Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-14 / 919. szám
1936 november 14. BÉRMUNKÁS 13 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. így élnek a dunántúli vándormunkások (Dél-Zala megye, 1936.) Magyarország vándormunkássága a legutóbbi időkig főkép azokról a felsőmagyarországi, földszegény vidékekről rekru- tálódott, ahol nagyon kevés a szemesterménnyel bevetett földterület : a munkanélkül földmunkásság tehát lehuzódik az Alföld egyes — csaknem kizárólag gabonatermő — vármegyéibe, amelyekben aratás idején egy-két héten keresztül év- ről-évre munkáshiány van. Újabban azonban mind na- gyobbarányu a földmunkások elvándorlása a Dunántúlnak a nagybirtoktól megszállva tartót vidékeiről is, különösen az Esterházy-mammuthitbizomány közé zárt földtelen, apró falvakból, amelyeknek a lakossága nem találja meg évi megélhetését a herceg uradalmain. A kevésszámú és komiszul fizetett hercegi cselédségnek ugyanis olyanméretü mezőgazdasági munkát kell elvégeznie hajszolt embertelen iramban, amennyi kevésbé űzött munkatempó mellett kétszerannyi embernek is sok volna s igy az uradalmaknak még a legnagyobb dologidőben is csak nagyritkán van szükségük alkalmi munkásokra. A 220.000 holdas Ester- házy-dominium tehát a birtoktestei között élő nincstelen földmű vestömegeknek csak egy jelentéktelen hányadát juttatja munkához és kenyérhez, úgyhogy nagyobb részüknek mesz- szi országrészekbe kell elvándoroltok hogy munkát kapjanak. ISTÁLLÓK MINT MUNKÁSLAKÁSOK. A vándormunkások hat hónapra szerződnek: május 1-től november 1-ig. Munkahelyükre való utazásuk költségeit megtérítik a munkáltatók, de útiköltségük fejében 3—4 napot ingyen kell dolgozniok. Emiatt a leszerződött munkások legnagyobb része inkább a gyalogszerrel való vándorlást választja. Van olyan, aki munkábaál- lása előtt már egy héttel is u.tra- kél, annyira távol vidékre szerződött és holtfáradtan, lenyü- ve és kiéhezve érkezik meg munkahelyére. Akik pedig vonattal utaznak, azok marhava- gónokban, egymásrazsufoltan teszik meg az utat s amikor célhoz érnek: kiürített istállókban, sok esetben nyitott színekben, félszerekben helyezik el őket munkáltatóik. Ezekben a szűk, büdös és egészségtelen helyiségekben földreszórt szalmacsomókon alusznak hat hónapon keresztül a vándormunkások: férfiak és nők vegyesen, egymás hegyén-hátán szorongva, nem csoda hát, hogy a leánymunkások olykor terhesen térnek vissza ősszel a szülőfalujukba. FÉLÉVI MUNKABÉR KILENCVEN PENGŐ. Hathónapi munka fejében az elsőosztályu munkások 4 mázsa búzát, 3 mázsa rozsot és havi 6 pengő készpénzt kapnak: összevissza 130 pengő értékben, s ezenkívül teljes ellátást. A másodosztályú munkások bére 3 mázsa búza, 2 mázsa rozs és havi 4 pengő, öszesen mintegy 90 pengő értékben. A havi készpénzbér elmegy dohányra, szappanra és a silány koszt időnként való megjavítására, természetben kapott keresetüket pedig maradéknélkül hazakül- dik az otthonmaradt családnak, amely aztán őszig rendszerint, föl is éli azt a néhány mázsa gabonát. Úgyhogy amikor november elején hazatér a vándormunkás, félévi megfeszített munkájának a legcsekélyebb eredményét sem láthatja. Hathónapi munkájával csak annyit ért el, hogy mig ő mesz- szi vidéken dolgozott, otthonmaradt családjának megvolt a betevő falatja, de éppen akkorra fogy el a legutolsó karéj kenyér, amikor agyondolgozva, lenyüve, törődötten megtér ott- ronába. És akár mingyárt hazaérkezése után sorba is állhat a községháza előtt, holmi kis inségsegélyért esedezve, annál is inkább, mert november elejére már mindenfelé a napszámmunkalehetőségnek vége van. KITELEPÍTŐ AKCIÓ. Ha közülük valamelyiknek van 1—2 holdas OFB-földje, amelyet a hercegi birtok valamelyik csücskéből faragtak le annakidején, az se megy vele semmire. Ezek a kis födszele- tecskék a család két-háromhó- napi élelmét sem termik meg — ellenben használati dijat és adót kell fizetniök utána. Adót, mégpedig milyen alapon? Azok a földek, amelyek a herceg kezén VIII. osztályuaknak voltak fölvéve, mihelyst a nyomorult kisemberek kezébe kerültek, azonnal I. osztályú, prima földekké léptek elő! így adójuk sokkal magasabb, aztán a használati díjjal együtt tetemes ösz- szeggé duzzad, amit évi termésük, illetve jövedelmük alig-lag tud fedezni. Egy többször sebesült, fogolytáborokat megjárt, rokkant zsellérvándormunkás panaszolja, hogy amikor hazakerült a hadifogságból, kapott egy hold reformföldet. Vételárának évi törlesztése 34 pengő lett volna, földje évi termésének a:z értke azonban még 15 pengőt sem ért el. A második évben már visszavették tőle a kis parcellát és az az 50 pengő, amelyet vételár fejében már befizetett, mindenestől odaveszett. Az “osztáskor” földhözjutta- fottak közül — akik ezen a vidéken legnagyobbrészben vándormunkások — már nagyon soktól vették vissza ilyenmódon a földet, sőt azt tervezik, hogy még a házukból is kitelepítik mindazokat, akik osztott telekre épitkeztek, de nem tudják fizetni a használati dijat. így ■7.tán az ország másik felében dolgozó vándormunkás családfő sohasem tudhatja, hogy mikor telepitik a szabad ég alá otthonhagyott családját, feleségét és sok-sok gyermekét. Ezek a vándormunkások ugyanis — mint általában az ország legszegényebb néprétege mindenütt — csaknem kivétel nélkül sokgyermekesek. Persze gyermekeiknek nagy hányada már csecsemőkorában elpusztul. Nincs olyan földmunkáscsalád, amelynek ne volna egy-két csecsemőhalotja, ami nemcsak a silány táplálkozás, hanem az embertelen lakásviszonyok eredménye is, hiszen a nedves, sárpadlóju, levegőtlen lakások különféle kórokozóknak legpompásabb táptalajai. A községi körorvosok mondják, hogy ezekben a délzalai “hitbizományi” földmunkás-falvakban minden második házban van tüdővészes beteg. SZOCIALIZÁLÁS, VÉDELEM HELYETT FALIOKTATÁS. A községházak, nyilvános helyiségek falán mindenütt ott függ a hivatalos hirdetmény: “A nyári hónapokban minden negyedik-ötödik csecsemő meghal. Oka: a megnemfelelő gondozás, de különösen a helytelen táplálkozás.” Igen helytálló megállapítások, de hogyan gondozza “megA Bérmunkás e száma eljut oly munkások közé is, kik halvány sejtelemmel sem bírnak az ipari unionizmust illetőleg. Ez oknál fogva dióhéjba foglaljuk az Industrial Workers of The World (röviden: IWW) programjával. Természetesen néhány sorban a leggondosabb irás sem képes tisztán visszatükröztetni az IWW elveit, céljait és eszközeit, ezért arra kérünk minden olvasót, fizessen elő a Bérmunkásra egy évre, ha módjában áll, ha ezt nem teheti, fizessen elő legalább egy fél évre s rendszeresen olvasva lapunkat, jobban megismerheti álláspontunkat. Az ipari unionizmus a munkások összességének fajra, vallásra, nemre, korra és szakmára való tekintet nélkül egy nagy unióba való szervezését jelenti, mely szervezetnek alapját az iparok fejlettsége szabja meg. Az egyes ipari szervezetek a különböző nyelvükkel való megértés és a különböző mühelyviszonyok helyesebb meg értése miatt alosztályokba osztatnak, de magában e nagy szervezetben a tagsági jegyek kölcsönös elismerése és kicserélése az irányadó. A nagy union minden osztálya készen kell álljon közös támogatásra, a bérmunkásoknak a munkáltatók ellen vívott osztályharcába, az ily cselekvés által az egyes sérelmet valamennyi sérelmévé téve. Az ipari unionizmus célja helyesebb utat-módot jelölni meg a munkásoknak harcaik folytatásához, eszközt nyújtani a bérrabszolgaság megszüntetéséhez és a termelés és szétosztás irányítása, miután a munkások gazdasági szervezettségüknél felelően” a földmunkásszülő gyermekét, amikor az apa távoli országrészekben túrja a rögöt, az anya pedig a család kis reformföldjét műveli, vagy napszámba jár? Nincs napközi otthon, ahová gondozásba adhatná, Stefánia Szövetség is csak a nagyobb községekben létesült, a Zöld Keresztnek pedig hírét sem hallották. Sok munkásanya még az esetleg kínálkozó munkaalkalmat is kénytelen elszalasztani, ha piciny gyermekét nem akarja felügyelet nélkül odahaza hagyni. Esetleg négy-öt kisgyermekes anya összeáll ,és felváltva maradnak otthon az egyhelyre gyűjtött csecsemők őrzésére. Ezek a vándormunkások, akik hat hónap alatt fölfogadóik földjének egész évi megmunkálását elvégzik, nem keresnek annyit, hogy legalább évi élelmüket biztosítani tudnák. Nyomorultul élnek és nyomorultul pusztulnak el az “uj világ hajnalhasadása” idején, amikor két és félmillió morzsabirtokos földtelen földmüvestársukkal együtt őróluk is megfeledkeztek a korszakalkotó reformok elter- vezői. fogva lerázzák a bérrabszolgaság láncait. Az IWW csakis bérmunkásokat vesz tagjai sorába, mert azt tartja, hogy a munkások és kapitalisták közt osztályharc van folyamatban s a harc a munkások fölszabadulásával kell, hogy végződjön. Az IWW felvesz tagul nemzeti vagy faji különbség nélkül minden munkást, mert azt tartja, hogy a munkások érdekei közösek s az egyedüli, s idegen, “foreigner” a boss, a munkáltató. Az IWW nem szervezi a munkásokat szakmákként, mert azt tartja, hogy minden uj gép, a technika minden uj alkotása a szakmákat úgyszólván megszünteti, s a szakszervezkedés válaszfalakat emel munkás és munkás között. Az IWW nem szervezi a munkásokat megyeileg, államilag vagy nemzetileg, mert az iparok sincsenek ekként szervezve. Az IWW-ba való belépési dij a lehető legalacsonyabb, mert e szervezet azt tartja, hogy a magas belépő dijak akadályozói a bérmunkások szervezésének. S ugyanezen oknál fogva a tagsági illeték is csekély. Az IWW bérmunkások szervezete, a bérmunkások érdekeiért száll harcba s bérmunkások által van irányítva. Ha e szervezet célját és eszközeit helyesnek találja, ha a hamisítatlan ipari unionizmust hirdető magyar lap olvasója kíván lenni, fizessen elő a Bérmunkásra, mert e lap az IWW tulajdona; annak elveit hirdeti s mi úgy hisszük, hogy egy ily lap megérdemli minden magyarul beszélő munkás támogatását. A BÉRMUNKÁSÉRT (A Bérmunkás 1912-ben megjelent első számából.)
