Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-30 / 930. szám
1937 január 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal “Lehetséges-e tartós egységfront, egységes szervezet nélkül?” (Folyt, a 3-ik oldalról.) mondta, Lewis igy, Lewis úgy és minden ami történik Lewis- sel van vonatkozásban. És a fenti tényeket ismerve, melyik őszintén gondolkozó munkás hiheti el, hogy Lewisnek az amerikai munkásság szomorú sorsán fáj a lelke ? Dehogy, dehogy kérem! Lewisnek két cél van a szeme előtt: 1.) Diktátori hajlamának kielégülést szerezni és 2) a jelen arisztokratikus életmód biztosítása. Mert Lewis a magán életben is szereti a kényelmet. Nézzük csak milyen körülmények között is él? Alexandriában (Viginia) lakik családjával egy hatalmas rezidenciában. Minden reggel libériás soff őr viszi őt Washingtonba a hivatalba és este haza. Az UMWA havi 1000 dollárt fizet neki és ezenkívül a “költségekre” felhasználhat majdnem ilyen összeget. Hogy hány bányában és iparvállalatban részvényes azt határozottan nem tudjuk, de valószínű, hogy részvényei után évente százezreket zsebel be. Ily vezér kezébe helyezi az amerikai munkásság jövőjét. Ennek van döntő szava a felett, hogy a munkásság mily szervezetbe tömörüljön és mily eszközökkel harcoljon. HOGYAN ALAKULJON EGY IPARI SZERVEZET. Ma már munkásmozgalmi körökben vitán felül áll, hogy szükség van Ipari Szervezetre. Eddig a szakszervezeti vezérek és politikai pártok irányítói tagadták ezt és a legkíméletlenebb harcot folytatták az IWW ellen, amely szervezet megtestesítője az Ipari Szervezetnek. Tegyük fel, hogy az IWW “lejárta” magát. A kapitalista osztály sajtója, szószéke, iskolái és minden elképezel- hető eszközzel igyekezett befeketíteni az IWW-t a munkásság előtt. Az IWW bombavető, anarchisták, dolog kerülők, sa- botörök szervezete. Az IWW tönkre akarja tenni a “civilizációt” a világ népétől megakarja vonni a megélhetés lehetőségét a"kapitalizmus megdöntésével. Az IWW népszerűtlenné tételében a szakszervezeti vezetők és a vörös és sárga politikusok hűen statisztáltak a kapitalista osztály szócsöveinek és volt idő, amikor tulharsogták azokat. Volt idő, amikor azzal érveltek, hogy az IWW korát megelőzte. Az ipari viszonyok még nem voltak elég érettek az IWW terjesztésére. Aztán minden átmenet nélkül az IWW maradi szervezet lett. Idejét múlta, mielőtt kifejlődött. Egy másik szervezetre van szükség, amely az amerikai munkásság harcát irányítsa. Vájjon lehet-e ez a CIO amelynek léte, vagy nemléte Lewistől függ? Meg- adatik-e az amerikai munkásságnak, hogy beleszólást nyerjen saját sorsa intézésébe? Miután ismerjük Lewis munkás- vezéri működését, mely egész láncolata a gondolkodó tagság legdurvább eltiprásának ez nagyon is kétséges. Ha tényleg szükség van egy uj szervezetre, annak semmiesetre sem úgy kell épülni, mint a CIO, felülről lefelé. Amikor az amerikai termelési viszonyok az 1890-es években abba a stádiumba kerültek, hogy a szakszervezetek már képtelenek voltak a munkásság érdekeit megvédeni és a szükség törvénye megkövetelte az ipari szervezkedési formát, a munkásmozgalom előrelátó elemei tárgyalásokat folytattak egymás között. Az eszme kedvezőnek tűnt fel és kilátás volt arra, hogy alakulhat egy ipari szervezet. Az első országos értekezleten 30, a munkásmozgalomban résztvevő ember jelent meg és amikor a tervezet nagyban elkészült, azt az ország munkásága elé terjesztették elegendő időt adva annak tanulmányozására. Az első konferencia után hat hónapra egy nagyarányú konvenciót hívtak egybe, melynek hivatása volt a gyakorlatba vinni az eszmét, vagy elvetni, mint értéktelent. Ezen történelmi nevezetességű konvenció 1905 junius 27-én ült össze. 180 delegátus több mint 200.000 munkás képviseletében jelent meg ezen konvención és több mint egy heti tanácskozás után proklamálták az ipari szervezet megalakulását, mely az Industrial Workers of the World néven vált ismeretessé az egész világon. Az IWW az osztályharc alapján álló forradalmi Ipari Szervezetnek aláhúzhasson a kajlabajszu elé ... De mégis. Itt a hegy, amely leér odáig. Amely szelet zudit és vizet áraszt az emberhangyákra. És ő itt van a hangyaboly fölött; — majd jön az áradás és a falubeliek majd tudni fogják, hogy ezt ő küldte, Péter küldte, bosszúból a verésért, a szidásért, — és a rúgásokért. Százados tölgyfa állt mellette, törzsébe nagy odút korhasz- tott az idő. — Itt fogok lakni, — mondotta Péter, — és innen zúdítom a szélvészt és az áradást. Amikor belépett az odúba, a fejét beleütötte a nyílás felső részébe. A törpe boldog volt. — Valóban nagy vagyok, — ötlött belé, — nekem is le kell hajolnom, ha belépek a lakásomba. És büszke öntudattal nézett még egyszer vissza a hegy lábánál mozgó apró, fekete hangyapontokra. kult és maradt meg a mai napig. A döntő szó mindig a tagságé volt és ezért vált ellenszenvessé a szakszervezeti basák és politikus vezérek előtt, ők olyan szervezetet akarnak, melyben a tagság kötélen rángatható pojácák módjára reagál a vezérek akaratára. A CIO ily szervezet és egyáltalán nem vált ki csodálkozást, hogy a kommunisták és szocialisták Lewis szekértolóivá váltak. Wiener munkástársam megkockáztatja a kijelentést, hogy a kommunisták “Lewisék mozgalmában forradalmi tartalmat törekszenek bevinni a munkások közé.” Milyen formában igyekeznek ezt a bizonyos forradalmi tartalmat a munkások közé vinni? “Az American Federation of Labor összetörése és végleges megsemmisítése, hasznára fog vállni az amerikai mukásmozgalomnak. Enélkül egészséges mozgalom el nem indulhat. A kapitalizmus ezen védbástyájának kiroha- dása hosszú folyamat és ha elpusztítását siettetni lehet — és bárkik is siettetik — üdvös forradalmi munkát végeznek. Bosszúból vagy tudatlanul történjék-e az, mint Lewis, vagy tudatosan, mint a kommunistáknál — az mellékes” — állítja Wiener munkástársam. /Biztos ön abban, hogy a CIO kiépülésével a kapitalizmus védbástyája — az AFofL — elpusztul? Szerény véleményem az, hogy Lewis CIO-nak kiépülésével a kapitalizmus sokkal erősebb, sokkal elszántabb véd- bástyához jut, mint volt az AFofL. A CIO sokkal számottevőbb gátját fogja képezni a forradalmi munkásmozgalom kialakulásának, mint képezte az AFofL Lewis múltja ezt az állításomat igazolni látszik. Karácsonyi beszédében Lewis kijelentette, hogy “éppen olyan ellensége a kommunizmusnak, mint a kapitalizmusnak.” A múltban mindig a legkérlelhetetlenebb üldözője volt a forradalmi eszméknek és bár a jelenben, saját érdekeiről lévén szó, felfüggesztette a radikalizmus elleni gyűlöletét és azt ajánlja nyájának, hogy “dolgozzatok mindenkivel, aki hajlandó veletek dolgozni” ezen elnéző taktikája csak ideiglenes. Mert mihelyt veszélyt lát a komunisták segítségében, megálljt fog kiáltani és tűzzel-vassal fogja irtani őket a szervezetének kebeléből. Ez természetesen előbb nem fog bekövetkezni, mint amikor Lewis elég nagyszámú tagsággal fog rendelkezni az amerikai iparokban. Akkor amikor már lesz elég ereje sakkba tartani a kommunistákat és szervezetének elegendő tagsága lesz, hogy a kapitalizmust lete- jeltesse. Wiener munkástárs szerint az IWW nem helyezkedhet a végtelen időkig a várakozás álláspontjára. De hiszen még semmi sem történt. Semmit nem látunk, csak lármát hallunk. Ami eddig történt az csak intelem lehet az IWW-nak, hogy ragaszkodjon a posztjához. Mihelyt onnan elmozdul, a forradalmi munkásmozgalmat a legnagyobb veszély fenyegeti. Avatatlan kezek nyúlhatnak a zsiliphez, melyek megmozditásá- val a szennyes ár nyomtalanul elsöpörheti a forradalmi szellemet az amerikai munkásmozgalomból. A jelenben még nincs a láthatáron oly szervezet kialakulóban, amelybe az IWW beleilleszkedhetne. És nincs is kilátás, hogy belátható időn belül lesz ilyen. A CIO éppen egy ily szervezet kialakulásának vágja útját és én úgy vélem, hogy a kommunisták résztvétele a CIO építésében ellenforradalmi cselekedett. Bár megvan rá a mód, hogy alakuljon egy forradalmi szervezet. Ha körül nézünk, látni fogjuk, hogy a különböző politikai pártokban, ligákban, clubbokban, betegsegélyzőkben, független és országos szervezetekben konzervatív számítás szerint több mint negyedmillió osztálytudatos munkás van szétszórva. A létező szervezetek között mindenkinek megvan az ellentábora, tehát ezek közül egysem fog oly erőre szert tenni, hogy a munkásmozgalom számottevő alakulatává nője ki magát. De talán volna rá mód, hogy ezek közösen alakítsanak EGY szervezetet. A történelem megismétlődhet. Ami megtörtént 1905-ben, megtörténhet 1937 vagy 38-ban. Ellenvetés lehet, hogy Le- wisnak kiapadhatatlan anyagi forrása van. Azonban kik szolgáltatják azokat a dollárokat? Minden egyes cent a munkások zsebéből kerül ki. Ha Amerika 200.000 osztálytudatos munkása egy forradalmi szervezetbe tömörülne és havonta csak 10 centtel járulnának a szervezési alaphoz, minden hónapban 20.000 dollárt lehetne szervezésre fordítani. Ily alappal a szervezők százait lehetne munkába állítani és felmérhetetlen eredményeket elérni. Ez azonban a jelenben utópia. Mindent mérlegre téve megállapíthatjuk, hogy a munkás- mozgalmat Amerikában is a forradalmi kisebbségnek kell irányítani. Nem értem ez alatt a belülről fúrást, amely már annyiszor kudarcot vallott. A reakciós vezérek által kontrolált szervezetekben a forradalmi kisebség számitáson kívül esik. Mihelyt azok veszélyeztetik a vezérek hatalmát, kieb- rudalják őket és kezdhetik újból, ami minden esetben évekkel veti vissza az előrehaladást. A reakciós szervezetektől függetlenül, vagy azok ellenére kell lenni egy forradalmi tömegnek, amely a forradalmi munkásmozgalom céljának — a bérrendszer megdöntésének — zászló vivője. A jelenben ezt a hivatást az IWW telejesi- ti. Az események még nem értek a keresztuthoz. Ami ke- resztutnak látszik egyeseknek, az csak mellékút, amelyet követve az amerikai munkásmozgalom mocsarába jut, melybe menthetetlenül belefullad. Az IWW akkor teljesíti hivatását ha a terep legmagasabb csúcsán áll őrt és minden közeledő veszélyre figyelmezteti a munkás- osztályt. Ha majd történnek kísérletek egy FORRADALMI IPARI SZERVEZET kiépítésére az IWW-nak lesz lelki ereje, hogy ily mozgalomba belekapcsolódjon. Zára.
