Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-09 / 966. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 o1 INNEN-ONNAN összeszedte: ZÁRA JÁNOS Nem jó Troízkyistának lenni — Miről tárgyalt a két hóhér — Magunkról magunknak. Ma már annyira közömbössé válik, hogy nem is mennek újság számban a nap-nap után érkező jelentések, hogy orosz- országban vagy 10, de gyakran 40 és ötven kivégzés is történik. A kivégzettek között a legalacsonyabb rendű munkástól felfelé, szakmunkások, gyárvezetők, mérnökök, magas rendű politikusok és katonák is szerepelnek. A jelentések az igy kivégzetteket már nem igyekeznek megkülönböztetni és egyszerűen egy gyűjtőnév alatt közük, akik “trotzkyis- ták.” Ami bűn, szabotázs elkö- vetődik ma Oroszországban, azt mind a trotzkyisták követik el. Sokan vannak — sajnos elé1? sokan — akik ezen kivégzések okait nem igyekeznek kutatni, hanem elfogadják a moszkvá- ban kiadott jelentést, melyet aztán a moszkvai szócsövet majmoló más országi lapok tovább adnak olvasóiknak. Ismételten kihangsúlyoztuk már a Bérmunkás hasábjain, hogy mi semmivel sem vagyunk szorosabb elvi közösségben a trotzkyistákkal, mint a stalinistákkal, de mert ezt a példátlan gazságot az utóbbiak követik el — a stalinisták a hóhérok, az előbbiek pedig az üldözöttek — és mert ezek túlnyomó többségben sorainkból — a munkásosztály soraiból — kerülnek ki, az élethez való jog és szabadság mellett emelünk szót. . .Tény az, hogy Oroszországban sok vasúti szerencsétlenség, bányarobbanás, ipari baleset stb. történik, amelyek direkt az orosz népet érintik és megingatják a bizalmat a kormány ellen. De hogy mindez a trotzkyisták rovására Írandó, azt tagadjuk. A sok balesetnek, amelyek ma Oroszországban történnek és minden rosszért ami történik, más okai is lehetnek és hogy tiszta képet nyerjünk, ajánlatos ezeket vizsgálat alá venni. Mint ismeretes, Oroszország a háború befejezéséig és még a forradalom kitörése után is néhány évig a legelmaradottabb agrár állam volt. Az orosz munkásság 80 százaléka analfabéta volt és körülbelül ilyen százaléka a legprimitívebb földmi- velést űzte. Az ipari munkások is csak a legkezdetlegesebb kézművességnél tartottak és nagyarányú ipari tömegtermelésről halvány fogalmuk sem volt. A földet primitiv szerszámokkal túrták és ha volt is ekéjük, azt az asszony, vagy gyermekek vontatták. A közlekedést ökrös szekerekkel végezték; az ipari termelés pedig egyvonalon volt a hazai falusi kóvács rendszerével. Az ipari fejlődés az utóbbi 15 évben vett lendületet. Vasutakat és motorok által vontatót kocsik alá alkalmas utakat kezdtek építeni. Nagy gyártelepek szöktek fel máról, holnapra, melyeket gépezetekkel kellett berendezni. Mindezek sebtében, hozzánemértő emberekkel történtek. A muzsikot, aki amikor egy motorkocsit látott elámulva csodálta, behozták az ugarról és oda állították a gyári gép mellé. Volt nagyarányú bevándorlás is, akik fejlettebb ipari országokból mentek oda és ezek rendszereket dolgoztak ki, melyekked gyorsítani lehet a termelést. A gyors munkáért külön jutalom járt és mindenki igyekezett mennél többet termelni. így tett a muzsik is, aki máról-holnapra masiniszta, kőműves, vasöntő stb. helyeket foglalt el. Nem születtek az ipari rendszerben, hanem mint teljesen tapasztalatlanokat állították oda őket a gyors termelésű gépek mellé, vagy gyárvezetőknek, bányaigazgatóknak és hasonló felelőségteljes állásokba. Az első években az előállított termék minősége nem számított; ami számításba jött az a menyiség volt. És ily minőségben fejlődtek ki a mai orosz ipari munkások. Amint az évek telnek ez a rendszer kezdi magát megbosz- szulni. Az orosz ipari munkásság ma sem fektet nagyobb súlyt a minőségre, hanem csak a menyiséget nézi. Mindenki stackhanovista akar lenni, mert ezért jár elismerés. Ennek a következménye, hogy a felépített vasutak alatt a talaj szétmállik, melynek következtében gyakoriak a vonat kisiklások. A bányák tetőzetei beszakadnak. A gyár épületek falai megrepedeznek. A gyárakban készült motorok használhatatlanok. A gyári gépezetek nem bírják a gyorsaságot és felmondják a szolgálatot. És mindezekért a trotzkyistákat vonják felelőségre. Ha egy gyártelepen a rosszul épített dinamó elromlik, a kezelőjét, trotzkyistát állítják a falhoz és lövik le. Ha gabonát nedvesen raktározzák el és megférge- sedik, azért trotzkyistákat vé- geznek ki. Ha valamely étté-1 remben az élelmiszer elromlik és megbetegednek tőle az étkezők, azért minden bizonnyal trotzkyistákat végeznek ki. De jó, hogy vannak trotzkyisták, van kire tolni a felelőséget a rendszer könnyelműségéért. Vége van a nagy cirkusznak Az olasz hóhér — Benitto Mussolini történelmi nevezetességű látogatása, hasonszőrű társánál — Adolf Hitlernél — befejezést nyert. Nagy cirkusz volt az. Münchentől Berlinig minden díszben volt huzva. A német szajkók százezrei parancsszóra éljenezték a szabad cselekvés, szabad szó és szabad gondolat gyilkosait. A német tüzérség, gyalogság, lovasság és repülő hadtestek teljes létszámban tisztelegtek a nagyreményű hóhéroknak^ Hitler örömujjongva mutatta be a gyilkoló eszközök garmadáját társának, mint a “világbéke biztosítékát.” Amit a szem látott, azonban nem minden. Elvitte jeles vendégét az öldöklő eszközöket gyártó Krup telepre, ahol teljes üzemmel dolgoznak a rabszolgák, hogy még több gyilkoló szerszámot gyártsanak. Mindezen látványosságra a hóhér Mussolini válveregetéssel dicsérte Hitlert. Lélekemelő volt ez, de a gépezet mégsem teljes a világuralom megteremtésére. Bármily nagy is a gyilkoló eszközök száma, ez még nem biztosítja a terv teljes sikerét. Mert a gyilkoló eszközök csak akkor végzik hivatásukat, ha van elegendő emberanyag azok kezelésére. Mussolini látogatásának egyik célja az volt, hogy a terv ezen részét kidolgozzák. Olyan országokat kell keresni, melyek rokonszenveznek az ily törekvésekkel. Közös megegyezés történt arra, hogy úgy az olasz, mint német- ország külön, külön és együttesen kísérletet tesz anglia megnyerésére a terv keresztül viteléhez. Ha angliát sikerül megnyerni, azon keresztül aztán könnyűnek képzelik francia országot bevonni a maffiába. A négy ország a fasizmus zászlaja alatt képes lesz egész euró- pát a rabszolgaság jármába fogni. A fasizmus sohasem rejtegette célját. Nyíltan hirdeti, hogy célja kiirtani mindent, ami demokratikus, mindent, ami a dolgozóknak szabadságot, jólétet jelent. Célja megteremteni a fasizták uralmát az egész világon. De, hogy ezt a trágárságot kicsit fűszerezzék, belekevernek egy kis zsidó üldözést, mert ez megfelelő csaléteknek bizonyult már több esetben olyan munkások félrevezetésére, akiknek jogairól és szabadságáról van szó. Mert mégis csak — és ezt Hitlerék is jól tudják — a munkásosztály kezében van a döntő szerep. A munkásosztály tagjai nélkül a fasizmus céljainak megvalósitása lehetetlen. Ez az egyetlen osztály a társadalomban, amely útját tudja állni a fasizmus terjedésének. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha mint osztály, szervezetten lép fel. A végóra rohamosan közeleg. Ma még van idő felkészülni a döntő ütközetre. Ha a munkásosztály felismeri a kor hivó szavát, kiépíti osztályszervezetét és mint szervezett egység áll szembe a kapitalizmus ezen gyilkos haderejével. így nem férhet kétség az ütközet kimeneteléhez. Szervezetlenül azonban, szabad útja van a fasizmusnak. Az idő alkalmas és ok is van rá, hogy magunkról is szóljunk néhány szót. Az országos Értekezletünk uj adminisztrációs rendszert vezetett be. Az volt a cél, hogy minden téren ujult erővel induljon meg a munka a forradalmi Ipari Unionizmus terjesztése érdekében. Az elmúlt heti lapban szerkesztő munkástársam a szerkesztő rovatban egy általam küldött levél részletét közölte, ami magyarázat nélkül nekem egy kicsit komikusnak látszik mert mindjárt utána, Carlyle és Montsquieu “bölcs mondásai” következnek és úgy érzem hogy a levél részlet magyarázatot igényel. Arrc' hogy a szerkeszt nem kap oly ko-< lyenre szüksége hogy legesekéi;, volna Lefkovit mat — aki f gezte az ad — a béke azt állal tett lévé miniszt’ volt rr szu sq az egétó tak ahho.o'_ & > , clevelandi s zetett alkalmap ^3' 5:t a kiadások mH S 0=‘» 0 , És ha még k anyagi hiány, LefkW 5 „ £ 3' 3 I §- kástárs talált módot??' jjL g/ 2. g ^ 1 a- ne akadályozza a lap ^ 2 > Sí gr ö I 2 nését. Energikus felszórj ^ p “£ M I nem mentek ki a tagokhoz; § g, I lapkezelőkhöz és az évek sortT72 * * át ez természetessé vállt a munkástársak előtt. De, amit a legutóbbi Országos Értekezlet megállapított az ily rendszer nem alkalmas egy forradalmi mozgalom építésére. A mozgalom csak úgy épülhet, úgy terjeszkedhet, ha munkástársaink az egész vonalon aktivak. Az anyagiak felhajtásával elméleti agitációt is végzünk és ennek nyomán fejlődhet a mozgalom. Amikor akcióba lépünk, hogy uj előfizetőket szerezzünk a lapnak, meg kell magyaráznunk a kiszemelt munkásnak, hogy miért kell olvasnia a Bérmunkást. A magyarázat közben elméleti oktatást végzünk. Az IWW. magyar tagjaira két sürgős feladat hárul, melyek szorosan egymásba fűződnek. A Bérmunkás megjelenésének célja, hogy ezúton terjesz- szük az Ipari Unionizmus magasztos eszméjét. Ezt csak úgy érhetjük el, ha fáradságot veszünk és elmegyünk a magyarul beszélő munkások házaihoz és megmagyarázzuk nekik, hogy életkérdése minden munkásnak hogy a Bérmunkás olvasója legyen. És mivel a lap kiadásához anyagiakra van szükség, ezt a célt is szolgáljuk, amikor uj előfizetőket szerzünk. Hogy az Országos Értekezlet intencióját siker koronázza, elsősorban a nemtörődömséget kell ki-irtani a munkástársak között, amely feladat azokra hárul, akik a bajokat már látják. Mivel a Bérmunkás fen- tartási módjának szállai a Lapbizottságnál futnak össze, ónná kell megindulni az energikus levelezésnek és felhívásoknak. Történhet ez akár a lap utján, akár pedig levelezéssel. De, hogy ezt a munkát az alkalmazott munkástárs mennél hatásosabban végezhesse, a legmesszebb menő ko-operáció- ra van szükség azon munkástársak részérül, akik elég gyakorlottak a toll forgatásban. Minden hasábnyi kézirat, amely kívülről megy be, időt enged a szerkesztőnek, hogy azt az any- nyira szükséges “kiirtást” szorgalmazza. Akik e téren nem tudnak megfelelő ko-operációt nyújtani, azok végezzék a gyakorlati munkát. Nem az a fontos, hogy mit tesz valaki, hanem hogy TEGYEN! Mindenki fogjon munkához, akiben él az osztályöntudat.
