Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-08-08 / 905. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 augusztus 8. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK------------------------A. K. rovata------------------------­AZ EGYESÜLT Államok uj- sághirszolgálati vállalata a re­publikánusok clevelandi kon­gresszusáról 4 millió szót röpí­tett világgá. Micsoda szószá­tyárkodás. Ez a politikusok mü­ve. A CIVIL Service Commission pályázatott hirdetett gép és gyorsirási állásra, jelentkeztek vagyis pályáztak 81 ezer 427- en. Eme department 53 éve áll fenn s ezen több mint félévszá­zados történetében a legnagyobb számú pályázat amely valaha is volt. Ezen óriási számú pályázó fényesen megcáfolja a polgári lapok prosperitás zengését. Ugyan a kizsákmányoló osztály, a nagytőke prosperál, de a bér­rabszolgák azok tartalék sere­ge szünet nélkül emelkedik. AMÍG a munkásosztály intel- lektuel vezérei a saját érdeke­ik védelmére igyekeznek egység­frontba állítani a munkásosz­tályt — amelynek egységfront­ja, hogy hathatós legyen kizá­rólagosan csak a gazdasági té­ren lehetséges — addig Európa kis és nagyhatalmai szövetkez­nek, hogy előkészítsék az im­perializmus egyik vagy másik érdekeltségének tej hatalomra jutását a világ termelő és szét­osztás eszközeinek birtoklásá­ért. Amidőn az olasz feketeinges seregek győzedelmeskedtek Et­hiopia népe felett, Angolország meghajolt az olasz fegyverek előtt. Olaszország Németország­gal kíván szövetségre lépni. Cseho-szlovákia katonai össze­köttetésbe lépett Oroszországgal s keresi Ausztria barátságát, amelyen keresztül Olaszországot kívánja megközelíteni. Jugoszlá­via Franciaország egykori tá­mogatója Németország szövet­ségét szorgalmazza, Bulgária teljesen a német befolyás alá került, úgyszintén Románia és Magyarország A lengyel-német szövetség megerősitésére kö­zép Európa államai egymásután sorakoznak fel. Az imperializmus eme fel- sorakozása a radikalizmus el­leni harcra, annak letörésére készülődik. A “munkásosztály” s a kispolgárság politikus vak vezéreinek újabb, modernebb eszközökhöz kell folyamodni, hogyha szivükön viselik a mun­kásosztály felszabadulásának eszmélyét. Az elavult, ósdi par­lamentáris eszközök ezideig minden államban a bérrabszol­gák leigázását az igaz forra­dalmárok lemészárlását, bebör- tönözését vonta maga után. Az imperializmus, a modern kapi­talizmussal szemben modern eszközökre van szükség s ez az eszköz a forradalmi ipari unió mert az ebben szervezett mun­kásság gazdasági ereje, hatal­ma az, amely mozgásban tart­ja a társadalom létét s ennél­fogva kizárólagosan a mun­kásosztály gazdasági erejétől függ a társadalom mikénti ala­kulása. A világ bérrabszolgái­nak tekintet nélkül szin, faj, nemzetiségre Egy Nagy Szer­vezetre van szüksége, amelyen keresztül nemcsak, hogy meg­törje az imperializmus hatal­mát hanem, hogy átvegye és megtartsa a termelés és szét­osztás eszközeit az össznépesség javára! GEORGIÁBAN az igazság­szolgáltatás legfelsőbb bírái helyben hagytak egy Ítéletet, egy munkásember ellen, aki négy esztendővel ezelőtt bátor­kodott a munkásosztály szer­vezetlenségének hiányában egy munkanélküli tüntetést szer­vezni s vezetni, elfogták s az 1766-ban hozott törvények alap­ján — amely a rabszolgák lá­zadásra való uszítás elleni tör­vény — 20 évi nehéz munkára — hírneves chain gangbe — ítélték. Ennek az országnak van szólás, sajtó, gyülekezési sza­badsága, demokráciája, ame­lyet úgy értelmeznek és alkal­maznak a bírák — a munkás- tán — amint azt gazdáik ér­dekei megkívánja. A NÁZI Németország 1933 óta 8 billió dollárt költött fel­fegyverzésre. 1936—37 évekre 4 és fél billió dollár van elő­irányozva, a hadsereg az em­bergyilkoló gépek, gázak fej­lesztésére s vannak olyan elfo­gultak, akik a nemzetek béké­jéről álmodoznak. Egyetlen egy ut van a háború megakaályo- zására s ez a munkásosztály forradalmi gazdasági szerveze­teinek a kiépítése. A VANDERBILT milliók egyik örököse a 12 éves Glória julius havát idegeinek lecsilla­pítása végett vakációban tölti el. A leány e havi üdülésére egy new yorki biró 4 ezer 250 dol­lárt engedélyezett. A kastély egy havi bérlete ezer dollár, 4 hétre élelemre 700 dollár, ve­gyes kiadás heti 150 dollár, fű­tés, világításra 65 dollár, kü- lömböző újságokra egy havi elő­fizetés 15 dollár 17 cent. Chi­cagóban hetekig éhezett 187 ezer család mert nem volt a segély bizottságnak 2500 dollár­ja, hogy a segélyt tartalmazó leveleket széjjel küldje. Dehát jól van ez igy. NYUGTÁZÁS. Jul. 11-től — jul. 31-ig. Előfizetéseket küldtek: M. Bakos, Los Angeles....... 1 A. L. Szász, Chicago........... 1 Julia Blaskó, Palm City....... 1 A. Kucher, Pittsburgh......... 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem 1 G. Horváth, Buffalo............. 1 L. Fishbein, New York....... 2 J. Kosa, Cleveland.................... 1 Kollár-Lockner, Cleveland-- 1 A. Molnár, Cleveland ________ 1 N. N., So. Bend..................... 1 S. Varga, Buffalo................. 3 L. Bertalan, Cleveland................. 1 J. Feczkó, New York........... 4 St. Kóta, Triadelphia........... 1 J. Rád, New Brunswick....... 2 FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Jul. 11-tői — jul. 31-ig. M. Vlasits, New York..... 1.00 J. Pataky, New York..... 1.00 IWW cs. Clev. E. S........ 5.08 Mrs. Schneider, Detroit.. 10.75 J. Mosó, Detroit. .............. 1.00 STORM névvel svéd szindikalista ifjú­munkás lap jelenik meg Stok- holmban, amely a hozzánk jut­tatott és a Bérmunkástól csere példányokat kért számból Ítél­ve, munkásmozgalmi hirekkel, nevelő cikkekkel és képekkel jól összeállított tizenkét olda­las havi lap. FIGYELEM BUFFALOIAK. Az Egyetemes védelem buf- faloi 18-ik csoportja a Bér­munkás olvasóival egyetem­ben augusztus 16-án, vasár­nap egésznap a Sheridan Driveon levő Bemo pályán NAGY KIRÁNDULÁST tartanak, amelyen minden lesz amit szem és száj meg­kíván. öt értékes doore prize. Buffalo öntudatos magyarsá­ga találkozó helye lesz itt augusztus 16-án. SZÜLETÉSNAP Irta: Holló Jenő. Reggel felébredt, kinyitotta szemét és azt mondta: — Harminc . . . No, élj so­ká, Botos Péter! — tette hoz­zá egy percnyi csend után. — Erőt, egészséget! Gyakran beszélt magában hangosan Gondolatai szavak­ká formálódtak, még mielőtt az agy kisodorta volna belőlük a lényeget. Álomtalan éjszakákon i a fekvő és a sötétből szembené­ző én logikus párbeszédekben harcolt a takarója fölött. Mind­egyik a maga igazáért, de a kettő között sokszor elgörbült, vagy elpattant a kapocs. Végeredményben az volt a baj, hogy nem volt senkije. Hat órakor fölkelt, hétkor nyitották az üzletet, addig már rendet kellett teremtenie. Erősen tavaszodott, kövér rügyek feslették bőrburkukat, a nap már a háztetőkkel egy- szinten ült az utca végén. Emberek siettek munkába: férfiak, asszonyok. Majd min­den reggel találkozott ugyan­azokkal az arcokkal. Emelked­tek, léptek a lábak, mint a gép. Alig is nézte meg őket. Egy­formák, mindegyik siet a maga robotjába. De ma mégis tisztáb­ban, fényesebben sütött a nap. A leányok szeme is tisztább, csillogóbb lett, mintha ünneplő lélek ült volna rájuk. Már na­pok óta ő maga is erősebben nézte a lányokat, olykor utá­nuk is fordult. S ekkor egy gesztenyefán meglátta az első ragadós zöldet. Tavasz! — uj­jongott fel a belseje. Szép na­pon születtél Botos Péter! Utána mingyárt társult a má­sik gondolat: — mindegy, hogy milyen napon születtél. Fel kellett mennie a főnök lakásába, hogy elkérje az üzlet kulcsát. Aztán le a lépcsőkön. Pincében volt a raktár, a fa­lak sohasem párologták ki a dohosságot. Halomban feküdt a fa és a szén, Botos Péter ked­ve mingyárt lejjebb ereszke­dett. Itt a tavasz, ki a fenének kell a szén meg a fa? Safranek ur a telet is végigpanaszkodta, hogy az emberek már melegedni sem akarnak. Mi lesz majd ez­után. Nyárra talán az üzletet is bezárják. Gondolata elakadt. Kövértestü patkány futott elő a szénrakás­ból, egyenesen az ajtón beáram­ló világosságnak, de aztán meg­ijedt, visszafordult. Péter ak­korra már felkapott egy fada­rabot. Jóformán nem is cél­zott. Véletlen volt az egész. A patkány nyikkant egyet, aztán nem mozdult többé. Péter káromkodott: — Elláttam a bajodat, de a fene egyen meg, most már té­ged is el kell takarítani. Hát a fiaid merre vannak? A sarokba ment, bütykös uj- jai közé fogta a seprőt, másik kezébe a lapátot. — Jó reggelt! — kiáltott ak­kor egy vékony asszonyhang a lépcső tetejéről. A test elfog­ta a világosságot. Botos Péter az arcot nem is látta, de meg­ismerte volna a hang nélkül. — Hozzanak fel ötven kiló szenet és huszonöt kiló fát, de most mindgyárt! A karon kosár, már futottak is tova a lépések. A legény tud­ta, hogy Boriska, a tanácsosék cselédlánya reggelit vásárol az uraknak. Tejet, friss zsemlyét és egyebet, amit kényesebb gyo­mor kíván. Bizonyára ráparan­csoltak, hogy siessen, mert kü­lönben megállt volna egy perc­re. Talán félig le is jött volna a lépcsőn, vagy még tovább. Jó lett volna megmondani neki, hogy ma születésnapom van — gondolta. — Valakinek meg kell mondani az ilyesmit. A patkány a szemét közé ke­rült, a szén a mázsára. Ponto­san ötven kiló, a fa meg hu­szonöt. Safranek ur utánaméri, mi­előtt kiengedi. Boris biztosan szerencsét kívánt volna, ha megmondja neki . . . Szegény lány az is, nincs senkije, azért áll meg néha s olyan félénk a szeme, mint az őzé ... A gon­dolat, ha már elindult, nem áll meg. Botos Péter családra gon­dolt, otthonra, tavaszra. Két éve élt a városban, a faluban nem akadt munka, éhenhalt vol­na. Hiába is menne vissza! Jött Safranek ur. Péter a mérleghez hívta, aztán vállára kapta a zsákot. Morsos tanácsos ur a harmadik emeleten lakott. A melléklépcső keskeny volt, forgolódni kellett rajta. A vé­gén az arcáról már csurgott a verejték. No, végre . . . A lány kinyitotta az ajtót. Piros volt az arca, kívánatos, üde a teste. — Meleg van máma — mond­ta a legény. — A ládába öntötte a szenet és a fát, aztán zseb­kendővel megtörölte arcát. — Fölhozta a számlát? — kérdezte a lány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom