Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-22 / 929. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 január 23. Acél és vasmunkások, figyelem! JÖVŐ HÉTEN JELENIK MEG A The One Big Union Monthly februári száma, amely gazdag tartalmával felülmúlja a januári első számot. Hogy hiányt pótol a szervezett munkások között ez a magazin, azt legjobban igazolja, hogy százával érkeznek be az előfizetések és naponta tucatjával érkeznek levelek mutatvány számokért. A ONE BIG UNION MONTHLY nem csak hírszolgálatot teljesít, de végzi azt az ipari unionizmus tanítást, amelynek ismerete, elsajátítása nélkül forradalmi ipari szervezet nem épülhet fel olyan erővel, hogy végrehajtója lehetne az IWW célkitűzésének, a bérrendszer eltörlésének. Több Bérmunkás olvasó hozzánk küldte előfizetését, számosán tőlünk kértek mutatvány számot, bár ezek óhaját elintéztük, itt is kérjük -Munkástársainkat, hogy 2422 N. Halsted St., Chicago, 111. küldjék előfizetésüket (egy évre 1.50) vagy egyes szám rendelésüket (15c.) a One Big Union Monthly részére. | SZTANA GYÖRGY"! Az acél társaságok, hogy megtévesszék a közvéleményt, hogy megnyerjék a felületesen gondolkodó munkásaik bizalmát, újságokban, folyóiratokban hirdetik, hogy 1936-ban az acél telepek munkásainak fizetése 19 százalékkal magasabb mint 1929-ben volt. Vizsgáljuk meg ezeket a tév- hireket mi igazak belőlük és miért szükséges azok híresztelése a hatalmas Steel Trust által. 1929-ben az acélipari munkások átlagos heti munkaideje 55 és fél óra volt, amelyért átlag véve 36 dollár és 57 centet kapott. Ezen kimutatásokat a bo- szok szövetségének statisztikai kimutatásából vesszük. Ma az acél telepek munkásai átlagvéve 42 órát dolgoznak, amelyért 28 dollár és 4 centet kapnak, tehát még mindig 23 százalékkal kevesebb a heti keresetük mint 1929-ben volt. A nemrégiben “adott” 10 százalékos béremelés után is átlagvéve hetenként 6 dollárral kevesebb keresetük van az acél ipari munkásoknak mint 1929- ben volt. Ha egy évben teljes ötven hetet volnának alkalmazva, akkor is 300 dollárral kevesebbet keresnek, mint 1929-ben. Maga a társaságnak statisztikája beismeri, hogy a munkások 1936. fizetése 4 és fél százalékkal alább van a megélhetés árainak emelkedésénél. Lássuk most az acél társaságok bevételeit, illetve profitjaikat. 1936 első 9 hónapjában 17 legnagyobb acéltársaság 85 millió 150 ezer 394 dollárt vágott zsebre osztalék fejében. Az Inland Steel Co. jelentése szerint 13 legnagyobb acéltársaság az Egyesült Államokban 1936-ban 243 százalékos emelkedést ért el a tiszta haszon terén. Minden tonna termelt acélon 6 dollár és egy cent hasznot zsebelnek be. Az acél munkások, szervezkedési hajlamuknál fogva 5 és 10 százalékos béremelést kénysze- ritettek ki az acél truszttól, amig a társaságok profitja 50 százaléktól 500 százalékig emelkedett 1936-ban. Lássuk csak ezt is számokban. A U. S. Steel részvényeseinek kifizetett 1936-ban 45 millió 935 ezer dollárt. Bethlehem Steel 9 millió 456 ezer dollárt. National Steel 5 millió 932 ezer dollárt. Jones and Laughlin 2 millió 201 ezer 775 dollárt. Crucible Steel 1 millió 187 ezer dollárt. Republic Steel 6 millió 263 ezer dollárt. American Steel Foundries 1 millió 190 ezer dollárt. Inland Steel 9 millió dollárt. Youngstown Sheet and Tube 2 millió 475 ezer dollárt. Ludlum Steel 620 ezer dollárt. Wheeling Steel 2 millió 298 ezer dollárt. American Rolling Mill 2 millió dollárt. Sharon Steel 545 ezer dollárt fizetett ki osztalék fejében részvényeseinek. Ezen társaságok részvényei 1936-ban 40 százaléktól 200 százalékig emelkedtek. Tehát a társaságok nemcsak a termelt árun csináltak 50 százaléktól 500 százalékig tiszta hasznot, hanem értépapirjaikon is. Hasonlítsák ezen statisztikai kimutatást össze a termelők az acél bérrabszolgák 10 százalékos béremelésével és gondolgozza- nak. Az Egyesült Államok acéltelepei 1936 november havában 4 millió 337 ezer 412 tonna acélt termeltek. 1936 december hava az eddigi minden hónapot felül múl az acél termelésben. 1937 január havára szóló rendelések szintén rekordot törnek. A világ acél termelése az 1928-as esztendőhöz arányitva a következőképpen ál. Oroszország 282 százalékkal magasabb, 1936-ban Japán 160, Angolország 45, Németország 43, Amerika 77, Belgium 16, Francia- ország 42 százalékát termeli acélszükségletének mint 1928- ban. Acélipari sztrájkok november havában. Midland Steel Product Co. Detroit, ezer 200 munkása november 27-én leült. December 4-én újból felvették a munkát, nyerték a szervezet el- ösmerését 45 órás heti munkaidőt 10 százalékos béremelést. Sun Shipbuilding and Dry .Dock Co. Chester, Pa. 3 ezer munkása sztrájkba lépett 20 százalékos béremelést, heti 36 órai munkaidőt követelve. 1936 december 8-án a rendőrség brutális támadást intézet a tűzoltósággal egyetemben, könyeztető bombákat és jéghideg vizet szórva a sztrájkólókra. Eme brutalitásnak egy halottja és számos sebesültje van. J. Greenspon and Co. East Saint Louis, 111. november végén ülő sztrájkba mentek. Megnyerték a szervezet elösmeré- sét, heti 48 órás munkaidőt és 13 százalékos béremelést. Duluth Refrigeration Co. Duluth, Minn. 500 munkása december 2-től 5-ig sztrájkoltak, megnyerték a szervezet elös- merését, 22 és fél százalékos béremelést, napi 8 órás munkaidőt. Otis Steel Co. Cleveland, O. Munkásainak egy részét kizárta, mert azok nem voltak hajlandók a társaság speed up rendszerét elfogadni, november közepén felvették a munkát a munkások követelése teljesítve lett. Szinelőadás és Táncmulatság New Yorkban. Az I.W.W. csoport Január 23-án szombaton este 8-kor Szinelőadást és Táncmulatságot rendez a Bérmukás Otthonban 1351 Third Ave. alatt. Vámos Vilmos közismert színművész rendezésében szinre kerül, A gyütt ment és Ki fizet ma? két egyfelvonásos színdarab. Előadás után tánc. Belépő jegy ára 35 cent. Váratlanul, mondhatnánk orozva támadt rá a kegyetlen halál. Nem volt beteg, sőt, a lehető legjobb egészségnek örvendett. A jelen rendszer köny- nyelmüsége, melyben az emberi életet a legkevesebbre becsülik, a kapitalizmus profitéhségének határtalansága okozta halálát. Sztana György munkástársunk elvesztése nem csak hozzátartozóit sújtotta érzékenyen, hanem az IWW mozgalmát, de különösen annak magyar propaganda csoportjait és lapunkat a Bérmunkást. Neve az egész ország magyar lakta vidékein ismert. Sokszor járta végig az ipari városokat és bányavidékeket, mint a Bérmunkás utazó lapkezelője. Energikus és kitartó agitátor volt, aki a nélkülözéssel is bátran szembe szállt. Legutóbbi körútjáról az elmúlt tavasszal tért vissza Winfieldre (Illinois) ahol az utóbi években tartózkodott. Visszatérte óta — mint a városka lakosságának jókora része a kormány által (PWA) financirozott munkákon dolgozott amikor az időjárás megengedte. Január 8-án egész nap esett az eső és dolgozni nem lehetett, de mivel fizetés nap volt, a délután folyamán elment a munkahelyre, hogy a két heti fizetést felvegye. Azonban a checkek nem érkeztek meg és sok más társával egyetemben lehangoltan indultak vissza lakóhelyeikre. Útja a város közepén áthaladó vasúti vágányokat kereztezte, ahol éppen egy vonat haladt nyugat felé, amelyet bevárt és amikor az utat szabadnak hitte elindult. De alig ért a vágányokra, az ellenkező irányból egy gyors személyvonat 70 mértföldes sebességgel száguldott feléje, elkapta autóját és darabokra törte. Sztana munkástársunk az összeütközés helyétől 600 láb- nyira kirepült az autóból, de már élettelenül. A kapitalizmus bűnös köny- nyelmüsége folytán évente a munkások milliói pusztulnak el. A vasúti keresztezés, ahol Sztana munkástársunk halálát lelte a város közepén van és óránként 4—5 vonat halad ott el, azonban sem sorompóval nincs védve, sem pedig őr nem áll a járókelők életének biztonságára. Hasonló szerencsétlenség gyakori, de mint minden téren, úgy itt is fontosabb a profit, mint az emberek életének védelmére biztonsági készülék felállítása. Az IWW chicagói magyar tagjai értesülve Sztana munkástársat ért végzetes szerencsétlenségről, vasárnap este tömegesen jelentek meg a Wheatoni temetkezési kápolnában, hogy bajtársi tiszteletüket ily módon fejezzék ki. Pika Pál munkástárs mélyen szántó szavakkal boncolgatta a jelen rendszer bűnös könnyelműségét, amely évente az emberek százezreit juttatja a korai sírba. Méltatta elhunyt munkástársunk érdemeit, melyet a munkásosztály felszabadítása érdekében kifejtett munkálkodás által érdemelt ki. Miután búcsút mondott a család és munkástársai nevében, fogadalmat tett, hogy a harcot, melynek tovább vitelében Sztana munkástársunkat a halál meggátolta, folytatni fogjuk, amig meg nem döntjük azt a rendszert, melyben a munkásembert csak eszköznek tekintik a profit növelésére. Sztana munkástársunk földi maradványait hétfőn délután az Oak Ridge Crematóriumban elhamvasztották. Életében többször kifejezést adott azon óhajnak, hogy ha meghal testét elhamvasszák és a temetést rendezők ezen óhaját teljesítették. Sztana György munkástársunk személyében nem csak egy katonáját veszítette a munkás- mozgalom, hanem egy energikus és agilis agitátort. Távozása nagy űrt hagy mozgalmunkban és emlékének tiszteletét úgy fejezzük ki legméltóbban, ha néhai poétánk, Joe Hill utolsó szavainak értelmét a gyakorlatba követjük: “Ne töltsétek az időt gyászolással, hanem szervezkedjetek.” Tudósitó. A Bérmunkás lapbizottsága megrendülve vett tudomást Sztana György mtárs végzetes esetéről és ezúton küldi részvétét hozzátartozóinak.
