Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-06-19 / 950. szám
1937 junius 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal Mivé lett az orosz forradalom? (Folyt, az 5-ik oldalról.) gyéren lakott vidékek ezek minden közlekedési eszköz hiányában, távol állomásoktól és határoktól. A szibériai városok eredetét a cár korabeli szám- üzötteknél találjuk meg. A szo- viet folytatja a cári elődjének a politikáját. Megnépesiti a vadonokat és a pusztaságokat számüzöttekkel. A fogház nem kellemesebb Oroszországban mint máshol. A különbség csak az, hogy ott zsúfoltabbak. Jó lenne tudni, hogy mennyire vannak a börtönök túlzsúfolva. A halálbüntetést nyakszirten lövéssel hajtják végre, az erre kifíön kiképzett “szocialista” szakértők. Van még egy másik büntetési mód is, amely abból áll, hogy akik már kitöltötték a reájuk szabott büntetés időt nem tartózkodhatnak bizonyos kerületekben vagy helyeken. Ezt kizárólag politikai elítéltekre alkalmazzák. A fogoly táborok külön említést érdemelnek, mert ez aránylag uj a Szoviet Unióban továbbá az elnevezése megtévesztő és a foglyok százezreivel vannak megtöltve. Nem mások ezek mint a múlt idők gálya börtönei, azzal a különbséggel, hogy ezekben a gályabörtönökMARTINSFERRYBEN az IWW magyar propaganda csoportja a hónap második vasárnap délelőttjén 10 órakor gyülésezik 703 >/2 Main St.-en. ben tolvajok, gyilkosok, prostituáltak és rombolókon kívül politikai foglyok is vannak. Egy ilyen fogolytáborban kényszerül János is élni. A Stalin rendszer alatt oly mértékben szaporodott a politikai elitéltek száma, hogy már lehetetlen volt azokat a meglevő börtönökben elhelyezni, vagy élelmezni anélkül, hogy ne hozzák az állam- háztartást beláthatlan költségekbe. Azért találták ki ezeket a kényszermunka fogoly táborokat. Tízezrével vannak egy ilyen táborban a kényszermunkára elitéltek, ahol mocsarakat csapolnak le, erdőket irtanak vagy csatornákat ásnak. Sátrakban laknak és a GPU katonák képezik az őrséget. Élelmezésük az elvégzett munka- mennyiség után van megszabva, 600—400—200 gram kenyér naponta. A kenyér adag emelkedik a munkamennyiség emelkedésével. Akik remélik a büntetés idő megrövidítését “Udarnk”-ok, rohammunkások lesznek. A fizikailag egészséges, erős embereknek ez lehetséges, de a testileg gyengébb belepusztul, mert az elvégzett munkamennyiség csökkenésével az élelmezés is silányabb lesz. Egy ilyen táborban és környezetben a nehéz munka mellett, a szokások és az erkölcsök is olyanok, amitől az átlag ember irtózik. János munkástársunk egy ilyen volt alvilági környezetbe kényszerül élni. Természetes, hogy ezek rákényszerítik ott mindenkire az ő szokásaikat és módjaikat. Ez ellen alig lehet tenni valamit. Minél romlottabb erkölcsű az egyén annál nagyobb az értéke egy ilyen környezetben. Innen megszabadulni csak két lehetőség van. Vagy az öngyilkosság vagy a megszökés. Mindkettő az elpusztulást jelenti. A szám- üzetési helyről talán meglehet szökni, de nem a fogolytáborból. Ha valakit Narym vagy Mi- nussinsk vidékére száműznek amelyek ezer meg ezer négyszög kilométer lakhatlan vadonok és mocsarakkal vannak körülvéve, nem szükséges, hogy Sokan már azt hitték, hogy itten nem maradt szervezni valónk. De az éttermek munkásai még most is 10—12 órákat dolgoznak, 14—20 dollár heti fizetésért. A helybeli szervezetünk most ezen elhanyagolt munkások megszervezsére fordította minden figyelmét, nem kevés eredménnyel. Már három étteremben az IWW szervezetbe tartoznak a munkások nemcsak, hogy 8 órát dolgoznak hanem rövi- debb munkaidőre 2—4 dollárral többett kapnak hetenkint, melyet legtöbb helyen sztrájk nélkül bírtak elérni. Csak egy helyen kellett harcba menni, ahol az IWW tagok segítettek a picketelésben. Barney Broks munkástársunk vezeti a szervezést, aki maga is szakács és igy érti ezen munkásoknak a nyelvét, foglalkozását és követeléseiket, igy siker koronázza fáradozásait. Hogy sikeresebb legyen a szervezés a jó akarat mellett azt nagyon szigorúan őrizzék. A cárizmusnak meg volt a brutális titkosrendőrsége az “Ochrana.” A cár idejében voltak provokációk, száműzetések és akasztások. De a politikai foglyokkal szemben nem volt annyira kegyetlen mint a mostani Stalin rendszer. Nyilvános tárgyalás és védelem is meg volt engedve. A halálbüntetések pedig nem voltak oly gyakoriak mint ma. A számüzöttek sem voltak oly mértékben kizsákmányolva mint a mostani hérték- ben. egy néhány dollárra is szükség van, melyet több tag heti egy dollár adakozással segít összehozni és kérünk mindenkit nem csak itten helyben, hanem ahol csak tehetik, hogy anyagiak előteremtésében segédkezzenek, adjanak. Egy pár hét alatt már reméljük, hogy önön magát kifizeti a szervezés ezen a téren. Ezen szervezés alapra nagyobb szabású nemzetközi pikniket rendez a detroiti szervező bizottság a Gordon Roadon levő Finnish Marxian piknik helyen, melyben minden nemzetiség, az egész kerület kell, hogy részt vegyen. Kérjük a Bérmunkás olvasóit is, hogy agitáljanak erre a piknikre, ahol már több száz uj tagot is megismerhetünk, akik szakszerűen tudják majd az élelmet felszolgálni. Mutassuk meg, hogy többen vagyunk és számíthatnak ránk, ha arra harcaikban szükség lesz, valamint a szervezést is nagyban elősegítjük majd tömeges megjelenésünkkel. Az IWW aktivitása Detroitban TOLSZTOJ: POLIKUSKA — TÁRSADALMI REGÉNY. — 1. Ahogyan parancsolni méltóztatik, úrnőm! Csakhogy hát kár ezekért a Dut- lovokért. Valamennyi kemény fickó, kivétel nélkül; de ha már nem adunk senkit a szolgaszemélyzetből, nem kerülhetik el, nekik kell állítani katonát — mondota az intéző, — hiszen már most is mindenki rájuk mutat. Különösen is ... ez az ón akarata szerint történik! És most rátette jobbját a balkezére, mind a ketőt eltolta a hasától, fejét áthajtotta a másik oldalra, szinte csámcsogva behúzta keskeny ajkát, elfordította szemét és elnémult azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy sokáig hallgat és ellenmondás nélkül veszi tudomásul az egész butaságot, amit a nagyságos asszony fog majd néki erre felelni. Ez volt az intéző a szolgaszemélyzet jobbágyi sorából, beretváltan, hosszú kabátban (egészen különös “intéző-szabással,”) aki egy őszi estén állt úrnője előtt, hogy megtegye jelentését. A nagyságos asszony fogalmai szerint ez a jelentés abból állt, hogy meghallgasson elszámolásokat elintézett gazdasági estekről és közöljön intézkedéseket eljövendőkről. Mi- hajlovics Jegor intéző fogalmai szerint a jelentéstevés szertartás, mely abból áll, hogy kifelé fordított lábujjheggyel, egyenes tartással áll a sarokban, arccal a pamlag felé fordulva, meghallgat mindenféle fecsegést, mely nem tartozik a tárgyhoz, és különböző módon ráveszi a nagyságos asszonyt, hogy végül gyorsan és türelmetlenül mondja: “Jól van, jól van!” Mihájlovics Jegor minden ajánlatára. Most az ujoncozásról esett szó. Pok- rovszkojenak három újoncot kell állítania.. Közülük kettőt kétségtelenül maga a sors szemelt ki erre: házi, erkölcsi és gazdasági okok összetalálkozásával. Rájuk vonatkozóan nem volt helye se tétovázásnak, se civódásnak, sem a parasztgyülekezet, sem a nagyságos asszony, sem a közvélemény részéről. A harmadik állításra küldendő azonban vita tárgya. Az intéző meg akarta óvni ettől a három fiúval bíró Dutlovot, helyébe a fe- leséges szolgaszemélyzeti jobbágyot, Po- likuskát akarta sorozásra küldeni, akinek igen rossz a hire és akit tetten értek már többször, amint zsákot, kantárt es szénát lopott; a nagyságos asszony azonban, ki gyakran dédelgette Polikus- ka rongyos gyermekeit és az evangéliumra való figyelmeztetéssel javított az erkölcsön, nem akarta őt ideadni. Emellett azonban Dutlovéknak sem akart rosszat tenni, kiket nem is ösmert és sohase látott. Valamilyen okból azonban sehogyan sem tudta megérteni és az intéző nem tudta rászánni magát, hogy egyenesen megmagyarázza neki, ha nem megy Po- likuska, akkor Dutlovnak kell mennie. — De hiszen én egyáltalában nem akarom Dutlovék szerencsétlenségét — mondotta a nagyságos asszony érzelmesen. —Ha ezt nem akarja, akkor fizessen hát háromszáz rubelt egy regrutáért! — ez az a válasz, amit erre a nagyságos asszonynak kellett volna mondani. Ezt azonban a politika nem engedte meg. így tehát Mihájlovics Jegor nyugodtan elhelyezkedett kényelmesen, észrevétlenül nekitámaszkodott még az ajtófélfának is és a legnagyobb megadás arckifejezést megőrizve, kezdte nézni, hogyan mozog a nagyságos asszony szája és kis főkötőjének bodra arca árnyékával egyszerre ide-oda hogyan szökell a falon a képecske alatt, mely ott lóg. Egyáltalában nem tartotta szükségesnek, hogy foglalkozzék a nagyságos asszony beszéde értelmével. A nagyságos asszony sokat és hosszan beszélt. Ezek a hangok még kellemesek is voltak az intézőnek és az ásítás görcsét érezte a füle mögött; ügyesen átváltoztatta ezt a rángást köhögésé, amikor is kezével eltakarta a száját és úgy tett, mintha a torkát köszörülné. Nemrég láttam, amint Palmerston lord ott ült, kalappal a fején, mig az ellenzék egy tagja lehordta a minisztériumot s egyszerre csak felállt és egy háromórás beszéddel válaszolt ellenfele minden pontjára: láttam ezt és egyáltalában nem ámultam, mert ehhez hasonlót ezerszer láttam Mihájlovics Jegor és úrnője között. Attól tartott-e, hogy elalszik, vagy pedig úgy tűnt neki, hogy az asszony nagyon is elragadtatta már magát — teste súlyát áttette ballábáról a jobbra, és, kezdte azzal a szentséges kezdőmondattal, mellyel mindig kezdte: — Ez az ön akarata, úrnőm, csakhogy . . . csakhogy a parasztgyülés ott állott az irodám előtt és ezzel végezni kell. A parancsban az áll, hogy egészen Pokrov-napig az újoncokat be kell vinni a városba. A parasztok már most valamennyien rámutatnak Dutlovékra, úgy van és másra senkire. A parasztgyülés nem foglalkozik az ön érdekeivel: neki egészen mindegy, hogy mi a Dutlovékat tönkretesszük. Csakhogy én nagyon jól tudom, hogyan tengődtek. Attól az időtől fogva, amióta intéző vagyok, mindég szegénységben éltek. Éppen most, csak most történt, hogy az aggastyánnak fel- (Folytatjuk.)