Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-06-05 / 948. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 junius 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: 17 jry évre ______ $2.00 One Year __________ $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders .......3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «sg|gse»42 A társadalomban csak két osztály van Roosevelt az Egyesült Államok elnöke egy újabb üzetet küldött a Kongresszushoz, amelyben a munkások munkabérét és munkaóráját kivánja törvényileg szabályozni. Ugyanis úgy az elnök, mint a kormány többi tagjai számos beszédben kihangsúlyozták, hogy ezt a rendszert csak úgy lehet továbbra is fen- tartani, ha a dolgozóknak a mainál többett juttatnak a megélhetésre és az élet egyébb körülményeiből. Hogy azország vagyonát kezükben tartók nem sokat reagáltak erre a sokat hangoztatott felhívásra, az elnök kényszerülve volt a törvényhozáshoz fotyamodni, hogy az szabjon határt annak az összegnek, amelyen alul az országban munkaerő nelegyen vásárolható, valamint törvényhozásilag állapítsák meg a hetenként végzendő munkaórákat is. Bár mint minden törvény, az elnök átirata is ajtókat hagy nyitva a törvény elnézésére — és itt az időhöz kötött mezőgazdasági és hasonló munkákra céloz — mégis bizonyos, hogy erős ellenzékre talál a javaslat a törvény- hozásban levő ipari és mezőgazdasági érdekeltségek részéről. Ugyan ez az elnöki üzenet foglalkozik a gyermekmunka letiltásával. Többször irtunk arról, hogy a gyermekmunka szabályozására tizenhárom esztendeje, hogy egy törvényhozási ajánlat van, de amely csak akkor válik érvényre, ha az Egyesült Államokat képező 48 állam közül legalább harmincnyolc magáévá tette. Tizenhárom esztendeje folyik a vita az egyes államokban ezen javaslat felett és ezideig csak 26 állam tette azt magáévá. Az elnök üzenete olyan javaslatot tartalmaz, amely a törvényhozás megszavazása esetén azonnali hatályba lép. Közel három évtizede, hogy Connecticut állam törvényhatósága egy munkásszervezetet valamint annak tagjait személyesen felelőssé tette és a kirót pénzbírságot a tagok ingatlanainak az elárverezése utján behajtotta, mert az unióban a tagság boyeottot szavazott meg egy szervezetlen gyár készítményére. Az elnöki üzenet most letiltást követel olyan termékekre, amelyek szervezetlen munkások által készülnek, amelyekben a munkások kizsákmányolása rejlik a munkaadók által. Ha figyelemmel olvassuk az elnöki üzenetet és gondolkodunk annak lényegén, elsősorban megértjük azt, hogy miért lett az elmúlt év novemberében a legforradalmibb kommunista párt is Roosevelt támogató. Sem a kommunista, sem más politikai pártnak ebben az országban nem voltak még radikálisabb reform javaslatai, mint a Roosevelt demokrata pártjának, amely kihúzta a talajt valamennyi politikai munkás párt alól, (kivéve az SLP-t, amelynek elveszíthető talaja sem volt, mivel nincsen politikai programja a rendszer javítására. Ez a párt közel félszázada a társadalmi rendszer átalakulását hirdeti — elméletben. Tevékenysége annak bizonyításában merül ki, hogy még léteznek,) amivel megerősíti azt felismerést, hogy ebben a rendszerben csak két osztály küzd egymással. Az egyik oldalon a kizsákmányoló osztály, amelyhez tartozik a Roosevelt párt is a legradikálisabb reform törvényeivel valamint ä nálánál keveseb- bett akarók pártjai, mert ezek valamennyen a kizsákmányoló rendszert kívánják életben tartani esetleg enyhébb és elviselhetőbb keretek között. A másik oldalon állanak azok az öntudatos munkások, akik ezt a rendszert nem javítani, de megszüntetni akarják és ezt nemcsak hangoztatják, hanem ennek a megvalósíthatóságára az év háromszáz hatvanöt napján építik azt a forradalmi ipari szervezetet, amely magába foglal minden bérért dolgozót, akik a rendszer életlehetőségét adják és akiknek megszervezése és az ipari demokrácia eszmélyének a megértésére való nevelése biztosítja ennek az osztálynak a végső győzelmét. Már ismét gyüjtőivvel? A Bérmunkás egyik olvasója írja, hogy amikor a lap vagy a mozgalom ügyében meglátogat valakit, gyakran azt kérdezik tőle, hogy már ismét gyüjtőivet hozott? Tudjuk, hogy ez az olvasónk nem vár tőlünk magyarázatot, amellyel az ilyen fogadtatásra megfeleljen, dt vannak számosán, akik szégyenük azt, hogy mi ipari unionisták valóban legtöbbször gyüjtőivvel vagy kérőszándékkal nyitunk be ismerősök, sőt ismeretlenek házába is, ezeknek a Munkástársaknak küldjük az alábbi sorokat de elolvashatja mindenki akinek a kezébe kerül. Az IWW megalakulása óta hangoztatja, hogy külömb mint akármelyik más szervezet. Ezt a külömbözetet nem csak a céljában találjuk, de szerkezeiében és működésében is. Csak any- nyi beállási dijat szed és csak olyan alacsony havi illetéket kér a tagjaitól, amennyi az adminisztrációs munkákat végző munkások szűkös megélhetését fedezi. Sztrájk és egyébb ellentállási alapokat nem szed és nem gyűjt annál az egyszerű oknál fogva, mert a munkásokat nem sztrájkra, hanem a munkára szervezi. Ha a munka jogát és lehetőségét harcai kell kivívnia a munkások értelméhez apellál, akik még ezideig nem hagyták cserben az IWW segítségével harcoló munkásokat. A mi gyüjtőiveink mindegyike egy-egy jelzője annak, hogy az IWW újabb és újabb lépeseket kíván tenni a dolgozók felvilágosítására a helyzetük megjavításának a lehetőségére. Ha ezt a felvilágosító munkát nem végeznénk, ha nem a munkások boldogabb és megelégedett körülmények közötti élete volna a célunk nem járnánk a gyüjtőivekkel — nem a magunk, de — munkástársaink érdekében, de ugyanakkor nem is állíthatnánk, hogy az IWW hivatását teljesiti a nevelés és felvilágosítás terén. Az IWW keretében törlénő munkás megmozdulás sohasem kizárólag a harcban ténylegesen résztvevő munkások ügye, de azok kihatásukban kapcsolatba jöhetnek valamennyi bérért dolgozó helyzetére, ezért nem szívességet jelent az ezekhez a megmozdulásokhoz való anyagi hozzájárulás, de kötelességet minden bérért dolgozó részéről. Vannak szervezetek, amelyek évtizedekig rendszeresen adóztatják tagjaikat ilyen alapokra. Vannak, ahol ezek az alapok tízezrekre felszaporodnak és a szervezet kimutatásában olyan szépen hangzanak, hogy minden görbe útra hajlandók a tisztviselők, hogy az összeget ne kelljen megbojgatni. Az IWW egyik tagja azt a kijelentést tette, hogy a mi mozgalmunk anyagi lehetősége amerikai dolgozóinak a zsebében van. Más szóval, mi azokat a munkákat tudjuk végrehajtani, amelyekben a munkások anyagi támogatását megkapjuk. Amikor az Egyetemes Szervezési alapra kérünk, egy cent sem szolgálja abból egyesek jobb létét, hanem a tömegek szervezése lehetőségével közelebb akarunk jönni a végcélhoz, a termelési rendszer megszüntetéséhez. Amikor Mike Lindway uj tárgyalását akarjuk biztosítani az értelmesebb munkások anyagi hozzájárulásával, biztosítani kívánjuk a mozgalom minden tagját, hogy az IWW által hangoztatott szolidaritás, a mind egyért, egy mindért nem üres jelszavak. Amikor a Bérmunkás akció bizottságába hívjuk olvasóink százas csoportját azzal a célkitűzéssel tesszük ezt, hogy a lap megjelenését biztosítva nagyobb tömegekhez juttathassuk el a szervezkedés szükségességének a megértését. Ha valakinek szégyenkezni kell a mi gyüjtőiveink, gyakori kéregetéseink miatt, nem nekünk, akik ezt a munkát is önzetlenül végezzük kell szégyelnünk, hanem azoknak akik minden kérés nélkül nem juttatják azt a mozgalom rendelkezésére, értve itt azokat, akik anyagilag megtehetik. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban -— dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi h vatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az pari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül
