Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-09-26 / 912. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 szeptember 26. Kivégzések Moszkvában Irta: Dr. Bauer Otto. Németből fordította: V-ts M-n. Az alábbi cikket Otto Bauer ismert osztrák szocialista irta. Sokban nem egyezünk az iró nézetével a Szoviet Unióban végzett szocialista építést és egységfrontot illetőleg. Olvasóink figyelmét csupán a cikk lényegére a moszkvai Ítéletre hívjuk fel. Szerk. A szoviet-sajtóban a közelmúltban gyakran jelentek meg ilyenforma jegyzékek; “a szo- viet-unio kommunista pártjába az utóbbi időben pártellenes elemek furakodtak be, akiknek a működését az ál-liberalizmust elnéző pártsajtó megtűri vagy elhallgatja. A pártkönyvecske birtokában lévő ellenséget figyelni kell.” Ilyen figyelmeztetésekből látni lehetett, hogy a szocialista építés okozta gazdasági föllendülésből kifolyó életnívó sülyedése általános elégedetlenséget szült. A szoviet kormány minden' energiáját a termelésnek hat- ványos arányban való fokozására irányítja. Mivel az ipari üzemektől sok esetben megvonták a kormánysegélyt, úgy ezek kénytelenek a termelési költségeket redukálni. A Sta- chanov mozgalom emelte az ipari termelés gyorsaságát, ami azután az orosz munkásság egy részének béremelést, de egy harmadának bércsökkentést eredményezett. A bér- csökkenésnek főleg a hiányos üzemszervezés és üzemtechnika az oka, továbbá a munkások nagy része nem volt képes a gyorsított termelés követelményeinek megfelelni. A munkabérek közötti aránytalan különbségek mindig elkeseredést szülnek a munkások soraiban. Ez az elkeseredés természetesen a pártéletben is megnyilvánul elősegítvén az ellenzéki irány megnövekedését. De még más tények is növelték az ellenzéki mozgalmat. A szoviet kormány a háborús veszély nyomása alatt az egész politikáját revízió alá vette, más szóval megváltoztatta. A nemzetek ligájának való működés, az imperialista hatalmakkal való paktálás, az egységfront, a középosztály és az intellektuális osztálynak való udvarlás, továbbá az uj alkotmányban tervezett speciális proletár jogok föladása homlokT egyenest ellenkeznek a hagyományos proletár és bolsevik eszmékkel, hogy ezeknek természetszerűleg meg kellett nyilvánulni. Az ötéves terv amelynek keresztülvitele az orosz munkásságtól borzasztó és emberfölötti szenvedést és áldozatot követelt, nagy elégedetlenséget szült a dolgozók soraiban. Stalin diktátor ezt az elégedetlenséget a politikai bünperek egész láncolatával fojtotta el. A közelmúltban mutatkozó elégedetlenséget is igy határozta elfojtani, mint a jelek mutatják, politikai bünpör álarca alatt. Ezért kellett Moszkvában vérfürdőt rendezni. Sohasem rokonszenveztem Zinoviev-vel, őt tartom főbünösnek a proletár világmozgalom rombolásában. Nem egyezek Trotzky jelenlegi politikájával sem, mert szektáriusnak, elvontnak és nem az általános proletár mozgalom elővivőjé- nek vélem. De legyen akármilyen a véleményünk ezekről az emberekről, akiket Stalin erkölcsileg hatalmába kerített és fizikailag is megsemmisített, szabad-e nekünk azt hinni, hogy ezek az emberek elkövették azt a borzasztó bűnt amellyel vádolva lettek ? Higyjük el azt, hogy orosz kommunisták, egy Trotzky, az októberi forradalom megszervezője, a polgárháború győzője, Zinoviev, Kamenjev, Lenin iegközelebbi munkatársai, akiket ő a legfontosabb és legfe- lelőségteljesebb teendőkkel bízott meg úgy a pártban mint a Szoviet államban és kommunista internationáléban, hogy ezek az orgyilkosság piszkos fegyverével akarták a szoviet államot megdönteni? Tényleg el akarják velünk hitetni, hogy Lenin legintimebb munkatársai, akikkel együtt tervezve megszervezték az októberi forradalmat, megvívták a polgárháborút, amely megteremtette a Szoviet államot, csupa ellenforradalmárok és ösz- szeesküvők voltak? Hol vannak a bizonyítékok ezekre a vádakra? A vádlottak vallomásai, mondják ők. De ezek az önkéntes vallomások nem lettek sem tanúvallomással sem okmányokkal bizonyítva. Valósággal tolakodtak a vádlottak vallomástételre! Nem hoztak föl egyetlen enyhítő körülményt sem. Személyes hatalomra vágyás, csalószándéku alattomosság, német nácikkal való paktálás a munkásosztály elleni árulás, voltak a bűnök, amelyeket saját maguk ellen felhoztak. Sok államügyész szeretné ha ilyen vallani kész vádlottakat vezetnének eléje. Az igaz, hogy a Szoviet Unióban az ilyen féle vallomások nem ritkák. Sőt. De hogyan lehet ezt megmagyarázni? Higyjük el, hogy ezek a meglepő vallomások igazak? Vagy higyjük el azt, hogy a vádlottak azt vallották, amit a vádlók akartak, abban a hiú reményben, hogy csak úgy menekülnek meg a haláltól? A pör folyamán Semmi sem renditett meg úgy, mint egy embernek a nyilatkozata, akit én jól ismertem és becsültem. Ismertem Rakovskyt, amikor a romániai szociáldemokrata mozgalom élén állott. Ismerem becsületes, férfias magatartását a világháború és a polgárháború idejéből. A szoviet kormányt a legfelelőségteljesebb helyeken és minőségben szolgálta. Később mint Trotzky követő legtovább tartott ki mellette, dacolva a hatalmon levőkkel. És most, a pör folyamán Rakovsky egy cikket irt a “Pravda”-ban a szoviet kormány hivatalos lapjában, amelyet Stalinhoz való hüségfo- gadalommal kezd meg. Trotzky követőit árulóknak, leleplezett fasizta bérenceknek nevezi és szégyelli magát, hogy ő is Trotzky követőihez tartozott. A cikket azzal fejezi be, hogy agyon kell lőni valamennyi vádlottat. Én Rakovskyt okos és jellemszilárd embernek ismertem. Most azt kérdem, hogy elhiszi-e ez az ember azt, hogy a vádlottak tényleg elkövették az árulás bűnét? Vagy ezt a jellemszilárd embert is megfélemlítette a teljhatalmú diktátornak úgy a lelkiismeret mint élet fölött rendelkező hatalma ugy- annyira, hogy hamis tudatossággal, lelkiismeret nélkül, volt barátai és baj társai kivégzését követeli ? Az egyik rejtély a másikat követi. De akármilyen szempontból nézzük is a vádlottak csodálatosan meglepő vallomásait, a végeredmény borzasztó és rettenetes kárt okozó a proletár mozgalomra. Ha a vádlottak vallomásai igazak, úgy Lenin volt barátai az októberi forradalom és a polgárháború kivivői, a szoviet állam legfelsőbb tisztviselői, a kommunista párt és a kommunista interna- tionále felelős emberei minden aljas cselekedetre és árulásra kapható és képes emberek voltak, olyan emberek, akik a proletár mozgalom legkonokabb ellenségeivel is szövetkeztek, hogy hatalomra vágyásukat kielégítsék. Viszont ha a vallomások nem felelnek meg a valóságnak azt kell kérdeznünk, hogy milyen igazságszolgáltatás az amelyik a vádlottaktól ilyen vallomásokat zsarol ki megfélemlítés és terror utján? Milyen megvilágításba helyezi az ítéletet, a vádlottak kivégzését ? Tudatában vannak a moszkvai hatalmon levők, hogy milyen borzasztóan megrendítő erkölcsi problémát váltott ki ez a pör a proletár mozgalomban? A kommunista internationá- lé igyekszik az egységfrontot, jobban mondva a népfrontot minden ország proletár pártjaiban megszervezni. Törekvése oda irányul, hogy egyesítse a liberális kispolgári elemeket és parasztságot a fasizmus veszélye ellen. De nem értik meg Moszkvában, hogy a most lezajlott pör és kivégzések, akármilyen nézőpontból is vizsgáljuk, milyen erkölcsi iszonyt idéztek elő és menynyire segítették a népfront ellenségeit? A Szoviet kormány alkotmánytervezetéből vártuk, hogy meg fogja teremteni a demokratikus kormányrendszert. De kérdezzük, hogy lehet-e ott demokráciáról szó, ahol minden ellenzéki megmozdulást, amely a hatalmon lévők működését bírálja azzal a rettenetes váddal illetnek, hogy szövetkezett a nép, a proletármozgalom legádázabb ellenségeivel a fa- siztákkal a Gestapoval a náci titkos rendőrséggel? Nem lehet tagadni, hogy az egységfront eszméje az utóbbi időben úgy Francia, mint Spanyolországban jelentős előmetelt tett. De nem gondolják Moszkvában, hogy ez az ítélet veszélyezteti, sőt visszahatással lesz ezekben az országokban? A fasizta agitátorok a bolsevista és minden proletár mozgalmat, mint gazemberek és gonosztevők müveit jellemezik. Tekintve azt a tényt, nem-e őrültség fegyvert adni a fasiz- ták kezébe, amikor a moszkvai ítélet kimondja hogy; azok az emberek, akik az októberi forradalmat és a polgárháborút megvívták a Szoviet államot megalapozták, nem mások, mint aljas gonosztevők. Senki sem tagadhatja azt a haladást, amit a Szoviet Unió az iparosítás és gazdasági fölépítés terén Stalin vezetése alatt elért. Úgyszintén becsülöm azt az eredményt, amelyet az egységfront eszméje elért különösen Franciaországban és Spanyolországban. És éppen azért borzalommal sejtem azt a visz- szaesést, amelyet ez a pör és ítélet okozni fog. Ami most Moszkvában történt, sokkal több mint hiba és súlyosabb mint egy bűn. Ez egy borzasztó szerencsétlenség, amelynél nagyobb nem érhette volna a proletármozgalmat, tekintet nélkül irányokra és pártokra. A MAGUNK ÜGYÉBEN. A Bérmunkás az elmúlt héten megemlékezett a nekünk rendezett meglepetési partyról, amellyel minket leptek meg a legjobban. Sajnálattal vesszük, hogy arról több munkástárs és családja hiányzott, akiknek nem volt róla tudomásuk. Mivel ez rajtunk kívül történt, kérjük azok elnézését. Székely Sándor és neje. A Bérmunkás lapbizottsága kevés módosítással magáévá tette a New York környéki értekezlet ajánlatát az országos előfizetési kampányra és azt 1936 június 15-től kezdődőleg, 1936 október 1-éig folyamatba helyezi. Minden előfizető, aki egy dollárt küld a Bérmunkás fél éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására a rendes nyugtával kap egy szelvényt, amelynek a száma érvényes lesz egy száz dollár értékű asztali dísztárgy kisorsolására. Minden előfizető, aki két dollárt küld a Bérmunkás egy éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására három ilyen szelvényt kap ennek az asztali dísztárgynak a kisorsolására. Minden olvasónk vegyen részt ebben a versenyben, hogy megszerezhesse néhai Antal János mtárs páratlan kéziügyességgü lakatos munkáját. E versenyben jegyeket pénzért nem adunk ki, azt csak a Bérmunkás olvasói nyerhetik meg. A BÉRMUNKÁSÉRT
