Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-06-12 / 949. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 junius 12, Mivé lett az orosz forradalom? Darvin élete és munkái (Folyt, az 5-ik oldalról.) szére aki valami szeretne len­ni, vagy karriert csinálni. A kormány által ellenőrizett szak- szervezeti tagság előiskolája a párttagságnak, amelyért szün­telenül tolakodnak a bejutni akarók. A szakszervezet csak a munkásoknak diktatúrához való szoktatás iskolája. A ve­zetők hivatása a munkásoktól “önkéntes” adományokat be­szedni és idő utáni ingyen mun­kára tanítani. Eredetileg a szakszervezetek az ellenzék szó­csövei voltak. Most azonban megszelídültek és az államha­talom emeltyűjévé fejlődtek. De ki tudja jobban elámitani és a helyes vonalban tartani a munkásságot mint a szakszer­vezeti vezérek? A Pravdá-n a kommunista párt központi hivatalos lapján kívül még számos napi, heti és havilapot adnak ki a Szoviet Unióban. Minden gyárnak meg van a saját lapja. De az összes helyi, kerületi, központi, gyári, testedzési, párt, szakszervezeti, kommunista, ifjúsági, vörös hadseregi lapok között egy sem hoz egy sort, vagy egy betűt ami különbözne a napi hivata­los véleménytől. Ugyanazok a szavak, ugyanaz a hang és irály, ugyanazon politikai vonal. Több mint tízezer lapban, különféle címek alatt csak az olvasható, hogy mit kell gondolni, monda­ni, hogy megmaradjanak a “he­lyes” vonalon. A hivatásos és hivatalos szó­nokok egész hadseregét foglal­koztatja a kormány. Külön erre a célra alapított iskolákban ké­pezik ki őket államköltségen. Ezeknek a kötelessége megma­gyarázni az “egyedüli igazsá­got” amit a kormány a lapok­ban hirdet. Ezeknek külön fo­lyóiratok állnak rendelkezésére. Ezek magyarázzák és adják ki a legújabb jelszavakat és tanít­ják a népet miheztartás végett, ne hogy letérjen a “helyes vo­nalról.” Szoviet Unióban csak az le­het művész vagy iró aki képes a hivatalos irányt és jelszava­kat tetszetős formában előtá­lalni. Ha egy írónak külön vé­leménye van, megszűnik az len­ni, mert ha ir is csak magának irhát, lapokat csak a kormány adhat ki. A színházakban játszanak klasszikus darabokat, minek folytán a színházak úgyszólván művészeti múzeumokká váltak. De a színházakon kívül a rá­dió, a mozgófénykép csak azt adhatja amit a kormány meg­enged. A legszigorúbb cenzúra (előzetes vizsgálat) uralkodik. A kormány által űzött hiva­talos propaganda oly mélyreha­tó, hogy teljesen lehetetlen mást hallani mint az “egyedüli he­lyes utat utón, útfélen, gyár­ban, éttermekben, moziban, az utcán, falun, városban, újságok­ban, könyvekben és otthon. Tel­jesen ki van zárva, hogy meg­szabadulhassunk tőle. A napnak minda huszonnégy órájában hallanod kell a politikai hiszek­egyet. Minden pillanatban ké­szen kell lenned bebizonyítani, hogy engedelmes és jól értesült polgártárs vagy. Szónokok, irók, színházi és mozi színészek egész hadserege dolgozik azon, hogy a nép gondolatait formál­ják és egyensúlyban tartsák. Stalinnak igaza volt, amikor ezeket a népiélek mérnökeinek nevezte. De nem tanácsos a hivatalos vonaltól eltérő véleményt akár szóban vagy írásban kifejezni. Csak hivatalos szervezetek tart­hatnak népgyülést. De ezek, például a