Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-21 / 920. szám
1936 november 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL A DELRAY-I HOSSZU-FÜL Egyszer volt hol nem volt, a nagy tenger vizén errül volt, Amerikának a kellős közepétől is egy pár mérföldéi erébb egy nagy város. Ennek a nagy városnak a neve Detroit, ahol a világ minden nációnáljának van egy negyede és igy tervszerűen a mi magyar naciónálénknak is van. A mi magyar munkássa- ink amikor ide kezdtek letelepedni, azzal a jóhiszeműséggel jöttek Amerikába, hogy a gyárakban vállaljanak munkát, ahol megkeresték az élethez szükséges anyagiakat. Nem is beszélve arról, hogy nagyon sokan azzal a feitet szándékkal jöttek ide, egy néhány száz dollárt megtakarítanak és vissza mennek Magyarországba földet vásárolni. Tehát csak természetes az is, hogy pénzmegtakarítás szempontjából éppen a gyárak árnyékába húzódtak meg és itten is maradtak mind- ezideig. Amikor aztán már többen letelepedtek, jöttek utánuk az újságírók, papok, ügyvédek, kiket úgy küldtek ide, másokok pedig jószántukból jöttek, hogy az amerikai magyar munkásság nyakán élősködjenek, de egy nagy csomó egész biztosan ideszökött, hogy miért, azt az olvasó is megállapíthatja. Most nem is éppen arról lesz szó, hogy hogyan küldték ide őket, vagy miért szöktek Amerikába, hanem inkább arról, hogy Det- roit-dalaray magyaroknak, vagy inkább jobban mondva a magyar munkások butításának számontartása végett, két újság jelenik meg hetenként. Egyszer aztán nem is olyan régen, ennek a két újságnak a tulajdonosai összevesztek azon, hogy melyiknek van jogába az amerikai magyarokat ámítani. Az egyik azt mondta, hogy ő már régebbi detroiti és neki több joga van, mig a másik addig fészkelödött, mire ő is leülhetett és igy az előbbinek kevesebb hely jutott, amiből aztán keletkezett a perpatvar, a köpköd ésnek minden formája, végAhogy belépett a műhelybe, ragyogott már minden a tisztaságtól. — Elég jól rendbehozta a műhelyt. Rendes asszony maga, Studelkáné, csak egy baja van. — Igaz, igaz, egy bajom van nékem, nagy bajom. Az, hogy szegény vagyok. — Az nem baj, Studelkáné a szegénység nem baj. Más baj van itt. Studelkáné — maga sem tudta, miért — megijedt. — Ugyan mi baj volna már, no. Hantoska mélyet sóhajtott, aztán kibökte: — Hát a nevével van baj, Studelkáné. Studelkáné! Nem tetszik nekem ez a név sehogy sem. — Hát ugyan micsoda nevet tudna nekem, HantosKa ur? — Hát valami szebbet érdemelne maga, lelkem. Ilyen re törvényeskedés. Himler Márton beperelte Fodor Gyulát több ezer dollár kártérítésre, amiért az utbbi lapjában Himlert le- gazemberezte. Hogy Fodorék megtudják ezen perköltséget fizetni, néhány üzletember bevonásával a munkássain keresztül bazárt, bankettokat és mulatságokat rendeztettek egyes egyházaknál, hogy a félrevezetett magyar munkásoktól a pénzt összeszedjék és kifizessék vele a perköltségeket. Dalaray-ben a “Detroiti Újság” rendkivüli számban jelent meg erre a célra és hogy a magyarságot mégj óbban félre vezessék, a lap 26 éves fennállásának jubileumát ünnepelték vele, ugyancsak ebben a lapszámban mozdult meg a szamár füle is amidőn a többi dajkamesék között, a következő emeletes ostobaság is megjelent. A rátóti csősz egy hamvas uritököt talált a mezőn, de mivel maga nemtudta megállapítani, hogy mi lehet, mivel életében ilyesmit még nem látott, úgy bevitte a faluházára, ahol a kupaktanács éppen gyülése- zett. A kupaktanács tagjai éltes öreg emberek voltak, kiknek a csősz átadta a tököt, hogy állapítsák meg ők. A kupaktanács tagjai addig találgatták, mig végre a biró aki egyébb- ként is a legokosabb ember volt a faluban kisütötte, hogy egyébb nem lehet mint tojás. De hát micsoda tojás lehet ilyen nagy, erre már igazán mindenki kiváncsi volt, a csősz nagyon erősítette, hogy amikor a tarisznyájába betette még meleg volt és a határban ugyanabban az időben egy idegen csikót látott csatangolni és ráfogták, hogy azt semmi más nem toj háttá mint a csikó, tehát csikó tojás volt. A biró azonal el is rendelte, hogy tojást ki kell költeni, de mivel a környékben olyan lovat nem találtak mely megülte volna, igy elhatározták, hogy azt az elöljáróság maga kiköti. A biró volt az első aki a tojáson rendes, ilyen dolgos asszony. Más nevet, szebbet. Például azt, hogy Hantoskáné. Studelkáné majd beleszédült a megtiszteltetéstől a vizescsöbörbe. Asszony létére azonban hamar föltalálta magát és kötényét szemérmetesen simogatva, azt mondta: — Hát ha olyan nagyon tetszik ez a név, hát tegyen róla. — Teszek is, lelkem, hogyne tennék, — megvannak a papirosok? — Megvan minden, rendes asszony vagyok én. — Nahát, akkor holnap megyünk a városházára iratkozni. Pillanatnyi csönd következett, majd Studelkáné — mert hiszen még az volt — aggódva szólalt meg: — De a másik cipőt azért még megtalpalja a sikálásért? ült, mig végre a többi elöljáróság is fölváltva ülte. Még talán most is rajta ülnének, ha a szomszédfaluban nem rebezs- gették volna, hogy a rátóti kupaktanácsra, rázápult a csikótojás. Erre aztán az elöljárók is zúgolódni kezdtek, hogy ők bizony tovább nem fognak a tojáson ülni. A biró nagyon elszomorodott, mert szentül megvolt győződve, hogy a kiscsikó már mozog. Az előljárórók meg viszont váltig állították, hogy a tojásnak már záp szaga van. Végre is megállapodtak abban, hogy a záptojást kiviszik a mezőre és egy dombról lefogják gurítani, ami meg is történt az egész falu szemeláttára, Amidőn a tojás legurult a dombról és a domb aljában egy galagonya bokorba állott meg, ahol szét loccsant, a bokorból pedig egy nyúl ijedten felugrott és elszaladt. Erre az egész Rátét elkiálltotta magát. — Ni a piciny csikó. Fut a piciny csikó. Utána emberek. Ugyan ez történt a “Detroiti Újság” szerkesztésével is. A 26 éves fennállását, a rátóti csikótojás nagyon vissza tükrözi. A 26 éves fennállása alatt, ennek az újságnak már nagyon sok szerkesztője volt, kik ott ültek rajta, hogy valamit kiköltsenek belőle. Végre mégis akadt egy ember, aki szerencsésen üli a tojást és sikerül neki kikölteni ami benne van, mert már a szamár fül mozog. ötvenkét nemzet képviseletében mintegy 3000 szaktudós és mérnök vett részt a washingtoni konferencián, ahol a természeti erők megzabolázásáról éles viták folytak. A konferencia programja számos rendkívüli horderejű kérdést ölelt fel, amelyek között szerepeltek: nemzetgazdasági és régió-tervezetek, a természeti források konzerválása, az electromosság megfelelő elosztása, vizmüépit- kezés és igy tovább. Bizonyos kérdésekben a vélemények ugyancsak megoszlottak. így példának okáért az erőmüvek tulajdonát illetőleg a hatalmas gyülekezet kzt részre szakadt: a privát tulajdon hivei és azok akik, az erőmüvek köztulajdonba való helyezését sürgették. Az első csoportba tartozók szerint a kormánynak nem kellene beleavatkoznia és rendelkezésekkel zavarnia a magántulajdon által kifejlett erőipart, az utóbbiak szerint a kormány által képviselt nép kell, hogy birtokolja az erőmüveket. Floyd Carlisle, a new yorki Consolidated Company képviseletében a privát tulajdonért harcolt, kijelentvén, hogy “a politikai beavatkozás felborítja az egészséges gazdasági princípiumokat . . .” George Soule, a New Republic cimü hetilap szerkesztője szerint sokkal több elektromos energi fogyna és az életstandardja emelkedne, ha az erőA VILÁG IPARI MUNKÁSAI szervezetének Pittsburgh és környékének magyar ajkú tagjai, közösen a “Bérmunkás” olvasóival, 1936 NOVEMBER 22-ÉN, vasárnap délután 3 órai kezdettel az International Socialist Lyceumban (305 James St. N. S. Pittsburgh) gazdag műsorral és ünnepi vacsorával egybekötött JUBILEUMI ÜNNEPÉLYT rendeznek a “Bérmunkás” 25 éves évfordulója alkalmával, amelyre szeretettel meghívjuk Pittsburgh és vidéke magyar munkásságát. A műsor pont 4 órakor, a társasvacsora pedig 6 órakor kezdődik. A zenét Nagy Árpád közkedvelt zenekara fogja szolgáltatni. Belépő jegy az ünnepélyre 75 cent. ÚTIRÁNY: Pittsburgh és környékéről jövők vegyék a Penn Ave. és a 7-ik utca sarkán a 2-es és a 3-as vagy 4-es számú villamost a James Street-ig, onnan fel egyenesen egy néhány lépésre van a terem. CLEVELAND EAST SIDE magyar propaganda csoport MOST PÉNTEKEN este pont 8 órakor gyűlését tartja a Bérmunkás helyiségében 8622 Buckeye Road. Pontos megjelenést kér a — Titkár. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS. müvek felett a nép gyakorolná az ellenőrzést. Ugyancsak éles vitát váltott ki a természeti kincsek gazdaságos kezelésének, konzerválásának kérdése, ám abban mindenki megegyezett, hogy a természeti kincsek elpazarlását meg kell akadályozni. Az Egyesült Államok erőforrás állapota is tárgyalás alá került. Az adatokból megállapítható, hogy minden bizonnyal petroleum szükséges lesz Amerikában 1945-ben. A szén még további generációk számára elegendő, valamint a természetes gáz terén sem kell szükséget szenvednie az elkövetkező generációknak. A vizmü lehetőségeket még mindig csak igen kis mértékben használták ki. Rendkívül érdekes kiállítás keretében mutatták be, hogy mit fog az emberiség csinálni, ha a rendelkezésre álló erők kifogynak. Itt egy különös motort mutattak be, amivel a napsugarak erőforrását használják fel. Mai formájában a napsugarakból fél lóerőt tud kicsalni, rendkívül csekély befektetéssel. Lehet, hogy az emberiség számára ez a gép fogja az utolsó kártyaütést sikerre vinni . . . A konferencia legdrámaibb pillanata akkor következett be, amikor Roosevelt elnök egy gombnyomásra megnyitotta a hatalmas Boulder Dam müveket, amelyek a hidro-electrica létező legnagyobb alkotásai. FLIS. A természeti erők felhasználása
