Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-09-26 / 912. szám
1936 szeptember 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal POLITIKUS LÉLEKTAN Az IWW taktikája és harcmodora ISMERTETI. VISI ISTVÁN. ÖNVÉDELEM. Az IWW-nak mindég résen kell lenni, mindég készen a harcra, hogy megvédje magát a munkáltatók támadásai, akciója ellen. Az önvédelemnek legfontosabb tényezője, hogy minden egyest az adott üzembe bent tartson az unionban, ne engedje meg, hogy egyesek vagy hanyagság, vagy rossz akaratból, vissza húzódhassanak az uniontól. Hogy miként tarthassuk bent, vagy kényszerithetjük be az unióba az ingadozókat, a kü- lömböző módozatok között talán az a leghelyesebb megszabni egy határ időt, amikorra be kell fizetni a tagsági dijat és aki nem fizeti meg, annak nem engedni dolgozni. Hogy mennyire fontos, hogy a tagokat ilyen rendre és az unionhoz való tartozásra szoktassák, nagyon sok uniót, még a sárga szakszervezetet, az AFofL-t is, nagyon sok helyen széjjel züllesztette az a hanyagság, hogy csak részben volt egy-egy gyár megszervezve a munka telepen. Ha csak egy tized részét, vagy egy néhányat vissza tudnak tartani a szervezettől, az már egy ék, melyet mindég mélyebben verhetnek be a munkások soraiba, hogy széjjel válasszák őket, sokszor egymás ellen, vagy egy ellen unió szervezésére használják fel az ilyen szervezetlen sejteket. Mihelyt nyíltan működik a szervezetünk, azonnal minden energiát arra kell központosítani, hogy teljesen megszervezzük az üzemet, minden egyesnek bekelljen tartozni az uni- onba. Sokszor a gyáros ez ellen legelkeseredettebben harcol, a kisebbségi jogokat, az egyéni szabadságot és a munkásoknak hová vagy sehová tartozandósági jogukat fogják emlegetni, mert nagyon jól tudjuk, hogy amíg egy ilyen éket, választó falat, csoportot tudnak az union ellenében fentartani, addig van reményük az union megtörésére. * Nagyon sok és sikeres módszer van az ilyen kerékkötőket, az union ellenségeit bekénysze- riteni a többséggel egy union- ba, ezek között legfontosabbak azok, melyet még az union építése kezdetén is alkalmazunk, de sokkal sikeresebben alkalmazhatunk, amikor már a többséget megnyertük. Az union tagoknak éreztetni kell, hogy addig nem lesz nyugta, addig nem adnak segitő kezet, amig ő is a többséggel nem tart, ezt szerszám kölcsönzés megtagadásával, tanács, vagy útbaigazítás, másszóval minden segítség megtagadásával, bojkottal, ignorálással, gúnnyal sok más módszerrel lehet éreztetni az ilyenekkel, hogy addig mint ellenséget tekintik, amig ő is a többséggel tagjává nem válik az unionnak. Amikor a nagy többség tag és a fenti módszerek alkalmazása után is akadnak makacsko- dók, akkor már lehet szigorúbb módszerekéhez és nyúlni. Ha az sem használ és az ilyen nyomatékos tiltakozás dacára is az igazgatóság munkába állítja ezeket a gyászmunkásokat, akkor a munkán való sztrájkkal kell felelni, be kell bizonyítani, hogy ezekkel a kerékkötőkkel nem tudnak együtt dolgozni a többségben levő unionisták. Ezt megértik mind azok, akik legnagyobb sajnálattal, csalódással látták, hogy döntötték romba már nagyrészben megszervezett üzemekben is a szervezetet az ilyen ékek, kerékkötők segítségével. De semmi esetre sem tanácsos, hogy a munkásokat ilyen önvédelmi és a “slakerek” szervezetben való erőszakolása miatt a többségben levő unionis- tákat az utcára vigyük ki, azokat kell kikényszeríteni az utcára akik a többséggel szembe helyezkednek, ha igy nem sikerül más taktikát kell használni, sokszor egy pár látogatás a háznál, vagy a kedvelt salonban és kemény érvek használata jobb belátásra kényszeríti ezeket az elemeket is. Az IWW üzem szervezeteinek mindég résen kell lenni, mindég harcban, vagy készen a harcra, mert csak ilyen éberségen és harcokon keresztül leszünk képesek az elért eredményeket megtartani, a tagságot össze tartani, megvédeni. Ezen állandó védekezési, sokszor támadási harcokra bizottságokat kell szerveznünk, nem esak akkor, amidőn már nyilt harc alakul ki, hanem állandóan, ne hogy meglepetés érhesse a szervezetet, ezen bizottságoknak mint őrségnek, mindég vigyázni, kutatni kell, hogy honnan, merről akarják a szervezetet megtámadni, minden olyan ellen megmozdulást, mely veszélyes lehet a mozgalomra, már csirájában el kell folytani, melyhez az állandó éberség, őrség kell, hogy ezt idejében észre vehessük és intézkedhessünk. KÖVETENDŐ PÉLDA. Az országos értekezleten történt sorsolás összegeit annak rendje és módja szerint eljuttattuk a tulajdonosaikhoz. A húsz dolláros dijat Révész Zoltán munkástársnak New Yorkba, aki azt air mail-special delivery küldte vissza, azzal a rövid értesítéssel, hogy a Bérmunkásnál arra nagyobb szükség van és csak egy nyugtát küldjünk részére. Amikor ezúton is nyugtázzuk Révész mtárs felülfizetését a cselekményt általános megsziv- lelésre ajánljuk. a Lapbizottság. Az őszi nagy választás min-1 den nap közelebb és közelebb jön. A féltized évvel bezárt | üzlethelyiségeknek ajtajai ismét megnyílnak, de nem az emberi élethez szükséges árucikkek eladására, hanem a politikai lókupecek méregkeverő konyhája lett, ahová becsalják az áldozatokat, megmérgezik az amúgy is érzéktelen tompa agyát, füt-fát Ígérnek a szavazatáért. A mi magyar negyedünk is Detroitban, egy ilyen politikai lóvásár színhelye lett. Verik egymás kezét, isszák az áldomást, akinek munkája van éppen úgy, mint aki munkanélkül van, mindenki a politikába találja helyzetének javulását. Egyik kortes gyűlés a másikat éri, a jelöltek ütik az ellenpárt jelöltjeit, lopással, árulással, csalással és utonállással vádolják egymást, mig a hallgató szavazó bábok, magukról teljesen megfeletkez- ve, kitátott szájjal hallgatják a politikai cirkusz mesterséges és művésziesen leadott, de szemtelen hazug üres Ígéretekkel tele programbeszédet. Mindenkinek igyekeznek a szájaizét eltalálni, kapitalistának, kisüzlet- embernek, háztulajdonosnak, annak aki dolgozik és annak is aki munkanélkül van, valamint fiatalnak, öregnek egyaránt. A napokban egy ilyen politikai gyűlésre tévedtem be én is. Szerencse, hogy ottan éppen akkor sört nem mértek, mert szemközt vágtam volna vele a tisztelt jelölt urat a sértegetésért, hogy egy pohár sörért eladjam magamat, igaz, hogy a szavazat ettől nem ér többet, de mégis az az érzés, hogy a tisztelt jelölt ur egy-egy pohár sörért lett megválasztva az ország törvényhozó testületébe, ahol aztán a munkásellenes törvényeket fogják gyártani, csak azért, mert ő kegyelme hűséges talpnyaló ja akar lenni a kapitalista osztálynak továbbra is. Ez a gyűlés a proletár negyedben lett megtartva és a jelölésre nevezett, valamint a szenátusi székbe pályázó ur . . . igy kezdte beszédét: Kedves honfitársaim! Én egy munkáscsaládból származott egyén vagyok, úgy apám, mint az összes rokonaim munkások — és én tudom, hogy mi a munkásnak az élete, igy megbízhattok bennem, bátran szavazhattok rám. Mi megengedjük azt, hogy a tisztelt politikus urnák az ösz- szes rokonai munkások, sőt lehetnek őszinte becsületesek is vele együtt, de az még mindig nem szolgál elég bizonyságot arra, hogy megválasztása esetén a szegény munkásság ügyét fogja szolgálni. Talán nem is azért mintha nem szeretné, hanem inkább azért, mert arra tehetetlen, mert a politikai job, ahová ismét bekerülne, a kapitalizmus érdekeit szolgálja, úgy kell tegyenek, mint ahogyan a Wall Street diktálja, mely hátamegett van az országházának éppen úgy, mint Barnum az ő cirkuszának. Bar- numot nem sokszor lehetett látni a színpadon szerepelni az ő cirkuszában, csak hátul osztogatta a parancsot a bohócoknak, hogy hogyan kell a kötéltáncot járni. Éppen igy osztogatja a Wall Street is a parancsot a politikai szemfém- vesztőknek, hogyan kell a munkásosztály szemét bekötni, fá- tyolt vetni elébe, ne hogy meglássa a kuliszák mögött, a parancsot osztogató kapitalizmust, mely kezében fogja a mai rendszert irányitó összes szálait, a politikát, iskolát, templomot, újságot és színházat, mely intézményeknek az a hivatása, hogy a rendszernek nevezett nagy cirkuszban a proli majom módjára táncoljon. Minden politikus azzal érvel, de különösen azok, kik a demokrata párthoz tartoznak, hogy Amerikába a gazdasági élet ismét lábra áll. Egyet azonban elfelejtenek megmondani, hogy a gazdasági élet csak a kapitalisták részére állt lábra, mert millió és millió dollár profitot csináltak, mig viszont a munkásság adósságba verte magát, autót, házat és miegymást vásárolt lefizetésre, sokan lekötelezték magukat háromévre előre szintén csak a kapitalistáknál a bankokon keresztül, aminek szála szintén csak a tőkések kezében van. A munkásnak nem jut eszébe, hogy a mai rendszerbeni választási cécó, éppen olyan mint a szélmalom, mindég odafordul vissza ahonan elindult, megy körül-körül. Sajnos a dologban az, hogy a szélmalom szárnyain a munkásság rajta ül és veszélyes, mert a tákolmány már rozoga és bármely pillanatban összeomolhat a gyors sebességtől, melynek csak egy rettenetes katasztrófa lehet a vége. Fontos tehát, hogy a munkásság kiábránduljon ebből a politikai szemfényvesztésből, ne legyen továbbre is nyerges paripája a politikai fékereknek, kik a tőkés osztály joké- jai. Az egyenetlenség nem a politikában van, hanem az ipari téren, ahol dolgozunk mindannyian, ott vagyunk kizsákmányolva, ahol munkaerőnket eladjuk és megkeressük a mindennapi kenyeret. Ez a tér az, ahol a kapitalizmusnak is van az ereje, ez a lüktető ereje a társadalomnak, ide központosul a munkásság ereje is a munkaerő, mely hajtja a profitot a tőkések részére. Ezt az erőt kell a munkásságnak megszervezni az IWW-ban. Sütó'. NYUGTÁZÁS. Szept. 12-től — szept. 18-ig. Előfizetéseket küldtek: G. Nagy, New York............. 2 Z. Révész, New York........... 1 Sam. Illés, Detroit............... 1 Mrs. Molnár, Los Angeles.... 1 J. Herczeg, Cleveland......... 1 G. Rauch, Akron................... 1 A. Fekete, Pittsburgh........... 1 J. Pozmar, Youngstown....... 1 L. Fishbein, New York....... 2 Alex Ács, New York........... 2 J. Csatáry, Bridgeport....... 1