szovietek vagy a szak- szervezetek is csak a kommu­nista párt ellenőrzése alatt. A szónokok a felső párthivatal nők által lesznek kijelölve. Ugyanezek határozzák el a ho­zandó indítványokat és hatá­rozatokat. Mindenki megkapja a szót. A föltétel csak az, hogy a szónok egyetért a hozandó hivatalos határozattal. Kérdést is lehet föltenni de csakis ak­kor, ha melléjegyzi a saját ne­vét. A gyűléseken nagyban gya­korolják a kritikát. Mindenki hevesen és állandóan kritizál. De a kritika kizárólagosan azok ellen van akik nem elég ügyesek a felsőbbség akaratához vagy kedvéhez simulni. Nincs olyan gyűlés, ahol nem derül ki, hogy ez vagy amaz a tisztviselő lany­hán vitte keresztül a felsőbbség akaratát. A kritika csak azért van, hogy a felsőbbség tetszését kiérdemeljék, hogy magukat előtérbe tolják. Mert mindent a felsőbbségtől várnak, kriti­zálnak, hogy elnyerjék valame­lyik hivatalnok állását. A hiva­talnokokat nem választják, ha­nem a felső párthivatalnokok nevezik ki. A gyakori kritika a népet elővigyázatossá teszi, mert nem szeretné, ha a fel­sőbbség gyanakodna reá. A kri­tikával szemben a legjobb ma­gatartásnak véli, ha azt előre­látja és elfogadja. Ha magad veszélyben látod, a legjobb ut az, hogy saját magadat vádo­lod, ideje korán, még pedig ala­posan és nyilvánosan. Lehető­leg hangosabban mint kritizá- lóid. Fölfedezel hibákat és bű­nöket, amelyeket sohasem kö­vetted el. De lehetőleg drámai formában add elő a “mea cul- pá”-t (én vétkem) és azután fogad meg, hogy ezentúl hü maradsz a vonalhoz, miden erő­det megfeszíted a helyes irány diadalra viteléhez. Ezt nevezik önbirálatnak! Nem mindenki­nek van erkölcsi képessége ezt a rut komédiát eljátszani. De ha megakarod tartani az állá­sod az erkölcsi kényesség nem sokat ér. (Folytatjuk.) MARTIN SFERRYBEN az IWW magyar propaganda cso­portja a hónap második va­sárnap délelőttjén 10 órakor I gyülésezik 703’/í Main St.-en. (Folytatás. Ha a földrajzi elterjedést néz zük, a változással járó leszár­mazás elmélete ellen felhozott nehézségek elég súlyosak. Az ugyanegy fajnak valahány egyéne s az ugyanegy nemhez tartozó valamennyi faj, sőt főbb csoport és mind közös szü­lőktől származott; s igy a föld bármely helyén találhatók is ma fel, kétségtelen, hogy az egy­mást követő nemzedékek foly­tán mentek át egyik területről a másikra. Gyakran a leghomá­lyosabb előttünk ennek a lefo­lyása. Mégis mert hihetjük, hogy némely faj igen sokáig megtartotta ugyanazt az alakot, fontosnak kell tartanunk ugyan­azon fajok elterjedését, mivel hosszú idő alatt elég alkalom volt mendenféle uton-módon való elterjedésre. A megszakadt láncolat gyakran a közbeeső te­rületen élt fajok kipusztulásá­val magyarázható meg. Mivel a természetes kiválo- gatódás szerint számtalan olyan közbeeső alaknak kell lennie, melyek minden csoportban a mai válfajainkhoz hasonló fi­nom fokozatokkal kötötték ösz- sze a fajokat egymással, azt le­hetne kérdeznünk, hogy hova lettek ezek az összekötő alakok. Nem szabad azonban elfeled­nünk, hogy egynéhány ritka esetet kivéve, nem remélhetünk, hogy a ma élő alakokat közvet­lenül összekötő kapcsokat f ;1- fedezzünk, hanem csak ezek és némely kihalt alak közé esőket remélhetünk. Okunk van ugyan­is azt hinni, hogy egy nemben mindig csak egynéhány faj vál­tozik, a többi teljesen kipusz­tul s utódot neun hagy hátra. A megváltozott utódok közül csak néhány változik meg ugyanegy időben és vidéken s valamennyi változás csak lassan áll elő. De ha számtalan összekötő kapocs kipusztulását tételezzük fel, akkor azt kérdezhetjük, ho­A texasi borzalmas robba­nás, ami 500 iskolás gyermek életét rabolta el, az ország fi­gyelmét az amerikai iskolák biztonságára terelte. Az Egye­sült Államok Közoktatásügyi osztálya ezzel kapcsolatban egy füzetet bocsátott ki, amit sok ezer példányban küldtek ki is­kola-igazgatóknak és tanítók­nak az ország minden részébe. A füzet szerkesztője közel 200 kérdést intéz az iskolai hatósá­gokhoz és szülőkhöz a gyermek életbiztonságára vonatkozólag. A kérdésekből itt néhányt idézünk: A biztositó társaság tűzbiz­tosnak nyilvánitotta-e az iskola- épületet ? Kifelé nyilnak-e az iskolai aj­tók? gyan van az, hogy minden föld­tani réteg tele van ilyen össze­kötő alakokkal. Bár a földtani kutatások számtalan olyan ko­rábbi összekötő kapcsot mutat­nak fel, amelyek számos élet­alakot sokkal közelebb hoznak egymáshoz, mégsem mutatnak annyi finoöm fokozatot, mint amennyit ez az elmélet megkö­vetel, s ez a legsúlyosabb ellen­vetés. Ezzel szemben azonban tud­juk, hogy valószínűleg a föld­tani adatok sokkal hiányosab­bak, mint azt a legtöbb földta­ni tudós hiszi. A példányok szá­ma, a kétségen kívül létezett fajokéhoz hasonlítva, úgyszól­ván teljesen semmi. S nem tud­nék valamennyi fajról felismer­ni, hogy az egy más és módo­sult faj szülője. Ha két-három vagy több összekötő alakot fel is fedeznek, ezeket sok termé­szettudós csupa uj fajoknak so­rolná fel. Számtalan ma élő ké­tes alakot sorolhatnánk fel, me­lyek valószínűleg csak válfajok. Ki merné állítani, hogy lesznek még olyan felfedezések, hogy a természettudósok eldönthetik vájjon ezek a kétes alakok vál­fajok-e vagy sem? A földnek aránylag csak csekély részét kutatták át a földtani tudósok. Ásatag állapotban, legalább na­gyobb mértékben, csak bizonyos osztályú szerves lények marad­tak fenn. Számos faj, ha egyszer kiképződött, nem változik, ha­nem kipusztul anélkül, hogy változott utódokat hagyna ma­ga után. S a fajok változásainak időhossza végtelen rövid azok­hoz a korszakokhoz viszonyít­va, amelyek alatt abban az alak­ban fenmaradtak. Rendszerint az uralkodó s a legelterjedtebb fajok változnak leggyakrabban s a válfajok kezdetben leginkább helyiek s e két ok valószínűt­lenné teszi az összekötő kapcsok felfedezését valamely földtani képződményben. Olajat, benzint, filmeket és más gyúlékony anyagokat az épületen kívül tartják-e, vagy az épületben tűzbiztos-szekrény­ben? Van-e az épületben megfelelő tüz-rádió felszerelés? Van-e elegendő tüzkijárat és lépcsőzet ahoz, hogy az isko­lás gyermekek két percen belül, tülekedés nélkül elhagyhassák az épületet? Tartanak-e az iskolában leg­alább havonta egyszer tüz-gya- korlatokat ? Légymentes-e az épület ? Tiszták-e az ablakok ? Tiszta forrásból kapják-e a vizet ? Van-e megfelelő elsősegély- szekrény az iskolában ? Flis. Az iskolás gyermekek testi biztonságáért Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom