Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-05-29 / 947. szám
1937 május 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal Mi történt Cataloniában? (Folyt, az 1-ső oldalról.) trotzkiistákat okolni. Még megérjük, hogy a kapitalizmus létezését is, a nemzetközi fasizmus terjedését is a trotzkiisták hibájául fogják felróni. De nézzük mi történt Cataloniában ? Mint ismeretes a spanyol osz- tálytudatos munkásság a jelenben nemcsak a fasizmus ellen harcol, hanem ugyan akkor nagyléptekkel törtet előre a termelés és szétosztás eszközeinek a köztulajdonba helyezése felé. Céljuk a bérrendszer teljes eltörlése, a kizsákmányolás teljes megszüntetése. Arra törekszenek, hogy a fasizmussal a kapitalizmust is kiirtsák spanyol földről, amely tulajdonképpen szülője a fasizmusnak. A spanyol munkásság ezen törekvéseket nem tartja suba alatt és Cataloniában figyelemre méltó előhaladást mutatnak fel ez irányban. A spanyol kis- burzsoázia a munkásság ily törekvését nem jó szemmel nézte, mert bár ők is hajlandók harcolni a fasizmus ellen, de a bérrendszer eltörlése már nincs ínyükre. Hasonló álláspontot foglalnak el a reakciós szocialisták és többi liberális pártok is. Ismételten biztosították erről a világ más országait, hogy nekik nem céljuk a kapitalizmus megdöntése és a fasizmus legyőzésével vissza állítják Spanyol- országban a magántulajdont a régi formában és csak néhány ipart államosítanak. A kommunisták bár nem értenek mindenben egyet a burzsoa felfogású szocialisták és liberálisokkal, abban megegyeznek, hogy a termelést és szétosztást ne a termelő munkásság irányítsa, hanem az állam és ez a kommunisták diktátorsága alatt történjen. Bár mint mondottuk a kommunisták más cél felé törekednek mint a szocialisták és liberálisok, azok céljai mégis rokonszenvesebb, mint a szindika- listák, anarchisták és “trotzkiisták” célja, akik a termelés irányítását a termelők kezébe akarják helyezni. Április 30-án Tarradellas — Catalónia kormányzó tanácsának elnöke — Caballero — Spanyolország kormányzó tanácsa elnökének utasítására — feloszlatta a “Generalidad” nevű Catalónia törvényhozó testületet, amely a külömböző munkás szervezetek és pártok megbizot- taiból állott. A Generalidad feloszlatása Tarradellas kijelentése szerint azért történt, hogy elnyomják a “radikális elemeket.” A kormányzó tesületet egy uj alakulattal akarták helyettesíteni, melynek tagjainak tiltva volt bármely szervezethez tartozni. így akarták megfosztani a Catalán munkásság leghatalmasabb szervezetét a CNT-t a tartomány kormányzásába való beleszólástól. A CNT oly erőt képvisel Cata- lóniában az elmúlt év júliusa óta, amióta gyors cselekvésükkel sikerült teljesen kiszorítani a fasiztákat Catlónia területéről, hogy teljesen diktálhatta volna Catalónia sorsát, de nem tette ezt, hanem igyekezett minden áron egyesíteni az anti-fasizta elemeket a fasizták teljes kiszorítására Spanyolországból. A CNT és Caballero céljai mindig ellentétesek voltak, Caballero ismételten nyilvánította, hogy a spanyol forradalomnak nincs más célja, mint a kapitalista demokrácia megteremtése, ezzel szemben az CNT az iparok teljes lefoglalása és megtartásáért száll síkra. Az iparok vísz- szaadása a kapitalistáknak any- nyit jelentene, hogy ismét oly rendszer lenne Spanyolországban, mint amilyen a jelen háborút felidézte. A gondolkodó spanyol munkásság mindig bizalmatlan volt Caballeroval szemben, de különösen az 1934. évi forradalom óta, amelyet vérbe fojtatott. Ezen tényekből azt következtetjük, hogy bár a CNT-nek módjában volt Cataloniában felállítani a diktátorságot, nem tette azt, mert először nem egyezik elvi felfogásával a diktatúra, másodszor, mert abban reménykedtek, hogy ennek mellőzésével sikerül egyesíteni az összes erőket a fasizmus ellen. A kérdés az, hogy az egység kedvéért mennyire engedik a reakciót előnyomulni? Ez a kérdés foglalkoztatja a CNT tagságát. Nagy ellenszenvet váltott ki a spanyol munkásság körében Caballero rádió üzenete a fasiz- tákhoz, melyben felszóllitja a fasizta katonákat, hogy hagyják ott Francot és menjenek át a lojalistákhoz és biztosította őket, hogy a lojalista hadseregben ugyan oly rangot fognak betölteni, mint amilyent a fasizta seregben. Caballero reakciós törekvései végre teljesen bizalmatlanná tették őt ugyannyira, hogy a legutóbbi kormány vállság után, amikor Azana elnök ismét felszólította Caballerot kormány alakításra, képtelen volt ezen feladatra. Sajnálatos körülmény, hogy a spanyol munkásság saját “vezéreivel” került ellentétbe ezen vállságos pillanatokban. Ezen incidens nagyban veszélyezteti a harc győzelmes befejezését. Francoék tényleg zsoldosokra találtak a lojalisták soraiban, de a zsoldosok nem a “trotzkiisták” mint ahogyan a “legforradalmibb napilap” igyekszik elhitetni olvasóival, hanem a reakciós politikusok- akik a spanyol osztálytudatos munkásság elnézése folytán ily döntő szerephez jutottak e nagy harcban. A CNT tagságának nagytöbbsége még mindig igyekszik a békés utat keresni a fasizmus elleni harc érdekében. Hogy ez meddig lesz lehetséges egyelőre kiszámíthatatlan. Egy bizonyos és az: hogy a spanyol reakció megerősödése a lojalisták soraiban nagy veszéllyel fenyegeti a forradalmi munkásság végcélját. A MUNKÁS BEEGSE- GÉLYZő SZÖVETSÉG 17- IK PHILAI OSZTÁLYA 1937 junius 6-án, vasárnap egész nap a Lake View Parkban, Fox Chace Pine Road & Strahle Street, nagyszabású PIKNIKET rendez. Részvételi jegy 35 cent. Kezdete délelőtt 10 órakor. Hűsítő italokról és kitűnő ételekről gondoskodik a rendezőség. ÚTIRÁNY: Az 50-es vagy a 26-os számú villamos veendő a végállomásig, hol bizottság várja az érkezőket. A végállomástól három blocknyira van a park. Pedro nem akar inni Irta: Hajós Pál. Az öreg Pedrót nem látta részegen soha senki. Már két hónapja búj tűk Afrikának ezt a borzalmas partvidékét Nataltól, le, a Walfish bayig. A tikkasztó, lázas forróság kiszárította az agyunkat. Mindenki italra áhítozott, de Pedro sohasem ivott. Ez a 65 éves öreg norvég — Per volt a becsületes neve különben — úgy állta az afrikai hőséget, mintha ott született volna. A Gold Coast egyik “kikötőjében” álltunk éppen. Voltunk vagy három kilométernyire a parttól. Csónakokon szállítottuk egész nap a rakományt. Estére már nem is volt emberi formánk. Valamelyik néger kunyhóban irtó rossz pálinkát mértek, de még ez is jó volt. Este partra szállított bennünket a csónak. Pedro is partra ment. Kábán itta a mérget mindenki, de Pedro nem ivott. Csak ült közöttünk. — Igyál. Pedro — biztattuk. — Nem iszom. — Miért nem? — Mert Afrikában megbolon- dit az ital. — Nem is tudsz te inni — ugratta Karol, a svéd kormányos. — Na, Stockholmban vagy Oslóban kiállom veled a versenyt. — Igen, mert ott nem szabad inni. — Hagyjátok Pedrót békében — szólt közbe Paavo, a finn —, mit ugrattok egy ilyen öreg embert. Közben megszólaltak a tamtamok. Senki sem tudná megmondani, mi történt ezután. Az ital lassan mámorossá tett mindenkit. Ködös képek, foszlányok maradtak csak az én agyamban is. A rőt tűz fénye, a táncoló négerek, csillogó szemű nők és a tam-tam egyhangú, idegőrlő ritmusa egybefolytak a szemem előtt. A pálinkabüzös lehelletek égették az ember torkát. Pedro fölállott. — Menjünk a hajóra, fiuk, holnap ismét nehéz napunk lesz. Na, megkapta a választ: — Ne prédikálj, vén patkány! — Ki osztogat itt parancsokat? Eredj a pokolba, — Te lenézel bennünket, öreg, mert iszunk, mi? A megjegyzések csak fokozták az izzó hangulatot. Máskor az öreg szava szent volt. Ma a pálinka gőze feküdte meg a fűszeres, forró afrikai naptól kiszáradt agyakat. De mi lelte Karéit ? Tele pohárral oda állt Pedro elé: — Igyál! — Részeg vagyok, de igyál te is, vagy beléd öntöm. — Ne vitatkozzatok annyit — állt föl Paavo is —, beléd töltjük. Hárman is fogták Pedrót a részegek makacsságával, mig Karel a szájába öntötte az italt. — Megbolondultatok? — szólt nyugodtan Pedro, de az italt lenyelte. — Ne beszélj. Igyál még. És Pedro ivott. Nagynehezen elhelyezkedtünk a csónakban. Taimolen finn dalt énekelt, Paavo hamisan kisérte. Numtje és Karel hangosan vitatkozott. Pedro és én eveztünk. A kormánynál Axel ült. Pedro érthetetlen szavakat morgott. Fölállt. Egyik kezét rátette Karel vállára, a másikban egy kókuszdiót tartott. Nyugodtan nézett Paavóra és éppen ilyen nyugodtan vágta fejbe a kókuszdióval. Paavo befordult a vízbe. Taimolen egyedül énekelt tovább. Numtje átfogta Pedro derekát, de hiába, Pedro kését beledöfte Karel vállába. Numtje és Pedro fölborult: a csónak fenekén birkóztak tovább. Nagyott lódult a csónak. Két kéz kapaszkodott az oldalába, majd felbukott Paavo feje is. — Hol vagy, Pedro, megöllek! Taimolen és én besegítettük a csónakba, amely erősen himbál ódzott, mert Karel és Num- tie még mindig birkózott. Paavo fölkapott egy evezőt és ütést ütés után mért rá. De csak a halott Karéit találta a csapás. Most fölállt Pedro, szeme vérben forgott. — Az ital megbolondit Afrikában. Széles lendülettel csapott le Paavo evezője, Pedro a hullámokba zuhant, de a lendület Paavót is utána vitte. Fölborult a csónak. Mi Taimolennel együtt megkapaszkodtunk a fölborut csónakban. Arra lejjebb a halott Karel hulláját ringatta a viz. Paavo és Pedro egymásba kapaszkodott. — Megbolondultál, Pedro? — Megöllek, Paavo. Egymást fojtogatták. Az ezüstös holdfényben csillogott a tenger. Éles esik bodrozódott a hátán, amely felénk közeledett. Taimolennel együtt fent ültünk a fölborult csónakon. Paavo kiemelkedett a vizből, szétcsapta karját és eltűnt. Egy cápa uszonya meredt ki a vizből pár pillanatra. Pedro körülnézett. — Megszöktél, Paavo? Ne félj, elkaplak. És elmerült ő is a vízben.
