Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-05-22 / 946. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 május 22. Passaici Hírek HÁZI BALESETEK A Manhattan Rubber Co. még a múlt évben kiadta rendelet­ben, hogy uj munkást csak olyant vesznek fel, aki a 35-ik évét meg nem haladta, vagyis annál korosabbat nem vesznek fel. A többi gyárakban ugyan nincs kiadva a rendelet — de a 45 éven felüli munkásokért nem igen izennek. Egyik lengyel templomba csak úgy mehet be a hivő, ha bedobb egy nicklit az ajtóba el­helyezett masinába, amely ép­pen úgy működik, mint az ala­gútba elhelyezet vámszedőgép, amikor a nickli leesik kinyílik az ajtó és be lehet lépni. Ez a rendszer sokkal gazdaságosabb — állapítja meg az egyház ta­nácsa, mert a régi rendszerrel pennyt vagy semmit sem tet­tek a perselybe. A passaici polgármester azt állítja, hogy egészen nyugodt a passaici nép amióta az a sok agitátor nem zavarja a békéjét, mert az ő népe nyugodtan sze­ret élni. — Nem ártana ha a polgármester ur erről a “nyu- godság”-ról a gyárak kapui előtt is meggyőződést szerezne. örök igazság, hogy a gazda­sági egyenlőtlenség hozza ma­gával a nép milliók szervezke­dési vágyát. A baj ott van, hogy a tudatlanság azután nem keresi az unión célkitűzését, csak megyen a nagy és hangos jelszavak után. Itt azután meg­találjuk mindazokat, akiket “öregségükre” a termelésből ki­zártak. Azzal a reménnyel van­nak, hogy az unión elhelyezi őket. Hogy a munkások ilyen reményét csak a harcos ipari szervezet valósíthatja meg, pél­da erre az egyik Lodi-i eset, amikor mint szervezett mun­kások munkaalkalmat kértek, a mindenható igazgató azt a ki­jelentést tette, hogy adjon az unió rendelést és akkor lesz munka. Persze a többi rendelést a Délen, olcsóbb munkaerővel csináltatják meg. Ha gondolkodunk egy kicsit a gyár igazgató pökhendi kijelen­tésén, hamar rájövünk, hogy a CIO amelynek a kebelébe tar­toznak a Lodi-i szövő munkások nem a szolidaritáson épülő ipa­ri szervezet. Csak egy hamisít­ványa az IWW-nak, amely alap­jában válj a és gyakorolja a mind egyért és egy mindért szo­lidáris megnyilatkozást. A CIO egyszerűen tudomásul veszi, hogy a kebelébe tartozó mun­kásokat csak akkor állítja a gyáros munkába, ha az unió ad rendelést. Ez és hasonló esetek százai lesznek a legjobb felvilá­gosító eszközök ahoz, hogy a munkások a tudatlanok és a “forradalmárok” felösmerjék azt, hogy a CIO nem ipari szer­vezet és mégkevésbé alkalmas arra, hogy a bérrendszert álta­la megszüntethessük. Passaic és környéke Bérmun­kás olvasókat már most felszó­lítjuk, hogy a közeli hetekben tartandó nagy gyűlésen minél nagyobb számban jelenjenek Az Egyesült Államokban min­den esztendőben több mint 35,000 személy leli halálát há­zi balesetek folytán. Az elha­lálozások nagyrésze kikerülhe­tő lett volna, ha a családtagok több gondot fordítottak volna az otthon biztosítására. Más­szóval a tragikus halálokat fő­ként az emberi könnyelműség­nek kell tulajdonítanunk. Mintegy 1500 emberéletet követelnek minden évben a mérgezések. Elég súlyos szám ez ahoz, hogy valamennyien felfigyeljünk és főként nagyobb óvatossággal kezeljük az orvo­si felszereléseket tartalmazó szekrényeket. Ha a szekrények­ben nem tartanánk mérgeket, ilyen balesetek nem fordulná­nak elő. Ha mégis szükség van arra, hogy a lakásban mérgeket tartsunk, igyekeznünk kellene ezeket zár alatt, biztos helyen őrizni. Igen fontos azonkívül, hogy minden dobozt és üveget, amiket a szekrényben tartunk, címkével lássuk el. Számos ember a legnagyobb könnyelműséggel próbálja ki a szekrény tartalmát. Gyakran a sötétben tapogatják ki a szek­rényben az orvosságot, amit keresnek és abban a hiszemben, hogy az üveget nem mozdítot­ták el a szokott helyről, a sö­tétben veszik be a pirulát. Cso­da-e, hogy ily módon igen sok ember esik baleset áldozatává? Nem lenne helytelen a modern épületekben az orvosságokat tartalmazó szekrényeket elek­tromos lámpával ellátni, oly módon, hogy amikor a szek­rényke ajtaját kinyitják, a lámpa automatikusan kigyul­ladna. így azután, a balesetek egy jó részét ki lehetne kerül­ni. Amikor forralunk valamit, ügyeljünk a forráspontra, mert gyakran megtörténik, hogy for­Az utóbbi hetekben állandó­an napirenden szerepel a Bér­munkás az Uj Előre hasábjain. Előbb a szerkesztőség tagjai, majd az elvtársak adták bizony­ságát annak, hogy nemképesek megérteni azt, hogy amikor az Egyház és a polgári testületek együtt tudnak működni a mun­kások “forradalmi” napilapjá­val, a Bérmunkás és annak lap­bizottsága nemcsak mellőzi, de nyíltan támadja az Uj Előrét és a “tömegek akcióit.” Mindazoknak, akiknek érthe­tetlen a mi álláspontunk, hogy elitéljük és ezért nem is mű­ködhetünk együtt az Uj Előre akcióiban, ahol a munkások el­lenségeivel szövetkeznek, azok­tól kérünk — nem baj ha az Uj Előrében is — választ, hogy ol­vasták-e szeretett lapjuk május meg, mer'; azon élő szóval eze­ket a külömbségeket fogja az IWW előadója ismertetni. A gyűlés pontos idejét és helyét úgy a lapban, mint külön fel­hívásban fogjuk tudatni. A Refi. ráskor a viz, vagy más anyag eloltja a gázt és a gyermek, aki a konyhában játszik könnyen gázmérgezést kaphat. Sokszor a baj oka abban rejlik, hogy a gázcsapot nem nyitjuk ki elég­gé, amikor valamit lassú, tűz mellett főzünk, vagy sütünk. A szél könnyen kiolthatja a kis tüzet s ebből aztán komoly ba­jok származhatnak. Csak nem­rég öt ember élet pusztult el New Yorkban, mert az egyik lakó égő cigarettával a kezében elaludt. Elegendő figyelmezte­tés ez? Rovarirtó szereket és poro­kat a polcon jó magasan kell tartani, nehogy az étellel keve­redhessen. Ha meszet, vagy bármely másféle dizifektáló szert tartunk otthon, ügyel­jünk, hogy az ilyesmi a gyer­mek kezébe ne kerülhessen. A baleset-biztosítást, épp úgy mint a jótékonyságot oda­haza kell kezdeni. Létra helyett sosem alkalmas széket, asztalt, vagy ládát használni. Gondos­kodjunk arról is, hogy a sző­nyegek biztosan legyenek meg­erősítve s hogy játékokat és más tárgyakat ne hagyjunk a padlón heverni. Legyünk kűlö- nöskép óvatosak, amikor a für­dőkádba lépünk, vagy a csu- szamlós kádból kilépünk. Igyekezzünk a balesetek óriá­si méreteit óvatossággal, több gondossággal a minimumra csökkenteni. FLIS. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS. 12-iki clevelandi száma 2-ik ol­dalán a Villanyos Társaság fizetett hirdetését, amely azt igyekszik az Uj Előrén keresz­tül igazolni, hogy junius 6-tól kezdve Cleveland városában és a környékén a vitel dij az eddi­ginél olcsóbb lesz ? Olvasták-e (amikor a hirdetés árát már bekollektálták) ugyancsak az Uj Ellőre vezércikkében, hogy a villanyos Tár­saság különböző trükköket hasz­nál, hogy az 5 centes viteldij kérdését elodázza? Mondjon véleményt elvtárs, hogy a forradalmi munkás táp­nak szabad-e a hasábbjait elad­ni a Villanyos Társaság trüxjei részére? Egyik Uj Előre olvasó irta, hogy ő már tizenöt éve ol­vasója a lapnak, de abban még csak az IGAZAT olvasta és ha ez az olvasó a Villanyos Társa­ság trükkjét is igazságnak fo­gadja el, szabad-e nekünk és akármelyik öntudatos munkás­nak segíteni abban, hogy töb­ben higyjenek az Uj Előrében közölt trükköknek? Szívesen vesszük az elvtár­sak véleményét. Munkássors Ravenna, Ohioból hozza a posta a hirt, hogy lapunk 22 éven keresztüli olvasója HOR­VÁTH István, hosszú szenvedés után 65 éves korában május elsején, a munka nemzetközi ünnepén elhunyt. Temetése a család, a rokonok és az öntudatos munkásoktól körülvéve, május 4-én volt a Wood temetkezési intézetből. Horváth István az arad me­gyei Varsándon született és 1907-ben jött az Egyesült Álla­mokba, ahol mint annyi hozzá hasonló bérmunkás a nehéz ipa­rokban talált alkalmazást, ami idő előtt meg is őrölte testi ere­jét. Esztendők óta tartó beteg­ségétől váltotta most meg a ha­lál. Felesége, aki megértő tár­sa volt úgy az életben, mint a mozgalomban, átvette a felvilá­gosítást jelentő mozgalom zász­lóját és mint hozzánk küldött levelében írja, a legboldogabban látnám, ha a kidőlt harcos he­lyét már holnap a dolgozók mil­liói foglalnák el. A Horváth csa­ládnak egy leányuk van, aki bár maga is pihenésre szorulna, mert hiszen gyermek korában került a munkapad mellé, az egyedüli kereső a családban. A Bérmun­kás lapbizottsága és olvasó tá­bora is csatlakozik a résztvétet kifejezők táborához. Ami a munkáskér­dés elodázását, nem a megoldását jelenti (Folyt, az 1-ső oldalról.) között lehetnek nagy számmal olyanok is, akiknek 7—8 esz­tendőt kellene várniok, hogy ők is osztalékot kapjanak. Mr. Elliott bizonyos, hogy eb­ben a pillanatban leszerelte a munkások sztrájkra való készü­lődését, de amint azt megálla­pítottuk a munkásai helyzetét nem oldotta meg 'és igy nem is mentesítette magát ettől a prob­lémától. A fenti formában lehet a mun­kásokat — különösen a szerve­zettleneket ideig-óráig lecsen- desiteni, amíg felnem ismerik, hogy a tulajdonképeni adakozás a sajátjukból történik, mert hi­szen a vállalat minden vagyonát a dolgozók kezemunkája terem­ti meg és jogosan csak azokat illeti az, akik azért dolgoznak. Mr! Elliott, azok közzül a ke­vés kapitalista közül való, aki meglátja a rendszer nagy igaz­ságtalanságát, valamint azt is tudja, hogy ez a ferdeség meg kell, hogy bosszulja magát és mintsem, hogy maga alá temes­se őt, inkább oda dobb egy mor­zsát a munkásoknak, hogy egy tekintélyes darabot még meg­hagyjanak neki. Ha a munkások is ilyen tiszta szemmel látnák a helyzetet, sok­kal egyszerűbben oldhatnák meg a dolgot a közös termelés és kö­zös fogyasztás elmélete alap­ján, amelyből Mr. Elliott is meg­kapná a maga részét, ha szük­séges munkát felyt ki a vállalat ügyében. Mondjon véleményt az “elvtárs”

Next

/
Oldalképek
Tartalom