Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-09-19 / 911. szám

1936 szeptember 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal Szavazó iv vagy golyó “Abban a pillanatban, mi­helyt a proletáriátus mint osz­tály lép fel a burzsoáziával szemben, a burzsoázia rögtön megszűnt demokratikusnak len­ni a proletáriátussal.” Ezen kijelentést Liebknecht Károly tete 1899-ben, kitől a munkásság nagyon sokat ta­nulhatott volna, de különösen a politikusok Európában. Demokrácia a kapitalizmus dédelgetett gyereke. A feuda­lizmussal való harcban, a po­litikai állam és az egyházzal szembeni harcát» hogy megvív­ja, szükséges volt, hogy a nagy tömeget megkeritse saját ma­gának a harc megvívására. 17—18 és a 19-es században a mesterek, kisiparosok és a föld- mivesség volt az, mely szolgál­tatta a támadó hadsereget, mig az ügyvédek és Írók intel- lektuel vezérként szerepeltek, melyet a kapitalizmus állított a tömeg élére. Abban az időben a demokrá­ciát csak azok élvezhették, kik­nek birtokuk volt és csak an­nak az osztálynak vdlt szabad szavazni is. Ez igy volt Angliá­ban is, amely ország állítólag a demokrácia szülőhazája volt három század év kellett ahoz, hogy a földnélküleknek is en- gettek szavazni. Ugyan ez a helyzet volt Franciaországban egészen az 1871-ki tömegde­monstrációig, majd csak egy század évvel a nagy francia forradalom után atták meg a választási jogot melynek jel­szava, Szabadság, Egyenlőség és Testvériség volt. Ez a hely­zet volt Amerikában is, a dé­li államokban lakó fehérek, kik szegénysorsban éltek, csak az amerikai belháboru után sza­A BÉRMUNKÁSÉRT A Bérmunkás lapbizott­sága kevés módosítással ma­gáévá tette a New York környéki értekezlet ajánla­tát az országos előfizetési kampányra és azt 1936 jú­nius 15-től kezdődőleg, 1936 október 1-éig folyamatba he­lyezi. Minden előfizető, aki egy dollárt küld a Bérmunkás fél éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszab­bítására a rendes nyugtával kap egy szelvényt, amelynek a száma érvényes lesz egy száz dollár értékű asztali dísztárgy kisorsolására. Minden előfizető, aki két dollárt küld a Bérmunkás egy éves előfizetésére vagy elő­fizetésének a meghosszabbí­tására három ilyen szelvényt kap ennek az asztali dísz­tárgynak a kisorsolására. Minden olvasónk vegyen részt ebben a versenyben, hogy megszerezhesse néhai Antal János mtárs páratlan kéziügyességgü lakatos mun­káját. E versenyben jegye­ket pénzért nem adunk ki, azt csak a Bérmunkás olva­sói nyerhetik meg. vazhattak, kik még mindég a szavazati adóhoz vannak kötve. Semmi sem világítja meg job­ban a kapitalista demokráciát mint az, hogy dolgozni azért, mindenkinek szabad volt, ami- után aztán jogot formálhatott az élethez. Az emberiség min­dég csak mint eszköz volt a kapitalizmus kezében, hogy lé­tezését fentarthassa, de a rendszerek változása után a szegény nép helyzete soha sem változott, a jobbágyból bérrab­szolga lett, mig előzőleg a föld­nek volt a rabszolgája. Csak Franciaország volt az egyedü­li ország, ahol a kapitalizmus győzelme után ,az egyház és grófi birtokokat felosztották. A prusiai feudalista junkerek még mindég uralják Németor­szágot és hátgereince a német názizmusnak. Az 1848-as forradalom, mely a még meglévő feudalizmus el­len irányult úgy Franciaország­ban mint Németországban a gyárakat lezárták és a munká­sokat elvitték a harctérre, vé­rét kellett ontsa a felfelé tö­rekvő kapitalizmusért. Mig közben rájött arra is, hogy a kapitalista érdeken kívül, saját érdekeiért is harcba kellene szálni és elválasztotta magát a kapitalizmustól, saját köve­teléseit állította fel, nagyobb fizetés, rövidebb munka idő, szabályozni a gyermek munkát és a választási jog követelése. Amig a munkásság a kapitalis­ta érdekekért szállt harcba, addig a kapitalista demokráci­át élvezhette, de mihelyst sa­ját érdekében mert követelni, megszűnt a demokrácia részé­re, ezt tették a német junkerek és a francia kapitalisták, Na­póleon fegyveréhez nyúltak, a legsötétebb gyilkoló eszközök­kel verték le a munkásságot. Ez volt a fő oka annak, hogy máma úgy Németországban, mint Franciaországban és Spa­nyolországba beakarják vezet­ni a fasizmust, mert amig a munkásság csak kizárólagosan politikai követelésekkel ál elé, megelékszik a soványitó kú­rával is, aminél egyebet a po­litika nem adhat és az uj tár­sadalom meg a gazdasági hely­zet megjavítása csak álom ma­rad, addig a kapitalizmus meg­engedi, hogy szervezkedjen. Sőt még azzal sem törődik, ha a tömeg a szavazatot kontro­lálja, mert a sajtón keresztül, az egyházakon meg színháza­kon keresztül képes az ő re­formját irányítani. Szólássza­badság, szabadvallási gyüleke­zet és a politikai szavazás csak biztonsági szelep a kapitalista társadalmi rendszer részére. Az európai országokban, ahol a politikai hatalom a mun­kásság kezében volt, de a fent felsorolt intézetek a kapitaliz- mos kezében. Az újságok és a felső iskolák ugyan csak annak az osztálynak tett nagy szolgálatot. Ugyan csak azt tette a templom, azért válasz­tották el a templomot a feuda­lizmustól, nem pedig mert a kapitalizmus ellensége a val­lásnak, hanem mint szellemi rendőrséget magkaparintsa sa­ját maga részére. Addig mig az olasz munkás­ság megelégedett a politikai választásokkal, az üres cseve­gésekkel és a lóvásárhoz ha­sonló zsivajjal, az olasz kapi­talizmus megengette nekik, hogy a kormány épületekbe is bevonulhassanak és ezen a vá­gányon tegyenek azt amit a szivük diktál. De amikor a munkásság a gyárakat kezdte lefoglalni és a földeket, mely az életüket biztosította az olasz kapitalistáknak, megindult a marsolás Róma felé és a mun­kásság szavazó is helyett go­lyót kapott. Ugyanez történt Németországban tiz évig, szin­tén csak a lóvásár zsivalyához hasonló szocialista és kommu­nista kormányzatnál, amikor a nyeregcsináló Ebert elfoglalta Kaiser Wilhelm-nek a székét, aki egy cseppel sem volt forra­dalmibb mint maga a Kaiser annak dacára, hogy szociál de­mokrata volt. Az a munkás­ság, kik a szocialista eszmét j obiján megtanulták mint a szocialista vezérek, lassan nyo­multak az eszme megvalósulása felé, mely cselekedet nem csak a német junkereket fölemlítet­te meg, hanem magát a szocia­lista pártot is, féltek, hogy a munkásság lefoglalja a gyára­kat és a kezükbe veszi a ha­talmat, mint ahogyan a spa­nyol munkásság teszi, egysze­rűen kiadja az utat nekik az egységfront vezéreknek és el­küldi őket dolgozni. Ez volt az a félelem, mely győzelemre vitte a német fasizmust, úgy a szocialisták mint a kommu­nisták segítették a fasizmus megszervezsében a junkerokat. A munkásságot pedig összeve­szhették egymás között, szét­tépték a német gazdasági szer­vezeteket, teljesen megbénítot­ták a munkásság egyedüli har­ci fegyverét az iparokban. Ta­lán Németországban befejező­dött a vezérekben levő hitt úgy a kommunisták mint a szocia­listák részéről kik csúfosan elárulták a munkásságot és a fasizmus kezére játszották. Re­méljük, hogy a francia mun­kásság ebből tanulni fog és a spanyol munkásság mintáját fogja követni, akik a szindika- lista szervezetekben központo­sítják erejüket, melyen ellen tudják őrizni még a lókupecek­hez hasonló kommunista és szocialista vezéreket is. Szol­gáljon példaképpen a francia munkásságnak, a spanyol harc és kezdjék meg a tisztítást még ma, úgy a hadseregben, mint a párt vezérei között, de különösen a faranciaországi szindikalista mozgalom hasson oda, hogy az összes frakciót ellenőrizhesse addig mig nem késő. Úgy a németországi mint az olaszországi fasizta mozgalom nem egyébb, mint egy disznó­nyáj, mely vissza feleszi amit kiokádott magából, csak azért, hogy a kapitalizmus nagyobb biztonságban érezhesse magát a diktatúra alatt. A szavazóivet biztositó ka­pitalista demokrácia helyett, golyót kap a munkásság. A fa­sizmus sohasem marsolt volna Rómába, ha az olasz földesurak és a kapitalisták nem adtak vol­na útiköltséget Mussolininek, hogy Rómába mehessen. Úgy­szintén Németországban sem lenne nácizmus, ha német jun­kerek és iparbárók nem szol­gáltatták volna a sárgainget, a muníciót meg a tiszteket. Úgy­szintén Spanyolországban sem volna ez a véres mészárlás má­ma, ha a szentségtelen kapita­lizmus és a spanyol feudalisták ezüstjei nem szolgáltatnák az acélgolyót. A fasizmus nem egy újfajta osztály érdekeit képviseli, hogy hatalomra jusson valamilyen uj eszmével, egy uj társadalmi rendszer megalapozására. A fasizmusnak az a hivatása, hogy a kibékült összeölelkező kapitalizmust és feudalizmust megvédje a szervezett munkás­ságtól, kik az iparokban és a feudalisták millió holdas birto­kain véres verejtékkel izzadják ki azt a sok jót, melyben ők, az urak dúskálnak. Ettől az osztálytól akarják megvédeni a kapitalista rendszert, ne hogy a munkásság a kezébe vegye a hatalmat és megsemmisítse a kapitalizmust és felállítsa a munkásság igazi társadalmát az Ipari Demokráciát. A fasiz­mus nem más, mint a kapita­lizmusnak egy utolsó vitája a munkássággal, mivel tudják azt, hogy az acélgolyónak erő­sebb a h ordere je, mint a papír golyóé, igy papír golyó helyett — acélgolyóval érvelnek a munkássággal szembe. Sütő. A Munkás Betegsegélyző Szövetség A Munkás Betegsegélyző Szövetség havijelentése a most országszerte folyó tagszerzési kampány és jubileumi ünnepsé­gek kapcsán arról számol be, hogy a Szövetségnek lelkes tagjai eredményeként a tag­létszám is egészséges növeke­dés utján van. A nagy depresszió alatt sok jó tag volt kényszerülve oda hagyni a Szövetséget, de so­kan hamis és alaptalan bujto- gatásra szűntek meg tagok lenni. Ma ezek is belátták té­vedésüket, valamint a kereset­hez jutott volt tagság is újból felsorakozik, hogy betegségében biztosítsa önmagát a szükség elől. A Munkás Betegsegélyző Szövetség a legbiztosabb ala­pokon álló intézménye az ame­rikai magyar munkásoknak és hogy céljában is az maradhas­son az öntudatos munkások­nak kell a helyi csoportokban közreműködni, a taglétszámot emelni és a tagságot állandóan munkás szellemben nevelni. Ez a két cél kell, hogy a tagság előtt legyen, hogy azok érdekében tegyenek mindaddig, mig minden ismerős, minden barát nem válik tagjává és nem lesz felvilágosodott mun­kástagja a Munkás Betegsegély­ző Szövetségnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom