Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-30 / 930. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 január 30. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK A. K. rovata ............ Alaskában a repülőgép kiszorítja a kutya-szánt A DuPONT lőpor társaság — amelybe a liberális Roosevelt elnök egyik ivadéka is bele- pottyant — 1902-ben a társaság vagyonának értéke 12 millió dollár volt, 1936-ban 1 ezer millió dollár. Hány ártatlan ember véres, halála tapad ennek a társaságnak a nevéhez az elmúlt 34 év alatt, hogy vagyonának értékét 88 millió dollárral növelje. Éppen úgy a US Steel Corporation amely a 4 éves világháború. ideje alatt, annyi profi- tott halmozott fel, mint ameny- nyit az Egyesült Államok a két millió katonájának fizetés fejében utalt ki, amig azok Franciaországban tartózkodtak, vagyis 952 millió 612 ezer dollárt. AZ EGYESÜLT Államok egyik legreakciósabb íróját Arthur Brisbane-t az örök igazság egyszer és mindenkorra elhallgattatta. W. R. HEARST Amerika legreakciósabb újság vállalatának feje a Homestake Mining Co. néven szereplő aranybányájából 1936 első 10 hónapjában 9 millió 389 ezer 510 dollár tiszta jövedelmet húzott. Az aranyat bányászó és olvasztó munkásainak kifizetett összesen 5 millió 329 ezer 544 dollárt, csaknem felét annak mint amennyi tiszta jövedelmet csinált őkelme és mégis néhány hónappal ezelőtt ez a jó hazafi, ország-világgá kürtölte, hogy az Egyesült Államok kormánya az őrült adóztatási rendszerével kiűzi a gazdag embereket az országból, ő maga California államból Nem York államba tette át tartózkodási helyét, mert ott kevesebb jövedelmi adót kell fizetnie. CLEVELAND WEST SIDE IWW magyar csoportja a Bérmunkás olvasóinak a bevonásával FEBRUÁR Hó 13-ÁN, szombaton este 8 órai kezdettel 4309 Lorain Ave. alatti Munkás Otthonban DISZNÓTOROS VACSORÁT tart. Jegyára 50c. Vacsora után TÁNC. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Dec. 18-tól — jan. 23-ig. IWW cs. New York......... 4.80 Mrs. F. Pelargus, N. Y.... 1.00 P. Turucz, Chicago......... —.65 Bérmunkás olvasók, Clev. 5.60 Lefkovits Bizottság........ 21.60 MBSz. E. Pittsburgh...... 64.13 IWW cs. Detroit............ 8.00 A. Szász, St. Louis........ 1.00 A. Gross, Trenton.......... 1.00 A hires kutya-szánokat lassanként kiszorítva, a repülőgép mindinkább előtérbe kerül, hogy Alaska közlekedési problémáit megoldja. A repülőgépek bevezetése előtt Alaskában a közlekedés rendkívüli nehézségeket okozott és főként a rövid vasútvonalakra és a hosszadalmas folyami közlekedésre támaszkodott. Elképzelhető, hogy emiatt mennyi időveszteséget szenvedett utas és áru egyaránt. A fokozatosan emelkedő alaskai ipar szívesen karolta fel tehát a repülőgépet, ami tudvalevőleg a leggyorsabb szolgálatot jelenti a közlekedés terén. Az 1936-os kincstári év folyamán 79 repülőgép mintegy 16,932 utast szállított 2,130,929 légi- mértföldön keresztül. A közlekedésben előállt javulások folytán tavaly a turista forgalom feltűnő mértékben emelkedett és a nagyközönség nagyobb érdeklődéssel tekint Alaska felé. A gőzhajók a tavalyi évben 63,208 utast szállítottak a messzi északi területekre. A Matanuska völgyben folytatott telepítési munkálatok nagy hatással voltak a terri- torum gyorsabb fejlődésére. A telep nemcsak a lakosság számát növelte, de fokozottabb földmivelésre terelte a figyelmet. Tavasszal és a nyár folyamán számos telepes költözött jó farm földekre, főként a Kat- chemak öböl mellé. A halászat, Alaska legfőbb ipara az idén nem volt oly jó, mint tavaly, de igy sem esett az évi átlag alá. A Pribilof Szigeteken augusztusban 1,550,- 913 fokát számoltak meg és ez több mint 100,000-rel múlja felül a tavalyi létszámot. 1935- ben 57,296 fókabőrt és prémet szállítottak el a szigetről. Az alaskai mezőkön tavaly 594,000 iramszarvast számoltak, ami annyit jelent, hogy a csorda 44,000 taggal szaporodott az év alatt. A 10,000 lelket számláló lakosság főként az iramszarvas tenyésztésre támaszkodik és az elmúlt év folyamán 34,540 állatott öltek meg, hogy ily módon a saját élelmezésükről, ruházatukról gondoskodhassanak. FLIS. NEWARK, N. J. FIGYELEM! A GRU newarki csoportja 274 Market St.-en levő IWW Hallban január hó 30-án, szombaton este TÁNCMULATSÁGOT tart, amelyre meghívja az öntudatos munkásokat és azok családját. Belépő dij 25 cent. HANGYÁK Irta: Farkas Frigyes. A törpe az árokszélen ült és játszott. Illetve csak mások nézték játéknak, — az arrajá- rók, akik csak azt látták, hogy Péter megint a hangyabolyt túrja, piszkálja, vékony mogyoróvesszejével. — Megint rájött a bolondóra, — mondták a nagykendős asszonyok és csizmás parasztok. — Biztosan újra elverte a gazdája. Péter a falu törpéje, a kaj- labajszu, kéttelkes gazda bojtárja, akinek kenyér és szalonna volt a szegődsége, — meg verés. Kevés kenyér, kevés szalonna és sok verés. Amikor kiszabadult a sújtó öklök alól, fájó tagokkal csak ide jött az ut szélére, az árokpartra, ahonnan származott. Nem volt apja, nem volt anyja, — itt szedték fel az árokpartról nyáridőben az aratók. A falu. nevelte, a falu tartotta, nem volt senkije és ő mindenkié volt, mint az utmenti vadvirág. Azután bojtárja lett a kéttelkes kajlabajszunak szalonnáért meg verésért. De azért a falué maradt, mindenkié, mindenki bolondja. Törpe maradt, alig ért a csizmaszáron felül és nagy feje volt, széles, vigyorgó szája és lapos orra. Vele ijesztették a terhesasszonyokat, — a nagyok belérugtak, ha rosszkedvűkben ment el mellettük, a gyermekek pedig ráöltötték a nyelvüket és utána kiabáltak, csúfolták utcahosszat. És ilyenkor, ha verték, ha bántották, megeredt a könnye és elmenekült, elvonult az árokpartra. Leült a hangyaváros mellé és nézte az apró, fekete pontocskák mozgását, sürgését, loholását. A falubeliek nem értették meg, hogy mit akar a hangyák között. Rámondták, hogy bolond. Pedig Péter nem volt bolond. Filozófus volt, tudta, hogy mit csinál. Ez volt a vigasztalása, a boldogsága : itt a hangyák között. Nézte a hangyákat, a nyüzsgő parányokat, amelyek alig nagyobbak egy mákszemnél. És ime, ő, Péter milyen nagy, milyen hatalmas mellettük. Ha rájuk tiporna a csizmája sarkával, összedőlne az egész Hangyaország, rommá válnék a Hangya város, egy sajtár vízzel eláraszthatná, a pipájával kifüstölhetné, egy nyaláb rőzsé- vel kipörkölhetné, megsemmi- sithetné az egész birodalmat. Itt ő, Péter, nem törpe, — itt ő a Gondviselés, a Hatalom, az Erőóriás, akinek akaratától százak, ezrek sorsa függ ... Itt van a kezében a Jogar, a hatalom jelképe: a mogyorópálca. Ezzel jutalmaz, ha jókedve van és ezzel büntet, ha úgy akarja. Nini, ott mászik az utón a Hangyaváros felé a nagy, vörös hangya: éppen olyan, mint a gazdája, a kajlabajszu. És éppúgy, mint ez, visz, cipel, fuvaroz valamit. A mogyoróvesz- szővel mély árkot húz eléje és a szeme csillog örömében, amikor látja, hogy a vörös, hogy’ vesződik, amig kínnal, bukdácsolással átviszi terhét az árkon. Amikor azután túl van az akadályon, meg áll, mintha megkönnyebbülten fölsóhajtana. De ő, a Hatalmas másképpen határoz és a pálcával visszateszi a hangyát az árok innenső felére. A kajlabajszu kezdheti a robotot elölről. Igen, most bosszút áll gazdáján, a kéttelkesen a verésekért, a szidásokért. De segít is Péter, — a Hatalmas. Apró, fekete hangyák tolnak a fejükkel egy nagy bogártetemet. A varázspálca segít nekik és oda viszi egészen a boly tövéig. És ilyenkor köny- nyek peregnek a törpe arcán; örömkönnyek, hogy ő is tud valakin segíteni. És ez igy tart estig, sötétségig, amig ott nem kell hagyni az árokpartot, a hangyabolyt: a Birodalmat. Ilyenkor, hazatérőben mindig megeredtek a könnyei és az öklei összeszorultak tehetetlenségében. Miért csak a hangyaboly mellett óriás — és miért nem tud nagy lenni a falujában? Olyan nagy, mint kajlabajszu gazdája, akinek le kell hajolnia, hogy bele ne üsse a fejét az ajtófélfába? Vagy nagyobb, még nagyobb . . .Olyan nagy, mint a hegy, amelynek a lábánál a falu meghúzódik. Amelynek a tetejét csak többnapos verejtékezéssel lehet elérni . . . Amely félelmetes erős . . . Ahonnan a szél jön, amely lesöpri a házak tetejét és tavaszidőben vizek zúdulnak le, hogy elöntsék a kerteket és elsodorják a viskókat . . . Éppúgy, mint Hangyaországban, ha ő, Péter úgy akarná. Egyik tavaszestén a gazdája megint nagyon elverte Pétert. A törpe elhatározta, hogy nem él itt tovább. És éjszaka megszökött odújából. A hegyeknek vette az útját. Sietett, szaladt, amennyire birta, hogy rá ne találjanak, vissza ne vigyék. Bevetődött az erdőbe és a fák között, bokrok között haladt tovább, fölfelé, csak egyre fölfelé. Amikor a nap fölbukkant a hegytető fölött, Péter a hegy gerincén tisztásra ért. Már magasan volt, nagyon magasan. Csak ekkor mert körülnézni. És megtorpant attól, amit látott. Messze, nagyon messze, mélyen lent apró hangyákat látott nyüzsögni. Mind egy irányba tartottak: a hangyaboly felé. A törpe ráismert: faluja ez a hangyaboly és az emberek a hangyák. Végignézett magán, azután újra a mélységbe tekintett. Igen, valóban igy van. Bekövetkezett, amit annyiszor kívánt, amiről annyit ábrándozott. Azok ott lent, a falubeliek, a mákszemek hozzá képest és ő óriás. Csak az a kár, hogy nincs itt a mogyorópálca, hogy megpiszkálhassa őket, hogy árkot
