Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-09-26 / 912. szám

1936 szeptember 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal POLITIKUS LÉLEKTAN Az IWW taktikája és harcmodora ISMERTETI. VISI ISTVÁN. ÖNVÉDELEM. Az IWW-nak mindég résen kell lenni, mindég készen a harcra, hogy megvédje magát a munkáltatók támadásai, ak­ciója ellen. Az önvédelemnek legfontosabb tényezője, hogy minden egyest az adott üzembe bent tartson az unionban, ne engedje meg, hogy egyesek vagy hanyagság, vagy rossz akaratból, vissza húzódhassa­nak az uniontól. Hogy miként tarthassuk bent, vagy kényszerithetjük be az unióba az ingadozókat, a kü- lömböző módozatok között ta­lán az a leghelyesebb megszab­ni egy határ időt, amikorra be kell fizetni a tagsági dijat és aki nem fizeti meg, annak nem engedni dolgozni. Hogy mennyire fontos, hogy a tagokat ilyen rendre és az unionhoz való tartozásra szok­tassák, nagyon sok uniót, még a sárga szakszervezetet, az AFofL-t is, nagyon sok helyen széjjel züllesztette az a ha­nyagság, hogy csak részben volt egy-egy gyár megszervez­ve a munka telepen. Ha csak egy tized részét, vagy egy néhányat vissza tud­nak tartani a szervezettől, az már egy ék, melyet mindég mélyebben verhetnek be a mun­kások soraiba, hogy széjjel vá­lasszák őket, sokszor egymás ellen, vagy egy ellen unió szer­vezésére használják fel az ilyen szervezetlen sejteket. Mihelyt nyíltan működik a szervezetünk, azonnal minden energiát arra kell központosí­tani, hogy teljesen megszervez­zük az üzemet, minden egyes­nek bekelljen tartozni az uni- onba. Sokszor a gyáros ez ellen legelkeseredettebben harcol, a kisebbségi jogokat, az egyéni szabadságot és a munkásoknak hová vagy sehová tartozandósá­gi jogukat fogják emlegetni, mert nagyon jól tudjuk, hogy amíg egy ilyen éket, választó falat, csoportot tudnak az uni­on ellenében fentartani, addig van reményük az union meg­törésére. * Nagyon sok és sikeres mód­szer van az ilyen kerékkötőket, az union ellenségeit bekénysze- riteni a többséggel egy union- ba, ezek között legfontosabbak azok, melyet még az union építése kezdetén is alkalma­zunk, de sokkal sikeresebben alkalmazhatunk, amikor már a többséget megnyertük. Az union tagoknak éreztetni kell, hogy addig nem lesz nyug­ta, addig nem adnak segitő ke­zet, amig ő is a többséggel nem tart, ezt szerszám kölcsönzés megtagadásával, tanács, vagy útbaigazítás, másszóval minden segítség megtagadásával, boj­kottal, ignorálással, gúnnyal sok más módszerrel lehet érez­tetni az ilyenekkel, hogy addig mint ellenséget tekintik, amig ő is a többséggel tagjává nem válik az unionnak. Amikor a nagy többség tag és a fenti módszerek alkalmazá­sa után is akadnak makacsko- dók, akkor már lehet szigorúbb módszerekéhez és nyúlni. Ha az sem használ és az ilyen nyomatékos tilta­kozás dacára is az igazga­tóság munkába állítja ezeket a gyászmunkásokat, akkor a munkán való sztrájkkal kell felelni, be kell bizonyítani, hogy ezekkel a kerékkötőkkel nem tudnak együtt dolgozni a többségben levő unionisták. Ezt megértik mind azok, akik legnagyobb sajnálattal, csaló­dással látták, hogy döntötték romba már nagyrészben meg­szervezett üzemekben is a szer­vezetet az ilyen ékek, kerékkö­tők segítségével. De semmi esetre sem taná­csos, hogy a munkásokat ilyen önvédelmi és a “slakerek” szer­vezetben való erőszakolása mi­att a többségben levő unionis- tákat az utcára vigyük