Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-05-29 / 947. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 május 29. Darvin élete és munkái Ahol az ország ipará­nak felét leállíthatja ZILWAUKEE, Mich. — A munkásság helyzetének a tart­hatatlanságát bizonyítja az a körülmény, hogy az erőmüvek telepein dolgozó munkások, akik olyan felügyelet alatt vannak, Ez volt az általános vélemé­nye azoknak, akik e hó 16-án a coraopolisi Magyar Otthonban részt vettek Fishbein mtárs előadásán. Ezzel az egy mon­dattal kifejezést is adtam arról a briliáns beszédről, amelyet csak az ipari unionizmus esz- mélyétől áthatva lehet a gyű­lés tárgyát képező spanyol for­radalom tanulságai, valamint egyenesen a nagyipart szolgáló Lewis-féle szervezkedésről mon­dani. Ahoz azonban, hogy ilyen A munka beszüntetését kö­vető néhány óra elmúltával ma­ga az állam kormányzója jelent­kezet, hogy a termelésben bé­két hozzon létre. A munkások vissza is mentek a munkára és előadások gyakoriabbak legye­nek először is és másodszor is a munkások anyagi támogatá­sára van az IWW magyar pro­paganda mozgalmának szüksé­ge, mert az utazás valamint az utón levés pénzbe kerül. Hisz- szük, hogy amikor az ilyen se­gítséget kérjük egyetlen a gyű­lésen résztvett munkás nem fog minket elutasítani, de lehetővé igyekszik tenni, hogy a munkás­ság felvilágosító munkáját to­vábbra is végezzük. Tudósitó. (Folytatás. Volt azonban üldöztetésben, gúnyban és heves támadások­ban is része. Azok a tudósok, akik mindjárt a mü nyilvános- dették, mélységesen megbotrán- koztak az uj tanon, melynek gondolatmenetét és végső kö­vetkeztetéseit a következőkben foglaljuk össze. Számos tapasztalat bizonyít­ja, hogy az ember a tenyésztett állatokat és növényeket a maga céljainak megfelelő módon bi­zonyos mértékig át tudja ala­kítani. A galambok sok százfé­le fajtáját az ember a szirti galambból tenyésztette. Vad ál­latokat meg tudott szelídíteni az ember és például a külöm- böző szelíd! kutyafajtákat né­hány vadfajból tenyésztette. Ugyanezt tapasztalhatjuk a vad növények megnemesitésénél is. Az ember ezt az átalakítást úgy vitte véghez, hogy folytatóla­gosan és rendszeresen, azokat az egyedeket választotta ki a szaporodásra, amelyek a legna­gyobb mértékben mutatták azo­kat a tulajdonságokat, amelye­ket a tenyésztéssel fokozni igye" kezett. A legizletesebb gyü­mölcsfáról szaporított és azokat az állatokat választotta ki ame­lyek céljainak legjobban meg­feleltek. Ez a kiválasztás öntudatlanul meg van a természetben is. A vadon élő fajok között is azok az alakok boldogulnak legjob­ban, amelyek a létért való küz­delemben legkönnyebben meg tudják szerezni azokat az elő­nyös tulajdonságukat, amelyek­re szükségük van a fennmara­dáshoz. Minthogy az egyes faj­ták jobban szaporodnak, m.nt amennyit el tud tartani az a környezet, ahol élnek, egy ré­szüknek föltétlenül el kell pusz­tulni. Itt tehát a létért való küzdelem eszközli azt a kiválasz­tást, amit atenyésztésnél az ember céltudatosan eszközöl, vagyis itt a mesterséges kivá­lasztást a természetes kiváló- gatódás helyettesíti. Tehát itt is azt látjuk, hogy a legerősebb, az életviszonyokhoz legjobban alkalmazkodó fajok maradnak fenn. Hogy milyen apró és jelen­téktelennek látszó körülmények dönthetik el, hogy melyik faj maradjon fenn s hogy a létért való küzdelemben milyen cse­kély eltérések játszanak szere­pet, azt legjobban Darvinnak egy példája világítja meg. A méhek általában nem tudnak hozzáférni a vörös lóhere virág­jának mézéhez, mert szivócsö- vecskéjük rövidebb, mint a vi­rág kelyhe. A vörös lóhere mé­zéhez csak úgy tudnak hozzá­férni a méhek, ha az illető vi­déken vannak úgynevezett pösz- méhek, amelyek a virág kely- hébe apró lyukacskákat szoktak harapni, amelyeken át a közön­séges méhek is hozzá tudnak férni a mézhez. A lóherének pedig tudvalévőén feltétlenül szüksége van a rovarok látoga­tására, mert különben nem ter- mékenyül meg, vagyis nem sza­porodik tovább. Föltéve már most azt, hogy valamely vidé­ken, ahol nincsenek pöszméhek s a méhek mégis a vörös lóhere virágára volnának utalva, a szivócsövecskéknek a meghosz- szabbodása döntene a méhek sorsa felől s a kehelynek vala­mivel való megrövidülése a vö­rös lóhere sorsa felől: a legal­kalmasabbak természetesen azok a méhek lennének, amelyeknek szivőcs'övecskéjük meghoslszab- bodott s azok a virágok, ame­lyeknek kelyhe megrövidült. Ezek után lassanként elnyom­nák a kevésbbé alkalmasakat és két uj faj állna elő. Látjuk tehát, hogy a küzde­lem folyamán újabb erők és tu­lajdonságok fejlődnek, de köny- nyen érthető, hogy ehez hosszú évezredekre van szükség s igy ezeket a változásokat egy em­beröltő alatt megfigyelni nem lehet. Meg kell vizsgálni azokat a különböző állatalakzatokat, ame­lyek az egyes földrétegekben az ókorból ránk maradtak. Ezek a maradványok világosan tanú­sítják, hogy azok egymással is, meg a most élő állatfajokkal is közeli rokonságban vannak. Az egyes földrétegekben talált le­letek rendesen a fejlődés ala­csonyabb fokán mutatják be a most élő állatfajokat. A fajok földrajzi elterjedése szintén Darvin elmélete mellett bizonyít. Ha azonos alkatú lé­nyek különböző, egymástól tá­vol fekvő vidékeken honosodnak meg, egymástól eltérő alakot kapnak s tulajdonságaik is el­térnek egymástól. Mellette bi­zonyít az a körülmény is, hogy éppen a legalacsonyabb rendű fajok vannak legjobban elter­jedve. Ugyanis ezeknek a fa­joknak a helyzete a legkönnyebb a létért való küzdelemben, mert magvukat, tojásaikat a szél és a viz apró voltuk miatt a leg­könnyebben viszi egyik helyről a másikra. Rendkívül érdekes és fontos körülmény az is, hogy olyan ál­latok, amelyek kifejlődve egy­mástól rendkívül nagy mérték­ben különböznek, magzati álla­potukban egymástól alig külön­böztethetők meg. Ez a különös megegyezés szintén fontos bizo­nyítéka az elmélet helyességé­nek, mert ezt csak a távoli ro­konság föltevésével lehet meg­magyarázni. Ezenkívül az álla­toknál láthatunk egyes szerve­ket, melyeknek semminemű vagy a rendestől eltérő hasznuk van. Ezek az úgynevezett visz- szafejlődő szervek szintén arról tanúskodnak, hogy ezek a szervek a korábbi nem­zedékeknél meg voltak s azoknak hasznára voltak; az újabb, az előbbiekkel egyenes rokonságban levő utódok azon­ban a létért való küzdelemben már nem használták és igy a szervek elcsenevészedtek. logy mindezideig a legártat- anabb elégedetlenkedőket is izonnal elbocsátották a munká­ról, mert az erőtelepek megál- ása milliók munkájával van kapcsolatban. A zilwaukeei erőtelep szol­gáltatja a gépek mozgásban tartásához a villanyerőt nem­csak Michigan államban, de Il­linois, Missouri, Ohio és Penn­sylvania több részében is. Mint annyi más munkatele­pen itt csak azután vesznek tu­domást a munkások szégyen­letes kihasználásáról, amikor azok a termelés beszüntetésére kényszerülnek, hogy helyzetü­kön javítsanak. Murphy kormányzó beavatkozá­sával megindultak a tárgyalá­sok a követelések ügyében. A fejlett ipari rendszerben egyik fontos tényező az áramot fejlesztő telepeken dolgozók munkája. Az egész Egyesült Államok területén történő ha­talmas ipartelepek gépeinek mozgásban tartását egy kézen megszámlálható erőtelep szol­gáltatja, ebből következik, hogy milyen hatalmat jelent ezek­nek a munkásoknak a megszer­vezése. Képünkön a zilwaukeei erő­telepet mutatjuk be, amikor a munkások a sztrájk után a munka újbóli megkezdésére in­dulnak. // Ilyen előadást gyakrabban hallgatnánk // Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom