Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-09-19 / 911. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 szeptember 19. Az egységfront nyomában Én ne mtalálok rá szavakat, mellyel méltón kifejezhetném röviden azt a szót, hogy egységfront. Nagy horderejű kérdés és probléma, melynek a létrehozására volna szükség az egységfront kiépítése. Sokaknak ugytünik fel, mintha egy fényszóró világította volna meg a sötét égboltozatot. Uj remények gyul- nak a szivekben és a lángok éledni kezdenek a lelkekben. De vigyáznunk kell mert a régi elavult portéka került ismét piacra. Józsauék romlott portékája. Bár a felső részek fényesre vannak csiszolva az eladási ár ugyan a régi, dehogy kelendőbb legyen a romlott portéka, csiszoltabb nyelvezeten kínálják. S mivel a múltban sok tízezrek estek áldozatul e romlott partékénak, de mivel nem szereztek a romlott áru helyett másikat Józsauék, mert nem is akartak, hiszen az apjok természetét örökölték az öreg Jé- zsauékét. És meg mivel már akkor sok tízezrek meglátták, hogy a portéka romlott, azért hullanak annyian el, igy hogy megtarthassák az árut egy fiatalabb generáció részére, szükség volt arra, hogy jobbra-bal- ra rakassák, uj nevek feltalálása, s jelszavak dobálása. És azok denunciálása, a kik meglátták a portéka és szerszámok értéktelenségét, s káros voltát. És most azok akik részt vettek azokban az országokban a proletár felkelésekben és forradalmakban és azok akik innét távolból lelkesedtünk értük, s az áldozat hozatalra is készek voltunk azon felkeléseknek s “Még egy tál cseresznyét fogyasztunk el. — Az IWW nem fér bele Garbaiék egységfrontjába sem,” cim alatt cikk jelent meg a Bérmunkás szept. 5-ik számában Wiener Andor tollából. Ennek a cikknek minden betűjével egyet értek, azzal a hozzáadással, hogy az egységfrontra szükség van, de nem a papok, ügyvédek és egyébb szélhámosok bevonásával, hanem ezek teljes mellőzésével. Ezek helyett a bérmunkásokat kell egységesíteni az egész világon. Először oly formán, hogy a jelenleg meglévő munkás uni- onok és munkás pártok, akik mint forradalmi munkásoknak vallják magukat. Tudom, hogy a mi mostoha testvéreink a kommunisták épp úgy mint a szocialisták azt fogják mondani, hogy jó, mi hajlandók vagyunk egyesülni de csak úgy, hogyha hozzánk csatlakoznak a többi munkás szervezetek. Igen ám, csakhogy a baj ott van, hogy mindegyik ezt mondja, én tehát teszek egy ajánlatot lássuk kik akarják az egységet. Tehát vessük el a meglévő összes munkás pártok és munkás unionok jelen meglévő neforradalmaknak a reményében hol van az ma, nekem magamnak is vérrokonaim lettek áldozataivá. Vagy a győztes államokban például Angliában láttuk a McDonaldok miként szerelték le az előre törő proletá- riátust. De visszatérek a háború vesztes államokra Magyarországon avagy Ausztriába vagy ha úgy tetszik Németországba. Ha ezen országok proletáriátusai csak a gazdasági bázison lett volna szervezve és nem azon idegen ismeretlen utón, melyen elindultak, mivel a háboruvesz- tes államokban a kapitalizmus le volt terítve a háború elvesztése folytán nem funkcionált. De a vezérek nem engedték megbántatni, a tömegekkel, hogy a tőke csirája megmaradt. Annak a reményeknek a lehetőségében, hogy ők esetleg a bársony székekben maradnak a nekik vélt hatalmi polcon, vagy ahol még nem voltak a kormány hivatalokban ott azt vélték elérni. A csira uj torzhajtásokba nőtt fel megerősödve és még á gerinctelen vezér urak sem maradthattak meg a hivatalokban csak addig amig a tőkének szüksége volt rájók a proletáriátus leszerelésében. Nem tesz semmit, hogy milyen jelzővel szerelik fel magokat egyes vezérek, kommunista avagy régi szocialista. A portéka és a szerszám ugyanaz. Nem az a fontos hogyan dörögnek az ágyuk Ausztriában, mint Göndör irta, hanem hogyan nedörögjenek sehol. Ezt kell meglátni minden ország munkásságának, de ugylátszik, hogy sokan nem vonták le a tanulsáveit és válasszunk egy újat, de csak egyet, mert hiszen egységről van szó. Legyen a név például Világ Munkásainak Szövetsége. így azután egyik sem kifogásolhatja, mert hiszen egy újat választottunk, de ez az egység ne csak a háború és fasizmus elleni egység legyen, hanem mindenben egységes munkálkodás, egészen addig, mig csak a világ kapitalizmusát meg nem döntöttük, sőt még azután is. Ennek az egységnek én tántoríthatatlan hive vagyok és ezt azt hiszem nem kifogásolnák az IWW tagjai sem, mert külön-külön nem fogunk célt érni se a kommunista párt,sem a szocialista pártok, de még az IWW sem. Tehát rajta, menjünk egységbe. Széjjel forgácsolva nem lehet gyors és eredményes munkát végezni, mig azt, hogy egységben az erő mindnyájunknak el kell ismerni, persze csak azoknak akik komolyan gondolkoznak a munkásság felszabadulásán. Azzal a tudattal, hogy ez azután biztosan segít az annyira óhajtott egységfrontos akción. Hamilton, Canada. Berkes Pongrácz. got abból a szomorú tényekből. Most ugyan azon utón akarnak elindulni csak újabb jelzőkkel. Én nem hiszem, hogy volna egyetlen IWW-ista is aki a politikai egységfronton elindulva nem a gerinctelen vezérekkel, de azokkal sem akik a vezérektől kapott jelszóval a szájokban hangoskodnak a politikai egységfrontért. Voltak emberek akik az IWW megalakulása előtt már jól látták a munkásság kudarcait és éppen ez ellen alkuit meg az IWW. A munkásságnak nincs semmi keresni valója olyan ismeretlen utakon ahol a múltban járt s melyen elbuktak s sok tízezer az életét áldozta. A munkásságot a munka bázison, a munka szinterén rabolják, csak egy kis hányadát kapja vissza a munkájának fejében, ebből származik aztán a mellék bajai és végül a nagy társadalmi krízisek, melyek ember mészárlásokra vezetnek vagyis háborúra. Akik levonták a tanulságot abból a közelmúlt szomorú történetből. Azok nem lelkesedhetnek a politikai egységfrontért s kötelességének kell tartani óvni az osztálytársait olyan utón való tévelygésektől. A mint magának a tőkésosztálynak sem a politikai kormányzat a mentsvára hanem csak takarója a gazdasági erejének és hatalmának. Az ereje az iparok tulajdonul bírása és azon jól megszervezve trustökbe. Az IWW ezt jól látja, s mivel a bérmunkások milliói az iparokban van foglalkoztatva ott van megrabolva. Tehát az egységfront sem érvényesülhet semmi jen más utón mint a munka szinterén. Minden jóhiszemű embernek ma már látni kellene ezeket ezen a téren az egységfront elsőrendű kérdéssé vált, mig ama u.ton illuziórikussá vagy csak huszadrendü kérdéssé. Ha a közös ellenséget közösen gyűlöljük akkor a politikai pártok tagságának kell annyi intelligenciájának lenni, hogy meg- hallgasanak bennünket. A gazdasági egységfronton a munka szinterén a politikai pártok munkás tagsága jöhet velünk ott azon a téren a munka színterén egységesek lehetünk, de csakis ott, mert az érdekeink ott egységesen domborul ki és az ut is biztosabb kevés vagy semmi áldozattal egy szebb jövendő felé. Az 1919. pangás, összeomlás milliókat fosztott meg nem csak a kevés szerzeményeitől mellyel az életet vélték szebbé tenni a gyerekeik számára de megfosztotta a legelemibb jogától a munkától, köztük magamat is, s még ma sincs munka a számunkra s e fenálló rend keretein belül ugylátszik nem is lesz. Az WPA-nak a célja a mint láttuk a munkanélkülieket volt hivatva visszahelyezni a munkára. Mi állta ennek útját? Nem az alkotmány mert az csak türelmes papiros. A jól megszervezett tőke. Ha a munkásság az IWW tanítása szerint csak 25 vagy 30 százalékig lett volna vagy volna szervezve, vagy csupán a szakszervezetekben elhatárolt munkásság, vagy a politikai pártokban egységesítve lett volna, a közvetlen cselekvésre az iparokban ettől az erőtől meghátrált volna a tőke, mert lett volna egy szilárd erő mely a mezőn betartotta volna a kormány rendeletet. A társadalmi események, melyek napjainkban már nagy méreteket öltenek s kínos gyötrődés elé állítja a nemtörődőket is. És ha idejekorán nem kapnak megfelelő felvilágosítást a társadalmi helyzetűket és mivoltukat illetőleg ott a munkán, akkor a barbár kornak a kezdetén leszünk. A gazdasági bázison az egységfrontnál mellettünk lehetnek azok is akik nem közvetlen bérmunkások, de a társadalmi ismeretek folytán hívei az igazságnak s igy hívei egy elkövetkező nemesebb rendnek is. De mindazok kik kedvtelésből vagyha ugytetszik csak élősködni akarnak a munkás- mozgalomban, azok ha szívesek akarnak maradni, jót tesznek ha távol maradnak a munkásszervezettől. Gy. Siket. A clevelandi Székely család ünneplése E hó 12-én, szombaton este több mint negyven munkástárs, munkástársnő és jóbarát gyülekezett össze Cleveland East és West Side-ról és nagy kocsi sorokban hajtottak ki a Garfield Hightson lakó Székely Sándor munkástárs otthonához, hogy 25 éves házasságukat megünnepeljék. Székely mtárs a kerületi szervező bizottság gyűlésén volt és mire haza jött már a házkörüli kert kivilágítva készen volt a közös vacsorára és igy nagy volt a meglepetése a munkástársak és barátok figyelmességéért, amit a vacsora utáni üdvözlő szavakra való válaszában nyilvánított is, arra kérve a jelenlevőket, hogy a terített asztal mellett is gondoljunk a spanyol harcoló forradalmárokra valamint a munkásosztály nagy ügyét hirdető Bérmunkásra. 14 dollár gyűlt erre a célra össze. A kellemesen eltöltött ünnepély reggeli virradóban ért végett. A Székely család ezúton is köszönetét mond mindazoknak, akik hozzájárultak valamint munkálkodtak az estély érdekében. BANKETTEL egybekötve tartja 30 éves jubileumi ünnepélyét a Munkás Betegsegélyző Szövetség clevelandi Il-ik osztálya OKTÓBER 11-ÉN a Sachsenheim Club 7001 Denison Ave.-n levő ösz- szes termeiben. Az ebéd déli egy órakor kezdődik. Ebéd jegy, mely a táncra is érvényes 1 dollár. NÉZZE MEG A LAPOT HOGY LEJÁRT-E AZ ELŐFIZETÉSE. HA IGEN ÚJÍTSA AZT MOST MEG ÉS KÜLDJE BE AZ ELŐFIZETÉSÉT. Legyen egység a munkás fronton