ki, azo­kat kell kikényszeríteni az ut­cára akik a többséggel szem­be helyezkednek, ha igy nem sikerül más taktikát kell hasz­nálni, sokszor egy pár látoga­tás a háznál, vagy a kedvelt salonban és kemény érvek hasz­nálata jobb belátásra kénysze­ríti ezeket az elemeket is. Az IWW üzem szervezetei­nek mindég résen kell lenni, mindég harcban, vagy készen a harcra, mert csak ilyen éber­ségen és harcokon keresztül leszünk képesek az elért ered­ményeket megtartani, a tag­ságot össze tartani, megvéde­ni. Ezen állandó védekezési, sok­szor támadási harcokra bizott­ságokat kell szerveznünk, nem esak akkor, amidőn már nyilt harc alakul ki, hanem állandó­an, ne hogy meglepetés érhes­se a szervezetet, ezen bizottsá­goknak mint őrségnek, mindég vigyázni, kutatni kell, hogy honnan, merről akarják a szer­vezetet megtámadni, minden olyan ellen megmozdulást, mely veszélyes lehet a mozgalomra, már csirájában el kell folyta­ni, melyhez az állandó éberség, őrség kell, hogy ezt idejében észre vehessük és intézked­hessünk. KÖVETENDŐ PÉLDA. Az országos értekezleten tör­tént sorsolás összegeit annak rendje és módja szerint eljut­tattuk a tulajdonosaikhoz. A húsz dolláros dijat Révész Zol­tán munkástársnak New York­ba, aki azt air mail-special del­ivery küldte vissza, azzal a rö­vid értesítéssel, hogy a Bér­munkásnál arra nagyobb szük­ség van és csak egy nyugtát küldjünk részére. Amikor ezúton is nyugtázzuk Révész mtárs felülfizetését a cselekményt általános megsziv- lelésre ajánljuk. a Lapbizottság. Az őszi nagy választás min-1 den nap közelebb és közelebb jön. A féltized évvel bezárt | üzlethelyiségeknek ajtajai is­mét megnyílnak, de nem az emberi élethez szükséges áru­cikkek eladására, hanem a po­litikai lókupecek méregkeverő konyhája lett, ahová becsalják az áldozatokat, megmérgezik az amúgy is érzéktelen tompa agyát, füt-fát Ígérnek a sza­vazatáért. A mi magyar ne­gyedünk is Detroitban, egy ilyen politikai lóvásár színhe­lye lett. Verik egymás kezét, isszák az áldomást, akinek munkája van éppen úgy, mint aki munkanélkül van, minden­ki a politikába találja helyze­tének javulását. Egyik kortes gyűlés a másikat éri, a jelöltek ütik az ellenpárt jelöltjeit, lo­pással, árulással, csalással és utonállással vádolják egymást, mig a hallgató szavazó bábok, magukról teljesen megfeletkez- ve, kitátott szájjal hallgatják a politikai cirkusz mesterséges és művésziesen leadott, de szem­telen hazug üres Ígéretekkel tele programbeszédet. Mindenki­nek igyekeznek a szájaizét el­találni, kapitalistának, kisüzlet- embernek, háztulajdonosnak, an­nak aki dolgozik és annak is aki munkanélkül van, vala­mint fiatalnak, öregnek egy­aránt. A napokban egy ilyen politi­kai gyűlésre tévedtem be én is. Szerencse, hogy ottan éppen akkor sört nem mértek, mert szemközt vágtam volna vele a tisztelt jelölt urat a sértege­tésért, hogy egy pohár sörért eladjam magamat, igaz, hogy a szavazat ettől nem ér többet, de mégis az az érzés, hogy a tisztelt jelölt ur egy-egy pohár sörért lett megválasztva az or­szág törvényhozó testületébe, ahol aztán a munkásellenes törvényeket fogják gyártani, csak azért, mert ő kegyelme hűséges talpnyaló ja akar lenni a kapitalista osztálynak tovább­ra is. Ez a gyűlés a proletár negyed­ben lett megtartva és a jelölés­re nevezett, valamint a szená­tusi székbe pályázó ur . . . igy kezdte beszédét: Kedves honfi­társaim! Én egy munkáscsalád­ból származott egyén vagyok, úgy apám, mint az összes ro­konaim munkások — és én tu­dom, hogy mi a munkásnak az élete, igy megbízhattok ben­nem, bátran szavazhattok rám. Mi megengedjük azt, hogy a tisztelt politikus urnák az ösz- szes rokonai munkások, sőt le­hetnek őszinte becsületesek is vele együtt, de az még mindig nem szolgál elég bizonyságot arra, hogy megválasztása ese­tén a szegény munkásság ügyét fogja szolgálni. Talán nem is azért mintha nem szeretné, ha­nem inkább azért, mert arra tehetetlen, mert a politikai job, ahová ismét bekerülne, a kapi­talizmus érdekeit szolgálja, úgy kell tegyenek, mint aho­gyan a Wall Street diktálja, mely hátamegett van az or­szágházának éppen úgy, mint Barnum az ő cirkuszának. Bar- numot nem sokszor lehetett látni a színpadon szerepelni az ő cirkuszában, csak hátul osz­togatta a parancsot a bohócok­nak, hogy hogyan kell a kötél­táncot járni. Éppen igy oszto­gatja a Wall Street is a pa­rancsot a politikai szemfém- vesztőknek, hogyan kell a mun­kásosztály szemét bekötni, fá- tyolt vetni elébe, ne hogy meg­lássa a kuliszák mögött, a pa­rancsot osztogató kapitalizmust, mely kezében fogja a mai rendszert irányitó összes szá­lait, a politikát, iskolát, temp­lomot, újságot és színházat, mely intézményeknek az a hi­vatása, hogy a rendszernek ne­vezett nagy cirkuszban a proli majom módjára táncoljon. Minden politikus azzal érvel, de különösen azok, kik a de­mokrata párthoz tartoznak, hogy Amerikába a gazdasági élet ismét lábra áll. Egyet azon­ban elfelejtenek megmondani, hogy a gazdasági élet csak a kapitalisták részére állt lábra, mert millió és millió dollár pro­fitot csináltak, mig viszont a munkásság adósságba verte magát, autót, házat és miegy­mást vásárolt lefizetésre, so­kan lekötelezték magukat há­romévre előre szintén csak a kapitalistáknál a bankokon ke­resztül, aminek szála szintén csak a tőkések kezében van. A munkásnak nem jut eszébe, hogy a mai rendszerbeni válasz­tási cécó, éppen olyan mint a szélmalom, mindég odafordul vissza ahonan elindult, megy körül-körül. Sajnos a dologban az, hogy a szélmalom szárnya­in a munkásság rajta ül és ve­szélyes, mert a tákolmány már rozoga és bármely pillanatban összeomolhat a gyors sebesség­től, melynek csak egy rettene­tes katasztrófa lehet a vége. Fontos tehát, hogy a mun­kásság kiábránduljon ebből a politikai szemfényvesztésből, ne legyen továbbre is nyerges pa­ripája a politikai fékereknek, kik a tőkés osztály joké- jai. Az egyenetlenség nem a politikában van, hanem az ipa­ri téren, ahol dolgozunk mind­annyian, ott vagyunk kizsák­mányolva, ahol munkaerőnket eladjuk és megkeressük a min­dennapi kenyeret. Ez a tér az, ahol a kapitalizmusnak is van az ereje, ez a lüktető ereje a társadalomnak, ide központosul a munkásság ereje is a mun­kaerő, mely hajtja a profitot a tőkések részére. Ezt az erőt kell a munkásságnak megszer­vezni az IWW-ban. Sütó'. NYUGTÁZÁS. Szept. 12-től — szept. 18-ig. Előfizetéseket küldtek: G. Nagy, New York............. 2 Z. Révész, New York........... 1 Sam. Illés, Detroit............... 1 Mrs. Molnár, Los Angeles.... 1 J. Herczeg, Cleveland......... 1 G. Rauch, Akron................... 1 A. Fekete, Pittsburgh........... 1 J. Pozmar, Youngstown....... 1 L. Fishbein, New York....... 2 Alex Ács, New York........... 2 J. Csatáry, Bridgeport....... 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom