Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-05-22 / 946. szám

1937 május 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal Gyarmatok és nyersanyag­források IRTA: MÁTHÉ REZSŐ. Az alábbi értekezés a Budapesten megjelenő “Századunk” cirnü társadalom tudományi szemlében jelent meg. Népgyülés Chicagóban A nagyarányú uralmi eltoló­dások közeli lehetősége, ame­lyet az afrikai háború felidé­zett, más nemzetekben is láng­ra szította az eddig hamu alatt izzott, legkülönbözőbben moti­vált területi aspirációkat. A po­litikusok hatalmi körük növe­lését, a tábornokok a harci di­csőséget, a bürokrácia vezető rétegei magas gyarmati tiszt­ségeket, a vállalkozók a gazda­sági kiaknázás uj terepét kere­sik. A tudomány és a sajtó, mint mindig, most is készség­gel szolgáltatja a gazdasági, kulturális, politikai érveket a már megkezdett, vagy az eljö­vendő akciók igazolására és bő­ven szórja az izgató jelszavakat azok közé a nagy tömegek kö­zé, amelyek ugyan a felsorolt előnyök egyikében sem része­sedhetnének még egy sikerrel végződő háború esetén sem, de amelyeknek szenvedélyei még mindig, a világháború után is, azért lobbannak oly nagyot a beléjük vetett gyujtóanyag ha­tása alatt, mert köznapi, tompa elégületlenségükben eddig is sejtették, hogy a föld, a helyek megoszlása nemcsak az egyének és nemcsak az egyes osztályok között, hanem a nemzetek kö­zötti viszonylatban is igazságta­lan és ez akadálya minden más életbevágó problémájuk helyes megoldásának is. Nem csupán a haza földjének birtokáért küz­denek immár egyének, érdek- csoportok, osztályok és pártok, hanem a kormányok is, több joggal hivatkozva közvélemé­nyükre, mint eddig, energiku- sabban követelik a fennhatósá­got a ma még más kormányok alá tartozó területek és népek felett. Az olasz probléma súlyát sem csökkentheti az olasz kormány nem nagyon meggyőző kettős “Hindenburg” Hindenburg a nagy hadvezér Parancsára tengernyi vér ömlött az azuri lápon így állt ő bosszút a cáron. De a cár javában dőzsölt Mikor az a sok vér ömlött Azok a kik ott pusztultak Mind ártatlan fiuk voltak. Tudta azt a tömeg hóhér, Hogy a halál ott kiket ér. Jól tudta a gonosz szülött Mi rejlett parancsa mögött. A nagy vezér érdemére, Tiszteletül a nevére Keresztelték azt a csodát, Mely tengerek fölött szállt át. De nevével szállt az átok Mit láttak az oceánolc Mint volt Hindenburg léghajó Tanú rá, tömeg koporsó. Pávay Lőrinc. érvelése, amelyek egyike sze­rint a háború oka és magyará­zata az ellenség aggresszivitása, másika szerint azonban a há­ború célja a megalkotandó olasz világbirodalom alappillérének, Etiópiának meghódítása. Az uj “impérium,” a “latin nemzetek veresége,” a “Földközi tenger hegemóniája” szólamait a kül­föld inkább a fasizmus propa- gandisztikus jellegének megfe­lelő, lelkesedést növelő jelsza­vaknak tekintié de nem tagadja némi jogosultságát annak, hogy Itália nem kíván továbbra is a “nemzetek proletárja” maradni. “Az olasz népnek terület kell, hogy meg ne fulladjon.” Szem­ben azokkal a hóditó hadjára­tokkal, amelyek nyílt vagy tit­kos célja uj területek rabszol­gamunkájának kizsákmányolása, kincsek rablása, kereskedelmi monopóliumok megszerzése, ka­tonai támaszpontok kiépítése volt, ennek a háborúnak főcélja még az olasz törekvésekkel szembenállók többsége szerint is a “fölös” olasz lakosság el­helyezése. Azonos elveknek kell ugyan érvényesülniök a nemze­tek között faji, nemzetiségi, nyelvi és vallási vonatkozásban is; de a gazdasági kérdések el­sőségét ma már nem igen tagad­ják egyik oldalról sem és ebből a felismerésből származik a leg­aktuálisabb probléma meghatá­rozása is: a nyersanyagforrások igazságosabb felosztása, ami magában foglalja a gyarmatok­nak és az u. n. népfelesleg leve­zetésének kérdését is. Ennek a kérdésfelvetésnek helyességét óhajtjuk tehát megvizsgálni. I. Tudományos közfelfogás sze­rint egy nemzet számára gyar­matai három szempontból je­lenthetnek előnyt: mint az anyaország “fölös” lakosságá­nak települési helyei, mint ol­csó nyersanyagforrások és mint külföldi jövedelem forrásai az anyaország kereskedői részére akik a gyarmatok külkereske­delmét monopolizálják. E három szempont nagyjából megfelel a Leroy-Beaulieu hármas felosz­tásának telepes, ültetvényes és kereskedelmi gyarmatokra. Ter­mészetesen a legtöbb gyarmat­nak nem kizárólag az egyik szempontból van csak jelentő­sége. A település szempontjából ér­dekes példa Belgium, a világ legsűrűbb lakosságú országa, amelynek 2 és fél millió km. gyarmata a belga népszámhoz képest 12-szer akkora terület, mint Abesszínia Olaszország la­kosságához képest, ötven évi gyarmatosítás után e gyarma­tokon 25.000 fehér él, vagyis a belga lakosság 3 ezreléke, de ezek sem mind belgák. Az is­mert és állandó nagy belga munkanélküliség ellenére a Kon­Május 8-án érkezett Fish- bein László munkástársunk Chi­cagóba és bár nem a legalkal­masabb nap szombat este gyűlés tartására, mivel nem volt más választásunk kénytelenek vol­tunk ezen a napon tartani a népgyülést. Nem tulnagy számú de annál értelmesebb hallgatóság előtt nyitotta meg Pika munkástár­sunk a gyűlést és miután fel­hívta a hallgatóság figyelmét a közeljövőben történő esemé­nyekre és bejelentette a gyűlés napirendjét bemutatta Fishbein munkástársat az IWW magyar nyelvű országos szervezőjét. Az előadó a tőle már meg­szokott alapossággal látott a tárgy ismertetéséhez, melyet a jelenben folyó és a történelem­ben példanélkül álló spanyol munkásság harcának ismerteté­sével vezetett be. Kitért azon fontos okokra, melyek a spa­nyol munkásságot képessé te­szik arra, hogy az egész világ kapitalistái által támogatott fasizta bandákkal sikeresen áll­ják a harcot, mely harcnak vég­eredményében a spanyol mun­kásság győzelmével kell vég­ződni. Más országokban, ahol a munkásság hatalmas politikai munkás pártokkal rendelkezett, a fasizmus és nácizmus minden ellentállás nélkül foglalta el a kormányzás módszereit, addig Spanyolországban a munkás po­litikai pártok nem voltak any- nyira kifejlődva, de annál job­ban kivoltak a munkásság gaz­dasági szervezetei és a spanyol munkásság sikeres ellentállásá- nak nyitja ebben keresendő. A spanyol munkásság nem­csak háborút, hanem forradal­mat is vív. A háborút a rájuk támadó német és olasz fasizták ellen vívja, de ugyan akkor tár­sadalmi változás, egy forrada­lom is végbe megy ott. Spanyolország nagy részében ma már az ipari termelést és szétosztást a munkásság irá­nyítja és habár a bérrendszer eltörlése még nem befejezett tény, az gyorsan halad a meg­valósulás felé. A spanyol munkásság harcá­nak rövid ismertetése után rá­tért az amerikai munkásság egyik legégetőbb kérdésére, az ipari szervezkedésre. Sokan van­nak, akik a dolgok helyes vagy helytelenségét a tömeg hangu­lat után ítélik meg és ennek következtében a legtöbb esetben ferde következtetést vonnak le góban és a többi belga gyarma­ton csak azok a belgák élnek, akiket mint közalkalmazottakat és katonákat odavezényeltek. Minthogy azonban Kongó ég­hajlata a fehér ember számára nagymértékben alkalmatlan, en­nél érdekesebb példa a holland gyarmatbirodalom, amelynek nagyobb része az európai ember számára is megfelelő éghajlatú. Ezeken a régi, kitünően meg­szervezett, paradicsomi termé- kenységü gyarmatokon 60 mil­lió bennszülött él, az anyaor­szág lakosságának nyolcszoro­sa, tehát viszonylag több, mint az angol impériumban Nagy-Bri- tannia lakosságához képest. (Folytatjuk.) valamely esemény helyes vagy helytelenségéről. Amerika mun­kássága a jelenben ily helyzet­tel áll szemben. Példákkal igazolja, hogy az amerikai közvéleményt máról, holnapra mint változtatták meg az érdekeltek,holott minden gon­dolkodó ember előtt világosan állt, hogy a változás a köz ér­dekei ellen történik. A tömeg azonban tovább is követte az útmutatást és amikor észre tért, már későn volt a ballépést kiküszöbölni, tehát szenvedni kellett érte. Ugyan ez a helyzet áll ma a szervezkedést illetőleg. Az ipari munkásság széles rétegei balra tolódtak annyira, hogy az ve­szedelmessé kezdett vállni a ka­pitalista osztálynak. Akcióba szólították tehát ügynökeiket, hogy a tömegek balratolódását lecsapolják és vezérként az amerikai reakciós munkásszer­vezetek egyik legkipróbáltabb apostolát tették meg. Szolgála­tába állították az ügynek a na­pisajtót, a rádiót és látszat sze- rint korlátlan anyagiakkal lát­tak el es az egész ország terü­leten a CIO-ról beszélnek. Hogy a munkásságot mennél könnyeb- ben megtévesszék még arra is hajlandók, hogy bizonyos “tör­vénytelen” eszközök használatát jóváhagyják. És az ipari mun­kásság nem gondolkozik, ha­nem gyanútlanul követi a nagy Fishbein munkástárs meg­győző érveket sorakoztatott fel arra vonatkozólag, hogy a CIO nemcsak, hogy nem forradalmi szervezet, de nem is ipari szer­vezet és a hiszékeny munkásság keserű tapasztalatok árán fogja ezt majd megtanulni. Bár tény az, hogy amig az AFofL kire­kesztette a szakmanélküli mun­kások nagytöbbségét, addig a CIO azokat befogadja, de mind ez azért történik, hogy a jövő­ben azok is meglegyenek foszt­va szabad cselekvési jogaiktól. Azok a szerződések melyeket mar eddig megkötöttek ezt lát­szanak igazolni. Semmi esetre Se^blz?lomkeltö ajánló levél az a tény> hogy Ame­nka hatalmas munkásfaló mun­káltatói szabad utat nyitnak a Lewis szervezetnek, mint tette az acel„trust. ahol a legcseké­lyebb ellentallást sem fejtették Sára beV°nUlaS me£akadályozá­Fishbein munkástárs meg­győző érvéi után minden gon­dolkodó munkás előtt tisztán all, hogy a Lewis-féle szervezet nemcsak a munkásosztály vég- celjat nem szolgálhatja, hanem a pillanatnyi előnyök elérésére sem alkalmas. Tagadhatatlan azonban az, hogy a kapitalisták kezeben nagyon alkalmas a mun­kásság gúzsba kötésére. Az előadó szavainak végezté­vel a gyülésvezető adakozás™ SÄ?1 balI^óságoTa°ZS segek fedezesere, melynek ered­ménye 13 dollár és 80 cent volt. áiS^ogLisTrt,ugyan erre a célra 10 dollárt adott át a szer­vezőnek. . .4 hallgatóság több kérdést intézett az előadóhoz, melynek megválaszolása után a gyűlés általános megelégedésre véget ert- Tudósító.

Next

/
Oldalképek
Tartalom