Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-22 / 929. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 január 23. Százezer autó ipari munkás van sztrájkon munkások tudatára ébrednek, hogy a GMC képzelt hatalma az ő tudatlanságukban rejlett és ha megszervezik termelő erejüket, nincs hatalom, amely őket legyőzheti. A sztrájkban alkalmazott eszközök és taktika szorosan egyvonalban van az IWW által tanított módszerrel és ha nem engedik letériteni magukat az útról melyen elindultak, győzelmük biztos. (Folyt, az 1-ső oldalról.) joguk van. A milícia azt sem fogja megakadáyozni, hogy a sztrájkolókat élelemmel elláthassák kívülről, valamint kötelezik a társaságot, hogy fűtést és vizet szolgáltassanak a sztrájkolóknak. A fiinti sztrájkolok elleni támadás élénk érdeklődést váltott ki az Ohio államban levő sztrájkolok között. Toledo, Cincinati, Akron és Clevelandból több ezer sztrájkoló indult u.tra Flint felé, hogy megtámadott társaiknak segítségükre legyenek. CLEVELAND, O. — Bár az itteni Fisher Body telepről kivonultak a munkások, feladva az ülő sztrájkot, a picket vonal a nap 24 órájában áttör- hetetlen. Egyenes kísérlet szke- bek bevitelére még nem történt, de a hírhedt Savage rendőr kapitány már előkészületeket tesz arra is. Letiltotta az autóknak a gyártelep bejáratánál való parkolását. A sztrájkoló munkások élcsapata, bár tudatában van annak, hogy a munkabeszüntetésben résztvevők nagyrésze hiányában van a munkásmozgalom ismeretének, a szolidaritás hatalmának, ennek dacára tagadja, hogy a munkások többsége i géretett tett volna a gyár megnyitása esetén a munka felvételére a régi feltételek mellett. Az autó ipar történetében a legnagyobb arányú sztrájk a jelen napokban folyik. A “hatalmas” General Motors Corporation, amely megdönthetetlennek hitte hatalmát, már nem oly hetykén beszél a munkásokkal, mint a sztrájk első napjaiban. Az urak abban a hitben éltek, hogy munkásaik megelégedettek és csak egy kis töredékük elégtelen, akiket az “izgatok” hálójukba kerítettek. A fejlemények azonban mást bizonyítanak. Az autó ipar munkásai között általános az elégedetlenség és a sztrájk futó tüzként terjed mindenfelé. A A Munkás Betegsegélyző Szövetség A Munkás Betegsegélyző Szövetség Intéző Bizottsága januári gyűlésén foglalkozott a Szövetség tag-épitőivel, akiknek nemcsak a kijáró dicséretet adja nemes munkájukért, de minden egyes uj tag után kettő dollár tisztelet dijat utalnak ki. Az orvosi vizsgálat diját ($1.) szintén a központ fizeti. Az elmúlt esztendőben a tagszerzés terén is szép munka folyt és ezt kívánja az Intéző Bizottság felszínen tartani a fenti határozatával. Azok akik végezték ezt a munkát — a központi iroda jelentése szerint — úgy nyilatkoztak, hogy most könnyű uj tagot szerezni, mert már országszerte ismerik a Szövetség biztonságát. A Szövetségbe bevitt munkást azután könnyebb a munkásmozgalom eszméivel is megkörnyékezni. Ezért kell az öntudatos munkásoknak a Szövetség osztályaiban is aktívaknak lenni és minden gyűlésen jelen lenni. A horogkereszt-otthon Hol készülnek a spanyol rémfilmek? Valamennyi német moziban Spanyolországról szóló rém jeleneteket mutatnak be a heti híradóban. Most kiderült, hogy ezeket a hiradófilmeket korántsem Spanyolországból vették át, hanem a — Bavaria filmrészvénytársaságnak a München mellett fekvő Geiselgas- teigban levő telepén készítették. Ott vannak a szétrombolt házak, a spanyol felirásu üzletek. stb. A szereplők SS-fiuk. A hamisitásra, például, a következő bizonyíték áll rendelkezésre : A “Der Deutsche Rundfunk” cimü lapban augusztus 23-án ilyen filmriport- kép van Spanyolországból. Az egyik képen látható a II. A. 4523. számú teherautó, amely a francoista csapatokat szállítja. Ez az auto a Bavaria filmrészvénytársaság tulajdona, Geiselgasteigban. Az is kiderült, hogy az autón álló állítólagos spanyol katona közismert müncheni SS-roham- legény. Undset indexen. A “Westdeutscher Beobachter,” a nyugatnémetországi nácik vezetőlapja bejelenti, hogy Sigrid Undset nem árusítható többé Németországban, mert egyik Luzernben megjelent könyvében rámutatott a német fajelmélet veszedelmeire. Undset tehát tilos. Tilos, csakúgy, mint mindenki, akinek a nácizmussal szemben kritikai álláspontja van. Mert az a rendelet, amely a bírálatot eltiltja, nem hirtelen és váratlan valami. A bírálatot csak utoljára tiltották el. Előbb elégették a könyveket, előbb kitiltották az írókat és előbb internálótáborokba csukták a gondolatot. És ebben a harogkereszt igazán demokratikus. Nemcsak a baloldali, hanem olyan katolikus jobboldali irók is áldozatai lesznek, mint amilyen Sigrid Undest. Csökkennek a bérek. A németországi épitőmun- kásság bérstatisztikájából való ez a néhány adat: 1932-ben, a nácizmus előtt egy kőműves órabére 113.6 pfenning volt. Ma 80.9 pfenning. Az ácsé 99.8 volt, ma 84.1 pfenning. A segédmunkásé 81.6 pfenning volt. Ma 69 pfenning. A bércsökkentés végigmegy az összes kategóriákon. A számok mind hivatalos statisztikából valók. Megbízhatók és — sokat mondanak. Hozzá kell tenni azt az ugyancsak hivatalos statisztikákból való megfigyelést is, hogy a bérek gyorsuló iramban zuhannak lefelé. A nácizmus első évében magasabbak voltak, mint a másodikban, a másodikban jobbak, mint a harmadikban. CLEVELAND WEST SIDE IWW magyar csoportja a Bérmunkás olvasóinak a bevonásával FEBRUÁR Hó 13-ÁN, szombaton este 8 órai kezdettel 4309 Lorain Ave. alatti Munkás Otthonban DISZNÓTOROS VACSORÁT tart. Jegyára 50c. Vacsora után TÁNC. LELKIERŐ Irta: Gárdos Mariska. I. Hosszú ideje voltam munka nélkül — mesélte egy fiatal vasmunkás. — Szegény feleségem robotolt helyettem: mosott, vasalt, takarított. Gyenge fizikumával azonban még akkor se tudott volna állandóan dolgozni, ha akad munkája. Mondanom se kell, hogy nem akadt. Csak néhanapján, kisegítésképpen. Éppen ilyen sza- kasztban voltunk. A bajt még megtetézte, hogy feleségem egyetlen pár cipőjének a talpa levált, a bőr már nem fogta a varást. Hozzá még kisfiam is betegen feküdt, a házban egyetlen fillérünk se volt, igy nemcsak orvosról nem lehetett szó, hanem még kenyérről vagy a lázas gyerek részére egy pohár tejről se . . . A legszörnyübb kétségbeesésben jutott eszembe a “találmányom.” Ott hevert a szekrényem alján a modellje és nem tudtam belőle még egy huncut vasat se kicsiholni. Elővettem hát, mustrálgattam. És hirtelen a homlokomra koppantottam: pompás ötlet jutott eszembe, örömömbe nagyot ugrottam, úgyhogy feleségem csodálkozva nézett rám, azt hitte, a sok gondba bele- tébolyodtam. (Mellesleg, nem is lett volna csoda!) Egy régi pajtásomra gondoltam, akivel évekig valcoltunk együtt, a munkanélküliség és vándorlás keserves éveiben hűségesen megosztva egymással utolsó falatunkat. Az illető időközben, éppen szerencsés találmányok értékesítésével, nagy vagyonra tett szert. Amióta jól ment a sorsa, soha nem találkoztam vele. Inkább éhen fordultam v»lna fel, semhogy hozzá forduljak. (A munkásembernek is meg van a maga osztály gőgje.) Most se alamizsnáért fordultam hozzá, hanem levélben leírtam helyzetemet és arra kértem, ha módjában áll, vállalja el találmányom értékesítését, mert ezzel hosszabb időre jövedelemhez juthatnék. Leírtam találmányom lényegét: egy léggömb, amelyben apró, hajszálvékony aluminiműrészekből készült motor működik. A léggömbbe reklámcédulák helyezhetők el és ha felröppenik, meghatározott időközökben leszórja tartalmát az ünmüködő csapóajtócskán keresztül. Reklámcélokra kitűnő. Kértem, hogy a legszigorúbb üzleti részesedés alapján kössük meg az üzletet, a világért se akarok visszaélni az ismeretséggel. Meg kell jegyeznem, hogy éppen két napja nem ettünk egyebet hitelbe vásárolt száraz kenyérnél, amikor hazulról el- menet tréfásan azt mondtam az asszonynak: — Ne busulj, meglásd, végül mégis betoppan a szerencse, viszket a baltenyerem . . . Feleségem, aki talpig szocialista, igazi társam és sose szokta lehorgasztani a fejét, minden keserve ellenére is mosolyogva válaszolta: — No, a te tenyered ... hiszek is én abban, meg a csodában . . . Aztán elmentem hazulról. II. Hazajövet feleségem nagy mosolyogva fogad ám: — Férj uram — incselkedett —, bocsásd meg az én nagy bűnömet, amiért tiszteletlenül nyilatkoztam becses baltenyeredről, ime, ünnepélyesen megkövetem . . . Hát ez micsoda móka? — Pénz áll a házhoz! __ ??? — Úgy ám! — És mennyi?! — Száz pengő! — S-z-á-z p-e-n-g-ő??? . . . Hirtelen szédülés fogott el, látom az asszonyon, hogy nem tréfál és mielőtt tovább faggatnám, már lázasan számolok is magamban: egyhavi hátralékos lakbér 35 pengő. Holnap lesz elseje és már a második hónap válik esedékessé, amire azonban a háziúr biztosan haladékot ad. A hentes, a fűszeres, összesen 22 pengő, a villany- számla 3 pengő, egy pár cipő a feleségemnek, orvos, patika a kisfiamnak, ennivaló, minek részletezzem, a végén maradt volna még legalább annyink, hogy egy hónapig szerényen megélhettünk volna belőle és még nagyon rossz körülmények közt élő nővéremnek is tudtam volna 10 pengőt adni . . .
