassuk, ez ge- rinctelenség. Ha jó vagyok akkor, midőn a “Bérmunkás”-nak jobban kell, hogy jó legyek akkor is, midőn az Uj előrének adtam. Szerkesztői üzenetek Sebestyén Dénes, Canada — cikkét lapzártakor vettük kézhez. A jövő héten közölni fogjuk. És még jobban kell, hogy jó legyek akkor, midőn egy olyan lapnak adok, amilyen az “Amerikai Magyar Világ” lesz. Maga névtelen . . . ,hogy mer bátorságot venni arra, hogy POS- VÁNY-nak nevezze azt a mozgalmat, amit az a sok ezer magyar munkás épített, akik az Uj Előre körül is csoportosultak. Ha posványról van szó az csak olyanoknak szólhat aki úgy mer Írni, mint ön, tisztelt névtelen cikkíró! Már maga az tény, hogy 35 éven át élni tudott az Uj Előre és, hogy annyi éven át egy csoportban tartotta ezreit az amerikai magyar munkásoknak és nem engedte, hogy a reakció kihasználja őket, nem beszélve a többiről is, — elég, hogy kalapot emeljen az Uj Előre múltja fölött. Vagy az fáj magának mint ahogy Írja is, hogy nem tudta kipofozni belőlük az Uj Előre iránti ragaszkodást? Szeretnék egyszer személyesen találkozni a tisztelt névtelen cikkíróval, hadd látnám, milyen pofonokat tud leadni. Fáj ugye, hogy él és fejlődi) lapunk? Szerette volna, hogy elpusztuljon, ugye Ezek utár még bizonyára elhiszi magáról, hogy a mozgalomnak akart jót tenni, mikor ezeket irta: “Ott kezdődik, ahol elhagyta — gyűjtéssel.” Szabad talán megkérdezni a tisztelt cikkirót, miből él a “Bér munkás”? Vagy ott nem gyűjtenek? Lássa én adok még annak is. És, hogy még csak mos', kezdődik az egységfront, azért gratulálok a névtelen cikkírónak, hogy ilyen jól tudta ennyi ideig bolonditani a munkásokat De nem tovább! Egységfrontot a Verhovay, a Rákóczi, a Bridgeporti, Kossuth és a többi egyesületekkel, a református, zsidó, kathólikus, fizikai és szellemi munkásokkal a demokrácia megvédésére, a háború és fasizmus ellen! Éljen az “Amerikai Magyar Világ”! John Metz, New York. KÉRÉSEM VAN AZ AMERIKAI MAGYAR MUNKÁSTÁRSAKTÓL (A “Bérmunkás 1937 február 29-iki számából) Munkástársak, Uj Előre olvasók! Lehetséges, hogy tévesen birálom a helyzetet, de én azok közzé tartozom, akik szerény tehetségük szerint hozzájárultak és anyagilag is segítették és segítik is a munkás mozgalmat. Eltekintve attól, hogy a nálamnál okosabbak azt mondták és azt Írták az Uj Elő- rében, hogy az a mienk, mind' nyájunké, én azon kívül is jogot formáltam a részemre a lapban oly értelemben, hogy néha írtam bele egy-egy cikket, amit le is közöltek meg nem is, inkább nem az utóbbi időben. Ez az ami engem e sorok Írására kényszeritett. Mert a saját jogaim azaz a szabadszólás jogát akarják elvenni tőlem azok akiknek épp úgy érdeke kell, hogy legyen védeni mint nekem. Hirdetni? Azt csinálják de gyakorlatban az Uj Előrénél csak úgy alkalmazzák ha mi, kissebb kaliberű munkások folyton az ő vállukat veregetjük. Nincsenek megszokva vagy nem akarnak magam fajtájú munkástól hozzá szokni, véleményt hallani alkotni oly dolgokról, amit ők maguknak szántak csupán. Lehetséges, hogy ők ott a szerkesztőségben jobban látják és cifrábban megírnak valamit mint az általános munkás, de basáskodást, dik- tálást 5—6 embertől nem tűrök el a munkásosztállyal szemben. Több ízben kértem a new yorki benfentesebb elvtársakat, hogy alakitsanak egy bizottságot, mely nem folyton a mulatságok, picknikek, színdarabok lerendezésével foglalkozik, hanem ilyen panaszokat is elintéz, megvizsgál. Ha a panaszosnak igaza ban követeli a cikkek közlését, bagy ha nincs igaza, viták alatt meggyőzi aZ illető munkást, hogy tévesen vagy károsan látja a dolgot. Ez nevelő munka, ez kultur munka énnálam. A német munkásokat mielőtt a náci Hitlerék a föld alá szorították 5 millió szavazattal, egy csomó képviselővel rendelkezett a kommunista párt. Annak idején meg Írtam az okokat amiért Moszkva tudatosan leszerelte a forradalom kitörését, nem közölték a szerkesztők. Pedig ha énnekem nem volt igazam írhattak volán mellé kommentárt. No de, hogy is mer egy egyszerű munkás ilyen témával foglalkozni, neki vagy el kell hinni azt, amit az Uj Előre szerkesztősége ir, vagy el kell, hogy higyje amit Hearst ir. Tavaly októberben írtam egy cikket a spanyol forradalommal kapcsolatban. Nem tetszett nekem főképen az, ahogy az orosz kormány kezeli az ügyet Sürgönyök zömét kértem, hogy küldjünk Stalinnak, követelni tőle a spanyol munkások támogatását. — Ezt sem közölték. Attól rettegek, hogy a spanyol munkások is a németek sorsára kerülnek. Igaz, hogy azóta küldtek segítséget, de sokkal hamarább kellett volna és sokkal többet, úgy ma már más volna a helyzet (febr. 4-ik Uj Előre szám első olda:l) Pietro hadügyminiszter a francia meg az angol kormányt okolja, mert nem adnak el nekik fegyvert. Még jó és érdekes, hogy nem Hitlert okolja. Mi lett volna az orosz kormánynak 3—5 száz ezer embernek fegyvert szállítani akkor amikor még az olasz és német hadihajók nem zárták el az utat? Vájjon kitől retteg Stalin? Vagy attól fél, hogy esetleg a spanyol munkások nyernek, vagy esetleg ezáltal egy nagyobb méretű háború lesz? “Tudatos sza- botálása ez a forradalom terjeszkedésének.” Erős a gyanúm hogy Oroszországban azoknak az öreg bolseviki vezéreknek is azért kellett meghalniok, mert nem elégedtek meg Csupán azzal, hogy Oroszországban legyen a munkásoknak paradicsoma. A philadelphiai mozgalomban tiz évet töltöttem el. Betű szerint cselekedtem. Akkor az utasítást New Yorkból kaptam. Ha volt eredmény, az saját kezdeményezésemből eredt. Most ugyan azt akarják csinálni, vagy már csinálják is. Ott voltam az Otthon szentelésnél egy egész ömlengéssel telt beszámolót írtam, két mondat kivételével ezt sem közölték. Hát igy munkástársak nem lehet dolgozni. Az sem kifogás, hogy nincs hely a lan bar, mert ha a rabinak lehet egy egész oldalt áldozni, hagy lehordjon bennünket a sárga földig, akkor nekünk sem lehet kifogás, hogy nincs hely. Vagy ha arra van hely, hogy a Clevelandon levő szerkesztő elvtársak nekünk new yorkiaknak megírják azt a lapon keresztül, hogy ott milyen meleg van azaz volt a nyáron, hogy nekik félig meztelenül kellett megírni azt az úgynevezett columnát, akkor a proli cikkének is kell, hogy legyen helye. Szegény szerkesztő elvtársak, sajnállak benneteket de eszembe jut a bányász, na meg az acél olvasztókemence mellett dolgozó proli és igy nektek csak egy nagyon pici marad a szánalmamból. John Metz, New York Élünk a gyanúperrel, hogy egy két mondatnál többet most sem hagytak meg abból a cik- ből, mely alá Metz Jánost írtak. A lényegen azonban az sem változtatna semmit, ha betüsze- rint közölték volna le. Azt kérdezi Metz János, hogy hogyan mertük mi POSVÁNY- nak nevezni azt a bizonyos mozgalmat? Hát ő minek nevezte alig hat hónappal ezelőtt? Minek lehet egy olyan mozgalmat hivni, mire lehet egy olyan lapot becsülni, mely Metz szerint is “5—6 ember diktátoroskodá- sából, basáskodásából áll ?” “Betű szerint cselekedtem. Akkor az utasítást new york- ból kaptam”. Hunnye a terin- gettét! Hát most honnan kapta Talán csak nem a holdból? Philadelphiában sem állott jól a Lenin Bajusz Metz Jánosnak. New yorkban, meg még rosszabbul, hogy úgy mondjuk groteszkül néz ki, mint az egymás mellett közölt két cikk is mutatja. Mert a “Betyár Világ” cikkíróját Metz János ismeri. Egy-két kellemetlen találkozót elevenítsen csak fel, feledékeny agyában, ha erre képes .... Egyébként alig hihető, hogy évekre tudna visszaemlékezni,
