Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-06-05 / 948. szám

1937 junius 5. BÉRMUNKÁS Mi történik Cataloniában? (Folyt, az 1-ső oldalról.) katonaságot az Aragona front­ról és a francia tengerészek­hez folyamodott, hogy szánja­nak partra, nem birt volna tu­domással a telephone központ elleni támadásról? Ezt senki sem hiszi el. Könyelmxség volna azon­ban a felelőséget teljes egé­szében az Estat Catalan pártra, vagy még a Catalán republiká­nus pártra is hárítani. Előttünk teljesen kétségen felül áll, hogy ebben a táma­dásban az összes politikai pár­tok kivétel nélkül, akik a “de­mokratikus” köztársaság hívei, részesek. Kedvezőnek tűnt fel előttük a pillanat a CNT és FAI megsemmisítésére ily alá­való támadással az összes fron­tokon. így a Puigcarde-i táma­dás után, ahol megakadályozták őket a határ védelmezésében a Barcelonia-i telefon központ következett, melyet a CNT, FAI irodáinak és helyiségeinek le­rombolása követett volna és az összes ipari és kereskedelmi alakulatok, melyeket ezen szer­vezetek irányítanak. Egy alávaló támadásnak vol­tunk tehát szemtanúi, melyet az összes politikai pártok ter­veztek a forradalom hátgerin­cének megtörésére. Lehetetlen még feltételezni is, hogy a Ve- lenca-i kormány tájékozatlan lett volna ezen terv végrehaj­tását illetőleg. Amilyen gyorsan akcióba lé­pett a kormány a “rend” hely­re állítására; a barcelonai és ve- lenciai kormányok tárgyalása, a fegyveres erő alkalmazása, mind azt bizonyítják, hogy a valenciai kormány teljesen in­formálva volt a támadásról. És mindennek felett, nem-e ez a kormány volt az, amely tiz hó­nap óta állandóan meggátolta a CNT és FAI kötelékébe tar­tozó csapatok felfegyverzését? A párisi spanyol nagykövet­ség eljárása éppen oly elítélen­dő, mint a valenciai kormány külügyminiszteré-e Alvarez Del Vayo-é, aki ebben az időben Párisban időzött. Ez is bizo­nyítja, hogy a tervet nemzet­közi inspirációk mozgatták, melynek sikerét Páris, London és Moszkva egyaránt kívánták. Mindenek felett meg vagyunk győződve, hogy a tervet páris­ban tökéletesítették és valószí­nű, hogy ott is szőtték. Amikor a Catalán kommu­nista miniszter, Commorea a közelmúltban itt (Párisban) járt, nem annyira információk adására, mint inkább utasítá­sok és rendeletek átvételére jött ide. Ez az ember volt az előkészítője az első nehézségek­nek, melyekkel a CNT és FAI az elmúlt decemberben állt szemben, ő volt az aki külön­böző ürügyek alatt demostrá- ciókat szított. A barcelonai tö­megeket lázadásra buzdította a CNT és FAI ellen a burgonya, tej és kenyér hiányáért, ame­lyek hiányát részben ő mester­ségesen idézte elő. A terv azonban — köszönet munkástársaink éberségének — nem sikerült és most újabb ba­jokat kovácsol. A siker azon­ban most is kétséges. A való­ság az, hogy most mindent igénybe vett. Az erőszakos tá­madások, a katonák visszahí­vása az aragonai frontról és azokat Catalonia fővárosa el­len küldeni, az elitélendő ha­zugság hadjárat belföldön, de különösen külföldi használatra, mind ezt a célt szolgálták. De semmi sem sikerült. A CNT és FAI ereje és állása változatlan maradt. Egy azonban minden tekin­tetben bebizonyítást nyert, hogy a spanyol munkásság nagy harcában semmi jót nem re­mélhet a politikai pártoktól, az uniónoktól, melyek ezen pártok irányítása alatt nyögnek, a kö­zéposztálytól, amelyről oly so­kat beszélnek. Előbb-utóbb azt fogjuk látni, hogy ezek az ala­kulatok harcba fognak állni a munkássággal, miután kihasz­nálták azokat saját érdekeik elősegítésére. Csak egyetlen tényező bizto­síthatja úgy a forradalom, mint a háború győzelmét: A forradalmi akció egyesítése, melyet a CNT és UGT szerve­zetek alkotnak. Kizárólag ez az akció vethet gátat a politiku­sok egyesített törekvésének. Ha ezen egyesitett forradalmi akció — amely lokikusan a for­radalmi gazdasági szervezetek egyesítéséhez vezet — kifejlőd­het, a politikai pártok, a spa­nyol burzsoázia, a hamis de­mokrácia és a nemzetközi fa­sizmus elbúcsúzhat minden re­ményüktől. Ezen összeesküvést, melyet Artemio Ayguade (republiká­nus) belügyminiszter és R. Sa­las népjóléti komiszár (az egye­sült Catalán szocialista párt, mely a kommunista és a szocia­lista pártok házasságából szüle­tet és a harmadik Internacio- nálé szövetségesének tagja) szerveztek elvtársaink gyor­san likvidálták. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az összeesküvők, akik a két politikai pártot rep­rezentálják a CNT és FAI tag­jaival alkotják a cataloniai kor­mányzó testületet. Munkástár­saink árulókkal vannak körül véve, akik az alkalmás pillanat­ra várnak, hogy lefegyverezzék és megbilincseljék őket. A forradalom ügyének érde­kében reméljük, hogy az önzet­len forradalmároknak sikerül lefegyverezni a két áruló párt vezetőit és kiküszöbölni közre­működésüket Spanyolország ügyének intézéséből. De egyedül vannak-e ezek? Senkinek, aki a francia lapokat olvassa, kétsége nincs aziránt, hogy ezen árulási összeeskü­vésben részük van a republiká­nusoknak éppen úgy mint a szo­cialistáknak és kommunisták­nak. Amig a kapitalista lapok az első oldalon szolgáltatják az in­formációt az “anarchista láza­dásról,” a kommunista “L’Hu- manite” eldugott helyen tár­gyalja, hogy mit csinálnak a “fasizta agentok” Barcelónában. Az összes pártok szócsövei egy­behangzóan anarchista lázadás­ról írnak, anélkül, hogy a té­nyeket felfednék. A republiká­nusoknak úgy Valeciában, mint Barcelónában a legfőbb óhajuk megsemmisíteni az anarchisták erejét, melynek rabjai 1936 jú­liusa óta. Idézünk néhány sort a “La Republiqa” cimü lapból Pierre Bominique tollából “Ba­kunin bosszúja” címen. “A Szovietnek nagyobb fi­gyelemre van szükségük: A spa­nyolok és Catalánok elfogadták a fegyvereket, repülőgépeket és tankeket Moszkvától, de meg­tartották saját ideáikat, ami anarcho-szindikajista. Az FAI féltékenyen tartja a kontrolt Catalonia felett; Mr. Companys ezzel szemben tehetetlen, a Trotzkiisták semmit sem tehet­nek és Mr. Rosenberg, a szo- viet nagykövet sem tehetett semmit, sem pedig utóda. Ca- talóniában valaki vagy anar­chista, vagy nem. Amikor vala­ki cataloniai és forradalmár, az — öt eset közül négyben — anarchista. Mint ahogy az olaj­fák nem nőnek Németország­ban, a “marxizmus” úgy nem no, vagy na rosszul no Spanyolország Ezek a té­nyek és nim ö.” Mivel a uu kommunis­ták meggyőződi? >ogy kom­munizmusuk nen zhet Spa­nyolországban, a ajt igye­keznek felkev , amennyit csak lehet, hogy ezáltal megtör­jék az anarchisták erejét. Eb­ben a törekvésükben méltó tár­sakat találtak a republikánusok és az összes szocialistákban. Azt igyekeznek elhitetni a világgal, hogy a dicstelen “5-ik column” a CNT tagjaiból áll. Reméljük, hogy a CNT és FAI tagjai, megtalálják a mód­ját, hogy méltó választ adjanak ezen aljas rágalomra. Az első figyelmeztetést már megadták elvtársaink a reakciós “Egység Frontnak.” Szeretnénk hinni, hogy a második és az utolsó figyelmeztetést — a forrada­lom teljes győzelmével — ei- söprik a fasizmust és vele a vi­perákat, akik jelenben a spa­nyol forradalmi nép kebelében melengeti magát. Sikeres volt a népgyülés Philában A sok akadály és félreértés dacára is szépen sikerült nép- gyülést tartottunk május 23-án az IWW hajómunkások helyi­ségében 152 So. 3rd Street. Annyi bizonyos, hogy az elő­adás maga, sokkal több hallga­tót érdemelt volna meg, mert mi akik ott voltunk, egy igen érdekes és mindenek felett egy tanulságos előadásban volt ré­szünk. Rost mtárs gyülésvezető be­jelenti az akadály okait, mely meggátolt abban, hogy a ma­gyarlakta környékben tarthat­tuk volna azt meg. Majd bejelenti a napirend tár­gyát és átadja a szót Fishbein mtársnak. Aki közel kétórás előadás­ban ismerteti először a spanyol nép csodálatos harcát annak okait, a munkásság szervezeti erejét, mellyel a tizhónap óta tartó küzdelmet folytatják a biztos győzelem reményében. A világ öntudatos munkássá­gának minden erejéből támo­gatni kell a harcot erkölcsileg és anyagilag, amelyből az IWW ki is veszi a részét. Majd ismerteti a napjaink­ban hirtelen kialakult amerikai munkásszervezetet a CIO-t. Ezek a munkásvezérek, aki­ket leginkább személyi vagy “job” érdekek vezérelnek, a tö­meg megközelítésére — tőlünk IWW-istáktól szedték fel, mint az Industrial organization, sztrájk a munkán, vagy ülő­sztrájk, de ezt csak a látszat kedvéért, mert valóban ha egy ipartelepet sztrájkba hívnak, mig ugyanazon iparban a má­sik telepen éjjel-nappal dolgoz­nak. Szóval a régi AFofL más cí­men és ugyanúgy ők is leszer­ződnek bizonyos időtartamra a mely minden megmozdulást le­hetetlenné tesz mig a kötött idő le nem jár. Néhány esztendő és a mun­kásság megfogja látni, hogy ismét bevan csapva, csak azok látják tisztán a helyzetet, akik belenéznek a CIO összetételé­be, hogy végeredményében mit várhat a munkásosztály ettől a minden “osztályharci” ala­pot nélkülöző megmozdulástól. Mert hiába van a CIO-nak milliós taglétszáma; a munkás- osztály felszabadulását csak egy összetételében, alapjában az iparok összességét magába fog­laló életképes harci ipari szer­vezet fogja megvalósitani és ez az IWW a modern termelő eszközök fejlettsége folytán nincs más megoldás. Ezután Rost mtárs az úti­költségek fedezésére kéri a hall­gatóságot és a kérdezők részé­re Fishbein mtárs szívesen vá­laszol. Az érdekes kérdések vala- menyiére teljes kimerítő vá­laszt adott Fishbein mtárs. Kívánatos volna, ha sűrűb­ben volna alkalmunk hasonló tanulságos előadást hallani, any- nyival is inkább mert a törté­nelmi idők ezt fel is tételezik. Tudósitó. CLEVELANDON A Joint International Liber­tine Committe a spanyol CNT segély bi­zottság támogatására ju­nius 20-án, vasárnap dél­után 2:30 kezdettel a legvá- logatottabb műsorral, ame­lyen spanyol táncosok is részt vesznek, 8637 Bu­ckeye Rd. a Verhovay Hall-ban CONCERTET rendeznek, amelyet éjfél­ig tartó TÁNC fog követ­ni. Belépő dij 35c. Támo­gassa minden Bérmunkás olvasó ez ünnepélyen ke­resztül is a spanyol mun­kások szabadság harcát. 5 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom