Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-02-13 / 932. szám

1937 február 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az IWW vagy a CIO képvi­seli-e a forradalmi ipari unionizmust? PIKA PÁL ELŐADÁSÁNAK VÁZLATA. AZ ELŐADÁS 1937 JANUÁR 31-ÉN LETT TARTVA A CHICAGÓI BÉRMUNKÁS OTTHONBAN. A mai előadásom keretében tárgyalni fogom azon esemé­nyeket, amelyek indító okai voltak a különböző szervezetek életre hívásának. És azért amennyire lehet a személyeket próbálom kikapcsolni, mert a munkásmozgalom nem lehet egy személyi kultusz. A mun­kásmozgalom egy társadalmi tényező és ebből a szempontból próbálom a mai előadásom le­vezetni. Munkásmozgalmi szempont­ból bírálva az eseményeket, meg kell állapítanunk, hogy a jelen előre haladt kapitalista terme­lési rendszerben nem elégséges csak szervezkedésről beszélni. A munkásosztálynak egy olyan szerkezettel és harcmodorral megalapozott szervezetre van szüksége, amely szervezet fel­tétlen kell, hogy képezze az uj társadalom alapját. A jelen gazdasági rendszer­ben a magántulajdonra épített társadalmi berendezkedés, ke­vés módot nyújtott a társadal­mi fejlődés kibontakozására. Ebből állapíthatjuk meg, hogy a társadalmi berendezkedés; csak a gazdasági alapnak mi­kénti berendezkedését tükrözi vissza. Az amerikai gazdasági viszo­nyok gyors fejlődése, amely rövid pályafutása alatt, a nagy­ipari tömegtermelés rendszeré­vé nőtte ki magát, ezen fej­lődés magával hozta a szakmák közötti határvonalok megszün­tetését. Ez a gyors fejlődési folyamat azután cselekvésre késztette az amerikai munkás- mozgalom azon haladó elemeit, akik a szocializmus tanítása folytán, nem látták célraveze­tőnek az angolországi Trade Uniók mintájára alapozott American Federation of La­bort. Az AFofL csak a szakkép­zett munkásokat igyekezett szervezni és úgyszólván a kü­lönböző szakmunkásokat elkü­löníteni az iparokban dolgozó nagy tömegektől; akik tényleg az amerikai munkások nagy többségét képezték. Az AFofL ezen szervezési formája nem volt alkalmas a nagy tömegek befogadására. Az AFofL mint ilyen sohasem állt az osztály­harc alapján, mert a tőke és munka barátságos viszonyát hirdette ezzel a jelszóval: “Tisztességes munkáért, tisz­tességes fizetést.” A nagy ame­rikai munkástömegek szerve­zetlenül álltak, ez késztette az­után az amerikai munkásság­nak forradalmi előharcosait, hogy egy osztályharc alapján álló ipari szervezetet létesítse­nek, amely magába öleli az ösz- szes bérért dolgozó munkások tömegét. így jött létre 1905-bei az IWW, a Világ Ipari Munká­sainak Szervezete. Ez a szervezet már nem a tő­ke és munka barátságos viszo­nyát hirdette, hanem forradal­mi bázisokra épült és nem csak abban különbözik az AFofL- től, hogy szakmák helyett ipa­rilag szervezi a munkásokat, hanem a régi megalkuvó jel­szavak helyett, társadalmi je­lentőségű irányzattal és célki­tűzéssel indult útnak. Az IWW életre hívása nagy horderejű volt, lelkesedéssel fogadták az amerikai munkások haladó ele­mei. Az IWW-ban megfelelő orga­nizációt látott Amerika haladó munkássága, amely szervezet nem csak megfelelő az összes munkások befogadására, hanem az osztályharc széles mederbe való kiterjedésére. Az IWW megalakulása uj korszakot jelentett az amerikai munkásmozgalomban és mivel a már meglévő szakszervezetek látták a talajt lábuk alatt meg­inogni és nem csak a meglévő szakszervezetek, hanem a ka­pitalista osztály maga is vész­jelt adott — saját uralmát félt­ve. Az IWW megalakulásakor ezrével csatlakoztak az osztály­harcot felismerő haladó ele­mek, úgy nézett ki, hogy az AFofL napjai megvannak szám­lálva. Az union vezérek mindent el­követtek, hogy az IWW fejlő­dését megakadályozzák, addig azonban nem sikerült amig az IWW-t nem a belharcok dúlták fel. 1905—1908-ban amikor is­mét az elnökválasztások követ­keztek, amikor az IWW kebe­lébe tartozó politikai pártok különböző árnyalatainak szint kellett vallani, hogy ténylege­sen ipari szervezetet akarnak építeni, vagy az ipari szerveze­tet az akkor létező két szocia­lista párt szolgálatába akarják állítani. Az IWW tagságának nagy többsége kizárólag egy forradalmi ipari szervezetet akart építeni és látva azt az irányt amelyet a politikai pár­tok akarnak képviselni, a 1908- ik évi konvención elhatározta, hogy szakit az akkor létező po­litikai “munkás” pártokkal. Ez a határozat azután ki- kényszeritette a politikusok azon színvallását, ha az IWW nem hajlandó szervezeteit kor­testanyává sülyeszteni, akkor minden erejűkkel ellene fordul­nak és nem hajlandók tovább ipari szervezetet építeni. így végződött azután a szocialista párt és a szocialista labor párt építő munkája az ipari szerve­zetekkel szemben, habár sokan még ma is azt állítják, hogy az IWW mint forradalmi ipa­ri szervezet azért nem tudott fejlődni és nagyobb teret hó­dítani az iparokban mivel elve­tette a politikai pártok törek­vését. Ez nem állja mag a he­lyét, mert a 1908. évi konven­ció, amely szakadást idézett elő és a kétkarú mozgalomban hívők az SLP zászlaja alatt, egy másik IWW-t szerveztek, de amely az SLP gyámkodása mellett múlt ki. Tehát a törté­nelmi tények nem azt bizonyít­ják, hogy az IWW azért nem fejlődött taglétszámban, hogy az amerikai ipari munkásokat felszippantotta volna mert megszakított minden közössé­get az akkor létező “munkás” politikai pártokkal, mert ha ez lett volna a hiba, akkor az SLP az általa alapított uj IWW- nak készítette volnaelő a ta­lajt a fejlődésre. De tudjuk, hogy ezt nem csinálta, mert ahoz ereje sohasem volt. Az IWW mint ipari szerve­zet, amely kizárólag a megszer­vezett munkásosztály közvetlen cselekvése révén látja megva­lósítani a munkásosztály célki­tűzését és mint ilyen egy for­radalmi társadalmi tényezőt képez, csak a munkásosztálytól függ, hogy felösmerje azt a tényállást, amely szerint egy forradalmi és iparilag megszer­vezett munkásosztály az, mely közvetlen cselekvése révén tár­sadalmi változást hozhat létre. Az elmondottak fedik az IWW tényállását. Ezek után rátérhetek a CIO- ra, amely teljes néven Commit­tee of Industrial Organization. Magában az AFofL keretein belül a haladó elemek áramla­ta indította meg, amikor elő­ször az 1934-es AFofL kon­vención arra törekedtek, hogy a régi elavult szakszervezeteket átformálják. Egy vízszintes és meddő hajlithatatlan szakszer­vezeti formát akartak egy füg­gőleges és hajlítható szervezet­té átformálni úgy, hogy a tö­megtermelésben részt vevők nagy tömegeinek befogadására legyen alkalmas. Az 1934-es AFofL konvención ez nem si­került úgy mint más minden olyan törekvés megbukott az AFofL konvencióján, amely a haladást irányozta. Ez a balsiker mindig a ki­öregedett és reakciós union ve­zéreken mullott. Az 1934-es AFofL konven­ción ez a törekvés elbukott, de már ugyan az időben John L. Lewis aspiráns volt az AFofL elnöki székére, de még nem tett erőpróbát annak elnyeré­sére, de látta és figyelte azok­nak harcát, akik az AFofL-t hajlítható szervezetté akarták átformálni. így azután abban a reményben, hogy az 1935-ös konvención ezen elemekkel egyesülve sikerülni fog neki az AFofL elnöki székébe jutni. De terve akkor sem sikerült, mert az AFofL jól megszervezett vezéri gépezete 2—1 arányban őt ebben a törekvésében meg­buktatta. Nem akarok Lewisnak sem múltjával sem jelenével foglal­kozni, hanem csak a CIO össze­tételével. Munkásmozgalmi szempontból magát a szerveze­tet kell bonckés alá venni. A magam részéről megállapítha­tom, hogy a CIO sem nem ipa­ri szervezet, sem nem forradal­mi. Nem ipari szervezet még pedig azért, mert a különböző ipari szervezetei között nincsen meg az ipari szolidaritás kap­csa és teljesen laza úgy, hogy az ipari szolidaritás kivitelére nem alkalmas, azért sem, mert a különböző szervezeteik külön­böző munka és bérfeltételek mellett — éppen úgy mint az AFofL — szerződéseket kötnek a munkáltatókkal és ahol meg­tudnak egyezni, ott a chek-off rendszert léptetik életbe, amely­nek főcélja az union dusok be­szedése, a nagyfizetésü tisztvi­selők eltartására. Forradalminak meg egyálta­lában nem nevezhető a CIO mert éppen úgy mint az AFofL a régi jelszavakon, a tőke és munka megegyezését tartja szem előtt. Amig az IWW ezzel szemben az osztály harcot hirdeti és ennek alapján a bérrendszer megszüntetését tűzte ki céljául. A CIO életre hívása lehet egy politikai eszköz is, amire ab­ból lehet következtetni, hogy Lewis kijelentette, hogy nem hiába költöttek ők 600 ezer dol­lárt Roosevelt megválasztására, azért az összegért várnak mos­tan ellenértéket, ha ez nem tör­ténne meg, akkor oda fog fej­lődni, hogy 1940-ben Lewis az Egyesült Államok elnöki szé­kére fog pályázni abban a re­ményben, hogy a munkások nagy tömege őt fogja indorzál- ni. Mi, IWW-isták nem dobhat­juk magunkat csak egyszerűen a CIO zavaros vizébe, mert sem az osztályharcot sem a tényle­ges forradalmi ipari unionokat nem cserélhetjük fel egy olyan valamivel, ami még csak a jövő kérdése. Hiszen tapasztalatunk van az 1919-es acélipari mun­kások harcát illetőleg, ami szintén olyan nagy hü-hóval indult meg. Egyet azonban nem szabad lekicsinyelni és ez a harcban állók harci kedvét és éppen úgy mint tettük a múltban is ami­kor bármely szervezethez tarto­zó munkások harcban álltak, mindig erőnkhöz méltán támo­gattuk azt. A jelenben is minden IWW- istának a helyén kell maradni és őrködni a munkások harca felett és megmagyarázni a mun­kásoknak társadalmi tényállá­sukat. Meg kell értetni a mun­kásokkal, hogy nem elégséges csak union kártyát hordani a zsebökbe, hanem a szervezet keretén belül a szervezéssel egyetembe a nevelés munkája éppen olyan fontos. Mert a szervezés és nevelés munkája hozhatja csak meg a maga gyümölcsét, a munkásosz­tály felszabadulását. Ezt az állításom olyan tényekkel aka­rom alátámasztani, ami folya­matba volt már a spanyol mun­kásoknál, hogy a spanyol munkásmozgalom gerincét ké­pező CNT szindikalista szerve­zet tagsága nem csak egy mil­lió tagot számlált, hanem a szervezéssel párhuzamosan ha­ladt a nevelés munkája is. Ezt bizonyítja, hogy a CNT-nek 4 napilapja 46 hetilapja és 16 havi folyóirata jelenik meg, mig a CIO egy szál papíron ad ki jelentést és azt is csak egy oldalon nyomtatva. Vagyis a (Folyt, a 7-ik oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom