Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-02 / 926. szám
1937 január 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az elmúlt 1936. év munkás eseményei (Folyt, az 5-ik oldalr« tározását és megalakították kilenc országos szakszervezet támogatásával a “Committee for Industrial Organization” néven ismert “ipari szervezetet.” Hogy ez az “ipari szervezet” mivé fog fejlődni, ma csak jósolni lehet. Egyet tudunk biztosan és ez pedig: hogy Lewis egy minden hájjal megkent stréber, aki évtizedek óta uralja a United Mine Workers of America bányász szerevezetet és ezen idő alatt számtalanszor adta el a bányászokat a bányabáróknak. Ha a bányászok a diktatúrája ellen szegültek, nem habozott az elégedetlenkedőket lelövetni sem. Hogy most egyszerre az ipari szervezkedés őszinte lovagjává szegődött volna, abban kételkedünk. De van egy másik kételyünk is. Mint ismeretes az AFofL úgy volt — és ma is — tekintve, mint a forradalmi munkásmozgalom kialakulásának kerékkötője. A Lewis-féle “ipari szervezet” ugyan olyan reakciós vezetés alatt van, ahonnan a forradalmi eszmét tömjénnel füstölik ki, mint az ördögöket a templomból. Nagyon félő, hogy a CIO sokkal erősebb védbás- tyája lesz a kapitalizmusnak, mint volt az AFofL. SZTRÁJK A MUNKÁN szánt harcával szemben Oroszország a “semlegesség” álláspontjára helyezkedett. A tizenkettedik óra utolsó perceiben végre — amikor már csaknem elkésett Oroszország, megüzente az Angliában ülésező semlegességi konferenciának, hogy csak annyiban tartja be a konferencia feltételeit, ameny- nyiben Portugália, Német és Olaszország. Ezt követőleg több Az osztályharc szempontjából az Egyesült Államokban is sok figyelemre méltó eseménynek voltunk szemtanúi. Az egész országban hatalmas sztrájkmozgalmak döngették a dülede- ző rendszer falait. A prosperitás minden jel szerint befordult azon a bizonyos sarkon, amely felől éveken át ígérgették. A napi sajtó nagyhangon hirdeti és mutatja ki hónapról-hónapra, hogy a vállalatok, korporációk és trustok, mily hatalmas nyereséggel zárták könyveiket és mily mértékben emelkedtek a részvények értékei, valamint az azokra fizetendő osztalékok. A felhalmozódott profit oly irtózatos összegekre emelkedett, hogy nagy gondot okoz azoknak befektetésére megfelelő heSok szó esik napjainkban az Ipari Szervezkedés eszméjéről. Nem azért, mintha ez uj volna, mert az eszme már több mint 32 éve — az IWW megalakulásával — indult hóditó útjára. Volt idő, amikor még a polgári lapok is vezető helyen voltak kénytelenek foglalkozni az ipari szervezkedés eszméjével az IWW tevékenysége folytán, de mert oly hatalmas ellentáborral állt szembe az IWW mint a kapitalisták minden intézménye párosulva reakciós szakszervezetek hatalmas táborával és a “munkás” politikai pártokkal, képtelen teljesen kibontakozni az ipari munkásság között. Bár a munkásság agyában meggyö- keredzett, de nem volt meg bennük az áldozatkészség azt megvalósítani. Az American Federation of Labor utóbbi években megtartott konvencióin azonban mind hangosabb követelés hallatszott az ipari szervezkedés iránt. Történetesen az AFofL-ben már évek óta folyik a verseny az ól.) hajórakomány élelmiszert, kórházi szükségleteket, muníciót és más háborús szükségleteket indítottak útnak Spanyolország felé, melyek megérkezése felmérhetetlenül megkönnyítette a spanyol munkásság harcát. Reméljük, hogy a támogatást fokozni fogja Oroszország mindaddig, amig a spanyol munkásságnak sikerülni fog kiűzni a rablók módjára orozva támadó fasizta bandákat. lyet találni, hogy azt adómentessé tegyék. A prosperitás azonban minket, nincsteleneket még mindig csak távolról kerülget. Dacára annak, hogy a korporációk profitja őrületes magasságot ért el, tehát a termelés minden jel szerint nagymértékben folyik, még mindig 10 millión felül van a munkanélküliek száma, akik közsegélyen, vagy a kormány által “csinált” munkákon dolgoznak, de mindkét esetben alamizsnán — koldus kenyéren — tengődnek. A munkán levők helyzete sem mutatja a prosperitást. Mig az élelmiszerek árai gyors iramban szöknek fel, addig a munkabérek csiga lassúsággal másznak. Ahol emelkedtek a bérek, ott is csak nagy harcok árán érték azt el. elnöki szék elnyeréséért. John L. Lewis már hosszú idő óta pályázik az elnöki székre, de ugylátszik szokássá vált az AFoíL-be, hogy az egyszer megválasztott elnököt minden évben újra választják egészen haláláig. Lewis még Samuel Compers idejében pályázott erre, de sikertelenül és Compers halálával bizonyos technikai akadályok folytán nem foglalhatta azt el, hanem William Greent segítette oda azon szándékkal, hogy pár év után Green átadja neki a helyet. Green azonban ugylátszik annyira megszerette az állást, hogy nem mutat semmi hajlandóságot onnan távozni. Lewis pedig, Compers halálát bevárta, Greenét azonban már nem hajlandó bevárni. így tehát látva az ipari szervezkedés utáni óhajt, gondolt egy merészet és felcsapott az ipari szervezet főkolomposának. Az 1934. évi konvención egy ökölcsapással — melyet egyik ellenségének az orrára nyomott — pecsételte meg elhaAz utóbbi időben lefolyt és folyamatban levő bérharcok különös figyelmet érdemelnek. Az alkalmazott módszer e tekintetben sem uj, mert az Industrial Workers of the World fegyvertárában magalakulása óta szerepel a “munkán való” vagy mint ma nevezik “ülő” sztrájk. Ez olyan formán történik, hogy a munkások sérelmeik orvoslására ha sztrájkot proklamálnak, nem hagyják el a munkahelyeiket, hanem bent maradnak, de nem termelnek, ülnek, társalognak, vagy valamelyes társas szórakozást űznek. Ilyen sztrájkok sokkal eredményesebbek lehetnek, mint kivonulni a munkahelyről, ha hozzá értéssel intézik. Sok előnye van, de kettő különösen fontos. 1. ) Nem lehet sztrájktörőket a munkagépek és padok mellé állítani, mert a helyek elvannak foglalva. 2. ) A munkáltatók nem mernek támadni, mert félnek, hogy a bent levő munkások az értékes és komplikált gépezeteket használatlanná teszik. És ezért, ha megfigyeltük ily esetekben a munkáltatók mielőtt tárgyalásokba bocsájtkoz- tak a munkások megbizottaival, először követelték, hogy a munA kapitalizmus profitéhsége a vad nyugaton sem kisebb mint a müveit keleten és a munkásságnak ott is kemény harcot kell vívni, hogy életszínvonalát az emberihez valameny- nyire hasonlóvá tegye. Ha a munkásság valahol állati sorban él, úgy ez a hasonlat minden tekintetben rá illik az erdő irtó és fűrésztelepek munkásaira. Szervezettlenségük következtében az erdei munkások teljesen kivoltak szolgáltatva a lumber bárók kénye-kedvének, mielőtt az IWW megkezdte a munkások szervezését. Az elkeseredés oly nagy arányú volt a munkások között, hogy nem volt nehéz a szervezés. Fáradságos munka volt, mert roppant nagy területet kell bejárni egyik kamptől a másikig, de az eredmény a kezdettől pár hónapon belül jelentkezett. Még mielőtt teljesen elkészültek volna a munkatervvel, Idaho állam Clearwater vidékén kitört a sztrájk és futótűzként terjedt végig az állam erdeiben. A sztrájk már javában folyt amikor a követeléseket összegezték és benyújtották a faipar legszörnyübb mammut- jának a Weyerhaueser érdekások hagyják el a gyártelepet. És sajnos eddig több esetben sikerült a CIO vezéreinek rávenni a munkásokat, hogy feladják az elfoglalt fontos pozíciókat, ahonnan ők diktálhatják a feltételeket. Ily “ülő” sztrájkok több mint tiz esetben fordultak el az ak- roni gumigyárakban az év folyamán és sok előnyt biztosítottak a munkások saját részükre. A south bendi Bendix gyárban, ahol 4400 munkás volt érdekelve, 8 napig tartották a munkások megszállva a gyárat. Detroitban a Midland autó testrészeket készítő telepen szintén több ezer munkás hasonló sztrájkot vívott az utóbbi hetekben. A Libbey-Owens-Ford ottawai és toledoi üveggyárban, mely négyszázalékban autó üvegeket gyárt szintén ily eszközzel harcolnak a munkások, valamint a Pittsburgh Plate Glass gyárában is. Ezeken kívül több kisebb-nagyobb ülő sztrájk folyt le az ország különböző részeiben és örvendetes jelenség, hogy az amerikai munkások mind nagyobb számban ismerik fel a harcnak ezen modern, sokkal kevesebb véráldozatot követelő és mégis sikeresebb módját. kéltségnek. Mint ilyen esetekben már megszoktuk, mielőtt a munkások követelését teljesítenék, minden eszközt megkísérelnek a sztrájk megtörésére, itt azonban a kísérletek sikertelenséggel végződtek. A harc nem folyt simán. Sok erőszakosság történt és az állami milicia heteken keresztül tartotta megszállva a sztrájk zónát. A munkások szolidaritása azonban erősebb volt a munkáltatók makacsságánál és a harc a munkások győzelmével fejeződött be. A vízi szállító munkások és a hajós társaságok között két hónapja folyik az erőpróba. A sztrájk nagyobb mértékben a nyugati kikötőket érinti, de annak szálai elnyúlnak a keleti kikötőkbe is. Nemcsak azért nevezetes ez a sztrájk, mert ez a legnagyobb arányú megmozdulás a vizi szállító iparban, hanem mert a hajó munkások, olajozok, fűtők, gépészek, rádió kezelők, szakácsok, valamint a rakparti és raktári munkások, sőt — csaknem hihetetlenül hangzik — még a sofőrök is részt vesznek abban. Bár a felsoroltak mindegyike (Folyt, a 8-ik oldalon.) AMERIKA IPARI SZERVEZET EGYÉB NEVEZETES HARCOK EURÓPA döngeti a diktátorok uralmát, mint az ál-demokrata Angliában, vagy a balkán országokban. A szikra ott lappang és csak kedvező szél kell hozzá, hogy lágra lobbanjon. Megtörténhet, hogy éppen a spanyol fasizták ágyúinak szele éleszti lángra az elfojtott szikrát. többi országai sem mentesek a munkásság folyton fokozódó elégedetlenségétől. Még a legkegyetlenebb vassarok uralom sem képes útját állni a fejlődésnek. A fasizta Olaszországban és a náci Németországban az elégedetlenség éppen úgy
