Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-02-27 / 934. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 február 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: lngy évre —................... $2.00 One Year ___ $2.00 félévre .—................... 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders •._____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Prosperitás Amerika egyik vezető acél megmunkáló telepe a Bethlehem Steel Company, egy most kiadott jelentéséből arról vehetünk tudomást, hogy a vállalat 1929 óta az elmúlt esztendő utolsó három hónapjában csinálta a legnagyobb forgalmat. Az ebben a három hónapban kiadott munkák után 5,291,492,00 dollár volt a részvényesek osztaléka, ami részvényenként egy dollár és nyolc cent nyereséget teszen ki. A Bethlehem Steel Company üzleti forgalma 1936-ban 337 millió 729 ezer hetvenhárom dollár volt. Kétségbe vonhatja-e valaki ennek a jelentésnek és az ilyen jelentéseket kommentáló polgári újságoknak azon megállapítását, hogy Amerika ismét a prosperitás idejét éli? mert hiszen ezekben a hangokban “Amerika” a Bethlehem Steel Company urai és a többi nagy üzem részvényeseit jelenti. És ezeknek ténylegesen prosperitás van. Az Európát és a világ más üdülő telepeit járó luxus hajók utasait 98 százalékban ezek alkotják. Az országutakon egymást érik a költséges automobilok, amelyeknek terheit, költségeit az acél ipar bérrabszolgái és a többi iparokban dolgozó munkások viselik. És mi jut ezeknek a munkásoknak e nagy vagyonok előteremtéséből? Egyik bethlehemi olvasónk Írja, hogy több Ízben is meg kell keresni a lejárt Bérmunkás olvasóit, mert azok is, akik dolgoznak keveset keresnek és nagy gondot okoz különösen a család anyáknak, hogy a sovány fizetési envelop tartalmából a család fentartási költségeit rendezze. Vájjon ezek a munkások tudják-e, hogy az ők napi munkájuk bére mellett, milyen hatalmas összeget termeltek a részvényesek részére, akiknek legtöbbje belülről még soha sem látta a Bethlehem Steel telepet? Meggyőződésünk, hogy legtöbbje a munkásoknak nem is gondol erre, mert ha valóban erre is kiterjedne a figyelmük, nemcsak meglátnák e rendszer helytelenségét, de foglalkoznának azzal is, hogy miként változtathatnák ezt meg, hogy azok élvezzék a munka gyümölcsét, akik azt előállítják. Bár az acél bárók hétlakat alatt őrzik munkásaik mozgási szabadságát, ezek között szervezkedési jogukat is, aminek a megakadályozására, amint a washingtoni LaFoílette vizsgáló bizottság jelentéséből is kitűnik, valóságos kémrendszert tartanak fenn, kétséges, hogy minden elnyomatás és megfélemlítés ellenére is, sokáig nem késhet a munkások szervezkedésben meg- j nyilvánuló elégedetlensége a kizsákmányolásuk ellen. Az acél munkások elégedetlensége nem titok sem az acél bárók előtt, sem az union vezéreknél és mint hírlik John L. Lewis, mivel az autó ipar munkásainak helyzetét “megjavította” működését áthelyezi az acél telepekre, hogy innen is felhajthasson 50—60 ezer dollárt az unióhoz való lecsatlakozásból. A megélhetés egyre költségesebb lesz ebben az országban is és ugylátszik, hogy a bányász unió nem képes már elnöke kiadásait fedezni. Lewis a prosperitást szószerint veszi és hogy ő se maradjon az acél és más iparok részvényesei mögött, uj üzletekbe lép. Sajnos neki még itt is sikerülni fog, de hogy az acél telepek robotosainak több hasznuk lenne belőle, mint a bánya munkásoknak, az kétséges és ez Lewis szerint a munkások dolga legyen. Nekünk itt is egy kötelességünk van az ipari unioniz- mus tiszta elméletének a munkásokkal való megismertetése, hogy amikor eljutnak erejük összpontosításához, tudatában legyenek annak, hogy az unió kártyája nem az egyedüli fegyver a helyzetük megváltoztatására, szervezettségüknek a szolidaritás alapján kell nyugodni, aminek egyedüli gyakorlati megtestesítője az IWW és annak ipari harcai. Uj világ van kialakulóban Egyik polgári filozófus mondja: “az emberiség történetében többször találunk eseteket, a mikor egyedek, közösségek, sőt egyes országok erős küzdelmet fejtenek ki, hogy az őket megsemmisüléssel fenyegető végzettel megbirkózzanak, de ezek legtöbb esetben leküzdhetők, orvosolhatók voltak, uiból szilárd talajt éreztek a lábuk alatt és végül is a normális életkörülmények közzé kerültek. Az a négy esztendő azonban, amelyben temérdek ifjuélet morzsolódott fel, amely hatalmas gazdaságot pusztított el és az emberiség erkölcsi felfogását teljesen uj alapokra helyezte olyan meglátásból irányítva, amely teljesen ellenkező az évszázadokig divó morális felfogással. E négy esztendőt követő, immár húsz év, azt látszik igazolni, hogy olyan kizökkenésnek vagyunk a részesei, amely nemcsak tartósabb, de hatásaiban homályosabbak minden eddigi társadalmi zavaroknál. Senki sem tudja mi a cél, senki sem tudja hol lesz a megálás.” Ismét egy néhány őszinte szó áll előttünk a társadalom másik oldaláról, ahol mindezideig csak egy osztály, a munkáltató, a vagyonos osztály helyzetének körülményei lettek mérlegelve. Ennek a kirobbanása a négy esztendős vérzivatar is, amely hatásaiban túlszárnyalta az azt megindítók minden elgondolását, mert olyan sebeket szakított fel a társadalom másik osztályánál, a minden vagyont, a minden jólétet és minden életet teremtő munkásosztálynál, amelyek évezredek óta hamis és hazug eszközökkel lettek elfojtva. A világháborút követő huszesztendő bizonysága annak, hogy a társadalom békéje olyan zökkenést szenvedett, amelyet előbbeni helyzetébe vissza állítani többé nem lehet. Az elmúlt húsz tesztendő minden napja bizonytalanabb különösen a rendszert védők részéről és valóban nem tudni, hogy mit hoz a holnap. A munkásosztály, különösen annak öntudatosabb része, nem ilyen sötétnek, nem ilyen bizonytalannak látja maga előtt a jövőt. Éppen az a körülmény, hogy a tőkés társadalmi rendszer huszesztendőn keresztül képtelen volt azt újból megszilárdítani a maga lába alatt, jelenti a munkásosztály részére, hogy uj világ van kialakulóban, amelynek olyan alapokon kell lenni, amely nem egyeseknek, de a társadalom minden tagjának megélhetést, jólétet biztosit. És mert itt elsősorban a munkásosztály helyzetének a megváltoztatásáról van szó, csak természetes, hogy annak megteremtésében az oroszlánrészt a munkásoknak kell kivenni. Ezt osztálytudatos ipari szervezkedéssel, amint azt az IWW tanítja érjük el. Minden egyébb kísérletezés a munkásosztály szenvedését hosszabbítja meg. Munkások, ne tétovázzatok, ne késlekedjetek, fogjatok a munkához. SZERVEZKEDJETEK. LEHEÍTjhOT A GÉPPEL VALÓ TERMELÉS RENDSZERÉBEN A washingtoni kereskedelmi hivatal egy jelentést adott ki, amely megerősíteni kívánja azt a nézetet, hogy a géppel való termeltetés nem csökkenti a nemzeti vagyon összegét, sőt alátámasztja azzal is, hogy a postatakarék betevőinek és betétjeinek száma növekedésben van. Bár az alkalmazott bizonyíték nem Amerikából való, hanem Angliából, de az itteni munkások öntudatos része is azon a véleményen van, hogy igenis a gépnek a termelésbe való behozatala nem jelenti a munkás életstandardjának as alászállását HA a munkások elég öntudatosak és intelligensek ahoz, hogy a termelésbe behozott gépet a maguk szolgasága alá helyezik. Ahogyan növeli a gép a termelés mennyiségét, úgy kell a munkaórákat levágni, hogy minden munkás az iparban maradhasson. A rö- videbb munka napok mellett is olyan fizetést kell kiharcolni, amely elégséges legyen a munkás és családja fentartására az ideig is, amig magát a rendszert tudjuk megváltoztatni. Természetes, hogy ehez osztálytudatos szervezet kell, mint a milyent az IWW kíván a munkások erejének az összegyűjtésére felépíteni. Nem a sztrájkokban kell a munkásokat unióba szervezni, hanem a szervezettben megtanult hatásos eszközökkel kell a munkások követelésének első sorban sztrájk nélkül érvényt szerezni. ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
