Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-08-01 / 904. szám
1936 augusztus 1. BÉRMUNKÁS 6 oldal Garbai Sándor - az egységfront és a magyar IWW mozgalom A hónapokkal ezelőtt lábra- kapott egységfront mozgalom körül nemhogy tisztázódnék, mindinkább zavarosabbá válik a helyzet. így időt szakítva, engednem kell a többoldalról megismétlődött felszólitásoknak, egy el nem mondott beszéd gondolatforgácsait ez üggyel kapcsolatosan, a nyilvánosság elé tárom. Tisztában vagyok azzal, hogy a husszu lére eresztett cikkeknek tompul a hatásuk, mert fárasztják az olvasót és éppen ezért, amennyire ez lehetséges, mondanivalómat tömöríteni fogom. A magyar munkásmozgalom egységfrontja Garbai Sándor, volt magyar Tanácskormány elnök nevével szorosan kapcsolatban van. Elméleti merevségből, Garbai partraszállását közvetlen megelőzőleg kezdődött csak a kísérlet gyakorlati megvalósítása, mely az első Garbai körút óta — mint a jelek mutatják — a körút sikeres volta ellenére, távolabb áll, mint valaha. A disszonáns hangok mind erőteljesebbekké válnak; az IWW hivatalos lapjában a “Bérmunkás”-ban immár félreértést nem tűrő hangon foglalnak állást az “egységfront” ellen; mig annak szorgalmazói méltatlankodva, az IWW-istá- kat okolják. Csökönyösséggel vádolják, hogy miattunk vall kudarcot “a szépen elindított mozgalom.” Ezzel szemben én azt állítom, hogy a kudarc az “egységfront” szorgalmazóit, de főként Garbai Sándort terheli. Mert voltaképpen mindennek van oka és okozója — és tekintsék ezen állításomat bármilyen merésznek — megkísérlem a bizonyítékok felsorakoztatását. Garbai Sándorra — az amerikai magyar munkásoknak azon része, akik emlékeztek reá és ismerik — úgy tekintettek, mint a magyar Tanácskormány volt elnökére, mint az örökké élő és majdan diadalmaskodó magyar forradalom zászlóhordozójára. Az a szeretet és megbecsülés, az az osztatlan bizo- dalom, "melynek Garbai is minden bizonnyal érezte balzsamozó hatását, nem a magyar rétegektől, hanem a munkásmozgalomban megedződött és itt- ott belefáradt magyar munkásoktól áradt Garbai felé. Nem állítom mintha Garbai visszaélt volna mindazzal, amit körútja kapcsán neki a munkásság adott, de hogy félreértette, azt határozottan kijelentem. E körút, melynek rendező részese, munkása voltam arra szolgált, hogy Garbai Sándort, minden Amerikába szakadt magyar meghallgassa és megismerje. Tárgya is magyar tárgy volt a szó szoros értelmében. Munkásmozgalmi szempontból, nemzetközi vonatkozásaiban, nem illeszkedett bele és nem is töltötte ki azon kereteket, melyet az osztályharcban edződött forradalmárok vártak. Kétségtelen, hogy igazmondásai és történelmi hűséggel ecsetelt statisztikai adatai, súlyos ökölcsapásokként suhogtak a reakcióra és azok amerikai helytartóira. És mindez mégsem elégítette ki azokat, akik a társadalom igazságtalanságainak kiegyenlítését csak az osztályharcban, annak nemzetközi kibontakozásában tartják megvalósíthatónak. Az éhező magyar földművesek ügye szánalmat keltő, fájdalmas dolog; szívfacsaró a kétmillió paraszt Golgotha járása és lehetett volna kiegészítő része Garbai mondanivalójának, de semmiesetre sem a tárgya. MIT VÁRTUNK MI GARBAITÓL? Tőle, aki három bukott forradalomnak földönfutója, attól a Garbai Sándortól, kinek néhány évvel ezelőtt Bécsben keltezett leveléből azt olvastam, hogy: “A Schutzbundban szervezett béisi proletárok itt masíroznak az ablakom alatt, mikor ezen sorokat irom és amig ezen edzett proletárok kezében van a fegyver, Auszt- ria-Bécs sorsát nem féltem . . .” Pedig, sajnos — volt ott bizony félteni való. És amint Julius Deutch és Ottó Bauer élőszóval és tollal beszámoltak az osztrák eseményről, úgy vártunk mi hasonló beszámolót Garbaitól is. Nemcsak hasonlót, hanem annál sokkal többet. Mert neki három helyről, három forradalomról kellett volna, hogy beszámoljon. Nemcsak, hogy beszámoljon, hanem azoknak hibáira rámutasson, gyöngeségeit feltárja és főleg megmondja, hogy milyen esélyei vannak annak azoknak a proletárforradalomnak a megújhodásához, melyek erőhiány, készületlenség, vagy bármilyen általa meglátott okok miatt a becsület mezején elvéreztek. Tudom én azt, hogy egyetlen előadás keretébe mindent nem lehet beszorítani. De megkezdeni csak lehetett volna talán? Mert bizony azokat a tömegeket, akik Garbait Amerikában meghallgatták, ez a tárgy érdekli elsősorban a legjobban. Ennek kecsegtető reményében iparkodtunk mi IWW-isták szót biztosítani a pártatlanság dobogóján és ezért munkálkodtunk Garbai gyűléseinek rendezésén. Ezért deklaráltunk fegyverszünetet, még azzal sem törődve, hogy olyasmit is mondhat Garbai, ami Ipari unionista szempontból elsem fogadható, sőt egyenesen ellenkezni fog a mi felfogásunkkal. Tehát a legfontosabb dolgokkal adós maradt a Tanácskormány volt elnöke. Tovább menve: sem beszélgetés, sem levelezés utján nem sikerült megtudni, hogy hol áll Garbai Sándor az osztályharc vívására ajánlott és ellentétes taktikák megválasztásában. Hiszen körútja lezajlása óta mind a mai napig, erről nem nyilatkozott. Én nem vitatkozom azon, hogy milyen fontos a nyelv, illetve a magyar nyelv kultiválása. De határozottan állitom, hogy a rendelkezésére álló idő és alkalom megvolt arra, hogy a nemzetközi munkásmozgalom problémáival foglalkozzék és álláspontját nyíltan deklarálja. Ha megmaradt szociáldemokratának, vagy még mindig a két és felesek taktikáját helyesli, avagy az sem bűn, ha Moszkva III-ik Internacionáléja felé hajlik; de Garbai Sándornak kell, hogy legyen álláspontja ezekben a kérdésekben, sőt mi több, ezt nyíltan vallani is kell a magyar proletártömegek előtt. Mi magyar IWW-isták nem vagyunk tolakodó természetűek és azt sem szeretnénk, ha bárki méltatlankodásnak venné azon megjegyzésünket, hogy bizony legalább annyit elvártunk volna mi is Garbaitól, amennyit még egyes polgári lapnak is megadott. Elvártunk volna egy nyilatkozatot a “Bérmunkás” hasábjain azoknak az olvasóknak és ipari forradalmároknak számára, akik önzetlenül működtek közre útja sikerében. No-no, ne tessék félreérteni az IWW-istákat. Az egységfronttal kapcsolatos álláspontunk egy cikk, sőt még egy hízelgő cikk kapcsán sem változott volna meg, csupán úgy érezzük, hogy járt volna. Mert az egységfront mi szerintünk, fából vaskarika és az marad mindaddig, amig nem lesz a munkásságnak erőteljes rombolni tudó és építésre alkalmas egységes szervezete. Ne kicsinyelje le senki az ipari unionisták jóakaratát és őszinteségét. Sem számbeli gyarapodását és erejét. Mert csak az ügyek nemértői lehetnek felületesek. Amerikában magyar mozgalmat csinálni nemcsak, hogy nem lehet, de nem is tanácsos. Munkásmozgalmi szempontból ilyesmi anarchro- nizmus. Ezzel már lekéstünk, még akkor is, ha Garbai Sándor közöttünk van. A magyar munkásmozgalom csak szerves, kiegészítő része lehet az egyetemes amerikai munkásmozgalomnak és bárminemű egységes akció, csak ennek alapján születhetik, csak ennek érdekében történhetik. S mert speciálisan magyar ügynek néz ki az akció, azok a magyar IWW-isták, akik évtizedeken keresztül nemcsak megszokták, hanem élő résztvevői, támogatói voltak az eleven osír tályharcnak, nem tudnak és nem akarnak olyan mozgalomban részvenni, mely összetételében és jellemében is csak magyar. Jöjjenek tehát ki a színnel. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Jöjjön ki Garbai Sándor elsősorban és valljon szint. Tudtommal ez az óhaj a vérbeli kommunisták táborából sem hiányzik. S ha Garbainak az álláspontja az ipari unionisták által is elfogadható, akkor lehet lesz beszélni együttműködésről; ha nem, akkor szemben fogjuk magunkat találni, aminthogy szemben is állottunk elvi ellenfeleinkkel amióta az ipari unio- nizmus elvén állunk és mint becsületes elvi ellenfelek vitassuk meg azokat a problémákat, melyeknek tisztázása nélkül erőteljes munkásmozgalom nem lesz sem Amerikában, sem másutt. Nagyon sajnálnánk, ha Garbai Sándor minden párt és minden mozgalom fölött állónak érezné magát, akit csak kizárólag magyar ügyek érdekelnek Amerikában. Mert ha ez igy volna, akkor természetesnek tartjuk, hogy mindazok, akik még hisznek ilyesmiben, köréje csoportosuljanak és segítsenek ezt neki megcsinálni. Ellenben, ha a munkásmozgalommal szoros kapcsolatban vannak leendő tervei és munkaprogramja, tudni akarunk róla, ismerni akarjuk részleteit, hogy lemérhessük azokat munkásmozgalmi szempontból. A vendéglátó házigazda tisztjének mi, IWW-isták, eleget tettük. New Yorktól — St. Louisig közreműködtünk, hogy Garbai Sándor megismerhesse Magyar Amerikát. Most Garbai Sándoron a sor, hogy saját magát ismertesse meg azokkal, akik rendíthetetlen hívei a társadalmi forradalomnak és benne a forradalom úttörőjét keresik. E kölcsönös ismerkedés a fundamentuma és zálogjegye a jövendőnek, mely nélkül el sem képzelhető a siker. Wiener Andor. A Bérmunkás lapbizottsága kevés módosítással magáévá tette a New York környéki értekezlet ajánlatát az országos előfizetési kampányra és azt 1936 június 15-től kezdődőleg, 1936 október 1-éig folyamatba helyezi. Minden előfizető, aki egy dollárt küld a Bérmunkás fél éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására a rendes nyugtával kap egy szelvényt, amelynek a száma érvényes lesz egy száz dollár értékű asztali dísztárgy kisorsolására. Minden előfizető, aki két dollárt küld a Bérmunkás egy éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására három ilyen szelvényt kap ennek az asztali dísztárgynak a kisorsolására. Minden olvasónk vegyen részt ebben a versenyben, hogy megszerezhesse néhai Antal János mtárs páratlan kéziügyességgü lakatos munkáját. E versenyben jegyeket pénzért nem adunk ki, azt csak a Bérmunkás olvasói nyerhetik meg. A BÉRMUNKÁSÉRT
