Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-02-13 / 932. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 február 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: ^g-y évre ...................... $2.00 félévre ........................ 1.00 Egyes szám ára ...... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Subscription Rates: One Year ___ $2.00 Six Months ________ 1.00 Single Copy _______ 5c Bundle Orders _____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to ______________________Cleveland, Ohio pending.______________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE ,42 WORLD Az ülősztrájk A General Motors elleni harcnál alkalmazott “ülősztrájk” ügyében a bíróság úgy határozott, hogy a munkások jogtalanul tartják megszállva a gyártelep munkatermeit és kötelesek azt elhagyni. Egy pillanatig sem volt reményünk, hogy a bíróság másképpen fog határozni. A mai rendszer a magán tulajdon rendszeren alapszik, és amikor jogi ügyről van szó, bizonyos, hogy a gyártelep, amelyet a munkások napokig — és ebben az esetben már több mint egy hónapja megszólva tartanak, a törvények szerint a magán tulajdont sértik, amelyet a bíráknak a törvény utján védelmezni kell. Az IWW elvinyilatkozata egyik szakaszában azt mondja, hogy “az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül,” ami azt jelenti, hogy a tőkés társadalmi rendszert védő szabályok és törvények ellenére is meg kell, hogy vívjuk a magunk harcát, a magunk igazáért, aminek az érdekében tett minden lépés egy-egy alapja lesz az uj társadalom építményének. Egy esztendeje múlt, hogy az akroni gumi ipar munkásai az ülősztrájk harci eszközt használták sérelmeik orvoslására. Azóta majdnem minden számottevőbb sztrájk megmozdulásban az ülősztrájk fegyverével találkozunk. Bár üdvözöltük a harcoló munkásokat, az IWW eme régen bevált harci eszközének a felismeréséért és bátor, elszánt használatáért, most szóvá kell tennünk azt a körülményt, amelynek ismerete az ülősztrájkkal kapcsolatban szükséges. Amikor az IWW az iilősztrájkot a harci eszközök közzé állította, számolt azzal is, hogy azt a rendszer oszlopai “törvénytelennek” fogják nyilvánítani, de mivel az mielőttünk csak nekik törvénytelen mivel elzárja az útját, hogy a gépek termeljenek, ami profit csökkenést jelent, ugyan ezekért nekünk munkásoknak törvényes, mert az érdekünket elősegíti, mégis, amíg a munkások ipari megszervezése nem elég intenzív, számolnunk kellett a szemben álló erőkkel is és a gyakorlatban az ülősztrájkot sohasem véglegesítettük. Sztrájkoltunk mi a munkán anélkül, hogy a pay roll-ról levetettük volna magunkat. Megállották a gépek órákra, ami az egész üzem szünetelésére kihatással volt, de azért az envelope a hét végén nem volt könnyebb, a feleségnek nem okozott nagyobb gondot, hogy most hogyan is ossza el, hogy jusson mindenre, nem váltottunk ki a legközvetlenebb: környezetünkben ellenszenvet a szervezet és megmozdulásunkkal szemben. A Bérmunkáson keresztül huszonöt esztendeje kihangsu-, lyozzuk, hogy az ipari szervezkedés győzelméhez nem elégséges, hogy a munkások felszerelve legyenek unió tagsági kártyával, de ismerniük kell az ipari unionizmus elméletét is, amit a szorgalmas olvasással szereznek meg, hogy felismerni legyenek képesek a harcuk eredményes megvívására alkalmazható eszközöket. A most folyó ülősztrájkban résztvevők nem rendelkeznek IWW tanítással és ezért helytelenül használják az ülősztrájk fegyverét, amelytől most “törvényesen” eltiltják őket. Meggyőződésünk ugyan, hogy a munkások nem mondanak le e harci eszközről, a birói határozat ellenére is lesznek megmozdulások és talán éppen ez a birói döntés nyissa fel a munkások szemét és az agyukat, hogy olyan eszközökkel harcoljanak, amilyent a tőkés rendszer rájuk kényszerit. Az ülősztrájkot fel kell, hogy váltsa a “sztrájk a munkán” jelszó és azt annyiszor kell naponta vagy hetenként alkalmazni, amig a munkások sérelme elintézést nyer. Ebben a formában megállíthatjuk az egész munkaüzem termelését, egyrészt a gépek mellett maradunk, másrészt a fizetési listáról sem vesszük le magunkat és ami a legfőbb, hogy a termelés állandó idegesitése dacára felül emelkedünk minden birói, sheriff vagy más erőszakos beavatkozásnak. Az IWW több esetben használta a “sztrájk a munkán” harci eszközt és minden esetben az a munkások teljes győzelmével végződött, mert megértette a munkáltatókkal, hogy a munkás csak akkor tud termelni, munkát kiadni, ha a munkán sérelmei nincsennek. A fiinti bírósági döntés minden bizonnyal az IWW ezen harci eszközét fogja népszerűsíteni, mint ahogyan meg kell barátkozni az egész munkásosztálynak magával az IWW-val is, amelynek minden célkitűzése a dolgozók érdekét szolgálja. A csalhatatlan pápa tévedései A kereszténységnek még nem katolikus része is várta, hogy “ő szentsége” a “csalhatatlan pápa” a társadalmi baj oka:, tömeggyilkosságot, a háborúkat megakadályozó javaslatott fog világgá kürtölni a karácsonyi ünnepek alkalmával. De nem úgy történt “ő szentsége” is éppen olyan tévedésekbe esett, mint az elődjei, mint azok a többi uralkodók, akik nem bírtak tanulni a múltak hibáin, nem a rendszerükben, embertársaikkal való bánásmódba keresik az uralkodásuk elleni lázadás okát, hanem az elnyomottakat vádolják hütlen- lenséggel, rosszasággal. Az elégedetlenséget, még nagyobb nyomorral, üldözéssel, elnyomatással akarják leszereltetni. Kenyér helyett golyót, megértés helyett börtönt, biztonság helyett fegyvert, háborút adnak a türelmetlen, lázadó népességnek. Most amikor a spanyol inkvizíció által kiontott vér meghozta a gyümölcsét, a pápa újabb inkvizíciót pártol. Miután a mexicoi nép vissza vette az urak által hűséges szolgálatukért a katolikus papságnak adományozott földbirtokokat és lehetetlenné tette az újból való meggazdagodást, vagyon gyűjtést, a csalhatatlan pápa még újból téved. Most amikor a régi vallásokból ezrével szakadnak ki az “eretnekek” mivel látják, hogy az egyházuk, amelynek szeretet hirdetése volna a hivatása, az elnyomatást pártolja, háborút hirdet és pártol, <a gyilkosságot szolgálja. A pápá újból téved. Több millió jó katolikus fejcsóválva nézi, hogy a pápa megáldja az ethiopiai és spanyol katolikusok ellen induló fasiszta csapatokat, szövetségre lép a mohamedán barbárokkal a katolikus Spanyolország ellen, a pápa megint téved. A pápa nem az egyházban, annak visszaéléseiben látja a lázadás okait, sőt a spanyol nép önvédelmi harcaiért is Oroszországot okolja. Azt az Oroszországot, amely éppen annyira fél a spanyol munkásság győzelmétől mint a pápa, mert éppen úgy elveszti a befolyását ha sikerül a gazdasági újjászervezés. Azt az Oroszországot, ahol éppen úgy kivégzik az anarchistákat, szindikalistákat és Trotz- kyistákat, mint az “ő szentsége” áldásait élvező Mussolini, Franco vagy legújabban keblére ölelt Hitler. Oroszország pápája éppen olyan csalhatatlannak tartja magát, mint a római, éppen olyan türelmetlen és kegyetlen az ellenvéleménnyel szemben. Ha hívei Spanyolországban is hatalomra jutnának, éppen úgy kiirtanák az anarchistákat, szindikalistákat, Trotzkyistákat, mint Oroszországban teszik. Ki kell mutatnunk a “csalhatatlan pápa” sok tévedését, melyek között legnagyobb az, amikor pásztor levelében és a világ legmodernabb eszközén a rádión, egyik szavában világ békét hirdet, ugyan akkor “irtó hadjáratot” a kommunizmus ellen. Mindkettőt csak úgy egy szuszra mondva el. Engedje meg “ő szentsége,” hogy mi és azok az olyan köny- nyen megcsalható katolikusok, bővebb magyarázatot kérjünk a csalhatatlan pápától, hogyan lehet világbéke és irtóhadjárat egyidőben ? Ha valóban békét akar “ő szentsége” miért nem mondta ezt meg Mussolininak, egy évvel ezelőtt vagy Franconak, elég közel állnak a pápához. Ha a katolicizmust védi, miért nem átkozza el Hitlert, meg a moorokat, japánokat, meg a katolikus papságot, akik éppen a legkatolikusabb országokban vívták ki a nép gyűlöletét, mint Olasz, Spanyol, Mexico, Ethiopia. Spanyolországban még nincsen, de talán lesz vallás háború, melyet a katolikus papság és a pápa Franco mellett való állásfoglalása kényszerit ki. Mi, oly sokszor csalódottak is kezdjük látni, hogy ma már a moszkvai ,pápa által gyako(Folyt. a 6-ik oldalon.) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “'tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belük
