Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-06-12 / 949. szám
1937 junius 12. BÉRMUNKÁS 7 oldal Kép a pesti gyermekről — Menyiért adja? Kissé hűvösen kérdem. Tárgyilagosan, rátérve a lényegre. Sóhaj, azután olyan csönd, amelyet a regényekben a “feszült” szóval jellemeznek. — Négy kiló, — szólal meg az asszony. Tudom, hogy nem ezt akarta mondani, de az ilyen helyzetek a valóságban kevésbé hatásosak, mint például színpadon. \ — Négy kiló, — ismétli az asszony és érzem a hangjából, hogy szeretné, ha mondanék erre valamint. Nem szólok, mert nem tudom, hogy a négy kiló ebben az esetben rendes suly-e, kevés-e, avagy sok. Fölemelni, az ajtóhoz jön, annak üvegén keresztül még tisztességes világosság árad be kívülről és úgy mutatja felém fordítva. Közelhajolok és vizsgálom, mintha szakszerűen értenék a csecsemőkhöz. Rendes csecsemő, tiszta, kissé álmos, mert éppen most ébresztette föl anyja a szendergéséből, hogy bemutassa nekem, azt is tudom róla, hogy négy kiló és fiú. Meg azt, hogy az anya hajlandó örökbeadni. Ezt nem az anyjától, hanem a rádóiból tudtam meg. Nem merem dicsérni, mert attól tartok, hogy az anya gyanút fog, hogy nem vagyok komoly vevő. — Szóval, négy kiló — ismétlem és a gyermek orra elé tartom ujjamat. Különösebb felindulás nélkül nézi a gyermek, ugylátszik, ilyent már látott. Közben az anya leveszi róla a fejkötőt és most már plasztiku- sabban formálódik ki a csecsemő egyénisége. Pihés haj, a két szem mint uj cipő gombjai, hiszen csak egy hónapja viseli mindössze. De a tüzetesebb vizsgálat után sem tudnám megmondani, hogy szép-e a gyermek, elütő-e a szokásoktól, vagy éppen olyan, amilyennek illik lennie férfinak egyhónapos korában. — Nagyon kellene a pénz, de odaadom ingyen is, csak az a fontos, hogy jó helyre kerüljön. Most már kissé vibrál az asz- szony hangja, a csecsemőt önkéntelenül magához szorítja, úgynevezett ösztönös mozdulattal. Pedig nem is akarom elvinni. Csak arra vagyok kiváncsi, hogy milyen külsőségek között zajlik le egy ilyen csecsemővétel, illetve örökbefogadás. Sokhaj u fiatalember lámpát gyújt, amire a gyermek hunyorog és kis nyöszörgő hangokat hallat, igy tiltakozik a hirtelen lobbant fény ellen. Nem különös ez, néha a felnőttek is tiltakoznak a fény ellen, sokkal hevesebb és hangosabb körülmények között. A nyöszörgés nem csap át sírásba, ' halkan, mértéktartóan nyöszörög, mintha tisztában volna társadalmi helyzetével. Azzal, hogy mindössze csak egy huszonhatesztendős háztartási alkalmazott gyermeke ő, olyan anyáé, aki Abaujszántóról jött és most albérlő ebben a pincelakásban, a Kisfaludy utcában. Mintha tudná, hogy nemcsak fizikailag, hanem rangban is a legkisebb személy itt. aki hangos nem lehet. — Nem nekem kell, de tudok valakit, akinek esetleg szüksége lesz rá — vallom be végül. — Jól jár vele akárki, csak ne legyen szegény az illető —- feleli. A petróleumlámpa világánál kutatóan végignéz rajtam, mintha az én külsőmből akarná kiolvasni gyermeke jövőjét. A föltartott gyermek is érdeklődve néz lakk szemével és amint szemléljük egymást, arra gondolok, hová, merre kerül majd ez a gyermek. Mikor ütik meg először úgy, hogy nemcsak a fizikai fájdalmat is ott belül, ami jobban fáj majd, mint az ütés maga. És mikor jön rá az éhség etikai és társadalmi izére is. Egyhónapos és négy kiló, vájjon ki és mi lesz belőle hatvankilós korában? Akasztanak-e puskát a vállára és milyen gyártmányú lesz az, vagy meghal anélkül, hogy ismerné a fogkefét és látna tengeri hajót? — Okvetlenül elküldöm — mondtam mentegetődzve. Akkor már bealkonyodott és a szembenlévő pincelakásból éppen kilépett egy ember lámpa- gyujtogató rúddal, hogy betöltse hivatását. Az utcán egyébként rendben volt minden. PITTSBURGH ÉS KÖRNYÉKI OLVASÓINKHOZ! Ezúton is értesítjük olvasóinkat, a Bérmunkás barátait, hogy a közeli napokban lapunk megbízottja KUCHER ANDRÁS mtárs személyesen felfogja őket keresni. Kérjük, hogy Kucher munkástársat munkájában tőlük telhetőleg támogassák. Tisztelettel a Bérmunkás Lapbizottsága. HA DOLGOZIK NEFELEDJEN VÁSÁROLNI A SPANYOL MUNKÁSOK HARCÁT SEGÍTŐ BÉLYEGEKBŐL! A BÉRMUNKÁSÉRT AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGHOZ CSATLAKOZTAK: G. Deme, Akron ........... 1.00 J. Nagy, Astoria............. 1.00 Z. Zatykó, Astoria........... 2.00 S. Bukovszky, Berwyn.... 2.00 F. Dobler, Bridgeport..... 1.00 St. Fazekas, Bridgeport.... 1.00 J. Herold, Bridgeport..... 1.00 S. Török, Chicago........... 1.00 J. Zára, Chicago............... 1.00 A. L. Szász, Chicago..... 5.00 Paul Pika, Chicago........... 1.00 P. Bokor, Chicago........... 1.00 H. Varjú, Chicago......... 1.00 Emil May, Cleveland....... 2.00 Mary Lefkovits, Clev...... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 3.00 J. Kollár, Cleveland....... 1.00 A. Molnár Cleveland....... 1.00 M. Pilcsuk, Cleveland..... 1.00 Mrs. M. Pilcsuk, Clev...... 1.00 M. Kaczibán, Cleveland.... 1.00 Bercsa J.-né, Cleveland.... 1.00 M. Fekete, Coraopolis ..... 2.00 L. S. Prekop, Coraopolis 1.00 E. J. Havel, Garfield....... 3.00 J. Weidinger, Manayunk.. 1.00 G. Vaszkó, New York....... 2.00 J. Nagy, New York...... 1.00 J. Németh, New York.... 1.00 M. Stefankó, New York.... 2.00 L. Fishbein, New York.... 2.00 M. Vlasits, New York...... 2.00 A. Kissák, New York...... 1.00 A. Refy, Lodi................... 1.00 J. Katona, Preston......... 2.00 L. Rost, Phila................... 1.00 A. Kucher, Pittsburgh.... 1.00 P. Matis, Pittsburgh..... 1.00 A. Lelko, Pittsburgh..... 1.00 L. Kristofik, Pittsburgh.. 1.00 F. Kleckner, Pittsburgh.. 1.00 G. Kuhn, Solon................. 1.00 J. Policsányi, Triadelphia 1.00 Szabó M. Williamston....... 5.00 L. Szakács, Coraopolis.... 1.00 A. Hülber, Richmond..... 2.00 Gy. Siket, Cleveland....... 1.00 E gy másrata lálás Irta: H. J. Magog. A divatos téli sporthelyen, az Alpesek között nyílt titok volt a szép Barna Mariéne Tourvie- ille, a fiatal mükorcsolyázónő és az elegáns Serge d’Argens flörtje. Mariéne leggyönyörűbb, legkacskaringósabb Ívelései a tükörsima jégen Serge-nek szóltak. Serge ilyenkor gyönyörködve állt a jég szélén és lelkesen tapsolt. Mert csodálatosképpen a hóditó Serge inkább tökéletes eleganciáju sportdresz- szével tűnt fel, semmint magával a sportolással. A sítalpakat még immel-ámmal néha felcsatolta, de ez volt minden. Korcsolyázni nem is tudott. De ez nem csökkentette Mariéne ro- konszenvét s attól a pillanattól kezdve, hogy észrevette, hogy Serge le nem veszi róla a tekintetét, ő sem titkolta a vonzalmát. Boldog volt, hogy Serge az árnyékává szegődött, minden hódítási eszközét elővette és mert látta, Serge hogy gyönyörködik a korcsolyázásban, ragyogtatta előtte a tehetségét. Egész artista-produkciókkal szórakoztatta és Serge nem fukarkodott az elragadtatott dicséretekkel. Este a hotel dancingjában együtt táncoltak és tánc közben Mariéne megtudta a szükségeseket. Hogy Serge szórakozásból utazgat s a portás és a személyzet alázatos hajlongása eléggé elárulta, hogy Serge pontosan fizet és dús borravalókat osztogat. Vagyis gazdag! . . . Mariéne éppen jól táncol, mint ahogy korcsolyázott, szép volt, szellemes, mulatságos, végtelenül kellemes, fülbemászó volt a hangja, ha nem is iskolázott. Nagyon kedvesen énekelte a divatos slágereket, pompásan öltözködött, okos volt, müveit. Serge d’Argens nem titkolta elragadtatását és vagy kétheti együttlét után Mariéne, mikor este felmentek a szobájukba, ezzel a kijelentéssel örvendeztette meg a mamáját: — Szeret . . . imád! . . . azt mondta, hogy legközelebb egy fontos titkot fog leleplezni és hogy ha akarok, nagy szerepet játszhatok az életében! . . . sejtheted, hogy felbátorítottam . . . Azt hiszem, mamuskám, megtaláltam a megálmodott férjet ... * Az igazság volt, hogy Mariéne fülig beleszeretett Serge-be és el sem tudta gondolni jövendő boldogságát Serge nélkül. Elképzelhető, milyen édes muzsika volt a fülének, mikor Serge igy beszélt: — Maga a megálmodott nő, Mariéne! . . . Áldom a véletlent, amely utamba vezette. Ha elgondolom, hogy ha itt nem találkozunk, soha meg nem ismerkedünk, hogy másnak jutott volna az a szerencse, egy méltatlannak, aki nem tudta volna igy felismerni a magában rejlő kincseket! . . . Mintha csak egyetlen biztató szóra várt volna, hogy nyilatkozzék. De Mariéne, mikor már ennyire jutottak, bármilyen szerelmes is volt, vagy talán éppen ezért, kicsit meghökkent. Hátha csak szalmaláng Serge vonzalma? ... a házasság nem tréfadolog, mégis csak ki kellene próbálni Serge szerelmét. Mert a maga érzései felől biztos volt. De vájjon Serge szerelme kiállná-e akárcsak néhány napi egymástól való távolélés próbáját? S egy szép reggel Mariéne, minden előzetes bejelentés és búcsú nélkül, anyjával elutazott. A címét nem hagyta hátra. Serge d’Argens, ha igazán szereti, a szerelmesek éles ösztönével kutassa ki hollétét. Ki is kutatta . . . Három nap múlva reggel, mikor Mariéne uj tartózkodási helyükön lejött a hotelhallba, ott találta Serge-et. Félórával azelőtt érkezett. — Végre! ... — kiáltotta szemrehányóan — kegyetlen . . . gonosz! így megszökni... de hát miért! Tudja-e, hogy közel voltam az öngyilkossághoz? — De csak közel ... — csu- folódott boldogan Mariéne. — Ha rá nem találok, bizony Isten túl nem élem. — Annyira ragaszkodik hozzám? — és Mariéne hangja most már elérzékenyülten gyöngéd volt. — Na hallja! . . . hát nem megmondtam, hogy maga a keresett, a megálmodott nő, hogy a jó sorom vezette utamba? Valóságos kincs . . . nem is tudom, hogy már eddig is miért nem kötöttem le szerződéssel. Ide nézzen ... — s a bámuló fiatal leány elé tartotta a zsebéből kirántott, négyrét hajtott bélyeges ivet. — Mi ... mi ez? — Fényes szerződés! . . . filmsztárt csinálok magából, drága Mari éne, ragyogó jövőt biztositok. Én ugyanis sztárjelöltekre vadászok. Mióta utazom hiába! ... De ez az eredmény megérte a fáradságot! . . . Ilyen minden tekintetben tökéletes sztár jelölt nem mindennap akad. Boldog? — Nem! ... — és Mariéne felzokogott — de maga sose fogja megtudni, hogy miért nem . . . Soha!
