Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-01-30 / 930. szám

1937 január 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal “Lehetséges-e tartós egység­front, egységes szervezet nélkül?” (Folyt, a 3-ik oldalról.) mondta, Lewis igy, Lewis úgy és minden ami történik Lewis- sel van vonatkozásban. És a fenti tényeket ismerve, melyik őszintén gondolkozó munkás hi­heti el, hogy Lewisnek az ame­rikai munkásság szomorú sor­sán fáj a lelke ? Dehogy, de­hogy kérem! Lewisnek két cél van a szeme előtt: 1.) Diktátori hajlamának ki­elégülést szerezni és 2) a jelen arisztokratikus életmód biztosítása. Mert Le­wis a magán életben is szereti a kényelmet. Nézzük csak mi­lyen körülmények között is él? Alexandriában (Viginia) la­kik családjával egy hatalmas rezidenciában. Minden reggel libériás soff őr viszi őt Wash­ingtonba a hivatalba és este haza. Az UMWA havi 1000 dol­lárt fizet neki és ezenkívül a “költségekre” felhasználhat majdnem ilyen összeget. Hogy hány bányában és iparválla­latban részvényes azt határo­zottan nem tudjuk, de valószí­nű, hogy részvényei után éven­te százezreket zsebel be. Ily vezér kezébe helyezi az ameri­kai munkásság jövőjét. Ennek van döntő szava a felett, hogy a munkásság mily szervezetbe tömörüljön és mily eszközökkel harcoljon. HOGYAN ALAKULJON EGY IPARI SZERVEZET. Ma már munkásmozgalmi körökben vitán felül áll, hogy szükség van Ipari Szerve­zetre. Eddig a szakszervezeti vezérek és politikai pártok irá­nyítói tagadták ezt és a leg­kíméletlenebb harcot folytatták az IWW ellen, amely szervezet megtestesítője az Ipari Szer­vezetnek. Tegyük fel, hogy az IWW “lejárta” magát. A kapi­talista osztály sajtója, szószé­ke, iskolái és minden elképezel- hető eszközzel igyekezett befe­ketíteni az IWW-t a munkás­ság előtt. Az IWW bombavető, anarchisták, dolog kerülők, sa- botörök szervezete. Az IWW tönkre akarja tenni a “civilizá­ciót” a világ népétől megakar­ja vonni a megélhetés lehetősé­gét a"kapitalizmus megdöntésé­vel. Az IWW népszerűtlenné té­telében a szakszervezeti veze­tők és a vörös és sárga politi­kusok hűen statisztáltak a ka­pitalista osztály szócsöveinek és volt idő, amikor tulharsogták azokat. Volt idő, amikor azzal érveltek, hogy az IWW korát megelőzte. Az ipari viszonyok még nem voltak elég érettek az IWW terjesztésére. Aztán minden átmenet nélkül az IWW maradi szervezet lett. Idejét múlta, mielőtt kifejlődött. Egy másik szervezetre van szükség, amely az amerikai munkásság harcát irányítsa. Vájjon lehet-e ez a CIO amelynek léte, vagy nemléte Lewistől függ? Meg- adatik-e az amerikai munkás­ságnak, hogy beleszólást nyer­jen saját sorsa intézésébe? Mi­után ismerjük Lewis munkás- vezéri működését, mely egész láncolata a gondolkodó tagság legdurvább eltiprásának ez na­gyon is kétséges. Ha tényleg szükség van egy uj szervezetre, annak semmiesetre sem úgy kell épülni, mint a CIO, felülről lefelé. Amikor az amerikai termelé­si viszonyok az 1890-es években abba a stádiumba kerültek, hogy a szakszervezetek már képtelenek voltak a munkásság érdekeit megvédeni és a szük­ség törvénye megkövetelte az ipari szervezkedési formát, a munkásmozgalom előrelátó ele­mei tárgyalásokat folytattak egymás között. Az eszme ked­vezőnek tűnt fel és kilátás volt arra, hogy alakulhat egy ipari szervezet. Az első országos ér­tekezleten 30, a munkásmozga­lomban résztvevő ember jelent meg és amikor a tervezet nagy­ban elkészült, azt az ország munkásága elé terjesztették elegendő időt adva annak ta­nulmányozására. Az első kon­ferencia után hat hónapra egy nagyarányú konvenciót hívtak egybe, melynek hivatása volt a gyakorlatba vinni az eszmét, vagy elvetni, mint értéktelent. Ezen történelmi nevezetességű konvenció 1905 junius 27-én ült össze. 180 delegátus több mint 200.000 munkás képviseletében jelent meg ezen konvención és több mint egy heti tanácskozás után proklamálták az ipari szervezet megalakulását, mely az Industrial Workers of the World néven vált ismeretessé az egész világon. Az IWW az osztályharc alapján álló forra­dalmi Ipari Szervezetnek alá­húzhasson a kajlabajszu elé ... De mégis. Itt a hegy, amely leér odáig. Amely szelet zudit és vizet áraszt az emberhan­gyákra. És ő itt van a hangya­boly fölött; — majd jön az ára­dás és a falubeliek majd tudni fogják, hogy ezt ő küldte, Pé­ter küldte, bosszúból a verés­ért, a szidásért, — és a rúgá­sokért. Százados tölgyfa állt mellet­te, törzsébe nagy odút korhasz- tott az idő. — Itt fogok lakni, — mon­dotta Péter, — és innen zúdí­tom a szélvészt és az áradást. Amikor belépett az odúba, a fejét beleütötte a nyílás felső részébe. A törpe boldog volt. — Valóban nagy vagyok, — ötlött belé, — nekem is le kell hajolnom, ha belépek a laká­somba. És büszke öntudattal nézett még egyszer vissza a hegy lá­bánál mozgó apró, fekete han­gyapontokra. kult és maradt meg a mai nap­ig. A döntő szó mindig a tag­ságé volt és ezért vált ellen­szenvessé a szakszervezeti ba­sák és politikus vezérek előtt, ők olyan szervezetet akarnak, melyben a tagság kötélen rán­gatható pojácák módjára rea­gál a vezérek akaratára. A CIO ily szervezet és egyáltalán nem vált ki csodálkozást, hogy a kommunisták és szocialisták Lewis szekértolóivá váltak. Wiener munkástársam meg­kockáztatja a kijelentést, hogy a kommunisták “Lewisék moz­galmában forradalmi tartalmat törekszenek bevinni a munká­sok közé.” Milyen formában igyekeznek ezt a bizonyos for­radalmi tartalmat a munkások közé vinni? “Az American Federation of Labor összetörése és vég­leges megsemmisítése, hasz­nára fog vállni az amerikai mukásmozgalomnak. Enélkül egészséges mozgalom el nem indulhat. A kapitalizmus ezen védbástyájának kiroha- dása hosszú folyamat és ha elpusztítását siettetni lehet — és bárkik is siettetik — üdvös forradalmi munkát vé­geznek. Bosszúból vagy tu­datlanul történjék-e az, mint Lewis, vagy tudatosan, mint a kommunistáknál — az mel­lékes” — állítja Wiener munkástár­sam. /Biztos ön abban, hogy a CIO kiépülésével a kapitalizmus védbástyája — az AFofL — elpusztul? Szerény véleményem az, hogy Lewis CIO-nak kiépü­lésével a kapitalizmus sokkal erősebb, sokkal elszántabb véd- bástyához jut, mint volt az AFofL. A CIO sokkal számot­tevőbb gátját fogja képezni a forradalmi munkásmozgalom kialakulásának, mint képezte az AFofL Lewis múltja ezt az állításomat igazolni látszik. Ka­rácsonyi beszédében Lewis kije­lentette, hogy “éppen olyan el­lensége a kommunizmusnak, mint a kapitalizmusnak.” A múltban mindig a legkérlelhe­tetlenebb üldözője volt a forra­dalmi eszméknek és bár a jelen­ben, saját érdekeiről lévén szó, felfüggesztette a radikalizmus elleni gyűlöletét és azt ajánlja nyájának, hogy “dolgozzatok mindenkivel, aki hajlandó vele­tek dolgozni” ezen elnéző tak­tikája csak ideiglenes. Mert mi­helyt veszélyt lát a komunisták segítségében, megálljt fog ki­áltani és tűzzel-vassal fogja irtani őket a szervezetének ke­beléből. Ez természetesen előbb nem fog bekövetkezni, mint amikor Lewis elég nagyszámú tagsággal fog rendelkezni az amerikai iparokban. Akkor ami­kor már lesz elég ereje sakkba tartani a kommunistákat és szervezetének elegendő tagsága lesz, hogy a kapitalizmust lete- jeltesse. Wiener munkástárs szerint az IWW nem helyezkedhet a végtelen időkig a várakozás ál­láspontjára. De hiszen még semmi sem történt. Semmit nem látunk, csak lármát hallunk. Ami eddig történt az csak inte­lem lehet az IWW-nak, hogy ragaszkodjon a posztjához. Mi­helyt onnan elmozdul, a forra­dalmi munkásmozgalmat a leg­nagyobb veszély fenyegeti. Ava­tatlan kezek nyúlhatnak a zsi­liphez, melyek megmozditásá- val a szennyes ár nyomtalanul elsöpörheti a forradalmi szel­lemet az amerikai munkásmoz­galomból. A jelenben még nincs a lát­határon oly szervezet kialaku­lóban, amelybe az IWW beleil­leszkedhetne. És nincs is kilá­tás, hogy belátható időn belül lesz ilyen. A CIO éppen egy ily szervezet kialakulásának vágja útját és én úgy vélem, hogy a kommunisták résztvétele a CIO építésében ellenforradalmi cse­lekedett. Bár megvan rá a mód, hogy alakuljon egy forradalmi szervezet. Ha körül nézünk, lát­ni fogjuk, hogy a különböző politikai pártokban, ligákban, clubbokban, betegsegélyzőkben, független és országos szerveze­tekben konzervatív számítás szerint több mint negyedmillió osztálytudatos munkás van szét­szórva. A létező szervezetek kö­zött mindenkinek megvan az el­lentábora, tehát ezek közül egy­sem fog oly erőre szert tenni, hogy a munkásmozgalom szá­mottevő alakulatává nője ki ma­gát. De talán volna rá mód, hogy ezek közösen alakítsanak EGY szervezetet. A történelem megismétlődhet. Ami megtör­tént 1905-ben, megtörténhet 1937 vagy 38-ban. Ellenvetés lehet, hogy Le- wisnak kiapadhatatlan anyagi forrása van. Azonban kik szol­gáltatják azokat a dollárokat? Minden egyes cent a munkások zsebéből kerül ki. Ha Amerika 200.000 osztálytudatos munká­sa egy forradalmi szervezetbe tömörülne és havonta csak 10 centtel járulnának a szervezési alaphoz, minden hónapban 20.000 dollárt lehetne szerve­zésre fordítani. Ily alappal a szervezők százait lehetne mun­kába állítani és felmérhetetlen eredményeket elérni. Ez azon­ban a jelenben utópia. Mindent mérlegre téve meg­állapíthatjuk, hogy a munkás- mozgalmat Amerikában is a forradalmi kisebbségnek kell irányítani. Nem értem ez alatt a belülről fúrást, amely már annyiszor kudarcot vallott. A reakciós vezérek által kontro­lált szervezetekben a forradal­mi kisebség számitáson kívül esik. Mihelyt azok veszélyez­tetik a vezérek hatalmát, kieb- rudalják őket és kezdhetik új­ból, ami minden esetben évek­kel veti vissza az előrehaladást. A reakciós szervezetektől füg­getlenül, vagy azok ellenére kell lenni egy forradalmi tö­megnek, amely a forradalmi munkásmozgalom céljának — a bérrendszer megdöntésének — zászló vivője. A jelenben ezt a hivatást az IWW telejesi- ti. Az események még nem ér­tek a keresztuthoz. Ami ke- resztutnak látszik egyeseknek, az csak mellékút, amelyet kö­vetve az amerikai munkásmoz­galom mocsarába jut, melybe menthetetlenül belefullad. Az IWW akkor teljesíti hivatását ha a terep legmagasabb csúcsán áll őrt és minden közeledő ve­szélyre figyelmezteti a munkás- osztályt. Ha majd történnek kí­sérletek egy FORRADALMI IPARI SZERVEZET kiépítésé­re az IWW-nak lesz lelki ere­je, hogy ily mozgalomba bele­kapcsolódjon. Zára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom