Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-10-23 / 968. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 október 23. “Aki üvegházban lakik az ne dobáljon kővel” KÉT CIKK, MELY EGYMÁS MELLÉ, RÁMÁBA KÍVÁNKOZIK. Bevezetés képpen leszögezni kívánjuk, hogy a “Bérmun­kásnak” nincs — sohasesm volt titkolni valója. A mi la­punkban megjelent cikkek ha aláírva nincsennek, úgy a SZERKESZTŐ vállalja azokért a felelőséget. Félreértés el­kerülése végett előre bocsájtjuk, hogy nem a cikkek Írója miatt, nem is az ő okulására közöljük itt le a zavaros dolgo­zatokat: inkább a miagyar munkások okulására. Mert a nyomdafestékbe kívánkozó két cikk önmagáért beszél és kétségenkivül bizonyítja, hogy Írójuk már menthetetlen. Képtelen kigázolni abból a fertőből, melyet ők gúnynéven, munkásmozgalomnak is hívnak. Szerk. NYÍLT LEVÉL AZ AMERIKAI MtAGYAR MUNKÁSOKHOZ ÉS A “BÉRMUNKÁS” NÉVTELEN CIKKÍRÓJÁHOZ (Az “Uj Előre” múlt heti számából) Az október 2-án megjelent “Bérmunkás”-ban van egy cikk, mely az egységfront kérdésé­vel foglalkozik. Ebben a cikkben a névtelen cikkíró a rosszmájú­ság minden csiráját felhasznál­ja,hogy megakadályozza az egy­ségfront sikerét. Az egység­front építői mindenesetre jól­teszik, ha nem pazarolják az időt az olyan egyének megnye­résére mint a “Bérmunkás” ez­en cikkírója, akiből csak úgy ömlik a rosszakarat, mint a vi­perából a méreg. Az fáj az illetőnek, hogy nem velük, hallgassatok ide! nem az IWW vezérekkel és az SLP. Kudlikokkal lépünk egység­frontra. Tisztességes munkás nem léphet egységfrontra az ilyen logikájú vezérekkel. Fi­gyeljen ide cikkíró “elvtárs”: Az Uj Előre nem azért szű­nik meg, mert csőd előtt állt, az Uj Előréről gondoskodott an­nak hűséges régi olvasó gárdá­ja. Az Uj Előre megszűnik, mert a viszonyok a politikai té­ren úgy kívánják. Persze ezt meg kell tudni érteni. Itt most arról van szó, hogy egységet kötni mindenkivel, aki hive a demokráciának és haj­landó a mindenkit fenyegető fasizmus ellen harcolni. Ha ezt a munkát elvégeztük, akkor le­het majd mársól csevegni. Hány száz vagy ezer katoli­kus, református vagy zsidó munkást, akik a Verhovay, Rá­kóczi és Református Egy eletek tagjai, nyert meg a “Bérmun­kás” hívének, ha minden áron csak az a jó és úgy jó, ahogy ők írják? Látja tisztelt cikkíró ezek­kel a munkásokkal kell nekünk egységfrontot csinálni, meg a- zokkal is, akik a “Bérmunkás”-t olvassák. És ne fájjon az a tisz­telt cikkírónak, hogy én és a többi munkás hová adjuk a pén­zünket, hogy az Uj Előrét és az egységfront mozgalmat anyagilag támogassuk, ez ge- rinctelenség. Ha jó vagyok akkor, midőn a “Bérmunkás”-nak jobban kell, hogy jó legyek akkor is, midőn az Uj előrének adtam. Szerkesztői üzenetek Sebestyén Dénes, Canada — cikkét lapzártakor vettük kéz­hez. A jövő héten közölni fog­juk. És még jobban kell, hogy jó le­gyek akkor, midőn egy olyan lapnak adok, amilyen az “Ame­rikai Magyar Világ” lesz. Ma­ga névtelen . . . ,hogy mer bá­torságot venni arra, hogy POS- VÁNY-nak nevezze azt a moz­galmat, amit az a sok ezer ma­gyar munkás épített, akik az Uj Előre körül is csoportosul­tak. Ha posványról van szó az csak olyanoknak szólhat aki úgy mer Írni, mint ön, tisztelt névtelen cikkíró! Már maga az tény, hogy 35 éven át élni tudott az Uj Elő­re és, hogy annyi éven át egy csoportban tartotta ezreit az amerikai magyar munkásoknak és nem engedte, hogy a reakció kihasználja őket, nem beszélve a többiről is, — elég, hogy ka­lapot emeljen az Uj Előre múlt­ja fölött. Vagy az fáj magának mint ahogy Írja is, hogy nem tudta kipofozni belőlük az Uj Előre iránti ragaszkodást? Sze­retnék egyszer személyesen ta­lálkozni a tisztelt névtelen cikk­íróval, hadd látnám, milyen po­fonokat tud leadni. Fáj ugye, hogy él és fejlődi) lapunk? Szerette volna, hogy el­pusztuljon, ugye Ezek utár még bizonyára elhiszi magáról, hogy a mozgalomnak akart jót tenni, mikor ezeket irta: “Ott kezdődik, ahol elhagyta — gyűj­téssel.” Szabad talán megkérdezni a tisztelt cikkirót, miből él a “Bér munkás”? Vagy ott nem gyűj­tenek? Lássa én adok még an­nak is. És, hogy még csak mos', kezdődik az egységfront, azért gratulálok a névtelen cikkíró­nak, hogy ilyen jól tudta ennyi ideig bolonditani a munkásokat De nem tovább! Egységfrontot a Verhovay, a Rákóczi, a Bridgeporti, Kossuth és a többi egyesületekkel, a re­formátus, zsidó, kathólikus, fi­zikai és szellemi munkásokkal a demokrácia megvédésére, a háború és fasizmus ellen! Éljen az “Amerikai Magyar Világ”! John Metz, New York. KÉRÉSEM VAN AZ AMERIKAI MAGYAR MUNKÁSTÁRSAKTÓL (A “Bérmunkás 1937 február 29-iki számából) Munkástársak, Uj Előre ol­vasók! Lehetséges, hogy té­vesen birálom a helyzetet, de én azok közzé tartozom, akik szerény tehetségük szerint hoz­zájárultak és anyagilag is segí­tették és segítik is a munkás mozgalmat. Eltekintve attól, hogy a nálamnál okosabbak azt mondták és azt Írták az Uj Elő- rében, hogy az a mienk, mind' nyájunké, én azon kívül is jo­got formáltam a részemre a lap­ban oly értelemben, hogy néha írtam bele egy-egy cikket, amit le is közöltek meg nem is, in­kább nem az utóbbi időben. Ez az ami engem e sorok Írá­sára kényszeritett. Mert a sa­ját jogaim azaz a szabadszó­lás jogát akarják elvenni tő­lem azok akiknek épp úgy ér­deke kell, hogy legyen védeni mint nekem. Hirdetni? Azt csi­nálják de gyakorlatban az Uj Előrénél csak úgy alkalmazzák ha mi, kissebb kaliberű munká­sok folyton az ő vállukat vere­getjük. Nincsenek megszokva vagy nem akarnak magam faj­tájú munkástól hozzá szokni, véleményt hallani alkotni oly dolgokról, amit ők maguknak szántak csupán. Lehetséges, hogy ők ott a szerkesztőségben jobban látják és cifrábban meg­írnak valamit mint az általános munkás, de basáskodást, dik- tálást 5—6 embertől nem tű­rök el a munkásosztállyal szem­ben. Több ízben kértem a new yorki benfentesebb elvtársa­kat, hogy alakitsanak egy bi­zottságot, mely nem folyton a mulatságok, picknikek, színda­rabok lerendezésével foglalko­zik, hanem ilyen panaszokat is elintéz, megvizsgál. Ha a pana­szosnak igaza ban követeli a cikkek közlését, bagy ha nincs igaza, viták alatt meggyőzi aZ illető munkást, hogy tévesen vagy károsan látja a dolgot. Ez nevelő munka, ez kultur munka énnálam. A német munkásokat mielőtt a náci Hitlerék a föld alá szo­rították 5 millió szavazattal, egy csomó képviselővel rendel­kezett a kommunista párt. An­nak idején meg Írtam az oko­kat amiért Moszkva tudatosan leszerelte a forradalom kitöré­sét, nem közölték a szerkesztők. Pedig ha énnekem nem volt iga­zam írhattak volán mellé kom­mentárt. No de, hogy is mer egy egyszerű munkás ilyen té­mával foglalkozni, neki vagy el kell hinni azt, amit az Uj Előre szerkesztősége ir, vagy el kell, hogy higyje amit Hearst ir. Tavaly októberben írtam egy cikket a spanyol forradalommal kapcsolatban. Nem tetszett ne­kem főképen az, ahogy az orosz kormány kezeli az ügyet Sürgönyök zömét kértem, hogy küldjünk Stalinnak, követelni tőle a spanyol munkások támo­gatását. — Ezt sem közölték. Attól rettegek, hogy a spanyol munkások is a németek sorsára kerülnek. Igaz, hogy azóta küld­tek segítséget, de sokkal ha­marább kellett volna és sokkal többet, úgy ma már más volna a helyzet (febr. 4-ik Uj Előre szám első olda:l) Pietro had­ügyminiszter a francia meg az angol kormányt okolja, mert nem adnak el nekik fegyvert. Még jó és érdekes, hogy nem Hitlert okolja. Mi lett volna az orosz kormánynak 3—5 száz ezer embernek fegyvert szállí­tani akkor amikor még az olasz és német hadihajók nem zárták el az utat? Vájjon ki­től retteg Stalin? Vagy attól fél, hogy esetleg a spanyol munkások nyernek, vagy eset­leg ezáltal egy nagyobb mére­tű háború lesz? “Tudatos sza- botálása ez a forradalom ter­jeszkedésének.” Erős a gyanúm hogy Oroszországban azoknak az öreg bolseviki vezéreknek is azért kellett meghalniok, mert nem elégedtek meg Csupán azzal, hogy Oroszországban le­gyen a munkásoknak paradi­csoma. A philadelphiai mozgalomban tiz évet töltöttem el. Betű sze­rint cselekedtem. Akkor az uta­sítást New Yorkból kaptam. Ha volt eredmény, az saját kez­deményezésemből eredt. Most ugyan azt akarják csinálni, vagy már csinálják is. Ott vol­tam az Otthon szentelésnél egy egész ömlengéssel telt beszámo­lót írtam, két mondat kivételé­vel ezt sem közölték. Hát igy munkástársak nem lehet dolgozni. Az sem kifogás, hogy nincs hely a lan bar, mert ha a rabinak lehet egy egész oldalt áldozni, hagy lehordjon bennünket a sárga földig, ak­kor nekünk sem lehet kifogás, hogy nincs hely. Vagy ha arra van hely, hogy a Clevelandon levő szerkesztő elvtársak ne­künk new yorkiaknak megírják azt a lapon keresztül, hogy ott milyen meleg van azaz volt a nyáron, hogy nekik félig mez­telenül kellett megírni azt az úgynevezett columnát, akkor a proli cikkének is kell, hogy le­gyen helye. Szegény szerkesztő elvtársak, sajnállak bennete­ket de eszembe jut a bányász, na meg az acél olvasztókemen­ce mellett dolgozó proli és igy nektek csak egy nagyon pici marad a szánalmamból. John Metz, New York Élünk a gyanúperrel, hogy egy két mondatnál többet most sem hagytak meg abból a cik- ből, mely alá Metz Jánost írtak. A lényegen azonban az sem vál­toztatna semmit, ha betüsze- rint közölték volna le. Azt kérdezi Metz János, hogy hogyan mertük mi POSVÁNY- nak nevezni azt a bizonyos moz­galmat? Hát ő minek nevezte alig hat hónappal ezelőtt? Mi­nek lehet egy olyan mozgalmat hivni, mire lehet egy olyan la­pot becsülni, mely Metz szerint is “5—6 ember diktátoroskodá- sából, basáskodásából áll ?” “Betű szerint cselekedtem. Akkor az utasítást new york- ból kaptam”. Hunnye a terin- gettét! Hát most honnan kap­ta Talán csak nem a holdból? Philadelphiában sem állott jól a Lenin Bajusz Metz János­nak. New yorkban, meg még rosszabbul, hogy úgy mondjuk groteszkül néz ki, mint az egy­más mellett közölt két cikk is mutatja. Mert a “Betyár Világ” cikkíróját Metz János ismeri. Egy-két kellemetlen találkozót elevenítsen csak fel, feledékeny agyában, ha erre képes .... Egyébként alig hihető, hogy évekre tudna visszaemlékezni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom