Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-07-18 / 902. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 julius 18. Nagy mértékben terjed a lumbermunkások sztrájkja Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. Csongrád a “reformváros” PIERCE, IDAHO. — Dacára a nagy nehézségeknek, melyeket a kampek közötti távolság idéz elő, Idaho államban az összes telepeken szünetel a munka. Nagy körültekintést igényel a sztrájk ésszerű irányítása, amennyiben az összes kampeken megfelelő picket vonalakat kell felállítani. Eddig kevés kísérlet történt sztrájktörők munkába állítására, bár erre ellehetünk készülve minden percben. A közös sztrájkbizottság nehéz feladatok megoldásával áll szemben. Nem csak arra kell a figyelemnek kiterjedni, hogy a még munkában levő telepeken gyűléseket rendezzenek az ott dolgozókkal megértetni az akció szükségességét most, hanem a sztrájkolok elszállásolása és élelmezésének megoldása is a bizottságra hárul. Mindezek megoldása céljából a bizottság minden nap 24 órán át van működésben. Az élelmezés eddig a legköny- nyebb feladatnak bizonyult, amennyiben ez irányban a környékbeli üzletemberek jól felfogott érdeküknél fogva nagy készséggel vanak a bizottság segítségére. Az üzletemberek nagy százaléka tisztába van azzal, hogy egzisztenciájuk a munkásságtól függ és erkölcsi kötelességüknek tekintik a sztrájkolok támogatását. A Clearwater kerület által mutatott példán felbuzdulva a többi telepek is gyorsan akcióba lépnek. A Beaver Creeks környékén levő kampek az elmúlt vasárnap tartottak gyűlést, melyen résztvettek a delegátusok a Fromelt és Weippe telepekről is és megfogalmazták a benyújtandó követelési listát, melyet a gyűlésen résztvevők (500-an) jóváhagytak. Hétfőn reggel a Beaver Creek, Fromelt, MacKlosky és még néhány telepen százszázalékosan beszüntették a munkát. Eredetileg az volt a terv, hogy a kampeken maradnak amig a válasz megérkezik az igazgatóságtól. A válasz nem soká váratott magára, ami a fizetési checkek formájában jött meg. Még az est beállta előtt a sztrájkolok a városba vonultak és megszervezték a szükséges picketvonalakat. Rendfenntartó osztagokat szerveztek, akiknek kötelességük a szeszes italokat távol tartani a sztráj kólóktól, valamint a sztrájkolókat az italmérésektől. Úgy az utcákon, mint italmérések környékén ezen osztagok tagjai állnak posztot nagy vörös jelvényekkel ellátva melyeken “IWW ORDER” felírás van. Weippe-be a delegátusok nem értek vissza vasárnap időben, hogy gyűlést tarthattak volna, igy azt csak hétfőn tartották meg és a követeléseket kedden reggel terjesztették az igazgatóság elé. A követelések megtagadását itt is munkabeszüntetés követte és már első gyűlés után jelentették a delegátusok, hogy egy fűrésztelep kivételével szünetel a munka. A következő napon a munkába levő fűrésztelepet 200 főnyi picket tömeg látogatta meg és sikerült velük megértetni, a munkabeszüntetés szükségességét. Eszerint a sztrájk ebben a kerületben is százszázalékos. Le- wistontól még a vasút is beszüntette a közlekedést, ameny- nyiben minden forgalom megszűnt a vidéken. Szervező osztagok mentek ki a Maries kerületbe és a beérkező jelentések szerint sikeres gyűléseket tartanak. Minden városban kielégítően működnek a rendfenntartó bizottságok és a hazárdjáték barlangok mind zárva vannak a sztrájkbizottság rendeletére. A kitartott sajtó ez alkalommal is éppen úgy viselkedik, mint a múltban. A sztrájkról mennél kevesebbet írni és azt is elferdíteni. Ez okból egy helybeli tudósító ott is hagyta állását, amiért a szerkesztő tudósítását elferdítve és eldugott helyen közölte. A riporternő szerint: “Ha a kerület összes lumber kampjeit érintő sztrájk nem érdemel első oldali tudósítást, akkor mi a fene? Én inkább ott hagyom állásomat, mint a munkásosztály harca elleni elferdítésben legyek részes.” Ugyanebben a lapban jelent meg az a gyermekes állítás is, hogy amikor kérdést intéztek egyik állítólagos sztráj kólóhoz a sztrájkvezérek kiléte iránt, azt felelte, hogy: “ . . . persze, hogy ismerem a sztráj kvezére- ket, de csak annyit tudok róluk, hogy az egyiket Dutch Jóénak hívják, a másikat pedig, a kis ember a nagy óralánccal. A sztrájk esze Spokaneban van.” A fenti jellemzés senkire sem vonatkozhat akinek bármi ösz- szeköttetése van a sztrájkkal. Egyik lumberjack megjegyezte, hogy a jelen bérekből nem hinné, hogy bárkinek is telne nagy óraláncra a munkások közöt. A szerkesztő gyermekességét a sztrájk elleni propagandában csak tudatlansága múlja felül az IWW által irányított sztrájkokat illetőleg. Minden egyes sztrájkoló tudja, hogy kik irányítják a sztrájkot. A jelenben már több ezren vannak és még mindig csatlakoznak hozzájuk a különböző vidékek munkásai. Az egyik sztrájkgyülésen 47 dollár 41 centet gyűjtöttek a Mike Lindway védelmi alapra, melyet a General Defense Com- mitteehoz jutattak. CLEVELAND, 0. — Az American Brass Co. ellen sztrájkoló munkások sztrájkgyülése sürgönyileg üdvözli a Pielce, _daho Lumber munkásokat az összetartás erejével vivott harcukban. Régebben ha a csongrádiak a hosszú téli estéken összejöttek, rendesen megvitatták, hogy milyen volt a multévi termés, volt-e kereset a kubikon és szidták a kormányt, amiért kicsi a búza ára és mert elvonták az egy személyre szóló vasúti féláru jegyet a munkásoktól. Később, amikor a jó, vörös homoki bortól melegük kezdett lenni, szilaj nekikesere- désükben kitört belőlük a régi kurucvirtus, nem törődve a bírói tekintéllyel és főszolgabírói érzékenységgel, hangos vidámsággal dalolták, hogy: Csongorádi biró lánya Mariska, Babot főzött vacsorára, ihajla! Savanyu lett, mint az iró, Egye meg a szolgabiró, csuhajla! A nóta hangjai a csongrádiaknak eszükbe juttatták az életet, a küzdelmet a természettel és a hajcsárokkal a kubikon. A szolgabirók néha még maguk is együtt dalolták a társasággal, hogy: “egye meg a szolgabiró” ... — és nem gondoltak arra, hogy a törvénykönyvből kiböngésszék azt a szakaszt, amelyet bosszúból a nótázók nyakába lehetne akasztani. AKIKNEK AZ ARCÁN MEGFAGYOTT A MOSOLY. Ma már elhalt a nóta a csongrádiak ajkán. Nincsenek kedélyes esteli összejövetelek sem. A háború és az ellenforradalom után a “reformkorszak”- nak kellett jönnie, hogy az emberek arcáról végleg letörölje a mosolyt, a szivükből kiűzze a vidámságot, hogy helyet adjon a gondnak, kétségbeesésnek és hogy megismerkedjenek az inségmunka robotjával, a koplalással vagy legjobb esetben az inségkonyha korpakenyerével, a vizlevessel, a répával, a gerstlivel és a teljes politikai j ogf osztottsággal. Vége van az egykori hetyke kuruckodásnak. Községi szavazati joga csak minden kilencedik embernek van. A képviselő- testületnek nincs egyetlen ellenzéki tagja sem. Bírálatot mondani különben sem lehet, mert azt a polgármester “rossznéven veszi.” Hiszen ő maga jelentette ki nyilvánosan, hogy: “Aki az ellenzékre szavazott, azt nem politikai ellenfélnek tekintem, hanem személyes ellenségnek.” És ennek a fenyegetésnek hatása van. Hogy is ne volna?! A város huszonhatezer lakosa közül több mint tizenegyezer a hivatalosan nyilvántartott Ínséges. Ezen a téren Csongrád vezet. Nincs az országban még egy olyan község vagy város, ahol ilyen megdöbbentő az Ínségesek százalékaránya. És ez óriási hatalmat jelent annak, aki a nyomorgók munkájával és kenyerével rendelkezik. Piroska János, aki hatalma teljében él ezzel a hatalommal. Inségmunkára csak az mehet, aki megtagadja világszemléletét, pártállását. Még ma is többszáz azoknak a száma, akik egyáltalán nem jutottak se munkához, se segélyhez. Ellenben vannak néhányan — élharcosok, renegátok, Nep-kortesek —, akik hónapok óta munkában vannak és hivatalos kimutatás szerint is 270 pengőn fölül kerestek. Ezek között olyan “Ínséges” is akad, aki már házat vagy földet vett. Az inségmun- kákon -.20 pengő az átlagnapszám. Volt olyan eset is, amikor az ínségesek egy héten 3 pengőt kerestek. MI LES HOLNAP? . . . Csongrád, amióta inségmun- ka van, aránylag nagyobb mértékben építkezik. A költségvetésbe ugyan erre a célra nem vettek föl egyetlen fillért sem, de mivel évek óta nem fizetik be a rendőrségi hozzájárulást, a városon átvonuló müut hozzájárulási költségét és nem számolnak el a képviselőtestületnek az inségadóból ittmaradt összegekkel, nagyobb ösz- szeg áll a város rendelkezésére az építkezések födözésére. Alig van a városban olyan ember, aki nem nézné a legnagyobb ellenszenvvel ezeket az építkezéseket. A polgárságnak az a része, amely nem hisz az “alkotó polgármester” pénzügyi zsenialitásában, rettegve gondol a holnapra, amikor fizetni kell az állampénztárba be nem fizetett összegeket. Az iparosok és a kereskedők pedig azért nézik fogcsikorgatva a polgármester tevékenységét, mert csak “szépitészeti” célok elérésére törekszik, nem közhasznú beruházásokra. A munkásság nagyrésze pedig az éhezés álan- dósitását látja az inségmunkarendszerben. A KAPITALIZMUS “ELLENSÉGE I.” A kereskedelemügyi minisztérium még a tél folyamán ér- tesitte az Államépitészeti Hivatalt, hogy a csépai és a kecskeméti ut kövezői munkálatait, valamint a városon átvonuló állami müut átépítését a köz- szállitási szabályzat rendelkezései alapján akarja elvégeztetni. Piroskáék azonban — noha a pénzügyi fedezet is megvolt — vártak tavaszig, amikor az éhség általános lett a városban és most futkosnak fü- höz-fához, hogy ne hirdessenek versenypályázatot, mert olyan nagy az éhség, hogy azonnali segítségre van szükség, végeztessék el a munkákat házikezelésben a város irányításával. A munkásokkal azt szeretnék elhitetni, hogy ők kapitalistaellenesek és itt is az a céljuk, hogy a vállalkozói hasznot megtakarítsák a munkások számára. A munkások azonban tud-
