Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-09-19 / 911. szám

1936 szeptember 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal Adolf Hitler véres keze irányítja a spanyol ellenforradalmat (Folyt, az 1-ső oldalról.) Csehszlovákiának > letiprását, Jugoszlávia és Románia elszi­getelését és Szoviet Ukraina elfoglalását. Amikor és ha ezen terv megvalósul, a gyermek is könnyen felfoghatja, hogy Franciaország magában elvész. De Franciaország még nincs el­veszve, sem pedig a népfront nincs összetörve. A milicia minden vonalon törtet előre és a munkásság elvan határoz­va harcolni a végsőkig. Franco aki kijelentette, hogy nem habozik a spanyol nép felét kiirtani hatalmi tö­rekvésének elérésében, megtesz mindent, hogy szavát betartsa. A spanyol munkásság vére pa­takokban folyik. Minden terü­let, legyen az város, vagy me­ző, ahol a fasizták beékelik magukat elképzelhetetlen pusz­títás színhelyei. Huescaban a fasizták 900 harcost végeztek ki. Saragossában a munkásosz­tály 2000 tagját gyilkolták meg. Badajozi elkövetett emberte­len kegyetlenségeik a történe­lem minden kegyetlenségét fe­lülmúlják. Ottan a külföldi lé­giók félvad katonái, kiválogat­ták a munkás milicia vezetőit, akik oroszlán bátorsággal véd­ték a várost. A rendelet sze­rint 750 férfit, nőt és gyer­meket válogattak össze, akiknek előbb összekötözték kezeiket és lábaikat. A székesegyház fala, amely mellé felállították őket, 10 láb magasságig vérrel volt borítva amikor a fasizták el­végezték ocsmány tetteiket. Mikor ezzel elkészültek bemen­tek a templomba és hálamisét tartottak. Mindennek dacára a munkás­ság bizalma a végső győzelem­ben megingathatatlan és állan­dóan növekszik. A fasizták ál­tal rendezett irtózatos vérfür­dő megdönthetetlen elhatáro­zásra készteti a munkásságot a gyilkosok megsemmisítésére. Az ország lakossága uj fordu­lat előestéjén van. Madrid be­vehetetlen. Ha Saragossát si­kerül felszabadítani, az egész északi terület megszabadul a fasizták gyilkos uralmától és nagy eshetőség van rá, hogy az egész vonalon sikerül őket megsemmisülésbe zavarni. "Sztrájkolnak" a festők New Yorkban az; union fes­tők fele sztrájkol, a másik fe­le meg dolgozik. Az ilyen kor­rupt sztrájknak mindig az volt az eredménye, hogy az úgyne­vezett festők unionja évről-év- re gyengébb lett. Ma már oda jutott, hogy a saját erejéből képtelen önmagát fenntartani és továbbra is a taglétszámot annyira megtartani, hogy egy pár tucat élősdi, állásra éhes párt és egységfront legény megéljen belőle. “Ez a sztrájk a radikálisok sztrájkja” ezt mondják, és azt is mondják az egységfront ina­sai, hogy ez nem csak ilyen meg olyan sztrájk, mint ami­TÉNYÉK ES MEGJEGYZÉSEK "A. K. rovata­SPANYOLORSZÁG népessé­gének száma 28 millió 700 ezer, területe 190 ezer 50 négy­zet mértföld, Spanyolországhoz tartozó kolóniák népessége 900 ezer, a kolóniák területe 144 ezer 733 négyzet mértföld. Te­rületéből 109 millió 358 ezer 731 aker, vagyis az ország te­rületének 88 százaléka mező- gazdasági termékekre van le­foglalva. Gazdag vas, ólom, réz, cin és szénbányái vannak. A nagyvárosok lakosságának száma az 1933-ik népszámlálás­nál a következő volt: Cartagena ____ 96 981 Valladalid ......... 95 443 Palma ................. 91 553 San Sebastian .... 83 566 A VILÁG búza termése 1936- ban az elsőhelyen áll Szoviet Oroszországban termeltek ez évben 1 billió 467 millió 896 ezer bushel búzát. Második he­lyen áll Kina, termelt 700 mil­lió bushelt. Harmadik helyen Amerika, termelt 638 millió bushelt. India 350 millió bush­elt. FIGYELEM mii. ezer száz PHILADELPHIAIAK! Barcelona ......... 1 60 504 A MTW ipari union Madrid ............... 1 14 704 510 sz. philadelphiai cso­Valencia ........... 341 322 portja szeptember 19-én, Seville ............... 235 761 152 So. 3rd St.-en a hajó Malaga ............... 199 021 munkások helyisége ja­Zaragoza ........... 183 960 vára ®ilha? ................. }7C] 204 TÁRSASVACSORÁT Granada ............. 122 679 rendez tánccal egybeköt­Gordowa ............. 112 177 ve. Részvételi jegy 25c. lyen azelőtt volt. “Annyit kell a bószoknak fizetni, amennyit mink akarunk.” ígérnek eget- földet, hogy csak fizető bárá­nyokra találjanak. Ezek a fel­biztatott tudatlan fickók, ilyen ígéretekkel próbálnak tagságot szerezni, akiket ott fognak tar­tani abban a greft unióban a meddig csak lehet. Mert nekik csak az az érdekük, hogy leg­alább annyi tagság legyen, hogy a hadnagyoknak a zsí­ros állás biztosítva legyen. Majd amikor ezek az újdonsült tagok már jól kiéheznek és a tagsági járulékokat nem tudják fizetni, akkor majd ők is ott hagyják a fékerésin of labort egy kis tapasztalattal. Figyelmeztetésül csak any- nyit a jóhiszemű festő társa­imnak : mindenféle kisebb-na- gyobb érdekszervezet, pártszer­vezet, szakszervezet soha cél­hoz nem vezet. Céljukat el nem érik soha. A végcélt, az igazi határ célhoz akkor érnek el, ha önön maguk intézik a szer­vezetük mindenféle kül- és bel- ügyeit, ehez pedig a munkások szervezete kell, hogy legyen. Munkások szervezete az csak egy van, az a forradalmi egyet­len igazi tiszta, harcias, min­den tekintetben, amely már 30 éve küzd, harcol a világ munkásosztályának Egy Nagy Unióban való megszervezésén. Sok nagy harcot vivott a 30 évi fennállása óta. Sok drága munkás vér folyt el már ezen a három évtizeden keresztül és még mennyien mártír halált haltak. Testvéreink, munkás­társaink, akik amikor már tudták, hogy meg kell halniok, azt mondták, hogy “ne gyá­szoljatok, de szervezkedjetek.” Ez az IWW, ez az egyetlen igazi forradalmi ipari szerve­zet, a hová minden igazán meggyőződött, forradalmil bér­munkásnak kell, hogy szervez­kedjen és tartozzon. G. Nagy. KOD! Irta: Hajós Pál. Végre felhúzzuk a pilótazász­lót. Már közeledik is egy piló­tahajó. Felvesszük a pilótát a fedélzetre. Négy óra múlva Vlissingenben vagyunk. Onnan még hatórai ut és — Antwer­pen. Hat és félhavi hajózás után az ember alig várja ezt a pillanatot. Pihenést, szórako­zást és emberibb életet jelent számunkra Antwerpen. Láza­san készülődik mindenki. Élesen bug a hajó szirénája. Hosszasan, elnyújtva üvölt. Mi az? Sípjel hangzik. Kinézek a kerek ablakon, ördög és po­kol. Sürü, fehéres, tejszerü kí­vül a tenger. Köd. Ha ez le­száll, vége a reménynek. Ta­lán pár óráig, de lehet, napok­ig is vesztegelhetünk miatta. Percenként bömböl a sziréna, hangjába élesen szól bele időn­ként a hajó orrán őrt álló mat­róz harangkongatása. A köd­ben jobbról-balról hallani ha­sonló hangokat. Látni azonban nem lehet. Két méter a leg­nagyobb látótávolság. őrváltás, őrségváltás. Egyik a másik után. Tizenhat órája állunk már. Egész közelről zug egy sziréna. A hajónk felel. Hallani a vasmacska robaját a másik hajón. Végre tisztul a levegő. Ekkor láttuk csak, egy hajó tőlünk vagy 30 méterre horgonyoz, orrával egyenesen nekünk. Ha ez nekünk jött volna? . . . Lassan elindultunk. Elfelejt­jük a keserűséget, amelyet a tétlen órák alatt éreztünk. Csakhogy újra útban vagyunk. Legalább ma már bent leszünk Antwerpenben. Vlissingen. A folyami pilóta váltja föl a nyílt tengerit és már uszunk is föl a Scheldén. Félgőzzel, mert a levegő még nem egészen tiszta. Váratlanul támad a köd. Új­ra fogva vagyunk. Le a vas­macskát. Sziréna, harang. Másfél nap múlva már min­denki félbolond a hajón. A friss étel elfogyott, csak konzervet ettünk. Három órányira Ant­werpentől rostokolni nem a leg­jobb érzés, főleg azoknak nem, akiket hozzátartozóik várják. Elmúlt ez is, végre indulhat­tunk. Alig haladtunk azonban félórányit, olyan ködtömeg hömpölygött felénk, hogy bát­ran beillett felhőnek is. Úgy hömpölygött végig a fedélze­ten, mint a gomolygó füst. Eb­ben a pillanatban éles gőzsip zúgott föl a hajó előtt. Még lát­szott egy vontatóhajó orra, amint éles szögben rohant ke­resztbe a hajó előtt. Mi azon­nal lebocsátottuk a horgonyt, a hajó azonban még mozgás­ban volt. Én a hátulsó részen tartózkodtam. Hirtelen a köd­ből éles kiáltásokat hallok. Ki­hajoltam a mellvéden és egy uszály körvonalait vettem ész­re. Olyan szögben jött a hajó felé, hogy látszott: egész bizto­san elhalad mögöttünk. — Ne ordítsatok, elmentek mellettünk — kiáltottam ez­ért rájuk. — Fogd meg a kötelet — hallom lentről és már röpült is fel a dobókötél. — Kösd meg. — Mi baj ? — Kösd meg, a szentségit, ne kérdezz. Kikötöttem hát. Az uszály orra elhaladt a hajó mögött, hátulján emberek állottak. Éles asszonyi sikoltás hasított most fel. Homályosan kivehető volt néhány alak a hátsó részen. Ugyanakkor azonban észre le­hetett venni, hogy süllyed az uszály. Jóságos ég! Gyermekek is vannak rajta, sőt az egyik asszony csecsemőt tartott a kezében. Már térdig álltak a vízben. Gondolkodás nélkül ve­tettem magam a vízbe. Amikor felbuktam, látom, nem vagyok egyedül. A hajóról vagy tizen követték a példám. Percek alatt fent voltak az asszonyok és a gyerekek a hajónkon. Másnap délig el sem mozdul­tunk. Bár a köd már eléggé felszállt, a pilóta nem volt haj­landó még egyszer megkockáz­tatni az összeütközést. Az uszály mögöttünk feküdt a viz alatt. A kapitány őrjöngött. Hajók jöttek-mentek mellet­tünk. Végre mi is elindultunk. Szerencsére senki sem pusztult el ebben a ködben, pedig nem sok híja volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom