Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-03-27 / 938. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 március 27. Fegyveres erővel lakol- tatják ki a sztrájkolókat Magyarországi Tükör _____Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. KÉPEK AZ ORSZÁGÚIRÓL DETROIT, Mich. — A det­roiti kerületben levő Chrysler telepek munkásainak harca vál­ságos fordulat előtt áll. A sztrájk tiz napja tart és ki­lenc telepet érint, melyeken a sztrájkolok egyrésze a telepe­ket tartja megszállva. A kint levő sztrájkolok naponta tarta­nak tüntető felvonulásokat a gyárak előtt és kitartásra buz­dítják a bentlevőket. A telepek megszállva tartása a sztrájkolok által sok bosszú­ságot okoz az igazgatóságnak és természetesen hü szolgáihoz, a politikusokhoz fordulnak se­gítségért. A Chrysler vállalat is kilakoltatási rendeletet ka­pott, melynek segítségével kí­vánják az állami milíciát igény­be venni a piszkos munka el­végzésére. A kilakoltatási ren­deletet kibocsájtó biró 48 órát szabott meg, melynek leteltével -— ha ezen idő alatt a sztráj­kolok önként nem távoznak el a telepekről — az állam min­den erejét a törvény végrehaj­tásának szolgálatába állíthat­nak. A 48 óra elteltével a sztráj­kolok semmi hajlandóságot nem tanúsítottak a telepek elhagyá­sára, mire Murphy kormányzó személyesen “figyelmeztette” a sztrájkolókat, hogy tartsák a törvényt tiszteletben, ellenkező esetben az állam fegyveres ere­jét veszi igénybe a telepek ki­ürítésére. A sztrájkolok azon­ban figyelmen kívül hagyták a kormányzó szavait és azt vála­szolták, hogy “inkább meghal­nak, de kitartanak.” A gyár kapura táblát függesztettek ki, melyen a következő felirat ol­vasható: “Evicters keep out.” (Kilakoltatok tartsák magukat távol.) Egyébként Murphy kormány­zó szerepét a jelen sztrájkban nem a legjobb szemmel nézik a sztrájkolok. Amig a General Motors sztrájkjában a “mun­kás barátot” játszotta, a jelen esetben tartózkodó álláspontra helyezkedett. Talán csak nem az a tény változtatta meg a munkások melletti állásfoglalá­sát, hogy személyes barátság­ban van Mr. Chryslerrel? A tiltóparancs lejáratának ideje előtt, Murphy kormányzó felszólította a sztrájkolok meg­bízottját, Homer Martint, hogy lépjenek összeköttetésbe az ál­tala kinevezett bizottsággal, mellyel kapcsolatban Martin ki­jelentette, hogy a szervezet nem kíván részt venni a tárgyalá­son. A kormányzóhoz küldött távirati válaszában megokolja ezen állásfoglalását és többek között a következőket mond­ta: “A sztrájkok csak akkor szűnhetnek meg, amikor a vi­szonyok, melyek azokat előidé­zik megszűnnek. Az a meggyő­ződésünk, hogy ily bizottságok nem szüntetik meg a munka bizonytalanságát és alacsony béreket. Az ülő-sztrájkok kö­vetkezményei a mélyebben fek­vő viszonyoknak és nem az okozói.” “A munkásokat nem indítja meg a milliomos munkáltatók siránkozó folyamodványa a tu­lajdonukat képező telepek meg­védésére a sztrájkok ellen, ami­kor elgondolják, hogy ugyan ezek a munkáltatók a múltban a szervezkedni akaró munkáso­kat fekete listákon tartották, spicliket fogadtak fel, akik a munkásokra árulkodtak, béren­cekkel verették félholtra őket és évek hosszú során át a leg­kérlelhetetlenebb módon zsák­mányolták ki.” A Chrysler telepeken kívül a Hudson autó gyárak is levan­nak zárva a fentihez hasonló okokból. A két autó vállalat te­lepein foglalkoztatott munkások száma meghaladja a 60,000-t. Ezeken kívül még legalább is 200 különböző helyen van sztrájk folyamatban a város­ban, melyek részben közvetlen összeköttetésben vannak az au­tó iparral, amennyiben autó al­katrészeket gyártanak. A Michigan Melleable gyár munkásai ismét felvették a munkát egy heti szünet után. Az igazgatóság a követelések egyrészét teljesítette, mig a többit a későbbi tárgyalások fogják eldönteni. Ugyancsak ideiglenes fegy­verszünetet kötöttek a négy nagy szálloda alkalmazottai is, akik egy napos ülő-sztrájkon voltak. Ezen sztrájk igen kel­lemetlenül érintette a szállodák vendégeit, mert a sztrájkolok elfoglalták a szállodák összes székeit, sőt még a szobákat is sok helyen, úgy hogy az előke­lő vendégeknek nem maradt hely. A munkásság elégedetlensége az egész vonalon átszakitotta a gátat. Félő azonban, hogy ezen “vad” sztrájkok visszafelé fog­nak elsülni. A sztrájk fegyvere csak akkor biztosítja a jövőt, ha azt céltudatos szervezett munkások vívják, akik meg­fontolt számítással mennek a harcba és elvannak készülve kö­veteléseik mellett kitartani. Az elért előnyöket is csak úgy le- ret megtartani, ha osztálytu­datos szervezett munkások tö­megei megfelelő szervezettel rendelkeznek, melynek segítsé­gével minden időben készen áll- nek érdekeik megvédésére. Ez­ért nagyon ajánlatos, hogy a harcba készülő munkások első­sorban szervezzék meg erejüket a forradalmi Ipari Szerve­zetbe, mert csak igy számít­hatnak biztos győzelemre és igy tarthatják meg az elért elő­nyöket. Az IWW készséggel szolgál tanáccsal minden ily kérdésben. Bővebb információ­ért forduljon a helyi csoport­hoz, vagy a központi irodához, melynek cime: 2422 N. Halsted St. Chicago, 111. Cleveland West Side magyar IWW csoport uj helyisége 4307 Lorain Ave. Minden szerdán es­te 8 órakor összejövetel. Az országutak képe lassan­ként megváltozik. Itt is, mint mindenütt, érvényesül a termé­szet örök törvénye: a változás Vége van már annak a vi­lágnak, amikor álmosan bakta­tó szekerek, gyorsan tovagör­dülő hintók, munkára vagy munkából hazasiető parasztok és vándorló mesterlegények né­pesítették be az országutakat. Az emberi elme életre hívta az autót és a kerékpárt. Ez a két közlekedési eszköz nem­csak a forgalmat gyorsította meg, hanem megváltoztatta az útépítés rendszerét és — az or­szágutak szociális képét. Régebben, ha a gyalogosok kocsival találkoztak, az ország­úti perpatvar rendszerint azzal ért véget, hogy a gyalogos — a kocsira került. Ezzel nemcsak a további gyaloglás fáradalmai­tól, hanem a porfelhő kellemet­lenségeitől is megszabadult. Ma már vége ennek az atyafiságos szokásnak. A luxusautók és az emeletmagasságig megrakott teherautók csak sarat fröcsköl­nek szét, vagy olyan porfelhőt vágnak, amitől percekig fuldo­kol a gyalogos. Sokat kellemetlenkednek a gyalogosoknak a kerékpárosok is. A nyílt utakon a kerékpáro­sok nem igen törődnek a haj­tási szabályokkal, hanem a rá­zós, zötyögős, sáros úttest he­lyett rendszerint a simára kita­posott gyaloguton hajtanak, hangos csengetéssel kitérésre kényszerítve azokat, akik az apostolok lován igyekeznek tá­voli céljuk felé. Tükör, ami mást mutat. A közlekedési utak hűséges tükrei a gazdasági életnek. A vasutak, a viziutak és az or­szágutak voltaképpen a gazda­sági élet vércsatornái. Amikor a közlekedési utak forgalma növekszik, ez nemcsak azt je­lenti, hogy az ország személy- és áruforgalma növekedett meg, hanem azt is, hogy a lakosság átlagos életszínvonala emelke­dőben van. Magyarországon közel egy év­tized óta csökken a vasutak, a hajók és az országutak forgal­ma. Helyesebben, növekszik az országutak gyalogosforgalma. Ma más sok-sok tízezer munkás nem vonaton utazik munkahe­lyére, hanem gyalogol az or­szágúton. A dolgozó tömegek életszin vonalának kétségbeejtő hanyatlását és egyúttal a kor­mányzat szociális érzéketlensé­gét jelzik azok a munkáscsopor­tok, amelyek az országúton ván­dorolnak. A pénzügyminiszter költség- vetési beszédében azzal dicseke­dett, hogy a gazdasági életben a javulás jelei mutatkoznak. Mi ezeket a jeleket nem látjuk és ha a miniszter is egyszer nyitott szemmel belenézne az országutak tükrébe, amely egé­szen más jeleket mutat, nyil­ván az ő véleménye is megvál­toznék. Az országutak “közössége.” Az országutak népe rendkí­vül változatos. A vándorló ipa­ri munkás mellé társul szegő­dött a munkát kereső napszá­mos és a kubikos. A munkanél­küli ipari munkás magánosán vagy másod-harmadmagával vándorol, ők valósággal meste­rei az országúti életnek. Tud­ják hol lehet szállást kapni, hol juthatnak némi kis kenyérhez s tudják, hol, hogy milyen ko­csira vagy autóra érdemes föl­kér edzkedni . Az is jellemzi őket, hogy nem sietnek. Csomagjuk nem igen van. Praktikusak. Az elődök évszázados vándorlásai­ból megtanulták, hogy aki hosz- szu. útra indul, az ne siessen és nagy csomagot ne cipeljen. Lehet a helyzetük akármilyen súlyos, azért jókedvüket nem vesztik el. Értenek a vándorlás­hoz. A munkát kereső napszámos viszont rendszerint lehangolt, szótalan. Hiszen minden búza­tábla az elhagyott földet és min­den falusi ház az elhagyott otthont juttatja eszébe. Ami­kor a tulajdon határában jár, szívesen elbeszélget a társaival az időjárásról, a termésről, a napszámról, az életről, amely ugyan sivár és kietlen. De azért a sok szenvedésért, küszködés­ért kárpótolja az otthon mele­ge. Az országúton minden lé­pés nehéz neki. Ahány lépéssel távolodik a falujától, úgy távo­lodik a földtől, amire mindig vágyott és amitől végtére sem­mi sem maradt. Otthon lassú járású, az országúton siet. Nem tud kérni, tehát célhoz kell ér­nie, mire a tarisznya kiürül, űzi, hajszolja a bizonytalanság Kubikosok, akik a vasutakat építették. . . Gyalogolnak azok a kubiko­sok is, akik megépítették az ország vasutait. Valamikor büszkélkedtek azzal, hogy ők a civilizáció előcsapatai. Ahol megjelentek, ott a mocsarak kiszáradtak, a járhatatlan föld­utak helyén kőutak keletkeztek. Vasúttal kötötték össze az egy­mástól távoleső falvakat és vá- hosokat. Mennyire másként lát­ták a jövőt, amikor egy-egy újonnan elkészült pályán az el­ső szerelvény elindult és milyen mélyre kellett zuhanni ország­nak, népnek, civilizációnak, hogy most a vasút építői — az or­szágutak vándorai lettek. Ma már alig van olyan ku­bikos, aki vonaton utazik. Hosz- szu libasorban gyalogolnak a talicska szarva között. Az uti- cél: mindig a munka, amelyet hiába hajszolnak, eltűnik min­dig, mint a puszták délibábja. Hiábavalók a nagy marsok, hiába gyalogolnak a Tiszától a Rábáig, a Rábától Baranyáig, onnan meg Pestig vagy Borsod­ig, a vége mindig az, hogy ha­zajutnak pénz nélkül, betegen, lerongyosodva. így telik el a nyár. Nyáron végigkoldulták (Folyt, a 7-ik oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom