Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-08-08 / 905. szám
1936 augusztus 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal HAT MIÉRT NYELTÜK LE A BÉKÁT? Bocsássanak meg a tisztelt olvasók, hogy Írásom ezzel az ismert triviális adomával vezetem be, de azt hiszem nem fogják kifogásolni a címet, ha az írást elolvasták, különösen ha a tartalmával egyetértenek. Két atyafi ballag az országúton. A nap melegen süt le. A falu ahová igyekeznek még távol van. Fáradtak is, tehát* leülnek az utszéli fűbe pihenni. Könnyebbség kedvéért nevezzük el a két atyafit András bácsinak meg János bácsinak. Miután elhelyezkednek a fűbe, András bácsi meglát egy leveli békát. András bácsi hallotta valahol, hogy az úri népség a városban békát eszik, úgy gondolja, hogy ő bizony nem enné meg. Mert őt ez a gondolat foglalkoztatja, odaszól János komájának, mire a következő párbeszéd alakul ki a két atyafi között. Látja e kend azt a békát? Látom; hát aztán Menyiért enné meg kend? Semennyiért se. Még le se nyelné kend? Lenyelni lenyelném egy ezüst forintért. (János bácsi tudta, hogy András bácsinál van egy ezüst forint.) János bácsi nekidurólja magát, megfogja a béka két lábát és fejével lefelé ledugja a torkába, utálja bár, de egy ezüst forint sok pénz. A béka se hagyja magát és erélyesen kapálód- zik. Már félig János bácsi torkában van, akinek az utálattól a szemei kidülnek, az arca el- kékül, de nem hagyja magát. Végre is fel kell adni a küzdelmet és a békát kénytelen kiadni. András bácsi az ígérete szerint oda is adja neki az ezüst forintot de megyjegyzi, hogy János komáját különb legénynek tartotta. Erre János bácsi felfortyan és kétségbevonja, hogy András komája képes lenne a békát le— Itt van. A lány nyúlt a papírért s Péter testet akkor egyszerre melegség futotta át, agyát is meleg, simogató gondolat. — Születésnapom van — mondta váratlanul a lánynak. Az meg nevetett. — Akkor magának ünnepelnie kellene ma. Sem az arca, sem a hangja nem volt lágyabb, mint máskor. Péter pedig azt gondolta, hogy szavaiból majd megérzi, amit mondani akar, de amit nem lehet, nem is tudna. Akkor kijött a tanácsosné. Hozta a pénzt, húsz fillér borravalót is adott. A legény elköszönt s már a lépcsőn jutott eszébe, hogy Boriska nem örült az ő születésnapjának és semmit sem mondott. Egyszerre olyan fáradtnak érezte testét mintha nem is reggel volna, hanem este. Mielőtt visszament az üzlet- letbe, a hentesnél szalonnát és IRTA: VLASITS MÁRTON. nyelni. ígér is neki rögtön egy ezüst forintot, hogy nyelje le hát ő, ha olyan nagy legény. András bácsi vállalkozik is rá. De akármennyire is erőlködik ő is úgy jár mint János komája. A békát ő is kényeién kiadni. Egy dolog azonban vigasztalja és ez az, hogy visz- szakapja az ezüst forintot. Végre felkászolódnak, elindulnak és amikor egy jódarabot mentek, odaszól András bácsi János komájának; komám, ingyen nyeltük le a békát! Ez a közismert móka jut az eszembe ha mostoha testvérünk a kommunista párt mostani működését és nem tudom hányadik Pálfordulását szemlélem. Nem az ellenségeskedés szempontjából mondom ezt, de amikor az Uj Előre szerint van szemünk, de nem látunk, van fülünk, de nem hallunk, be akarom bizonyítani, hogy mindkét említett érzékünk jól működik. Emlékezünk és a látottakból, látjuk és tudjuk, hogy hova vezetett az ut. Az oroszországi bolseviki forradalom győzelme nem csak az európai, de az amerikai munkásmozgalomnak is erős lökést adott. Az osztály tudatos munkásokat az orosz forradalom diadala reménnyel töltötte el. A munkásmozgalom megélénkült és annak minden iránya behatóan feglalkozott az orosz- országi eseményekkel. “A pro- letáriátus diktatúrája.” “Aki nem dolgozik ne is egyék.” “Világforradalom,” stb. jelszavak többé kevésbbé minden iránynál élénk visszhangra találtak. Az amerikai szocialista párt tagságának 75 százaléka csatlakozott a megalakult kommunista párthoz. Ez a siker az ujonan megalakult kommunista pártot valósággal megrészegítette. Megkezdődött a többi, szintén az az osztályharc alapján álló munkenyeret vásárolt. Safranek ur az ajtó előtt állt, kövér asszonysággal beszélgetett. Hangosan nevettek valami tréfán. Péter a pince sarkában leült egy fa- tuskóra s akkor hirtelen eszébe jutott a lány egy régi mondása: — Én nem kezdek ki senkivel, én majd csak férjhez megyek. Már akkor gondolt rá, hogy ezzel a lánnyal megférnének egy kis lakásban, de nem szólt neki. S most eszébe jutott, hogy a keresetéből el sem tudná tartani, ő maga is csak éppen hogy él. Kicsomagolta a szalonát és a kenyeret, lassan, keserű szájjal rágta. Amire készen lett, Safranek ur is lejött. Akkor Botos Péter mesélni kezdett neki. — Az imént agyonvertem egy patkányt. Akkora volt. mint egy kövér pocok, csak azt nem tudom mit ehetett a szén között . . . kásszervezetek elleni harc. A módszer az volt, hogy minden elpusztítandó szervezet programjának sarkalatos pontját, legalább látszólag, magukévá tették, mint p. o. az IWW-nak az ipari szervezkedési programját. Valóságos ultimátumokat küldtek a munkásszervezeteknek, vagy csatlakozni, vagy felrobbantani^ fenyegetéssel. Ennek a taktikának a legkíméletlenebb testvérharc lett az eredménye. Amerikában ez a harc nem öltött olyan óriási méreteket tekintve azt, hogy itt az osztálytudatos alapon álló munkásmozgalom nem volt olyan arányú, mint például Németországban. A harc nemzetközi volt, de én csak az amerikai, főképen az amerikai magyar mozgalommal akarok foglalkozni. A harc kemény és kíméletlen volt a kommunista párt és különösen az IWW magyar követői között. Amig a szocialista párt és az IWW közöt, bár módszerben nem értettek egyet, mindig meg volt a kölcsönös tisztelet, addig a kommunista párt és az IWW között minden kímélet megszűnt. Az összecsapások nem csak szellemi, de fizikai téren is hevesek és napirenden voltak. Az amerikai IWW és annak magyar tagjai nem tudták és akarták elfogadni a kommunista párt diktumát a politikai tevékenység és a szavazócédulára vonatkozólag. Nem láttak különbséget a kispolgár La Fo- lette és nagytőke szolgája Harding között. Amig a kommunisták La Folette pártjához akartak csatlakozni, hogy La Folette elrúgta őket magától, nem rajtuk múlt, addig az IWW-isták hivatkoztak az Elvi nyilatkozatra, amely úgy szól, hogy: “A munkáltató osztály és a munkásosztály között semmi közösség nincsen.” Nem vállalhattak _ közösséget egy mozgalommal, amelynek olyan nemzetközi kalandor, mint Pogány József, alias John Pepper volt az irányitója, a Vézo-Weiss Zoltánokról nem is szólva. Ez az időszak volt az első “jobbra át” kanyarodás. A többi folytonos jobbra-balra ke- resztül-kasul való tapogatózás majd törtetés volt. Ezután kezdődött a chameleon-ok korszaka. A chameleon egy a színét tetszés vagy szükség szerint változtató gyikfajta állat. Parancsra változtatták a színeiket a vezérek. Ami ma fehér volt, az holnap oly fekete lett mint a bogrács oldala. A kétszer kettőből felső parancsra öt lett. Ma egy tétel az üdvösséget jelentette, holnap már kárhozat lett belőle. Ahol ilyen zűrzavar van, ott csak pusztulás lehet. Megkezdődött a testvérszervezetek, betegsegélyzők stb. szisztematikus pusztítása, még pedig egy ideális jelszó, az egység jelszavával. Ha nem lehetett valamelyik betegsegély- zőtől akár hirdetést vagy adományt kirevolverezni, az ellen megindult a hajsza. Ezt ők elnevezték balra-tolódásnak. Mert Lenin halála folytáh Moszkvában rendszerváltozás állott be, szükségszerűen Amerikában is változtak, szerintük a viszonyok és a magyar kommunisták szerint magyar Amerikában is. Moszkvában Stalin uralkodott, a parancsok onnan jöttek, ergo kellett engedelmeskedni. Egy része nem engedelmeskedett és most már egymást marták. A lényeges ebben a harcban az volt, hogy mindkét irány magának vindikálta Lenin tanításait. Az úgynevezett balra tolódás valóságos orgiákban tobzódott. Mert az AFofL-t nem tudták megközelíteni sem tagsági sem anyagi szempontból, megcsinálták a balszárnyi mozgalmat az AFofL-en belül. A vége az lett, hogy egy szakszervezetet tönkretettek, többet pedig a tönk szélére juttattak. Tenni kellett valamit. Megpróbálták a dual uniók alakítását és megszületett a TUUL a Trade Union Unity League. A programjukban ipari szervezetet hirdettek ugyan, de tényleg szakszervezetet akartak fölépíteni. Ez a bérlevágások es a munkás kiéheztetés korszaka volt. A magyar kommunisták az ő körükben mindjárt gyakorolták is a kizsákmányolok példáját, amennyiben kizárták a unió nyomdászokat és helyeiket 60 százalékkal olcsóbban dolgozó nyomdászokkal az uj TUUL szkabbekkel töltötték be. Közben pedig dúlt a dzsáb és a vezérség elnyeréséért való harc a párton és a lapon belül. A Trotzky-isták megkapták az ellenforradalmár, az IWW-isták a fasizta jelzőt. Azonkívül feltaláltak egy uj jelzőt a social- fasizta hangzásút. Aki muk- kani mert akár a párton belül, akár kívül, díjmentesen és pos- (Folyt. a 8-ik oldalon.) A Bérmunkás lapbizottsága kevés módosítással magáévá tette a New York környéki értekezlet ajánlatát az országos előfizetési kampányra és azt 1936 június 15-től kezdődőleg, 1936 október 1-éig folyamatba helyezi. Minden előfizető, aki egy dollárt küld a Bérmunkás fél éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására a rendes nyugtával kap egy szelvényt, amelynek a száma érvényes lesz egy száz dollár értékű asztali dísztárgy kisorsolására. Minden előfizető, aki két dollárt küld a Bérmunkás egy éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására három ilyen szelvényt kap ennek az asztali dísztárgynak a kisorsolására. Minden olvasónk vegyen részt ebben a versenyben, hogy megszerezhesse néhai Antal János mtárs páratlan kéziügyességgü lakatos munkáját. E versenyben jegyeket pénzért nem adunk ki, azt csak a Bérmunkás olvasói nyerhetik meg. A BÉRMUNKÁSÉRT
