Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-30 / 930. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 január 30. HARC A TERMÉSZETBEN (Folytatás.) Az ellenkező, jóval ritkább esetben, amidőn a hímek választják ki a nőstényeket, természetes, hogy azok választhatnak a legszabadabban, amelyek legerősebbek és másokat legyőztek. Ugyanígy van akkor is, ha a két ivar kölcsönösen választotta ki a másik ivar bizonyos egyéneit. Ha az ivarok közt külső megjelenésüket illetően, nagyobb eltérések mutatkoznak, rendszerint a him az, amely leginkább módosult, mert a nőstény saját fajának fiókáihoz és igy ugyanazon csoport többi tagjához maradt hasonlóbb. Ennek oka, úgy látszik, az, hogy csaknem valamennyi állat hímjei szenvedélyesebbek, mint a nőstényei. Ezért van, hogy a hímek küzdenek egymással a leghevesebben. A nőstény tudvalévőén távolról sem olyan heves, mint a hím s udvarlást kíván, amivel bizonyos választást gyakorol. Ha azt vizsgáljuk, hogy miért hevesebb a him, mint a nőstény s miért a him keresi fel a legtöbb esetben a nőstényt, ennek okát a következőkben találjuk. Nem volna hasznos, sőt bizonyos erőveszteséggel járna, ha mindkét ivar kölcsönösen felkeresné egymást. De miért ép pen a him a kereső fél? A növényeknél a peték a megtenné kenyités után egy ideig még táplálásra szorulnak, szükséges tehát, hogy a himpor vitessék a bibére. így van ez például a viziállatoknál is. A másodrendű ivar jellemek kifejlődésére fő képpen a hímek erősebb gerje delme vezetett s ez az oka, hogy a hímek keresik a nőstényeket. Az öröklés törvényeinek ismerete kétségtelenné teszi, hogy a jellegbeli sajátságok gyakran vagy talán általában hajlandók az utódok ugyanazon ivarán, ugyanazon életkorban és időben először jelentek meg a szülőkön. E törvény azonban nem állandó érvényű. A fajok módosulása alatt tehát az egymásra következő változások könnyen szállhatnak át külön böző utón, némelyek az egyik ivarra, mások mindkettőre, némelyek bizonyos, mások minden korbeli utódra. Nemcsak az öröklés törvényei, hanem okai is bonyolultak, melyek a válto- zóságot elősegítik és rajta ural kodnak. Ha valamely ivarnál a váltó zások az élet késői szakában lépnek fel és ugyanazon ivarra ugyanazon korban szállnak át ebben az esetben a másik két ivar és a fiatalok szükségkép pen változatlanul maradnak. Ha e változások későn lépnek fel de ugyanazon korban mindkét ivarra átszállnak, ebben az esetben csak a fiatalok maradnak változatlanok. Változások különben az életnek minden szakában, az egyik vagy mindkét ivaron léphetnek fel és mindkét ivarra minden életkorban átszállhatnak s akkor a fajnak összes gyerekei hasonló módosulást szenvednek. Valószínű, hogy a fiatal hímek gyakran oly módon törekedtek változni, mely az élet korai szakában nemcsak hasznukra nem, hanem egyenesen ártalmukra lett volna. Ilyen a ragyogó színek szerzése, mely ellenségeik számára sokkal lát hatóbbakká tette volna őket, vagy például a nagy szarvak, melyek fejlődésükhöz sok életerőt követeltek volna. Az ilyen változásokról feltehetjük, hogy a természetes kiváltságok kiküszöbölte volna őket. A felnőtt hímeknél azonban ezeknek a jellemeknek az előnye ellensúlyozza a hátrányt. Az olyan változások, amelyek a hímnek e küzdés alatt vagy a másik ivar felkeresésére, vagy más hímekkel szemben előnyt nyújtanak, de a nősténynek, ha véletlenül fel is lépnének, hasznot nem nyújtanának, az ivari kiválás által nem is tartattak fenn. Elég bizonyítékunk van arra, hogy háziállataink különböző változásai, ha csak a tenyésztésre szorgalmasan ki nem válogatjuk, köny- nyen elvesznek. Ha tehát vad állapotban ilyen változások véletlenül fellépnének a nőstényeknél s kizárólag ezekre szállnának tovább, ezeknek szükségképpen nagy hajlandóságuk lenne az elveszésre. Ha azonban a nőstények változnak és újonnan szerzett jellemvonásaikat mindkét ivarbeli utódok öröklik, akkor azok a jellegek, amelyek a hímekre kedvezők, az ivari kiválás által fentartatnak s mindkét ivar ugyanoly módon módosul, bár e jellegek a nőstényekre nem hasznosak. Ezután Darvin vizsgálat alá veszi az összes osztályokhoz tartozó állatok másodrendű ivar jellemeit az itt vázolt főbb alapelvek szerint, s végül az ember másodrendű ivar jellemeit veszi tárgyalás alá. (Folytatjuk.) AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAINAK KARÁCSONYI ALAPJÁRA BEFOLYT ÖSSZEGEK. MANAYUNK, PA.: J. Csillag 1.00. AKRON, O.: J. Nagy 1.00. BERWICK, PA.: Munkás Be- tegsegélyző Szöv. 52-ik Oszt. I. 00, K. Szabó 10, S. Molnár 10, J. Takács 10, S. Gilza 10, L. Sabo 10, S. Szabó 10, J. Szei- deman 15. PITTSBURGH, PA.: A. Kucher 1.00, H. Gross 25, L. Somló 1.00, J. E. Lukács 25, M. Fekete 1.00, L. Hirsch 1.00, P. Császár 25, L. Kristófik 50. CANTON, O.: Mrs. J. Nagy 25, M. Kintz 25, J. Gyurcsek 1.50. Junior Column TYR AN NTS BEWARE! By ARTHUR HOPKINS. “Despite terrorization, do í not give in. Be brave. Walk i fearlessly the road to martyr- 1 dom,” telegraphs Sholem ( Schwartzbard, acclaimed hero 1 of world-wide Jewry to David 1 Frankfurter, medical student ; who sought “to avenge the sufferings of fellow-Jews in Ger- ] many,” by killing the Nazi , representative in Switzerland, ] on the eve of Frankfurter ] being sentenced to eighteen ( years imprisonment by a Swiss court. Ten years ago, last June, Sholem Schwartzbard walked up to General Simon Petlura, white Russian general on a Parisian boulevard and said: “Killer, defend yourself.” The General struck Schwartzbard with his cane. Schwartzbard fired, killing the Petlura. When asked why he assassinated the General, Schwartzbard replied: “He was responsible for the slaying of thousands of human beings.” On February 4, of last year, David Frankfurter, confronted the Nazi leader of Germans living in Switzerland, Wilheim Gustloff, and killed him. Voluntarily surrendering himself to the police, Frankfurter answered when asked why he killed Gustloff: “I did it because I could no longer bear the trat- ment of the Jews in Germany,” or as reported another time by police: “My bullet should have struck Hitler himself. But I did what within my power to avenge the sufferings of my fellow Jews in Germany.” Such were the confessions of two individuals with their acts of “Individual terror” ten years apart; such were the confessions of two men, who because of their love for their people, became executioners for the people — or as Schwartzbard stated it in his speech in Chicago a few years ago — “I was destined to become Pet- lura’s judge jury and executor.” Petlura of his day was a symbol, a representative of reaction, of pogroms. It was he and his white Russian army that was responsible for the plunder, rape, killings of thousands of Jews in the Ukraine. He was the leader of the pogroms. And Schwartzbard, a humane, dreamy poet, recognized in the Jewish literary world as a writer, became determined to avenge the killings of his people. And boldly and with grandloquent manner performed his “attentant.” Then waiting patiently for the police to arrive, he gave himself up. Frankfurter, a young medical student, because of his “love for his own race and a passionate desire to avenge what he considered its abowinable treatment,” sought out Gustloff, representative of Nazi-ism and anti-semitism and killed him. What Petlura was to his day, Hitler and his representatives are to our day: the enemies of human progress, the foes of human liberty, the symbols of oppression. Both the Schwartzbard’s and the Frankfurter’s love for their people is great; personal sacrifice is a natural reaction. Both hate and despise the shedding of human blood, and yet both become executioners for their people. And their people acclaim them national heros. A story is related by the friends of Schwartzbard, that a few weeks before he shot Petlura, they were driving home from the opera in a taxi. The cab ran over and killed a cat. Schwartzbard seeing this, became ill and had to remain in bed for a few days. Yet it was this man, who walked fearlessly up to General Petlura and shot him. International Jewry came to the defense of Schwartzbard. Jewry came to the defense of Frankfurter. A Parisian court found Schwartzbard not guilty and acquitted him, saying he was justified in his act. Not so with Frankfurter: a Swiss court found him guilty and sentenced him to eighteen years imprisonment. But what is the meaning to these individual “attentats ?” Whey are they committed? It has a simple answer: As long as there will be men who will kill and shed human blood needlessly, so long will you have such acts; as long as you will have oppression of a people, so long will you have the Schwartzbard’s and the Frankfurter’s taking the “Law” into their own hands and avenge the killings. The Frankfurter’s and Schwartzbard’s are human beings with love for life, for joy, for happiness and because of their love for humanity, because of their devotion to their people, they become “executioners for their people.” The Schwartzbard’s and the Frankfurter’s stand as warnings against tyrants and oppressors, that as long as they will continue to supress liberty and shed human blood, their : lives are in danger; that there are men, who will avenge the - wholesale killing of a people. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
