Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-05-08 / 944. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 május 8. Junior Column What do you eat? The old woman fingered the dime in the bottom of her frayed purse. It was the last of her week’s relief money, bud she’d decided to spend it on a bit of meat. The shop across the street had placards reading “Hamburger — Ten Cents a Pound.” Prices on food were going up, up, up all over the city, but not here. Ten cents a pound! It looked good, too, lucious and red. Good red meat. So she trudged across the street and laid her dime on the butcher’s counter, got her pound of hamburger and took it back to her one-room home. She put by half of the meat and fried the rest over a single gas burner that served as stove. She was so hungry ... it taster so good . . . but in an hour she was ill. This lonely old woman tossed on her cot, too poor to call a doctor. No more money until next week’s relief check came.- She was like mothers and fathers and children all over the city, whose only income is the relief check. They must buy cheap food. They must stretsch those few relief dollars as far across vegetables and a bit of meat now and then as it will go. And so they buy at city’s cheapest market. They don’t know it, but there is hidden disease and sometimes death in those unknown markets strung here and there in certain sections of the city. These are usually the sections where the very poor live, and these are also the sections where human suckers drink in the pennies of the poor and give them in return foul, decayed food, decomposed vegetables camouflaged to look fresh, and old, bacteriainfested meat and fish doctored to look tempting. The bit of hamburger bought by the old lady is known as the ‘“cannibal sandwich.” Parts of the animal not fit for human consumption had been ground up in it. Meat that is ready only for the garbage pail is retrieved by certain shopkeepers who treat it with tomato juice. The meat absorbs the tomato juice, takes on the color of “good red meat” and the disease it frequently contains is concealed from the customer. Then there is the fish man who sells fish that should have been tossed back into the river long ago, it has become so putrid. The fish looks so fresh, you say. Oh, yes, a coat of shellac has made those scales glisten like that. There is the basket or oranges, so yellow in the store, but with rotten insides when you get them home. They looked so fresh because the storekeeper had a pot of vegetable paint and touched up their coats as if they were so many used cars on display. Something aught to be done about men who sell rancid butter, decayed meat, even horse and dog meat advertised as “beef.” A. The children of the poor Three ragged little boys stood with their noses pressed against the confectioner’s window pane. “I’ll have an ice cream cone,” said one. I’ll have of those big round cakes,” said the second. “And, I’ll have a bag of candy,” said the third. They marched in the front door of the shop, each put a penny on the counter, gave their orders, and went out again. That night three little boys had very bad tummy aches. That seemed strange to their mother, and still stranger when one of them became so ill that she had to get the policeman on the corner to rush him to the hospital. The child was poisoned. What had he eaten? This lad was the one who had bought the penny’s worth of candy. Candy? Not candy, really. In that little bag which the child had gotten for his penny were sweepings from a casdy factory’s floor. In with the sweepings were poisonous substances taken up from a filthy floor. But what did that matter to the storekeeper, who was getting those seepings for a mere song and dealing them out, hundreds of bags a day, to tiny customers? There was a nice profit in those seepings, and luckily for him this was the first case where any child really had gotten poisoned. True, several children had been sick after eating that penny sweet, but then children always will eat too much, the men argued. And, poor Children, well, you never could tell what made them sick. And he was selling his candy cheap. Few place in town where it was as cheap. Other confectioners’ prices were rising, but not his. He knew ways to keep them down. But why were the two brothers of the poisoned lad also made ill by purchases in that confectioners ? The ice cream was months old. Instead of the permissible bacteria count of 20,000, this ice cream had a bacteria count of 248,000! And what of the cake that made the other child ill? The confectioner was one of that fortunately small class of caterers to the very poor who never buy anything but the cheapest materials. Neither fresh eggs nor cold storage eggs, for that matter, go into the cakes of this type of confectioner. They buy cans of broken eggs, eggs which have been taken from under the setting hen because they would not hatch. These eggs may have been in the heat of the incubator for 18 days, then broken and sold to bakeries in 30 pound cans. In many cases half-formed chicks are among these eggs. There are always rotten eggs among the lot. Rotten eggs for the products of the bakeries that cater to the poor and unprotected. The problem of cheap sweets is a great one for the children of the poor. They hardly ever have more then a penny at a time to spend and they go where they can get the biggest buy for that penny. A. (These two articles were taken, in part, from a Phila. newspaper.) Darvin élete és munkái (Folytatás. Hogy milyen rendkívüli har tással volt Darvin lelkén a Dél-Amerikában való tartózkodás, az meglátszik naplójából. Egy helyen igy szól: Egy lelkesedéssel teljes napot töltöttünk el a brazíliai Bahiá- ban. A lelkesedés azonban olyan szó, amely csak részben fedi azokat az érzéseket, amelyek egy természetbúvár lelkében támadnak, ha először jár a brazíliai erdőségben. A pázsitok szépsége, a növények feltűnő alakja, a virágok pompája, a csillogó zöld lombok s a növényzet általános bujasága bámulattal töltötték el. Annak, aki a természettudományt szereti, az ilyen nap nagyobb örömet szerez bárminél. A növény- és állatvilág vizsgálatán kívül Darvin különböző ásatásokat is végeztett Dél- Amerikában. Ezek a leletek szintén nagy hatással voltak rá. Kétségtelenül megállapította ugyanis, hogy ezek a megkövesedett állatok, testük szerkezetét nézve, megegyeznek a most élő állatfajokkal. De talán a legnagyobb hatással Darvinra a Galapagos szigeteken szerzett tapasztalatai voltak. Ezeket a szigeteket vulkanikus erő emelte ki a tengerből s akkor, amikor Darvin ott járt, már buja növényzet és állatvilág volt rajtuk. A növények és állatok Dél-Amerika növényeire és állataira emlékeztettek, de mégsem voltak azokkal teljesen azonosak. Ez a tény megragadta Darvin figyelmét s elkezdett tűnődni ennek a körülménynek az okán. Végre is arra a gondolatra jutott, hogy a szigeten élő növény- és állatfajok a szél és a viz utján jutottak el a szigetekre a szomszédos délamerikai partokról, az uj környezetben azonban uj viszonyokhoz kellett alkalmaz- kodniok, s ezért változtak meg. Darvin tehát ekkor már tisztán látta, hogy a fajok átalakulhatnak természetes okok hatása következtében s ez a megfigyelés volt az, amire rendszerét építette. Az öt évig tartó útról, mely Darvin egészségét is nagyon megviselte, 1836-ban tért visz- sza s egy esztendőt Londonban töltött. Itt kezdte meg megfigyeléseinek és gyűjteményeinek tudományos feldolgozását s megírta a földtani viszonyokról szóló beszámoló tanulmányát. Egyúttal folytatta a fajok keletkezésére vonatkozó megfigyeléseit. Egészségi állapota azonban olyan volt, hogy nem tudta elviselni a lármás londoni életet. A fővárostól hat mértföldnyi távolságra levő Down falucskában vett egy házacskát s egészen tanulmányainak szentelte magát. 1839-ben nőül vette unokanővérét Wedgwood Emmát, s egészen visszavonult a világtól. Huszonöt esztendei szakadatlan munka következett a dél- amerikai ut után, amely idő alatt Darvin tisztán a fajok keletkezésének kérdésével foglalkozott. 1842 szeptember 14-től kezdve állandóan Downban tartózkodott. Egészségi állapota a délamerikai ut után többé sohasem állott teljesen helyre s azonkívül maga Írja meg, hogy rendkívül lassan dolgozott. Naponta mindössze csak háromnégy órát tudott dolgozni s ezt is csak három részben. Délelőtt 8-tól fél 10-ig és fél 11-től 12-ig, délután 5-től 6-ig. Ilyen körülmények között készültek el ösz- szes müvei. Valóban csodálatra méltó az a türelem és kitartás, amelyet a folyton betegeskedő Darvin tanúsított. (Folytatjuk.) PITTSBURGH ÉS KÖRNYÉKI OLVASÓINKHOZ! Ezúton is értesítjük olvasóinkat, a Bérmunkás barátait, hogy a közeli napokban lapunk megbízottja KUCHER ANDRÁS mtárs személyesen felfogja őket keresni. Kérjük, hogy Kucher munkástársat munkájában tőlük telhetőleg támogassák. Tisztelettel a Bérmunkás Lapbizottsága. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
