Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-02-27 / 934. szám
6 oldal RÉRMUNKÁS 1937 február 27. Harc az emberiség ellensége, a rák ellen v ....... BETEGSÉG — GYÓGYÍTÁS — MEGELŐZÉS. Ha a társadalom legkülönbözőbb osztályaihoz tartozó nagy tömegeket megkérdeznénk arról, hogy — a mindennapi kenyerüket érintő kérdéseken túl —, mi foglalkoztatta őket leginkább, úgy kétségtelenül a rákbetegségre jutna a legtöbb válasz. Arról lehet vitatkozni, hogy vájjon helyes-e a nagyközönségnek orvosi szakkérdésekkel való foglalkoztatása vagy, hogy a rák elleni küzdelemben jelent-e ez gyakorlati hasznot. Egyes szerzők szerint a ráktól való félelem nem árt. hanem egyenesen hasznos. Manninger professzor három budapesti öngyilkosról tud, akiket az indokolatlan rákfélelem kergetett a halálba. Ezzel szemben az Egyesült Államokban, ahol állandó propaganda folyik, a:z ingyenes tanácsadóhelyeket 1900-ban a rákbetegeknek 3 százaléka, 1925-ben már 65 százaléka kereste fel. Semmiképpen sem indokolt tehát, hogy a laikusok fölvilágositása ellen foglaljunk állást. Ez esetben pedig fokozott örömmel kell fogadnunk Erwin Liek-nek, a neves rákkutató sebésznek (danzigi sebészfőorvos) a “Rákbetegség, gyógyítás és megelőzés” címmel irt kitűnő könyvét, melyet avatott tollal fordított magyarra és dolgozott át dr. Totis Béla, az ismert orvosiró. A könyvet a rákról szóló ismereteinket összefogó és áttekintést nyújtó előszóval dr. Ádám Lajos, a nagyhírű magyar sebész- tanár látta el. A könyv nemcsak a nagyközönség számára íródott, hanem igen alkalmas I arra is, hogy azoknak az ér- I deklődését keltse föl. akiknek elsősorban a kezébe van letéve a rákos beteg sorsa: a gyakorló orvosét. A rák és az öregkor. A rák az egész világon elterjedt betegség, amely nemre, vagy fajra való különbség nélkül minden korban felléphet. A betegség legkomolyabban a negyvenedik életéven túl fenyeget. Húsz éven aluli rákban elhaltak az egész rákhalandóságnak alig 2 százalékát teszik. A rákhalandóság a korral emelkedik. Minél öregebb a:z ember, annál nagyobb a veszély, hogy rákban megbetegszik. A legtöbb rákos halállal a hetvenedik év körül találkozunk. Ezt a tényt minden rákkal foglalkozó kutató, de a gyakorlóorvos is megerősíti. Kétségtelen, hogy az általános halandóság csökkenése mellett (az átlagéletkor az utóbbi 60 évben 38 évről 58 évre emelkedett) a rákhalandóság emelkedik, úgyhogy ma már minden kulturországban fölülmúlja a tuberkulózishalandóságot, mely az utolsó félévszázadban minden kulturországban töb mint kétharmadával csökkent, ugyanakkor a rákhalandóság megkétszereződött, sőt megháromszorozódott. Az általános halandóság csökkenésének az oka a nagy pusztító járványok eredményes leküzdése mellett elsősorban a civilizáció és kultúra előrehaladásával elért csecsemőhalandóság csökkenés. Mig Kínában száz élveszületett csecsemő közül első életévének elérése előtt 50 hal meg, addig Magyarországon 17. Vannak még ennél is sokkal jobb statisztikát felmutató kulturországok, ahol ez a szám csak 7—8. Speciálisan a rákstatisztikák értékelésénél nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy egyrészt az anyaggyűjtés, másrészt a rákbetegség nagyon sok esettben fölismerhetetlen marad, mégis a diagnosztikai eszközök és eljárások tökéletesedésével ma sokkal több rákot tudunk diagnosztizálni, mint pár évtizeddel ezelőtt. A sejt titka. A rák kifejlődésének a magyarázatát száz meg száz elmélet próbálta megadni, amelyekből egy pozitív eredmény adódott, hogy a rák keletkezésének a problémája végeredményben — sejtprobléma. A másik elmélet szerint eltévedt magzati csirákból keletkezne a rák. Egy sejt kimarad a szervezet élettani összefüggéséből, ez később önálló növekedésnek indul és ellentétben a szervezet többi sejtjeivel, korlátlanul képes osztódni, növekedni, rendkívül önálló s a szervezetben úgy viselkedik, mint egy élősdi, nem pedig úgy, mint az értelmes egésznek egy része. Másik elterjedt elméiét szerint a rákot valami parazita, élősdi, valami fertőző anyag (Folyt, a 8-ik oldalon.) Anglia minden erejével a //béke// szolgálatában A BÉKE IDŐK LEGNAGYOBB HÁBORÚS BEFEKTETÉSÉT, HÉT ÉS FÉL MILLIÁRDOS FEGYVERKEZÉSI KÖLTSÉGVETÉST FOGADOTT EL AZ ANGOL PARLAMENT. LONDON. — Amikor a legnagyobb fegyverkezési programját valósítja meg Anglia, amelyből minden egyes polgárra fejenként 168 dollár és 54 cent teher jut, amelyet lesz rá gondjuk, hogy adók formájában kérlelhetetlenül be is hajtsanak, nem hiányzik a keserű humor sem a magas diplomácia részéről, amennyiben azzal indokolják ezt a háborús beru- házkodást, hogy csak ezzel tudja a nagy angol birodalom elhárítani azt a lázas és nagy háborús készülődést, amelyet valamennyi nemzet olyan nagy buzgalommal üz. Hogy a többi hatalmak ugyan ezzel indokolják meg háborús felkészültségüket az természetes, de mindenütt nagy indító okot okoz az a bizonytalanság, amelyben minden egyes ország kapitalista rendszere van a dolgozó munkásosztály mérhetetlen nyomora következtében. E hatalmas összeg nagyobb részét csata hajók és légi támadások megvédésére fordítják. Ha az előirányzott összegeket úgy Anglia, mint a többi 56 állam, amely részt vesz a nagy “beruházkodásban” a népeinek jobb helyzetbe való teremtésére fordítanák, sokkal biztosabban távol tartanák maguktól és egymástól a fegyveres összeütközés szükségességét és ezzel valóban szolgálnák a béke gondolatát is. No de elvárhatunk-e ilyesmit attól a rendszertől, amely az ember milliók nyomorán, pusztulásán is hasznot, profitot harácsol a maga gazdagságára? EGY ŐSZ HAJSZÁL Irta: Nyigri Imre. Akkor kezdődött az uj világ, amikor Józsi altiszt a vállalat lipótvárosi palotája legtágasabb szobájának ajtajára felerősítette a “tárgyilagos” zsinórirásu táblát: ÜZEMSZERVEZŐ MÉRNÖK. A dendisen huzotthátu sportruhában szaladgáló Bedeaux- mérnök árnyékába odaszegődött a rettegés. Suttagva szállt osztályról osztályra a hir arról, hogy működésének idejét egy évre szabták meg és jutalma, a szerződés szerint 20,000 pengő lesz. A csillagászati szám, mint valami sorsjegynyeremény ösz- szege, aláhúzta a vörhenyesen kopaszodó fején büszkélkedő szarukeretes szemüveg jelentőségét. Egyik szemére kancsali- tott. nem lehetett tudni, hogy tulajdoképpen kire, merre veti pillantását. Osztályról osztályra látogatott. Semmit sem talált jónak. Közelebb tétette az asztalokat, megváltoztatta a beosztásodat, az egész hivatalban mindent felforgatott. — Az adminisztráció nincsen eléggé ellenőrizve — hajtogatta folyton és intézkedései nyomán mindenről hármas másolatot kellett készíteni. Késő estig túlóráztak a tisztviselők, hogy elkészüljenek a folytonos kimutatásokkal, statisztikákkal, áruleltárakkal, a kintlevőségek ösz- szegezésével. A kétes tételek behajtásának szorgalmazására külön osztályt állított fel és minél jobban belemelegedett munkájába, annál önteltebben viselkedett. Egy-egy újabb ötletének előadása u.tán szarkasztikus mosollyal állt meg az agyonhajszolt tisztviselő előtt: — Érti vagy nem érti? Hát persze, hogy nem érti! Erőltesse meg egy kissé az agyát. A levelezés, könyvelés, folyószámla, bérelszámolás, személyzeti osztály, expedíció és áruosztály után a gyár következett. Akadtak bátrabb, fiatalabb mérnökök, akik külföldi tapasztalataikra hivatkozva, az üzemvitel átszervezését ajánlották, a munkafeltételek javításával, a munkaeszközök tökéletesítésével, a termelés helyes szervezésével. Fejét rázta és gúny mosoly kisérte szavait: — Ennél a vállalatnál nem lesz sztrájk, mert a kolónia a gyáré és az asszonyok ragaszkodnak a lakáshoz, a kis kerthez. Különben nem kell külföldi példákat majmolni, a helyi viszonyoknak megfelelően kell racionalizálni. A kötött irodai munkát eltörölte, a tisztviselői fizetéseket csökkentette, a gyenge minőségű, folyton szakadó, ugráló anyaggal az eddiginél több gépet kellett kiszolgálni. Minderről szemléltetően akart beszámolni a közeledő közgyűlésnek, így került sor arra, hogy felfedező körutat tegyen a tisztviselők között megfelelő munkatárs után. A kétgyermekes, kopottan járó Szegő Pálnál állapodott meg: — Mondja, tud maga magasabb matematikát és valami mérnöki rajzot? — Igen, kérem, mérnök szerettem volna lenni, ugyanis ... — Ezt hagyja, nem érdekek Kimutatásokat, szemléltető ábrákat és grafikonokat készít majd. Az anyagot megkapja, de sietnie kell. Értette? — Iparkodom majd! — A saját érdekében is teszi. Vigyázzon, beosztása bizalmas. Szegő Íróasztalára idakerül- tek az adatok. Kitárult előtte minden vállalati titok. Elébe sorakoztak a remunerációs külön juttatások, a fiktiv költség- számlák, a reprezentációs átalányok, a készkiadások, az adószámviteli osztályok elől eldugott tételek, a “magasrendü” könyvelés finom fogásai. Szúrósra hegyezett ceruzák, agyon- jegyzett cédulák tömkelegé között bódultán dolgozott. Hányadoskeresések, százalékmegálla- pitások, arányszámok halmozódtak egymásra. A puposodó számoszlopok nyomán könnyű volt észrevenni a csoportosítás átlátszó célzatát, a számok egymásmellé állításának ravasz technikáját. Az utolsó napokban jártak a közgyűlés előtt, amikor a legnehezebb és legsürgősebb föl- adatot kapta: — Itt vannak a színes tinták, ha kevés lesz, keverjen festéket. A sötétpiros a nyersanyag, a lila a gyári munkabér, a sárga a közterhek, a tus a tisztviselői fizetés és igy tovább. Háromszázhatvan fokon arányosítsa az adatokat és ebbe a nagy körbe rajzolja be valamennyit. A tisztviselői fizetéseknél a tétel összegét ossza el 160-nal és az átlag megjelölésére a költség- tényezők mezőjében hagyjon
