Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-08-01 / 904. szám
1936 augusztus 1. BÉRMUNKÁS 7 oldal Nem lehet panasz, nagy a választék... Azt mondják a rossz máju- ak, hogy Amerikában nem a nép választja az elnököt. — Mi IWW-isták is ezt mondjuk, sőt érvekkel is bizonyítjuk. — Most az egyszer legyen szabad a politikusok szemüvegén — amely légy ........ nézni a helyzetet. Az első párt, amely az amerikai nép egy ici-pici töredékének a kívánságára elnök jelöltet állított ez a S.-zegény L.-egé- nyek P.-ártja, amely Raynoldsot jelölte s a párt sajtójai s tagjai százezer dollárt kívánnak összehozni, hogy Raynolds és társai hohóckodhassanak. A második párt, amely az úgynevezett forradalmi intellek- tuelek pártja, elvétve itt-ott fűszerezve a proletáriátus által s ezt ellensúlyozza a kisgazdák és szatócsok felkapaszkodási vágya, s ez a szocialista párt — amelynek 1908-ban zászlóvivője voltam, Chicago utcáin lobogtatva a vörös zászlót, elnökjelöltünk Eugene Debs megválasztása érdekében — amely a “forradalmi” Norman Thomast NAGY KERÜLETI PIKNIK Clevelandon 1936 augusztus 2-án, vasárnap az Uj Vass farmon, Kinsman Road, a 24-es Stopnál Mike Lindway ügyének a támogatására és a kerületi szervezésre. Prager rádió zenekara játszik. Belépődíj 25c. Ingyen busszál- litás a West Sídéről: d. e. 9 és d. u. 1 órakor a Lorain és 41-ik utcától; az East Sideról: d. e. 9 és d. u. 2 között minden órában a Bérmunkás irodájától, valamint a 112 és 123 Buckeye Rd.-ról üres volt ez a város most számára. Egy este a ve je zavarodottan megállt előtte s az asztalra egy ötpengőst tett. — Itt van szivarra, papa. Lehajtotta fejét és nem válaszolt. Az ötpengőst később zsebretette. Ettől kezdve nem mosolygott többé, lehajtott fejjel járt az utcán, sokat köhögött és erősen megfogyott. Néha megsimogatta suttyonban egy-egy fuvaros lovának nyakát, aztán ijedten körülnézett és továbblopódzott. Régi újság- lapokat hordott magánál és figyelmesen böngészte azokat. Egy délben eltolta magától a tányért és igy szólt ellentmondást nem türően: — Forradalom lesz. Azt mondják, a népek nagyon elégedetlenek. V. Az utcán ténfergett, amikor az egyik papirkereskedés kirakatában zöldkötetes üzleti könyveket pillantott meg. Orrát a kirakat üvegéhez szorítva, nézte a könyveket; sóhajtott és belépett az üzletbe. Az elébetett könyveket nagy szakértej elölte Amerika elnöki székének betöltésére. A republikánusok junius havában Clevelandon olyan hűhót csaptak, hogy arról beszélt a világ sajtó oldalakon át, a hírszolgálati iroda csekély négy millió szót röpített világgá. Ezen a kongresszuson összese- reglett Amerika kaptialista osztályának azon része, amely a népek millióit a középkor szokásaihoz híven kívánnák kezelni. Jelölték az elnöki szék betöltésére Landon kormányzót, akit egy évvel ezelőtt Amerika ujságvállalatnak legreakciósabb revolverezője, William Hearts fedezett fel. Akik ösmerik He- arst, Du Pont, Morgan érdekeltségeket azok nem csodálkoznak azon, hogy eme jelöltség kinek és minek az érdekében történt. Következett a hatalmon levő párt kongresszusa. Az amerikai sajtó apraja-nagyja már hetekkel a megnyitás előtt a kongresszus s azzal kapcsolatos ügyekkel foglalkozott. Elérkezett a nagy nap minden államból, sőt városból a demokrata honatyák magukkal vittek egy csomó hivatalos és hivatásos orditót, — a republikánusoknál szintén igy volt — akik olyan hü-hót csaptak, hogy maguk a küldöttek egyik-másika is megbotránkozott rajta. Megkezdték a tárgyalást, elővették a herélő bicskát és az “uj osztás” 1932-es programját úgy kiherélték, hogy nem a munkásosztály részére, de még az úgynevezett középosztály — a kis gazdák, szatócsok — részére sem maradt ben semmi. Minden egyes sakterolásnál a küldöttek s a hivatásos ordítok, óriási zsivalyt, lármát csapva fejezték ki helyeslésüket. Az erdőiemmel és remegő kézzel lapozgatta. Szivarra gyújtott és szivdobogva alkudozott. Végül elszorult szívvel köszönt el és magára hagyta a kereskedőt kincseivel. VI. Ekkor már egészen magános, nagyon öreg és végtelenül erőtlen volt. Sokat sirdogált titokban, végül könyveléshez való papirosokat vásárolt, kétszer korona-filléreseket és más olyanokat, amilyeneken hajdan, negyven évvel ezelőtt ő is dolgozott a kereskedelmi iskolában. A papírokat gondosan ösz- szefüzte s párnája alá rejtette; ez este nyugtalanul, az örömtől dobogó szívvel aludt el. Másnap reggel pedig, pontosan hét órakor, kis udvari szobájában leült a papírok elé. Közönyös arccal felhúzta könyökvédőit, bemártotta tollát, nagyot sóhajtott és felirta: Kolos és Barna gyarmatárucég könyvelése, 1936 jan. 15-én. Elégedetten belekezdett egy képzeletbeli, soha nem volt, de virulóan menő üzlet kitalált tételeinek könyvelésébe. széli cigány karaván rajkói elpirulhatnak, eme “civilizált” ország kormányzóinak különcködései felett. Elérkezett a nagy nap a küldöttek egyhangúlag jelölték Rooseveltet. A világsajtó a jelölés utáni pillanatokban az utcán termett és óriási betűkből szedve, mint egy szenzáció, egy nagy s nem várt meglepetésként adták tudtára a népnek, hogy a demokraták Rooseveltet jelölték. Micsoda szégyenletes komédia a tudatlan nép hiszékenysége ellen. Alig csendesedett le a fülhártyát tépő zsivaly, a haladó kapitalisták a felkapaszkodni kívánó intellektuelek s a közép- osztály pártjának jelölése után egy újabb zsivaly, egy újabb lárma csapta meg fülünket. Feltettük a hangfogót, kiváncsiak voltunk, hogy miaz, honnan jön az a nyikorgás, talán a Mars lakói adnak magukról életjelt. Nem! A világ “legforradalmibb” pártja a kommunista párt konvenciózott, a néhány száz mondva csinált delegátus ki kiáltotta a párt vezetőség által jelölt Earl Brow- dert az Egyesült Államok elnökjelöltjének. De nem ment az ilyen simán, először ők is napokig ordítoztak annyira, hogy székrekedést kaptak, aztán nagy fájdalmak és kínok között megszülték Browdert, aki a jelölését követő napokban mélyen ellágyulva, köszönte meg az amerikai munkásságnak — nem a párt vezetőségnek, — hogy őt tisztelte meg a világ leghatalmasabb kormányzati hivatalával az Egyesült Államok elnöki székével. Beszéde elejétől végig a kisgazdák, a szatócsok “keserves” helyzetével foglalkozott, itt-ott fűszerezte a 12 millió munkanélküli proletárok társadalmi, aggkori stb. biztosítást ígérve csak szavazzanak a kommunista pártra. A “hatalmas” amerikai kommunista párt elnökjelöltjének beszédét a kapitalista rádiókon keresztül adják le. A helybeli kortesek gyalogszerrel, automobilon járják a szavazat felhajtását, de az elnök és al- elnök jelöltek repülőgépeken utazzák be Amerika “proletár” vidékeit és az eladósodott kisgazdák és szatócsok részére könnyű vagy kamatmentes kölcsönt ígérnek, hogy megmenthessék őket ideig-óráig a kapitalizmus őrlő kormai alól. Beszédeikben itt-ott Marx Károlyt idézik “világ proletárjai egyesüljetek.” Ezután következik a zsebmetszés. A proletáriátus nevében beszélnek, tudják, hogy a kisgazdák, a szatócsok nem tejelnek le olyan könnyen, pénz kell Browder elvtárs utjának fedezésére. Minden perce levan foglalva, vonaton, autón nem járhat mert reggel Los Angelesben beszél s este meg New Yorkban kell, hogy hirdesse Marx tanait a kisgazdák és szatócsok felkarolására. Szégyenletesen belesülyedt az egykor forradalminak ígérkező kommunista párt a posvány fergetegébe s eme választások közepette bele is fulad. A hatodig jelölt az újonnan megalakult Union party jelöltje William Lemke. Eme párt megalakulása az osztálytudatos munkások között nem volt meglepetés. Eisern lehetett képzelni, hogy az amerikai fasizták ne vegyenek részt ebben a választási cécóban, Ennek az országnak legnagyobb csaló fékerei Father Coughlin, detroiti csuhás, Roy Smit luisianai csu- hás és Dr. Townsend a hiszékeny aggastyánokat bolonditó féker a hátérben működő fő* fasizta W. R. Hearst utasítására megalakították a Union party t s elnök jel éltül tették Lemke szenátort. Eme párt alakulása mint egy élő példája annak, hogy a fasizmus a nyilvánosság terére lépett. A Hearst, Du Pont, Morgan társaságoknak két céljuk van eme párt alakulásával az első megbuktatni a Roosevelt, illetve a demokrata párt uralmát az által, hogy a fasizták Union pártja hangzatos jelszavakat dobálva magával ragadja a kisbirtokosok — szatócsok egy részét, akik eme párt hiányában Rooseveltre, illetve a demokrata pártra szavaznának. Másodszor Roosevelt megválasztása esetén a Union Party Coughlin, Smith, Townsend stb. féker vezéreivel lázadást, felkelést készítenek elő, amelyen keresztül ha sikerül kezükbe veszik a kormány hatalmat, ha nem, úgy sakkba tartják a demokrata kormányt. Harc, elkeseredett harc folyik a politikusok között, az uralomért való harc ez a kikopott intellektueleknek, s ebben a harcban a nincstelen s mégcsak szavazattal sem rendelkező bérrabszolgák húzzák a rövidebbet, egyszerűen azon oknál fogva, hogy közömbös saját helyzetével, nem tart lépést a technika fejlődésével, hogy ahoz mérten a megváltozott uj viszonyokhoz alakítaná szervezkedési formáját s az ósdi politikai pártok — amelyek melegágyai a fasizmusnak — helyet kiépítené a forradalmi ipari union kereteit, amely az egyetlen módszer a fasizmus hatalomra jutása ellen. Hat különböző párt rettenetes zagyvalék programpontokkal kívánja megváltoztatni a mai társadalmi rendszert a republikánusoknak tulforradalmi a demokrata, a demokratáknak a szocialista, a szocialistáknak a kommunista, a kommunistáknak az SLP. S mindeme politikus bohócok áldozata a nincstelen, mindenéből kifosztott bérrabszolgák milliói, akiknek nemtörődömségük folytán hol az egyik, hol a másik párt vezére huzza végig a mézes madzagot és éhségtől tátva tartott szájakon. Hat elnökjelölt van, választhat a nép tetszése szerint bármelyik kerüljön is uralomra, a bérrabszolgák nyomora nap-nap után súlyosabb lesz, mert az attól való szabadulás egyetlen útja nem a parlamenten, hanem a forradalmi ipari szervezeten keresztül kell, hogy történjen, amelynek azonnali kitűzött célja, hogy megszüntesse a magántulajdont, a profit és bérrendszert és helyébe köztulajdonná tegye a termelés és szétosztás eszközeit. Köhler.
