Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-14 / 919. szám
12 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 14. Van-e szükség a “Bérmunkására Amerikában? Napokig gondolkoztam azon, hogy a “Bérmunkás” 25 éves évfordulója ünnepi számában miről Írjak. Van nagyon sok téma amiről írni lehetne, mely közvetlen összeköttetésben áll a “Bérmunkás” megjelenésével. Az agitációban szerzett tapasztalatok, az IWW-ban megszervezett munkások helyzete, valamint az a fáradságos munka melyet a “Bérmunkás” fenntartása igényelt 25 éven keresztül. Tagadhatatlan, hogy nagyon sokszor csüggedve mentünk haza az agitációból. Nagyon sok vasárnapot töltöttünk el a “Bérmunkás” érdekébeni agitá- cióval. Mig mások a kártyaasztal mellett szórakoztak, addig a “Bérmunkás” lapkezelői rótták az utcát, egyik házból a másikba kopogtattak be az Ipari Unionizmus eszméjével, sokszor eredményesen, de nagyon sokszor nem értünk el azonnali eredményt. A reményt azért nem adtuk fel, alkalom adtán ismét csak újból kezdtük, újból felkerestük az amerikai magyar proletárokat, mert tisztában voltunk azzal, hogy sorsunk össze van kötve a szervezetlen munkásság millióinak sorsával, akik a polgári újságok és egyesületek szellemi rabigája alatt nyögnek. Tudtuk azt, hogy amig a munkásság szellemileg fel nem szabadul a polgári gondolkozás alól, addig nem lehet meg sem közelíteni az IWW részére. Egy oly országot mint Amerika, ahová az utolsó két évtized kivételével, millió számra tódultak a bevándorolt munkások különböző országokból, el sem lehetett képzelni és még ma sem, hogy forradalmi munkásmozgalmat lehetne építeni a bevándorolt munkások nevelése nélkül. A bevándorolt munkások nevelésének és szervezésének elhanyagolása annyit jelentett volna, mintha egy embernek a kezét, vagy lábát levágják és anélkül próbál érvényesülni. Példa erre a szakszervezetek, melyek itten Amerikában semmi súlyt nem fektettek és nem is fektetnek a tagság nevelésére. Vegyük például a bányász uniót, a United Mine Workers of America szervezetet, melynek évekig voltam tagja. Ennek a szervezetnek az amerikai tagsága csak akkor hallott a forradalomról beszélni, amikor az IWW-nak a tagjai szóba álltak velük. Az a nevelés melyet az IWW más lapjaival egyetemben a Bérmunkás is végez, minden esetben hasznára volt a bányász unió tagságának. Azt különösen akkor lehetett észrevenni, mikor a munkásság sztrájkban állott és a munkáslapot olvasó, harcra termett tagság lelkesedésre és kitartásra buzdította a munkásságot, hogy harcát győztesen fejezhette be. Többször megtörtént, hogy a bánya bárók figyelmét magára vonta a Bérmunkás olvasóinak szolidaritása, amiért kiüldözték a lapot a bányatelepekről. A “Bérmunkás” fennállásának 25-ik évfordulóján meg kell hajtanunk az elismerés lobogóját azok előtt, akik nagy áldozatok árán teremtették meg a Forradalmi Ipari Unionizmus hirdetőjét, mely nélkül szinte elkerülhetetlen volt, az IWW építése. Amerikában még mindég több mint egy és fél millió magyarul beszélő bérmunkás van, kiknek nagyrésze nem tartozik semilyen munkás szervezethez, de ott találjuk őket a különböző polgári egyesületekben és sajnos, hogy azt kell mondanunk, ezfen magyarul beszélő bérmunkásoknak asztalán szintén csak ott találjuk a polgári újságokat is, mely újságok irányadói az amerikai magyar életnek, szócsövei az amerikai kapitalizmusnak, eltereli figyelmüket a helyes szervezkedéstől. Ugyancsak nagyrésze ezen polgári újságoknak nagy szolgálatot tesz a magyar fasizta kormánynak azáltal, hogy a magyar hazafiságot ápolják a magyarul beszélő dolgozók között. Ne is szóljunk azon élősdi bandáról,, akik a magyarul beszélő proletárok nyakán élősködnek itten Amerikában, külömböző ürügy alatt. Kapcsolatosan felvetődik az a kérdés, hogy amig a magyar dolgozók szellemi irányítását a polgári újságok végzik, van-e lehetőség az IWW-nak megszervezni ezen munkásokat. Vagyha esetleg meg is szervezi, képes lesz-e arra, hogy meg is tartsa. Amerikában több mint 50 hetilap és 3 napilap jelenik meg a Bérmunkáson kívül magyar nyelven, melyek mindegyike halálos ellensége úgy az IWW- nak, mint a Bérmunkásnak. Tehát el lehet képzelni, hogy mily hatalmas arányú munka vár a Bérmunkásra, hogy ellensúlyozni tudja azt a mérges propagandát, melyet ezek az újságok terjesztenek az amerikai magyarul beszélő dolgozók között. Most képzelje el kedves munkástársam, de különösen azok, akik az elfogultságból eredő rövid látókörüknél fogva a Bérmunkást megszeretnék fojtani, hogy mily alkalma volna önnek és nekem az IWW eszméinek terjesztését végezni, ha még ezt a céljában nagy de terjedelemben kicsi “Bérmun- kás”-t is beszüntetnék. Elvitathatatlan tény az, hogy társadalmi életünk szellemi irányítását jórészben még mindig a nyomtatott betű irányítja és ez áll, a munkásmozgalomra is. A munkásság forradalmi nevelésének szükségességét az európai viszonyok legjobban bizonyítják, különösen Spanyol- ország, ahol a szindikalisták és anarchisták nevelték a munkások százezreit évtizedeken keresztül, akiket az egész^ világ megbámul, harciasságukért. A spanyol munkások a gazdasági szervezeteiken keresztül kapták ezt a nevelést, mig Németországban, ugyan csak a gazdasági szervezetekben megszervezett és milliókat számláló munkásságnál, már hiányzott ezen forradalmi nevelés, amely ténynek tudható be az is, hogy Hitlernek a munkásság vérétől pirosló vaskeze uralkodik, a forradalmi neveléstől mentes, német munkásság felett. Vannak egyesek akik azt hiszik, hogy a mozgalom építése csak abból áll, hogy havi járulékokat fizessünk be, dobjuk el magunktól minden nyelvi propagandát, de különösen a nyelvi irodalmat és ezzel megoldottuk az IWW fejlődésének kérdését. Ha a Bérmunkást beszüntetnék, csak a kapitalizmusnak tennének vele szolgá- latott. Már pedig nem hinném, hogy az IWW magyar propaganda mozgalmának egyetlen tagja is, vállalkozna a kapitalizmusnak ily szolgálatott tenni és eldobna egy ily hatásos eszközt, melyet évtizedeken át épített. Száz és száz magyarul beszélő, fáradságot nem ismerő dolgos proletár akik a Bérmunkással feküsznek és kellnek, kiknek egész életük munkálkodása benne fekszik, akik éjjelt és nappalt egybe tettek, hogy a “Bérmunkás” hasábjain keresztül neveljék az amerikai magyar proletárok ezreit a forradalmi IWW eszméjére, azzal a reménnyel, hogy egyszer mégis csak fog ütni a leszámolás órája és a munkásosztály szétfogja tépni bilincseit, felszabadul az elnyomatásból és mint szabad ember fog élni boldogan a földön. Nem számítva az anyagiakat, melyet nagyon sok munkástársunk megvont saj át magától és családjától, odatette a “Bérmunkás” nagyon sokui k- tól nagyra becsült szeplőtlen asztalára, hpgy az Írott betű továbbra is a “Bérmunkás” hasábjain hirdesse az igazságot a magyarul beszélő dolgozók között, feloldja az agyat a pol(Folyt. a 6-ik óladról.) dőrség, csudálatosán nem talál meg egyetlen betörőt, gyilkost, vagy utonállót sem aki egy szocialistát, vagy munkásszervezetet rabol ki, vagy valamely radikális egyént gyilkol meg, Giolitti, a képviselőházban, állandóan “elitéli” ezeket a “cselekedeteket . . .” és pénzzel támogatja. A munkanélküliség a tőke kétségbeesett szabotáló kooperációja folytán, még nagyobb, 1922 júniusát Írjuk. Az internationale (III-ik) elköveti a legnagyobb baklövést. Egy slogant ereszt meg: “A munkásosztály a harcát egyedül kell, hogy kivívja a tőke ellen . . . A munkásosztálynak legnagyobb ellensége a szociáldemokrácia . . . amely kooperál a burzsoáziával ...” A livor- nai konferencia hozta a szakadást és indirekte egyengette Mussolini útját a hatalomhoz. A római Piazza Venezián néztem végig a hires “Marcia sül Roma”-t a római bevonulást, sehol a láthatáron egyetlen felfegyverzett ellenség ... a fegeteingesek botokkal, fegyverekkel “hősiesen nyomulnak előre.” A demagóg Mussolini az erkélyen tépi a száját! Itt már egy szó sincs a tőkéről és burzsoáziáról. Két nap múlva engem kitoloncolnak (politikai menekültek, menedékjoga nagyobb dicsőségére!) — gári gondolkozás mérges és veszélyes szálaitól. A Bérmunkást csak azok tudják értékelni, akik komolyan megtudják fontolni szükségességét, egy forradalmi munkás lapnak Amerikában. Amig az amerikai iparokban, bányákban és mezőgazdaságban a magyar munkások százezrei vannak foglalkoztatva, addig a Bérmunkásra szükség van. Szükség van azért,, hogy a magyarul beszélő munkássággal megismertessük a forradalmi IWW-t. Aki a “Bérmunkás” érdekében nem akar dolgozni, annak nem muszáj. Azok a munkástársak, akik az angol nyelvben jobban kiismerik magukat mint a magyar nyelvben, csak az IWW-nak tesznek szívességet, ha az angol irodalom érdekében dolgoznak, mert a rossz magyar nyelvezetükkel nem tudják magukat megértetni a magyarul beszélő dolgozókkal. De amig Amerikában három napilap és ötven hetilap jelenik meg magyarnyelven, addig a Bérmunkásra szükség van, hogy ellensúlyozni tudjuk a kapitalisták agymérgezését. A “Bérmunkás” forradalmi nevelést ad olvasóinak, csak terjeszteni kell. Vigyük be minden proletár házba, legyen a “Bérmunkás”" az amerikai magyarul beszélő dolgozók fáklyája. A “Bérmunkás” fennállásának 25-ik évfordulóján, tegyünk egy fogadalmat, hogy ujult erővel fogunk lapunk terjesztéséhez, mellyel egyben épitjük a forradalmi IWW-t is. A jövő csak a forradalmi munkásságé lehet, csak rajta hát, fel a munkára! Sütő. mert radikális cikkeket írtam német nyelvű szocialista lapokba. Néhány nappal utána a rémuralom következett be Matte- otti, Oldani, Pilati, Ferrero, Picinnini, Amendola, Gobeti, Carlo Cammeo és sok-sok ezer mások megcsonkított holttestét találták meg. Mattotti szocialista képviselő meggyilkolása, már- már úgy látszott megingatja Mussolini hatalmát és Olaszország tekintélyét a külföld előtt. A gyászruhás Matteottiné megjelenik — mint a Gracchusok gyászbaborult anyja — Mussolini előtt és kéri az ura holttestét. Kér útlevelet a maga és 3 gyermeke részére. Mussolini arra kényszeríti Matteotti özvegyét, hogy a maga és gyermekei nevét változtassa meg és maradjon Itáliában. A világ- történelemben sem fordult elő piszkosabb kegyetlenség, hogy ártatlanul meggyilkolt, hozzátartozóinak megkelljen változtatnia a nevét és a megcsonki- tot holttestet ne engedjék meg eltemetni . . . Pitaval krónikájában sem olvashattunk rémsé- gesebbet. Tizenhárom éves fasizmus előkészítette az ethiopiai és talán a világháborút is, Mussolini ezt mondja: “Kést a fogaink közé, bombákat a kezünkbe! Bátorságot a szivekbe! A legmagasabb emberi energiát #és nagyságot, a háború váltja csak ki!” MUSSOLINI "INGBEN"
