Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-05-29 / 947. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 május 29. Szervezési kampányunk Gyarmatok és nyersanyagforrások IRTA: MÁTHÉ REZSŐ. Az alábbi értekezés a Budapesten megjelenő “Századunk” cimü társadalom tudományi szemlében jelent meg. (Folytatás.) De annak ellenére, a holland munkanélküliség még nagyobb, mint a belga és Németalföld népsűrűsége is alig kisebb Belgiuménál, a holland gyarmatokon csupán 250.000 fehér él, a lakosságnak nem egész fél százaléka s ezek jórésze sem holland. A par excellence “tulné- pesedett”-nek tartott Japánról is ismeretes, hogy szorgos, kisigényű és nélkülöző lakosssága a negyven éve japán kézen levő, termékeny és az anyaországéhoz hasonló klimáju, fajrokonoktól lakott és Japánhoz közelfekvő Koreába sem vándorol ki. Ezek után annál szkeptikusadban kell fogadnunk az egyre gyakoribb német hangokat, amelyek gazdasági okokból követelik vissza a német gyarmatokat; hiszen ezeken az óriási gyarmatokon 1913-ban csak 28.000 (és csak részben., európai élt, mig a gyarmatok szerzése, őrzése és fejlesztése a német adózóknak évente több száz millió márkájukba került. Pedig 1913-ig már évtizedek teltek el azóta, hogy Bismarck megmondotta: a gyarmatok csak az álláshajhászók elhelyezésére szolgálnak. A francia gyarmatok jelentőségével az anyaország lakosságának települése szempontjából annál kevésbé kell bővebben foglalkoznunk, mert ez ország lakossága már egy évszázad óta stagnál és mer.t a válságévekig Franciaországnak nem kivándorlási, hanem bevándorlási többlete volt. Olaszország meglevő gyarmatain pedig — amelyeknek állandó propagandával feldicsért fejlődése az anyaország lakosságának 3 év alatt 1650 millió lírájába került — 60.000 olasz él, szemben a külföldön élő 10 millió olasszal és e gyarmatokba az utóbbi öt év alatt mindössze kb. 1000 család települt, szemben ennek az időszaknak másfélmilliós népszaporulatával. Ehhez hasonló mondható a spanyol gyarmatok és az anyaország egymáshoz való viszonyáról is, a legnagyobb portugál gyarmat, Air gola nem régen kötötte a bevándorlást alig teljesíthető vagyoni feltételekhez. Angliából és Írországból a világválságig évente kb. 150—200.000 ember vándorolt ki, de nem mind a birodalom területére és e kivándorlásnak annál kevésbé lehetett az oka a túlnépesedés, mivel az utóbbi száz év alatt Skótország és egyes angol kerületek lakossága csökkent, Írországé pedig éppen a felére esett. Ezek szerint korunkban mindeddig a gyarmatoknak település, kivándorlás szempontjából az anyaországokra nézve kevés, sok gyarmatnak, sőt egész gyarmatbirodalmaknak pedig semmi jelentőségük sem volt. A kivándorlók a maguk gazdasági érdekeire, nem pedig a területek politikai hovatartozására voltak tekintettel. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de az elmondottak legalább is nem támasztják alá azt a felfogást, hogy az európai államok népesedési problémája elsősorban gyarmatszerzéssel oldható meg. A gyarmatok szerepe az anyaországok nyersanyag-ellátásában néhány számmal jellemezhető: 1933-ban a belga import 4 százaléka, a holland 4.5 százaléka eredt ez ország saját gyarmataiból. Az USA gyarmatainak az anyaország importjában természetesen csak elenyésző szerepük van, a német gyarmatok összes, tehát nem csupán a Németországba irányuló kivitele, jelentéktelen volt, az olasz és spanyol gyarmatoké ma is az, a portugál gyarmatok is csak csekély hányadát fedezik ez ország behozatalának. Csak a francia behozatal jelentős hányada (évi átlagban 20—22 százaléka) származik a saját gyarmatokból és az angolnak számottevő része (az 1931-es ottawai konferenciáig átlag %-e, azóta kb. Vy-a) a brit birodalomból, beleértve a gyarmatokat is. De még rátérünk arra, hogy ez utóbbi adatokból sem vonhatók le a gyarmati kérdések tárgyalásánál széliében szokásos következtetések. (Folytatjuk.) EGY ESET, AMIKOR MIND A KETTŐNEK IGAZA VAN. A Ladies Garment Workers Atlantic Citybe tartott konvencióján John L. Lewis azt a kijelentést tette, hogy Green az AFofL elnöke munkás áruló. Green tudomást szerzett az elmondottak felől és táviratilag küldte az ő véleményét Lewis- ről, hogy ne higyjenek Lewis- nak, mert ő egy munkás áruló. Ilyen formán mindkettőnek igaza van. GULYÁS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN. Mint már hetekkel előzőleg jeleztük, május 30-án, most vasárnap egész nap az IWW csoportja ez évi első kirándulását fogja rendezni az Edenwald erdőség gyönyörűen kizöldült lombos fái között. Ki a szabadba tehát most vasárnap. Esős idő esetén junius 6-án lesz megtartva. ÚTIRÁNY: Lexington Ave. subway az East 180. utcáig és Westchester vonaton a Dyre Ave. állomásig. (P.) Néhány hete, hogj az IWW egyetemes központja egy országos szervezési kampányt indított meg. Azok a munkások, akik felösmerték egy forradalmi ipari szervezet szükségességét válvetve dolgoznak annak felépítésén. Ennek a szervezési akciónak nem csak az a célja, hogy tagokat szerezzünk, hanem Amerika dolgozóival meg kell ösmertetni a helyes szervezkedési formát, meg kell értetni az iparokban dolgozó munkásokkal, nem elégséges az, hogy csak tagjai legyenek valamely szervezetnek, hanem tudniok kell azt is, hogy olyan szervezetbe tömörüljenek, amely tényleg a munkásosztály érdekeit szolgálja és amely szervezetben a munkások sorsát nem a hivatásos “munkás vezérek” hanem maga a szervezet tagsága irányítja a munkások érdekeinek a legjobban megfelelőnek. A megindított szervezési akciónak sikere nem az Egyetemes Végrehajtó Tanácstól függ, hanem magától az IWW tagságától és azon rokonszenve- zőktől, akik egy forradalmi ipari szervezetnek kiépítésében látják a munkásosztály céljainak elérését. Ezért ebben a szervezési kampányba minden IWW tag részt kell, hogy vegyen és ennek a kampánynak sikeréhez elsősorban anyagiak kellenek, hogy az Egyetemes Végrehajtó Tanács rendelkezésére áljának, mert csak úgy állíthat megfelelő szervezőket munkába. Mi, akik a “Bérmunkáson” keresztül végezzük az agitációt és nevelés munkáját a forradalmi ipari szervezel kiépítésére a magyarul beszélő dolgozók között és azoknak figyelmét hívjuk fel ezen szervezési akció támogatására. Vannak a magyar munkások soraiban sokan, akik már évek óta tagjai az IWW-nak, de vannak olyanok is nagyon sokan, akik esetleg nem hordják az IWW tagsági kártyáját a zsebükben, de mindig éber figyelői és lelkes támogatói voltak az IWW mozgalmának. Most amikor egy országos szervezési akció van folyamatba, fel kell, hogy sorokozzanak mind ezek ennek a kampánynak támogatására. Évek hosszú során áldoztunk és most van a legjobb alkalom, hogy munkánkat gyümölcsöztessük és ha most megfeszített erővel, anyagi támogatásunkkal járulunk ennek a munkának keresztül viteléhez, akkor a közeljövőben nagy eredményekről számolhatunk be. Nem hiszem, hogy volna a magyar munkások között, de különösen a “Bérmunkás” olvasói között olyan, aki most ne hozna erejéhez mérten áldozatot. Ezen szervezési kampányban minden cent segít és minél előbb hozzájárulunk, annál hamarább lesz eredménye. Lássuk, hogy a magyar munkások körébe mennyire fog visszhangra találni az IWW ipari szervezete kiépítése. A magyar munkások, már sok mindenre adakoztak, mért ne cselekedhetnének a saját osztályérdekükbe, akkor mikor az IWW által hirdetett forradalmi ipari szervezet kiépítéséről van szó. Küldjünk minden adományt a “Bérmunkás” címére, hogy azonnal a lap hasábjain nyugtázva legyenek, hogy lássuk, hány áldozatkész magyar munkás van, akik szükségesnek tartják egy forradalmi ipari szervezet kiépítését. ADOMÁNYOK ÉS GYŰJTÉSEK ORSZÁGOS SZERVEZŐNK ÚTJÁHOZ. Cleveland, E. S................ 8.45 Clevelnd, W. S.................. 7.05 Akron ............................... 6.00 Toledo ............................... 1.55 Chicago ............................. 13.80 Chicagói csoport............... 10.00 B. Horváth, Chicago....... 5.00 Martins Ferry...........v.... 4.50 Pittsburgh ....................... 8.46 Coroapolis ..............-........ 7.97 Munkácsy, ' Bethlehem..... 3.00 összesen 75.78 Országos szervezőnk útja New York környékén tovább folytatódik és a teljes elszámolást a havi jelentésünkben fogjuk tudatni. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Vz ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
